Új Szó, 1980. február (33. évfolyam, 27-51. szám)

1980-02-23 / 46. szám, szombat

A BÉKE ŐRHELYÉN F orrongó századunk első felében kétszer lobbant lángra kontinensünkön a világháború tüze, de immár há-i rom és fél évtizede béke van Európában. S bár a világ több térségében ez idő alatt is fel- dörögtek a fegyverek, a hábo- ítis kalandorok újra és újra visszavonulásra kényszerültek. E tények magyarázata a több mint bet évtizeddel ezelőtt Oroszországban végbement vi­lágtörténelmi fordulatban gyö­kerezik. Amikor a Lenin vezet* te kommunista párt irányításán val az orosz munkások és pa­rasztok győzelemre vitték a szocialista forradalmat és hoz­zákezdtek a leghaladóbb társa­dalom felépítéséhez, megfogad­ták a nagy Lenin intelmét: „ ... az uralkodó osztálynak, a porletariátusnak, ha valóban uralkodni akar és uralkodni fog, ezt katonai szervezetével is be keil bizonyítania.“ Lenin fi­gyelmeztető szavaira a forra­dalmár munkások, parasztok, katonák megszervezték a Vö­rös Hadsereg alakulatait, meg­kezdték a védelmi harcot az el­lenforradalmi bandák és az im­perialista hatalmak interven­ciós csapatai ellen. 1918. feb­ruár 23-án, a még születőben levő fiatal Vörös Hadsereg ki­vívta első győzelmét a német burzsoá hadsereg erői felett. Az első, győzelemmel végző­dött erőpróbát követően a had­sereg együtt fejlődött a Szov­jetunió népgazdaságával. A pol­gárháború után az első ötéves tervek időszakában a szovjet hadsereg korszerű fegyvereket és más harci technikát kapott, kinevelődtek parancsnoki és po­litikai káderei. 1940-ben az or­szág hadiipara körülbelül 2 millió egyéni lőfegyvei't, mint­egy 40 ezer aknavetőt és több mint 15 ezer tüzérségi löveget adott a hadseregnek. A Nagy Honvédő Háború kezdetekor 19 akadémián, 210 tisztiiskolán és 68 továbbképző tanfolyamon több mint 300 ezer növendék és hallgató sajátította el a kato­nai vezetés tudományát. 1941-ben az újabb és minden korábbinál nagyobb, súlyosabb erőpróba évei következtek. A hitleri fasizmus, miután csak­nem egész Európa gazdasági erőforrásait és felfegyvérezhe- tő embertartalékát megkaparin­totta, orvul megtámadta a •Szovjetuniót. A szovjet hadse­reg gigászi küzdelmek, súlyos áldozatok árán fokozatosan fel­morzsolta az ellenség hadigépe­zetét. A zóta béke van Európá­ban. Ez a béke a fasiz­mus felett aratott győ­zelem gyümölcse. Az 1945-ös győzelem eredményeként felsza­badult országokban a népek egész sora lépett a szocializmus építésének útjára. A szocializ­mus világrendszerré vált. A második világháború utána Szovjetunió és a többi szocia­lista országot az imperialisták újabb háborús fenyegetőzései, készülődései saját védelmi ké­pességük erősítésére, a Varsói Szerződés védelmi szervezeté­nek létrehozására késztették. Ezen belül a fő terhet kezdet­től fogva a szovjet nép vállal­ta magára. Vitathatatlan, hogy a szocialista gazdaság szüntelen erősödése és a lenini külpoliti­ka következetes érvényesítése mellett a Szovjetunió katonai ereje a világbéke megőrzésé­nek fő tényezője. Jól tudjuk, s az elmúlt hetek eseményeinek fényében ez még egyértelműb­bé vált: szó sincs arról, hogy az impeiralisták lemondtak vol­na eredeti szándékukról, a szo­cializmus megsemmisítéséről. A szovjet hadsereg ereje, felké-' szültsége, helytállása, azonban ismételten meggondolásra kész­teti őket. A születése óta eltelt hatvan­két év alatt a szovjet hadsereg együtt fejlődött a Szovjetunió társadalmi és gazdasági erejé­nek szüntelen gyarapodásával. Különösen vonatkozik ez a má­sodik világháború óta eltelt időszakra. 1939-hez viszonyítva a szovjet gépesített lövészhad- osztályoknál a harckocsik szá­ma tizenhatszorosára növeke­dett. A páncélozott szállító harcjármüvek mennyisége har­minchétszerese, az automati­zált fegyvereké tizenháromszo­rosa, a rádióbeszélgetéseké ötszöröse a Nagy Honvédő Há­ború előttinek. Ráadásul a mai haditechnikai eszközök színvo­nala, hatékonysága sokszorosan túlhaladja a korábbiakét. 1939- ben a szovjet hadsereg egy gé* pesített lövészhadosztálynak tü­zérsége által egy tűzcsapásra kilőtt lövedékek összsúlya 1,7 tonna volt, ma viszont 53 ton­na. Ehhez járul még az új' haderőnem, a hadászati rakéta­csapatok félelmetes, elrettentő ereje. A szovjet hadsereg védelmi képességének szilárdításában napjainkban fs meghatározó szerepe van az embernek: pa­rancsnokoknak, mérnököknek és más katonai szakemberek­nek, a katonák millióinak. A felkészítés színvonalára jellem­ző, hogy amíg 1929-beri a pa­rancsnokoknak csak 4,5 száza­léka rendelkezett felsőfokú ké­pesítéssel, 1953-ban ez 10 szá­zalék körül alakult, jelenleg már körülbelül 43 százalék. A csapatoknál az 1945-ös hely­zethez képest 3,5-szeresére nö­vekedett a mérnökök és a tech­nikusok létszáma. A szovjet atom tengeralattjáró flottánál kivétel nélkül minden tiszt fel­sőfokú végzettséggel rendelke­zik. A sorkatonák általános műveltsége és technikai isme­retszintje is igen sokat gyara­podott. A bevonulok 46 százalé­ka rendelkezik közép- vagy fel­sőfokú képesítéssel. EZ mintegy négyszerese az 1939-es színvo­nalnak. N apjainkban, amikor á wa­shingtoni stratégák a hi­degháború szellemétől átitatott kinyilatkoztatásokat tesznek és külpolitikájukban ismét a durva erőszak kultu szát helyezik előtérbe, ismétel­ten megnövekedett a Szovjet­unió védelmi képességének sze­repe a világbéke megőrzésében. Az Egyesült Államok elnökének a kongresszushoz intézett leg­utóbbi üzenete szemléletesen tükrözi azt a washingtoni szán­dékot, hogy megbontsák a Szov­jetunió és az Egyesült Államok között kialakult erőegyensúlyt és katonai erőfölényre tegye­nek szert. Ezt a törekést szol­gálja, hogy az Egyesült Államok katonai kiadásai a következő költségvetési évben újabb 20 milliárd dollárral növekszenek, és a nyolcvanas évek közepére az e célra fordított kiadás el­éri az évi 200 milliárd dollárt. Washington urai tehát a hideg- háborús légkör újraszításával, fenyegető nyilatkozataikkal egyidőben meggyorsítják a fegyveres erők és a iugyverzet valamennyi kategóriájának szé­les körű fejlesztését. A nemzetközi légkört mérge­ző tényezők ellenére az SZKP és a szovjet kormány a már megszokott körültekintéssel, bölcsességgel alakítja katona- politikáját. A szovjet kormány higgadtságát megőrizve, a kia­lakult helyzet dramatizálása nélkül teszi meg a szükséges védelmi intézkedéseket és tel­jesíti a szövetségesei iránti, szerződésekben rögzített inter­nacionalista kötelezettségeit is. Néphadseregünk katonáit a Varsói Szerződés jegyében szo­ros fegyverbaráti kapcsolatok fűzik a testvérhadseregek, min­denekelőtt a szovjet hadsereg katonáihoz. Jól tudjuk, hogy békénk, biztonságunk megőrzé­sének a politikai és gazdasági kapcsolataink szüntelen erősí­tésén kívül a katonai együtt­működés a legfőbb feltétele. F ebruár 23-án, a szovjet hadsereg és haditenge­részeti flotta napján e gondolatok jegyében köszöntjük a hatvankét éves szovjet hadser reget, a világbéke legfőbb ol- talmazóját, s katonáinak újabb sikereket kívánunk történelmi küldetésük további teljesítésé­ben. BERTALAN ISTVÁN W 1980 II. 23. FINIM ÜAT0NA1A Alighogy befejeződött a második világháború, máris munkára jelentkezett. Nyitrán (Nitra) a ropülőgépmotorokat gyártó Mráz cégnél talált foglalkozást. Először természetesen a félig megrongáló­dott üzem romjait kellett éltakarítani, hogy majd az újonnan felépített csarnokokban teljes gőzzel megkezdhessék a termelést. — Ez idő tájt — emlékezik vissza Ján Hrom- nik elvtárs — több mint négyszázan dolgoztunk a gyárban. S bár a céget menet közben nemzeti piv'rtnokság alá helyezték, mi sem változott a vezetésben. A régi tulajdonos a helyén maradt. S nern nézte jó szemmel, ha a munkások szer­vezkedtek. Annák meg pláne nem örült, hogy a szervez­kedést vezető agilis Hromník a legöntudatosabb munkások megnyerésével a kommunista párt üzemi szervezetét is életre hívta. A fiatal párttagoknak és az üzemi szakszer­vezetet alkotó munkásoknak vajmi kevés ta­pasztalatuk volt a gyári munka vezetésében és szervezetében. Azt gondolták, ha lelkiismerete­sen elvégzik dolgukat, egyúttal munkáskötele­zettségeiket is híven teljesítették. Arról azonban, iiogy most már végleg övék a gyár, teljesen megfeledkeztek. — Csak akkor kaptunk észhez — szőtte to­vább a beszélgetés fonalát —, amikor a tulaj­donos szemmel láthatóan szabotálta a termelést és el akurta bocsájtani a legjobb munkásokat, elkezdte herdálni a közösség vagyonát. Hromník elvtárs a párt intő szavára többed magával ismét akcióba lépett, tizenhat tagú né­pi milicísta csoportot szervezett, amelynek tag­jai őt állították az iizemi egység élére. Ezután mozgalmas napok váltották egymást. Rohamosun közeledett február huszonötödiké. Az egység kommunista parancsnoka közben lőfegyverek beszerzéséről is gondoskodott, s ezeknek nagy hasznát vették, amikor a gyárban meg kellett védeniük a munkáshatalmat. Az egység derék tagjai ebben a prágai munkások­nak szintén nagy segítséget nyújtottak. — A Februári Győzelem kivívása — folytatta Hromník elvtárs — megacélozta bennünk az éberséget, hogy mindig készenlétben legyünk az osztályellenség ellen folytatott harcban. Idők múltával ugyan a nyítrai Magasépítő Vállalathoz szegődtem, de hatvannyolcban itt is ugyanazt kellett átélnem, mint előző munkahelyemen negyvennyolc februárjában. Azokban az évek­ben is vívmányaink, a munkáshatalom forgott kockán. Ján Hromník parancsnoksága alatt az egység tovább szilárdult, az őszinte, elvtársias fegy­verbarátság tgjainak építő, társadalmi munká­jában is jól ötvöződött. Ez idén is több mint ezer óra társadalmi munka elvégzését vállal­ták. —- Azt hallottam — mondom az egység pa­rancsnokának —, hogy a folyó év derekán eléri a nyugdíjkorhatárt. Részt vesz-e az egységgel a kötelezettségvállalás teljesítésében? — A kommunista igazi öröme — válaszolta egyértelműen — a párt és a nép érdekében vég­zett alkotómunka. Ha egészségem engedi, tovább­ra is szívesen vállalom a megterhelést. A népi milícia üzemi egységének legutóbbi tanácskozásán értékelték a feladatok teljesíté­sét. Jó alkalom volt ez arra, hogy mindenki meg­vizsgálja, mennyire sajátította el az egység vé­delmi feladatainak ellátásához szükséges elmé­leti és gyakorlati tudnivalókat. Az évtizedek so rán számtalanszor kitüntetett egységparancsnok is megnyugvással állapíthatta meg, hogy nyug-_ állományba vonulása után sem csökken a kol-‘ lektíva összeforrottsága, harci ereje. A távozás előtt álló Hromník elvtársnak az egység minden egyes tagja nagy elismeréssel szorította meg a kezét, s a február derék ka­tonája közben arra gondolt: nemcsak a kikép­zések, a gyakorlatok, a szolgálatban eltöltött éj­szakák, de a vállalat jó hírnevéért folyó társa­dalmi munkák emléke is szorosan kaonsolja őt ehhez a közösséghez. SZOMBATI! AMBRUS BasSetírt tenÉ-t si ísííté „Az emberek anyagi és kul­turális igényeinek kielégítése nagymértékben befolyásolja hozzáállásukat a párt politiká­jához, döntő impulzust jelent munkakezdeményezésük és ak­tivitásuk fejlesztésében“ — szö­gezi le a CSKP KB 7. ülésének dokumentuma. Az ülés óta el­telt néhány év, de a sorok ma is érvényések. A dolgozók igé­nyei kielégítésének egyik terü­letét képezik a szolgáltatások, amelyeket alaposabb elemzés­nek alávetve, sajnos, megálla­píthatjuk, hogy az eredmények ellenére sok még a hiányosság, a panasz, az elégedetlenség. Miért van ez így, miben rej­lenek az okok? Erre kerestünk választ hazánk egyik legkele­tibbre fekvő járásában? Kevesebb hibával Lesz-e sok. panasz az idén a javítások színvonalára? — kér­deztem Michal Popovič mérnö­köt a Michalovcei Járási Ipari Vállalat igazgatóját. — Nehéz ezt megmondani, reméljük, hogy nem. Az elmúlt évben már sokkal kevesebb volt a reklamáció, mint azelőtt, azért még így is akadt. Ennek sok objektív, de sajnos, szub­jektív oka is van. Az előbbi, hogy helyiséggondokkal küz­dünk és sok alkatrész tartósan, esetleg átmenetileg hiánycikk. Az év eleji nehéz energetikai helyzet üzemünkre is kihatott, a szállítóinktól nem kaptuk meg idejében a nyersanyagot, egyes alkatrészeket. Második negyedévi termelésünket érzé­kenyen érintette a faanyag, né­hány tévé- és rádióalkatrész hiánya. A szubjektív okok pe­dig magukban az emberekben keresendők, néhány dolgozónk hozzáállásában. Az említetteken kívül mi okozza a legnagyobb gondot? — Talán a háznál végzett lévé- és hütőszekrényjavítások, a központi fűtés szerelése, a háztartások gázellátása. El kell mondanom, hogy a gondokat főleg a szállítás okozza, néha viszont a rossz munkaszervezés is. A vállalat igazgatója beszél­getésünk során szubjektív oko­kat is emlegetett. Az emberek, a dolgozók hozzáállása sokat változtathat a tényeken. A tag­sági igazolványok cseréjét meg­előző beszélgetések kitűnő al­kalmat adtak valamennyi vál­lalatban, hogy az ott működő pártszervezetek felülvizsgálják a helyzetet, s e téren jobb irányba billentsék a mérleget. Mit tettek a Járási Ipari Válla­lat kommunistái? —• A tagsággal folytatott be­szélgetések arra irányultak — válaszolt Popoviő mérnök —, hogy a 2. félévben behozzuk a lemaradást, s év végéig teljesít­sük tervünket. Elmondhatom, hogy e fontos esemény nagy­ban hozzájárult a kommunis­ták s példájuk révén a többi dolgozó munkakezdeményezésé­nek javításához. 88 tagot szám­láló pártalapszervezetünkben 237 feladatot szabtunk ki a kommunistákra, ezekből 97 pár­tunk gazdaságpolitikai célkitű­zéseinek megvalósítására irá­nyult. Jelenleg minden igyeke­zetünkkel arra törekszünk, hogy irányító és szervező mun­kánkban minden meglevő tar­talékot feltárjunk, hogy ezzel is eleget tegyünk pártunk köz­ponti bizottsága 14. ülése ha­tározatainak. — Egyik legfájóbb pontunk — fűzte még hozzá az igazga­tó — az autójavítás volt eddig. Reméljük, ez most véglegesen megoldódik a strážskéi új au­tószerviz megnyitásával. Lesz-e elég vágott virág? Járásszerte sokszor hetekig járhatjuk a virágboltokat, lejár­hatjuk a lábunkat, de friss, vá­gott virágot csak a kiskertek­ben találunk. A virágüzletekben se híre, se hamva. — A válasszal sokkal mesz- szebbről kell kezdenem — mondja kicsit keserű mosollyal Eugen Folaško, a Járási Szol­gáltató Üzem igazgatóhelyette­se. Mert a virágtermesztés a mosoda és a tisztítók sok fejfá­jást okoztak már nekünk. Ml köze a virágoknak a mo­sodához? x — Már tizenöt éve harcolunk egy új üvegház építéséért, s ebben a pavilonban lett volna elhelyezve a mosoda és a tisz­tító is. Az 1,25 hektáron elte­rülő üvegháznál nagyszerűen lehetne hasznosítani a vajáni Hőerőműből elfolyó, egyébként kárba vesző meleg vizet. Saj­nos, a gázfűtés miatt egy idő­re leállt minden, nem kaptunk rá engedélyt. Végre, az elmúlt év vége felé sikerült ezt fej „kiverekednünk“. 53 óta egy fából készült provizorikus pa­vilonban van elhelyezve a mo­soda és a tisztító, s mit mond­jak, jó, hogy a fejünkre nem esik... — A virágokhoz visszatérve, beismerem, hogy bizony hiány­zanak, Azért néha találhat, de az a kevés, amit a környékről összevásárolunk, távolról sem fedi a keresletet. — Az idei tervünk 37 millió 900 ezer korona forgalmat irá­nyoz elő 80 üzemrészlegünk­ben. Ebből a legtetemesebbett a mosodák és tisztítók bonyo­lítják le, aztán következnek a virágüzletek és más apróbb szolgáltatások. A város fejlesz­tésével párhuzamosan igyek­szünk kiépíteni a szolgáltatá­sok hálózatát, új lakótelepein­ken számos gyűjtőhelyet nyi­tottunk. — Munkánk javításához nagy­ban hozzájárultak a beszélge­tések — veszi át a szót Mar­tin Babjak műszaki igazgató- helyettes, az üzemi pártalap- szervezet elnöke. — Valameny- nyi munkahelyen látjuk és érezzük, milyen hatással volt a tagkönyvcsere a kommunis­tákra. Nagyon nyíltan, elvtár- sian beszélgettünk gondjaink­ról, bajainkról, konkrétan meg: szabva, ki mit tesz kiküszöböl lésük érdekében. Javul az ellátás Múlt évi eredményeink kedvezőek — nyilatkozta Emil Michaiuvčík mérnök, a RAJ já­rási vállalatának igazgatója. Bár a 3. negyedév végén a rossz időjárás miatt gondokat okozott nekünk, hogy kevés tu­rista kereste fel a Zempléni Ší­rava környékét, viszont az év végére valamennyi mutatóban sikerűit teljesítenünk a tervet. Az óvárosban járva szemem­be tűnt, hogy a régi borozót, az éttermet, a minigrillt, s az egyik vendéglőt is lebontják. Ez a nagyszabású aszanáció nem okoz-e féröhelyi gondokat egy ilyen kisvárosban? — A férőhelyek kérdését új építkezésekkel oldottuk meg. A Déli lakótelepen éttermet, ka- véházat, büfét nyitottunk, prob­léma talán csak azzal lesz, hogy odaszoktassuk az embe­reket. — A Zempléni Šírava kiépí­tése rohamos ütemben folyik, autocampinget és új szállodát adtunk át a múlt évben, ez idén tovább bövul a szolgálta­tások hálózata. Legnagyobb gondot e térségben a szezon- munkások biztosítása jelenti számunkra, 13 állandó alkal­mazottunk van, s nyáron ez a szám 290-re ugrik. Milyen a járás élelmiszer- és zöldségellátása? — Nem mondhatnám, hogy mindenben zavartalan. Cukor­kákból például alig van néhány fajta az üzletekben, a déli gyü­mölcs sem túl gyakori, akado­zik a frissítők és az ásványvíz szállítása. Zöldségellátásunk a környező mezőgazdasági üze­mek jóvoltából nem mondható rossznak, itt talán a tervezés körül kell javítanunk. A város­ban felépített új pékség nagyot lendített a péktermékek minő­ségén, sajtokból és hústermé­kekből is javult az ellátás. Saj­nos, a baj sokszor ott van, hogy egyes üzletvezetők nem ismerik a fogyasztók igényeit. — Nagyon sok kritikát ka­punk, és joggal, hogy a járás falvaiban a délutáni órákban sehol nem kap a vendég meleg ételt. Pedig sok turista utazik át erre, s nem közömbös, hogy milyen benyomásokkal távozik., A szolgáltatások terén, mini látjuk, még mindig sok a javí­tanivaló. Ez érthető is, érzé­keny terület, amelyet egyenest a fogyasztó véleményez, értékel. Ezért is fontos, hogy a mi­chalovcei járásban és másutt is tovább javítsuk e munka színvonalát. Jó példával ebben a törekvésben is a kommunis­táknak kell az élen járniuk. URBÁN KT.ARA

Next

/
Thumbnails
Contents