Új Szó, 1980. február (33. évfolyam, 27-51. szám)
1980-02-08 / 33. szám, péntek
örülnek, ha segíthetnek A gyermekekről való gondoskodás szép, de nehéz feladat. Szocialista társadalmunk segítsége nélkül, mely sokféle formában nyilvánul meg,.«amely* re minden szülőnek, illetve gyermeknek joga van, szinte elképzelhetetlennek tartjuk a . gyermeknevelést. Sorolhatnánk a különböző alkalmakkor kifizetett egyszeri, vagy a rendszeresen folyósított segélyeket, melyekkel a gyermekes családok szociális és gazdasági helyzetét szilárdítjuk. A megfelelő anyagi körülmények csupán a gyermeknevelés alapját képezik, de nem hagyhatók figyelmen kívül. A nemzeti bizottságok feladatkörébe tartozik, hogy figyelemmel kísérjék a családok életét s így idejében észrevegyék és intézkedjenek, ha a családban olyan kedvezőtlen helyzet alakul ki, mely káro- san befolyásolja a gyermek fejlődését. JOGI VÉDELEM, ANYAGI TÁMOGATÁS A lévai (Levice) Járási Nemzeti Bizottság család- és gyermekvédelmi osztályának sokrétű a munkája. Margita Beňová, az osztály tapasztalt vezetője így foglalta össze tömören tavalyi tevékenységüket: — Az elmúlt esztendőben, mely a gyermekek nemzetközi éve volt, figyelmünket elsősorban a gyermekek Jogainak védelmére és szükségleteinek fokozott kielégítésére, valamint a megelőző tevékenységre összpontosítottuk. Szociális és Jogi védelmet, társadalmi segítséget 2346 gyermekes családirak nyújtottunk. Összesen 461 javaslatot tettünk a bíróságnak a gyermektartási díj emelésére, 105 esetben pedig a bíróságot kértük, hogy kötelezze a szülőt a gyermektartás fizetésére. 574 bírósági tárgyaláson vettünk részt, védtük a kiskorúak érdekeit. A felmerülő problémák megoldásához hozzájárult az 1205 családi látogatás is. A gyermekek anyagi helyzetének javítása érdekében 317 gyermeknek összesen 550 000 korona, öt családnak pedig 11000 korona segélyt adtunk. Ezekben az esetekben természetesen figyelembe vettük a gyermekek ellátásának milyenségét is. Jelentős összeget, 3,5 millió koronát fizettünk, ki a múlt évben a gyermekgondozási szabadságon levő nőknek. A felsorolt adatok sokatmon- dóak, de korántsem elegendők ahhoz, hogy az osztály tevékenységét jellemezzék. Egy-egy adat mögött számmal aligha kifejezhető odaadó, felelősségteljes munka rejlik, melyet csak az tud értékelni, aki egy kicsit betekint az irathalmazokba, melyekben emberi sorsokról, gyermekek életéről, jelenéről és sokszor bizonytalan jövójérői van sző. •— Ahány eset, annyiféle megoldást kell keresnünk, s ez teszi munkánkat változatossá, s nemegyszer bonyolulttá — mondotta az osztályvezető, -r- Még a legegyszerűbbnek tűnő kérvényt sem intézhetjük el körültekintés, a tények ellenőrzése nélkül. A legfontosabbnak mindig a gyermek érdekét tartjuk. NEVELŐSZÜLŐK ES ÖRÖKLEFOGADÖK Ha valaki segítségre szorul, általábbn minden nehézség nélkül megtalál minket, tudja, hogy ide kell fordulnia. Mi a lehetőségekhez mérten, segítünk is. Nem ilyen egyszerű a dolgunk, ha például a helyi, nemzeti bizottságtól, vagy valamelyik tömegszervezettői értesülünk arról, hogy a szülők elhanyagolják a gyermekük nevelését. Gondos mérlegelés, több vélemény kikérése után döntünk a teendőkről. Elsősorban megpróbáljuk a szülőket meggyőzni, hogy változtassanak helytelen életmódjukon, s Boldog gyermekkorukért mindnyájan felelősek vagyunk (Gyökeres György felvétele) ha ez nem sikerül, más megoldást keresünk. Vagy otthonba, vagy nevelőszülőkhöz kerül ilyen esetekben a gyermek — magyarázta. Közismert, hogy gyermekotthonainkban kevés a hely és a legjobb törődés sem pótolja a családi környezetet. A nevelőszülői gondoskodás jó formának bizonyult a lévai járásban is. Jelenleg 30 családban 33 gyermek A1 nevelőszülőknél, akik minden igyekezetükkel pótolják az elvesztett, vagy nemtörődöm szülőket. Az említett harminc eset közül nyolcban a nagyszülők, tizenkettőben más rokonok a nevelők, tíz esetben pedig nincs rokonsági kapcsolat a gyermek és a nevelőszülők között. A nemzeti bizottság dolgozói rendszeresen látogatják ezeket a családokat, s jelentős az az anyagi támogatás is, melyben a gyermekek, illetve a nevelőszülők részesülnek. A múlt évben az előbbieknek 202 430, az utóbbiaknak pedig 74 800 koronát juttattak. — Nem ilyen könnyű a helyzetünk az örökbefogadásokkor — tájékoztat Margita Beňová. — Elsősorban gyermektelen házaspárok szeretnének örökbefogadni gyermeket. Tavaly öt gyermek talált így otthonra. Nagyon fontos, hogy az ilyen esetekben az örökbefogadóknak szilárd legyen az elhatározásuk, s hogy ne csak az anyagi Értékes felajánlások Az érsekújvári (Nové Zámky) Járási Építőipari Vállalat dolgozói a felszabadulás 35. évfordulója tiszteletére értékes kötelezettségvállalásokat tettek. Az idei feladatok hiánytalan teljesítésére irányuló felajánlások értéke több mint félmillió korona. A tömegpolitikai munka területén tovább javítják a pártoktatás színvonalát, tökéletesítik a szakszervezeti oktatást és a szocialista munkabrigádok tagjainak 60 százalékát bevonják a szocialista munkaiskolába. Ügyelnek arra is, hogy a vállalat dolgozói lakóhelyükön Is bekapcsolódjanak a közéletbe. A szakszervezeti bizottság tovább javítja a dolgozókról való gondoskodást. Rendszeresítik az orvosi ellenőrző vizsgálatokat és gondoskodnak a dolgozók üdültetéséről is. Találkoznak a nyugdíjasokkal, meg- ünneplik a nemzetközi nőnapot, kézimunka kiállítást rendeznek, ellátogatnak a gyermekotthonokba. Felajánlották, hogy az idei terv feladatait 150 000 koronával teljesítik túl. Huszonnégy lakást, valamint Párkányban (Štúrovo) a közművesítést a kitűzött határidőnél előbb fejezik be. Arra törekednek, hogy az építkezéseket a lehető legjobb minőségben adják át. Tovább javítják a munkaidő kihasználtságát és csökkentik az anyagfogyasztást. A tavalyihoz viszonyítva 2 százalékkal kevesebb energiát és üzemanyagot használnak fel. A szakszervezeti tagok üzemüknek és a köztársaságnak mozgalom keretében minden egyes dolgozó nyolc órát dolgozik társadalmi munkában a munkafeltételek javításán. Ezer százötven dolgozót vonnak be a szocialista versenybe. Hat kollektíva az aranyfokozatért, négy pedig az ezüstért versenyez. Tovább fejlesztik az újítómozgalmat. A dolgozók 80 százaléka érvényesíti a Baszov- módszert és ezáltal 2 százalékkal csökkentik az üzemi balesetek számát. —mťš— körülményeket vegyük figyelembe, hanem azt is, hogy adottak-e a feltételek a kölcsönös érzelmi kapcsolatok kialakulásához a gyermekek és az örök- befogadók között. Eddig csak pozitív tapasztalataink vannak. Megfigyeltük, hogy egyszerűbb falusi emberek inkább képesek az érzelmi szálak erősítésére, mint a tanultak, akik közül sokan túlságosan előnybe helyezik az ésszerűséget, az anyagiakat. Néha bizonyos törést okoz az, hogy a nevelőszülők nagy hálát várnak az örökbefogadott gyermektől, gondolván, hogy erre joguk van, annak az áldozatnak az ellenében, melyet a gyermek érdekében hoztak. LEGFONTOSABB A NEVELÉS Az a legszomorúbb, amikor a szülő (de megtörténik nemegyszer, hogy mindketten) lemond a gyermekéről. A házastársak közül, főképp a válások után, egyik fél sem akar nagyobb terhet viselni a másikénál, s ilyenkor a semmiről sem tehető gyermek az áldozat. — Ön szerint megelőzhetjük az ilyen eseteket? — kérdeztem. — Igen, de ehhez helyes nevelésre van szükség — válaszolt az osztályvezető. — A szülők és a gyermek közt kialakult viszony később, amikor a fiatal saját családot alapít, nagyon fontos szerepet játszik. Ä túlzott szülői gondoskodás is megbosszulja magát. Nagyobb gondot kell fordítani a fiatalok felkészítésére a házaséletre. Elsősorban a családban a szülőknek nem szabad erről megfeledkezniük. Egyre többet várunk a házassági tanácsadóktól és a tömegszervezetek, a Csehszlovák Vöröskereszt és a nöszövetség felvilágosító, nevelő tevékenységétől. A munkahelyeken a szakszervezeti bizottságoknak nagyobb figyelmet kellene szentelniük a dolgozók magánéletének, hiszen a családi problémákkal küzdő dolgozó legtöbbször nem nyújtja u kellő teljesítményt. Az sem lehet a vezetők számára közömbös, hogyan viszonyulnak környezetükhöz, családjukhoz a beosztottak. A szoros, őszinte emberi kapcsolatok kialakítása, elsősorban a családokban, melyek társadalmunk a lapse j tjeit képezik, nagyon is fontos, annak ellenére, hogy a rohanás közben gyakran megfeledkezünk erről. Az egyéni boldogságot, a jövőt és a gyermekek jövőjét mindez nagyban befolyásolja. A gyermekek sorsáért nagy felelősséggel tartozunk. Ha ezt valamennyien kellőképp tudatosítanánk, kevesebb volna a nemzeti bizottságokon a megdöbbentő eseteket tartalmazó iratok száma. DEÄK TERÉZ Kommentáljuk Nyugtassuk, áltassuk magunkat? A Szövetségi Statisztikai Hivatal 1979. évi helyzetet tükröző minapi jelentésében a többi között egy érdekes népesedési adatot is olvashatunk. Nevezetesen azt, hogy tavaly nálunk 129 ezer házasságot kötöttek, egyidejűleg pedig 32 ezret felbontottak. A statisztikai évkönyvekben jónéhány évre visszalapozva megállapíthatjuk, hogy ez az arány —■ Csehszlovákiában minden negyedik házasság válással ér véget — lényegében állandósult. Nyugatssuk magunkat, hogy világviszonylatban nem tartozunk a listavezetők közé? Vagy talán elégedjünk n»eg házassági jogunk „aranyszabályával“, miszerint társadalmi szempontból is célravezető minden olyan házasság felbontása, amelyben tarthatatlanul megbomlott a házastársak viszonya, úgyhogy már aligha képzelhető el a házassági életközösség helyreállítása és az annak idején államilag elismert, megerősített frigy immár nem tölti be a szocialista erkölcsre épülő hivatását? Nem nyugtathatjuk magunkat ezzel. A miértre a válasz az, hogy a család a szocialista viszonyok között is a társadalom egyik alapegysége, amelynek elsősorban, bár nem kizárólag, meghatározó szerepe van a gyerekek harmonikus nevelésében. Így hát nem lehet számunkra közömbös, hogy hány házasság szekere rekedt kátyúba és főként az, hogy hány gyerek veszti el részben vagy teljesen az egyik szülőjét. S az ezzel kapcsolatos tények valóban figyelmeztetőek. Egyetlen adat cfnnek bizonyítására. Hazánkban évről évre mintegy 25 000 gyerek jut erre a sorsra. Ez a sors pedig többnyire — eltekintve a dolog erkölcsi és nevelési vonatkozásaitól — egyidejűleg alacsonyabb életszínvonalat és nagyobb társadalmi kötelezettséget is jelent. Mondhatná valaki: mit tegyünk, ha helyesen és váitoz tathatatlanul elvetjük a házasság felbonthatatlanságának egyes katolikus országokban még ma is érvényesülő elvét és lia a társadalomnak gyakorlatilag szinte nincs beleszólása abba, hogy ki kit választ élete párjául? Ezen túlmenően, az értelmesen gondolkodó ember azzal is tisztában van, hogy a válókereset benyújtása után a bíróság eszközeivel már csak szórványosan érheti el a házassági közösség helyreállítását. Nem is beszélve arról, hogy a válóperi eljárás szigorítása töbhé-kevésbé csak a házasságok formális, vagyis a társadalmi törekvéseinkkel és az erkölcsi Hermáinkkal ütköző fenntartására vezethet. Egyszóval tegyük ölbe a kezünket? Nem, erről nincs és nem is lehet szó. A megoldás kulcsa egyrészt a házasságok felbomlását előidéző okok megszüntetése, vagy legalább hatásuk csökkentése. Ez ugyan nem mindéit esetben lehetséges, mert például társadalmilag hogyan is hathatnánk a válások legnagyobb számát kiváltó okra, az ellentétes jellemvonásokra? Itt — és más, ehhez hasonló jellegű oknál is — főszerepe van a házasságra lépúk megfontoltságának, körültekintésének, emberismeretének, lényegében annak, hogy ne hűbelebalázs módra szánják rá magukat erre a rendkívül fontos döntésre. Azt azonban senki sem vitatja, hogy többet tehetünk és kell is tennünk, mondjuk az alkoholizmus visszaszorítására, amely a férfiak esetében 13 százalékban sírásója a házasságoknak. Másrészt nagy szerepe van a megelőzésnek is, ennek keretében a fiatalok felkészítésének a házastársi és a családi életre Erre vannak intézményeink, csak a munkájuknak kell hatásosabbá válnia. S végül a családnak, az iskolának, de általában a társadalomnak is elmélyültebben kell törekednie új erkölcsünk elplántálására. Ezen a területen ugyanis kár lenne áltatni magunkat, hogy a szocialista nevelés és morál már maradéktalanul kitölti mindazokat a hézagokat, amelyek a valláserkölcs törvényszerű háttérbe szorulásának, de egyben a környező világ nem egyszer mételyező hatásának tudati és érzelmi kövei kezményei, Mert aligha a véletlen müve, hogy a kevésbé urbamzálódott. az erkölcsi gyökereihez szívósabban kötődő Szlovákiában, a lakosság arányszámához mérten jóval kevesebb a válás mint Csehországban. GÄLY IVÁN ORVOSI TANÁCSADÓ A Éipypsiiií szMzspMt Szocialista államunk alapvető kötelességének tartja a nők és az anyák egészségéről való gondoskodást. Az egészségügyünk szervezeti felépítése keretében ez a feladat u nőgyógyászokra hárul, akik a kivizsgálásokat a nőgyógyászati rendelőkben és tanácsadókban, a kórházak nőgyógyászati osztályain és a szakintézetekben végzik. A szűrővizsgálatok a nőgyógyászok munkájának lényeges részét képezik. Ezek segítségével gyakran felderíthetők a nemi szervek fejlődési rendellenességei, főleg a fiatalabb korosztálynál, a havi vérzés rendellenességei, folyások, meddőség, a deréktáji fájdalmak okai stb. A szűrővizsgálatok fő célja azonban a daganatos megbetegedések idejében történő felismerése a nemi szerveken és a mellen. A daganatok lehetnek veszélytelenek is, azonban ebben az esetben is megfelelő kezelést igényelnek. A rosszindulatú daganatok kezelése jóval könnyebb és eredményesebb, ha idejében ismerik fel. A daganatok veszélyessége főleg abban rejlik, hogy a nő magát betegnek nem érzi, mivel a betegség kezdeti stádiuma tünetmentes és fájdalom nélküli. A jó hozzáférhetőség és a korszerű vizsgálómódszerek lehetővé teszik a rák korai felismerését, ami pl. a gyomor-, a tüdő-, a májrákról nem mondható el. Sok ember tudatában még ma is él az a nézet, hogy orvosi vizsgálatra csak a betegnek van szüksége. Ez a helytelen nézet főleg a nők között terjedt el, és elsősorban a nőgyógyászati kivizsgálásokkal kapcsolatban. A nőgyógyászati kivizsgálást sok nő nem csupán az érthető (de indokolatlan) okok miatt utasítja el, amilyen pl. a szégyenérzet, hanem a tájékozatlanságból eredő félelem miatt, sokan nem tudják ugyanis elképzelni, miből áll egy egy ilyen szűrővizsgálat. Sokan az esetleges betegség felfedezésétől is félnek. Ezzel természetesen csak maguknak ártanak. A szűrővizsgálatokon több kivizsgálási módszert alkalmaznak. Ilyen a tapintással és a hüvelytükör segítségével végzett vizsgálat, vagy az úgynevezett kolposzkopos vizsgálat. Az utóbbi lehetővé teszi a méhszáj megtekintését, ahol a leggyakoribbak a kóros elváltozások. A szűrővizsgálatok keretében a melleket és a nyirokmirigyeket is megvizsgálják. A méhszájon talált kis fekély — erózió — nem jeleni rákot, mint ahogy azt sok nő gondolja, azzal gyanúsítja az orvost, hogy el akarja titkolni a valódi betegséget. Az erózió is szakkezelést igényel, mivel bizonyos körülmények között és ha túl soká tart veszélyessé válhat. Az erózió létezéséről a nő nem tud, nehézségei nincsenek, és így csak ezeken a szűrővizsgálatokon fedezhető fel. Minden nőnek, a saját érdé* kében, évente legalább egyszer fel kellene keresnie a nőgyógyászt. Dolgozó nőknél kötelező a munkába lépés előtti nőgyógyászati kivizsgálás, ezután pedig évente egyszer az üzemi nőgyógyász végez szűrést. A többi nő kivizsgálását a körzeti orvos — idézés alapján végzi el. Egészségügyünk a gyógyító- megelőző munkát arra a területre összpontosítja, ahol embertársainkat a legnagyobb veszély fenyegeti. Az ilyen igényes, sokszor nem eléggé megbecsült munka a nők aktív hozzájárulását is igényli. A nőknek azzal a tudattal kell felkeresniük az orvost, hogy a kivizsgálások egészségük védel- mezését szolgálják. Csak így alakulhat ki az orvos és a nő között egészséges együttműködés, ami segít a gátlások leküzdésében, elősegíti a kezelést, és nem egy esetben életet ment. Dr. JAROSLAV HINST 1980. II. 8.
