Új Szó, 1980. február (33. évfolyam, 27-51. szám)
1980-02-25 / 47. szám, hétfő
é« a népgazdaság érdekeivel A piaci ellátás kérdéséiről Vier a Sládečková, a Praoda szerkesztője az SZSZK kereskedelmi minisztere után Alojz Kusa- lík elvtárssul, a szlovák iparügyi miniszterrel beszélgetett, A beszélgetést rövidítve az alábbiakban mi is közöljük. ÚJ SZÓ 1980 II. 25. A tnnácskozóasztal köré tulajdonképpen heten ültünk le: yilojz Kusalík, az SZSZK ipar ügyi minisztere, az első helyettese, Michal Bróska, a helyettese, Stefan Urban, s a minisztérium három szakosztályának vezetői, Ladislav Szantner (a pártbizottság tagja), Michal fakš és Pavol Mazánik. Így az iparügyi miniszterrel tervezett párbeszédből beszélgetés lett a minisztérium vezető dolgozóinak részvételével. Az első kérdéssel a miniszter elvtárshoz fordultam: • A CSKP KB 14. és az SZLKP KB decemberi ülésén a belföldi piac ellátásáért való felelósségrészesség kapcsán bi rálát érte az önök minisztériumát. is. Ezen ülések tartalma és határozatai egyidejűleg fonton feladatokat szabnak meg a 6. ötéves terv utolsó évére az önök szakáguzata számára. Milyen visszhangot váltott ki a bírálat és a feladatok az SZSZK Iparügyi Minisztériumában? — Mindkét központi bizottsági ülésen részt vettem. Az SZLKP KB ülésén nemcsak mint miniszter, hanem elsősorban, mint az SZLKP Központi Revíziós és Ellenőrző Bizottságának tagja, két helyettesem, Pavol Hrivnák és Július MigaTa elvtársak pedig az SZLKP KB tagjaiként voltak jelen. Ezért, mint pártfunkcionáriusok, akik egyidejűleg vezető beosztásban dolgozunk a minisztériumban, önkritikusabban tekintünk az elhangzottakra a lenini munkastílus elveinek értelmében, melyekei a CSKP XV. kongresszusa is hangsúlyozott, s melyek gyakorlati érvényesítését valóban szorgalmazzuk. Mint miniszter, felelősséggel tartozom » pártnak és a társadalomnak, gyakorlatilag szakágazatunk minden dolgozójáért, a problémákért és azok megoldásáért, melyek összefüggnek a szakágazati irányítás minden szintjén folyó tevékenységgel. A CSKP KB 14. ülése óta — ezt őszintén és felelősségteljesen mondom — kedvező mozgás indult meg. Tudjuk, hogy munkánk színvonalát, döntéseink és intézkedéseink hatékonyságát eredményeink szerint értékelik és bírálják majd el. A minisztérium vezetése gondosan lebontotta a központi bizottságok üléseiből eredő feladatokat, s intézkedéseket tettünk azok megvalósítására. Az intézkedéseket ismertetjük többek között szakágazatunk azon szlovákiai pártgazdasági értekezletének résztvevőivel, melyet február 25-re hívtunk ösz- sze. # Az intézkedések bizonyára érintik a belföldi piaci szállít- rnányokat is. Milyen mértékben? — Igen, a legfontosabb intézkedések ezt a területet érintik. Hiszen az 1980-as állami terv szakágazatunknak a tavalyinál 6 százalékkal magasabb szállítmányok biztosítását szabj?, meg a belföldi piac számára. Átszámítva ez az 1979- es mennyiségnél kb. egy milliárd korona értékkel többet jelent. E többletből 550 millió koronát (93 százalékot) a közszükségleti iparnak, 40 millió koronát (7 százalékot) a vegyiparnak kell biztosítania. Fokozott gondot fordítunk a divatújdonságokra és a luxuskivitelezésű termékekre, s a luxus Jelzésű speciális üzletek számára a Slovakotex termelési gazdasági egységtől és az OGAKO- tól biztosítunk áruszállítmányokat. Az erre az évre vállalt feladatokat teljesíteni is akarjuk, habár vannak még megoldatlan problémák, melyekkel az SZSZK Kereskedelmi Minisztériumával közösen foglalkozunk. Az áruösszetétel néhány kérdéséről van szó, akad ugyanis néhány árufajta, amellyel gondjaink vannak, s keressük a módot, hogyan tehetünk eleget a követelményeknek. A belföldi piac sok árufajtát tekintve stabilizálódik, a hiánycikkek terén fokozatosan konszolidálódik a helyzet. A két kérdést követően alaposan elemeztük a széles területet felölelő szakágazat helyzetét, feladatait, s az olvasóinktól kapott levelekben feltett kérdésekre is választ kértünk. Elöljáróban a tájékozódás kedvéért néhány alapadatot említenék: az SZSZK vegy- és közszükségleti iparának idei feladatai az árutermelés terén 6,5 százalékkal, az árualapokba való szállítmányok terén 7,5 százalékkal, a szocialista államokba irányuló exportjuk terén 4,1 százalékkal, a nem szocialista államokba irányuló kivitelük terén 12,9 százalékkal növekedtek. Ragadjunk ki egy részletet u sok közül: például a Slovakotex termelési-gazdasági egység árualapokba történő szállítási feladatai 7 százalékkal növekedtek, de ugyanakkor a szocialista és nem szocialista országokba irányuló kiviteli kötelezettségei is 6 százalékkal nagyobbak lettek. Sok olvasónk kérdezte, miért növeljük olyan termékek kivitelét, amelyek itthon is kelendők lennének. A válasz egyszerű: a közszükségleti ipar, konkrétan a textil- és cipőipar a szállítmányokon alapszik — a nyers- és alapanyagok behozatalának dinamikus növekedésén. A nyers- és alapanyagok behozatalának növekedése pedig függ a termékkivitel növekedésétől. Ez azt jelenti, ha több árut akarunk termelni a belföldi piac számára, több nyers- és alapanyagot kell importálnunk. Ismeretes, hogy a feldolgozóipar nyers- és alapanyagigényes, s ezekkel mi nem rendelkezünk, a világpiacon is hiány van belőlük, felvásárlási áruk pedig a tőkés országokban mérhetetlenül emelkedik. Vegyiparunk számos termékével fizetünk a külkereskedelemben bizonyos behozatali cikkekért, például a gyapotért. A vegyipar befolyásolja a cipő-, a textil-, a bútoripart is. A fogyasztók a vegyiparral lépten-nyo- mon találkozhatnak, pl. a járművek hajtóanyagai, az ipari műtrágyák, növényvédőszerek stb. formájában. A felsorolást népgazdaságunk keinizálásának illusztrálására folytathatnánk, s arra is, hogyan hat a vegyipar közvetve vagy közvetlenül a fogyasztók és a népgazdaság más ágazatai igényeinek kielégítésére. Itt kell megemlíteni, hogy lényegében csaknem egész vegyiparunk a szovjet kőolajból és gázból, fogyasztói iparunk pedig más onnan származó nyers- és alapanyagokból „él“. Ennek számunkra sok előnye van, amiről már nemegyszer írtunk. A tervezett árumennyiség és -összetétel termeléséhez 12 új, jelentős termelői kapacitás próbaüzemeltetését kell megkezdeni az idén. Ha az építők, a műszaki berendezések szállítói és szerelői nem adják át ezeket idejében, ez ismét a belföldi piacon érezteti majd hatását. Például a Slovakotex termelési gazdasági egység további felsőruházati cikkekkel, fehérneművel stb. szándékozik gazdagítani a belföldi piacot a kassai (Košice) új kötőipari üzem átadása után. Mellesleg ennek már tavaly termelnie kellett volna, de nem adták át a tervezett időpontban. Az idei év második félévben kezdi meg a termelést. Az itt gyártandó termékek egyharmada gyermekáru lesz. A gyermekek számára készülő termékeknek az SZSZK Iparügyi Minisztériuma különleges figyelmet szentel. Már tavaly többek^ között úgy próbálták megoldani az e téren levő problémákat a kereskedelmi szervekkel történt egyezség után, hogy szükség szerint növelték a gyermekáru-szállítmányokat, nem egy esetben a felnőtteknek szánt áruszállítmányok rovására. Ez persze csak kényszermegoldás volt, nem válhat szabállyá. Az idén a gyermek- áru-választék megfelelőnek mu tatkozik, egészében véve a piaci ellátás kielégítő. Szó esett a sokat bírált mé* retválasztékról is — legyen az cipő, készruha, vagy fehérnemű. Az. elvtársak tudatosítják, hogy e probléma megoldásánál is el kell mélyíteni az együttműködést a kereskedelemmel. Tény, hogy a méretválasztékról nem a minisztériumban döntenek. E rendkívül fontos „csekélységről“ a termelőüzemek és a kereskedelmi szervek képviselői a szerződések megkötésénél határoznak. Ez azt jelenti, hogy a vezérigazgatóságoknak. a termelőknek és a kereskedelmi szerveknek igényesebb munkát kell megkövetelniük a szerződések megkötését végső dolgozóktól. Hozzunk erre egy konkrét példát. Olvasóink, a jövendő anyukák sokat panaszkodnak, hogy nem kapható fehérnemű terhes nők számára. Ez igaz. A kereskedelem dolgozói azt állítják: nem kínálnak, nem gyártanak a termelők, tehát nincs mit felvásárolniuk. A termelők állítása: a kereskedelem nem igényli, tehát nem gyártjuk. Hol keresendő az egyik és a másik fél egyéni kezdeményezése? Nem eshetne erről szó a legközelebbi szerződések megvitatásékor a kereskedelem és a termelés felelős dolgozói között? Vagy a miniszterektől várnak rá személyes utasítást? Ismét eljutottunk tehát ahhoz, amit a 14. ülés is hangsúlyozott: új módon gondolkodni és cselekedni. — A belföldi piac ellátására — mondta a miniszter elvtárs — közgazdászként kell tekintenünk, s ha probléma adódik, megfelelő megoldást kell keresnünk. Nem kell félni a megfelelő pótmegoldásoktól sem. Feladatunk, hogy hatékonyan használjunk ki minden hozzáférhető forrást, s ezek közé tartozik nemcsak az anyagi terület, hanem a kezdeményező gondolkodás is. A beszélgetés végén ismét visszatértünk a CSKP KB 14. ülését követően született intézkedésekhez. Ezek között több fontos és jelentős feladat mellett a következők találhatók: „A lakosság iparcikkekkel való folyamatos ellátásához biztosítani a belföldi piaci szállítmányokat a tervezett mennyiségben és minőségben. Az áruösz- szetétel terén a lehető legjobban kielégíteni a belföldi piaci igényeket, elsősorban gyermekruhákból és cipőkből.“ — felelősek: a termelési-gazdasági egységek vezérigazgatói; határidő: az 1980-as év folyamán. A következő pont: „A termelés ellátásának nyitott anyagi-műszaki problémáit hazai és külföldi forrásokból megoldani úgy, hogy 1980-ban ne legyen fennakadás és veszteség a termelés mennyisége, minősége és az áruösszetétel terén.“ — felelősek: a vezérigazgatók, valamint a kereskedelemmel és külföldi kapcsolatokkal foglalkozó miniszterhelyettes; határidő: azonnal. További pont: , A CSKP KB 14. és az SZLKP KB decemberi ülésének határozataiból, s az 1980-as feladatokból kiindulva elemezni az irányító munka formáit, s megvitatni hatékonysága növelésének lehetőségeit a miniszterhelyettesekkel, a szakosztályvezetőkkel, a vezérigazgatókkal, s a közvetlenül irányított szervezetek igazgatóival.“ — felelős: az SZSZK iparügyi minisztere; batáridő: 1980. március vége. Nem véletlenül volt szó ezekről a kérdésekről is az SZSZK Iparügyi Minisztériuma párt- alapszervezetének februári taggyűlésén. Itt is hangsúlyozták, hogy halaszthatatlanul meg kell tanulni új módon, lenini stílusban gondolkodni és cselekedni, aktívabban kell hozzáállni a problémák megoldásához, az idei tervfeladatok megvalósításához. Ez követelmény és egyidejűleg feladat a vegy- és közszükségleti ipar szakágazatának minden dolgozója számára. (R. Stursa felvétele) Az elmúlt hetekben több rangos fórumon is foglalkoztak a hazai piac áruellátásával és ezen belül az élelmiszerellátás színvonalával. Ez utóbbival kapcsolatban megállapítást nyert, hogy az áruválaszték nem minden esetben felel meg az igényeknek, s hogy a fogyatékosságok kiküszöbölése érdekében az élelmiszeripar gyorsabb ütemű fejlesztésére van szükség. E fejlesztéshez hivatott hozzájárulni a most zajló nemzetközi élelmiszeripari seregszemle, a Sulima 'H0 elnevezésű kiállítás, amelyet Brnóban rendeznek meg. Mit mutat az összehasonlítás? A kiállítás megnyitásának már az első napján nagy ér deklődés nyilvánult meg a nagy közönség részéről a rendezvény iránt. A kiállítás területén kívül végeláthatatlan sorokban álltak a gépkocsik, autóbuszok, amelyek az érdeklődők tízezreit hozták az ország minden részé bői. A látogatók a tárlókban íz lésesen elrendezett élelmiszer- ipari termékek látványától el voltak bűvölve. A húsipari termékek, konzervek, készételek, füstöltáru, baromfi, tojás, tojásételek, halféleségek, olajok, tejtermékek, gyermektápszerek, cukor, cukorkák, csokoládé, tartós sütemények, borok, töményitalok, alkoholmentes (idí tőitalok, malom- és sütőipari termékek, mélyhűtött és félkészételek stb. hazánk élelmiszeriparának tizenhárom ágazatát képviselik. Az emberek az itt látottakat természetesen összehasonlítják annak az üzletnek a választékával, ahol vásárolnak. S bizony az élelmiszerüzletekben levő áruválasztékot illetően kritikus megjegyzéseket tesznek. Az export népgazdasági érdek Azt viszont mindenki elismeri, hogy az üzletek alapvető élelmiszerekkel; tejjel, kenyérrel, cukorral, hússal, liszttel, tojással stb. való ellátottsága jó. De például diétás sonkából, jó minőségű kolbászból, ementáli sajtból, túrókrémből stb. a szállítás nem folyamatos, kisebb belőle a kínálat, mint a kereslett. Több itt látható termék viszont egyáltalán nem kapható. Azok, amelyeket kizárólag külföldi piacra gyártunk és az élelmiszeripari * újdonságok, amelyek majd a jövőben kerülnek piacra. Tény azonban, hogy nincs túl sok újdonság. A választékbővítés ebben az ágazatban még nem éri el a kívánt színvonalat. Tavaly az új termékek gyártása az össztermelésnek csupán 2,75 százalékát tette ki. Az viszont hiányos közgazdasági ismeretekkel rendelkező egyének előtt is világos, hogy a kivitel, tehát az élelmiszer- export is népgazdaság» érdek. Sőt, minél több áru külföldi értékesítésére kell törekedni, hogy az exportált cikkekért cserébe a körülményeink között nem termeszthető termékeket hozzunk be; így kakaót, kávét, banánt, narancsot, citromot stb. Ezeknek egy része feldolgozatlan formában kerül forgalomba és szinte természetesnek vesszük jelenlétüket a hazai piacon. De például a kakaó főleg édesiparunk fontos nyersanyaga. Édesipari készítmények választékával pedig aránylag elégedettek vagyunk. Fejlett hütői<par A Salima ’80 jól tájékoztat, hű képet fest élelmiszeriparunk jelenlegi helyzetéről és méltóan népszerűsít a látogatók körében olyan élelmisezripari termékeket, amelyek választéka nagy. Ezt az teszi szükségessé, hogy a mégoly kiváló áruik megked- veltetése. térhódítása sem megy megfelelő hírverés nélkül. Különösen érvényes ez a hűtőipari termékekre, amelyektől sokan indokolatlanul idegenkednek. A hűtőipar az élelmiszeripar legfiatalabb ága. Fejlett technikával működik és egyre korszerűsödik. A hűtőipari termékek olcsók, köny- nyeri és gyorsan elkészíthetők. A szilvásgombócot például csak forró vízbe kell dobni, s pár percen belül kész az ebéd, a vacsora. Szerződéskötések Amíg a közönség egyik pavilonból a másikba áramlik, a hazai és külföldi kiállítók között tárgyalások folynak élelmiszerek, élelmiszeripari berendezések, élelmiszervizsgáló laboratóriumi felszerelések, csomagológépek cseréjéről. Nekünk is van mit felajánlani a külföldnek. Hogy csak a Technoexport külkereskedelmi vállalat által kiállított termékeket említsük, amely sörgyári és cukoripari gépekből, beren* dezésekből áll. A mintegy 30 ország 600 kiállítója eladásra kínálja egymásnak a húsfeldolgozó, füs- töltáru-gyártó, sajtkészítő, sütőipari, konzervipari, szeszipari, alkoholmentes üdítő italokat gyártó, kész- és félkész- étel-gyártó, hal- baromfihús kicsontozó, burgonyafeldolgozó stb. gépsorokat, berendezéseket. Szerep A kiállítás még tart. Ezért korai 'lenne még jóslásokba bocsátkozni arra vonatkozólag, hogy milyen értékű árucseréről szóló szerződéseket írnak alá a felek, mit sikerül nekünk a külföldi piacon értékesíteni, s milyen élelmiszereket, felszerelést hozunk be külföldről a kiállítás után. Inkább nézzük a tavalyi év mérlegét: A csehszlovák külkereskedelmi szervek a múlt évben két és fél milliárd korona értékű árucseréről írtak alá szerződést. Ennek 75 százalékát képezte a behozatalra, 25 százalékát a kivitelre kötött megegyezés. A Salima ’80 fő szerepe tehát a nagyközönség tájékoztatásán túl az, hogy hozzájáruljon a külkereskedelem további elmélyítéséhez, a nemzetközi gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés fejlesztéséhez az élelmiszeripar területén, végső soron pedig az élelmiszer választékának bővítéséhez és az élelmiszeripar fejlesztéséhez, s mindezzel a jobb élelmiszerellátáshoz. KOVÁCS ELVIRA Alojz Kusalík, az SZSZK iparügyi minisztere a termelésről és az áruszállítmányokról ÉLELMISZERIPARUNK A SALIMA '80 TÜKRÉBEN JEGYZETEK A NEMZETKÖZI KlAUJTÄSRÖL
