Új Szó, 1980. február (33. évfolyam, 27-51. szám)

1980-02-23 / 46. szám, szombat

A béke és az enyhülés csakis kitartó politikai harccal biztosítható

( b'olylutás in 1. oldalról(

A part természetesen széles társadalmi pozíciókból lát a gazdasagi feladatok teljesítéséhez, es a gazdaságot a társa- halmi kapcsolatok egész rendszerével való elválaszthatatlan egységben értelmezi. Milyen volt a lő irányvonal az említett kapcsolatok fejlődésében a hetvenes évek totyamán? ügy ve lem, hogy a hetvenes évek a szovjet társadalom egységének és összeforrottságának további megszilárdítását eredményez ték.

Eszmei-politikai összeforrott - ságra gondolok. Ez a párt és n nép nagyon szoros egységé ben, a kommunisták és a pár- tonkíviiliek tömbjének megbont- hatatlanságában és abban nyilvánul meg, hogy népünk elfogad ja a pártkongresszusokon és az SZKP Központi Bizottsági» ülésein hozott határozatok rögzített választások élőt t< irányvonalat.

Továbbá a szociális egység re gondolok. Ez a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség megbonthatatlan szövet ségében, a szociális csoportok és rétegek fő érdekeinek azonosságában, a falu és a város, valamint a szellemi és a fizikai munka közti lényeges különbségek fokozatos kiküszöbölésében nyilvánul meg.

Végül országunk nemzeteinek és nemzetiségeinek egységére gondolok. Ez pedig a szoros összeforrottságban, a szocialista hazafiság és az internacionalizmus összefonódásában, az egységes össz-szövetsé- gi népgazdasági komplexum építésében, a nemzeti kultúrák kölcsönös összekapcsolódásában nyilvánul meg.

Külön szeretném hangsúlyozni azt a hatalmas szerepet, amelyet az említett folyamatokban «55 Orosz Föderáció játszott és játszik. Hozzájárulása az országunk népei közötti egyenjogú kapcsolatok kialakításához, a szovjet köztársaságok önkéntes szövetségének létrehozásához valóban felbecsülhetetlen,

A társadalom összeforrottsá- ga és egysége a szocializmus egyedülálló kiváltsága, rendkívül értékes erő. Természetesen az imperialistáknak is vannak rakétáik. Hasonlóan mint nekünk, nekik is vannak természeti kincseik. Vannak tehetsé- ges tudósaik, mérnökeik és kulturális dolgozóik. Nekik azonban nincs és nem is lehet egységes társadalmuk. Emlékezzenek ellenségeink a történelmi tanulságokra. Tudják meg, hogy a szovjet emberek egysége különösképpen épp akkor mutatkozik meg, amikor valaki velünk a fenyegetés nyelvén akar beszélni.

A szovjet nép egysége szocialista államunk erejének megbízható alapja. A hetvenes években tovább szilárdult a szovjet államiság, annak gazdasági, szociális és politikai alapja. Tovább mélyült a szocialista demokrácia. Jóváhagytuk az új alkotmányt, a fejlett szocializmus alkotmányát. Teljes ütemben folyik a törvényhozás novellizálása.

Az elmúlt évtizedben jelentős mértékben fokozódott a szovjetek aktivitása. Szembetűnőbbé váltak nagy lehetőségeik. Ide tartozik a gazdasági és kulturális problémák rendezésében, a szolgáltatásokban keresett, a termékek gyártásában mutatkozó problémák megoldásában megnyilvánuló kezdeményezés. Ide tartozik a közigazgatási szervek az üzemek és a szervezetek tevékenységének igényes ellenőrzése. Ide sorolható a szovjetek és a néptömegek kapcsolatainak állandó kibővítése és elmélyítése, valamint a választók megjegyzéseinek megvalósítása.

Úgy vélem, hogy épp erre irányul az Orosz Föderáció és a többi szövetségi és autonóm köztársaság legfelsőbb tanácsai újonnan megválasztott tagjainak munkája.

Ezeken a választásokon, mint önök is tudják, létrejön a helyi népképviseleti tanácsok egész rendszere. A párt úgy véli, hogy szerepüket állandóan növelni kell. Gondolok itt mindenekelőtt a kerületi és területi szervezetekre. Szükséges, hogy saját területükön a komplex

gazdasági és szociális fejlődésben a fő erőt képviseljék. Anyagi lehetőségeiket még jobban össze knU hangolni az üzemek tevékenységének eredményeivel. Szükséges még jobban megszigorítani a szovjetek ellenőrzését a tervteljesítés, á szovjet törvények nem kielégítő megtartása felett. Mint a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnök ségének elnöke közölhetem önökkel, hogy a határterületi, területi és körzeti népképviselők szovjetjének joghatalmát törvénybe akarjuk iktatni. Ezt a törvényjavaslatot megtárgyalás céljából a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának legközelebbi ülése elé terjesztjük.'

A népképviselők szovjetjei jelenleg számos aktívát, a képviselők millióit és az apparátus dolgozóit tömörítik. Az ő elv- hűségük és igényességük, a polgárokról való gondoskodásuk alapján értékelik az emberek, mit jelent a szovjet hatalom. A szovjetek ereje nemcsak tömeges létszámukban rejlik, hanem mindenekelőtt az határozza meg, bogv hogyan doU gozik minden, ismétlem: minden képviselő, minden tisztségviselő.

A ,.tisztség“ és a „kötelesség“ szónak sok a közös vonása. A néppel szembeni kötelességre — pártkötelességre, szolgálati és emberi kötelességre — mindig emlékezni kell. E kötelesség állandó teljesítése nélkül és anélkül, tiogy a szavakat tettekre váltsuk, nem dolgozhat a párt és a szovjetek igazi dolgozója. A szorgalom és a fegyelem, az egymással szembeni igényesség és a megvesztegethetetlen becsületesség — ez a párt és a szovjetek dolgozója jó hírének alapja. S ezt a jó hírnevet egész életen át és az egész élettel kell bizonyítani.

Egy-egy dolgozó népszerűsége, töltsön be bármilyen tisztséget, nem kiilső tényező. Csakis személyes erőfeszítéssel, mindennapi munkával és reális tettekkel érheti el. Csakis így nyerheti el a nép tiszteletét. A szovjet képviselő, az állami alkalmazott szempontjából nincs és nem is lehet ennél fontosabb.

Elvtársak, engedjék meg, hogy most a külpolitika néhány kérdéséről és a jelenlegi nemzetközi helyzetről szóljak.

Mindenekelőtt hangsúlyozni kell, hogy az elmúlt évtizedben tovább fejlődött és gazdagodott a szocialista közösség országainak együttműködése. Ez az együttműködés egy-egy testvérország fejlődésének hatalmas hajtóereje. Közös biztosítékunk is arra, hogy ebben a bonyolult és nem zavartalan időszakban állandóan előre haladjunk.

A baráti országok egységének és a szocialista internacionalizmusnak az ereje különösképpen meggyőzően mutatkozott meg a vietnami népnek nyújtott támogatásban, amelyet az amerikai és a kínai agresz- szor ellen vívott harcban kapott. így lesz ez a jövőben is, ha valaki ismét megkísérli e hős ország békéjének és biztonságának veszélyeztetését. Szolidárisak vagyunk és támogatjuk Laosz és Kambodzsa népét, amely hosszú évekig tartó harcban vívta ki magának az új élethez való jogot.

A nemzetközi élet egyik fő tényezőjévé vált a békepolitika, amelyet a szocialista közösség országai valósítanak meg, valamint a szocialista országok közös harca az enyhülésért, az atomháború veszélyének csökkentéséért. Ma ez a harc az emberiség békés jövőjének biztosítéka.

Valamennyi fontos döntés,

amely a béke megszilárdítását, a fegyverkezési verseny korlátozását célozza, s amelyeket az elmúlt évtizedben nemzetközi szinten hoztak, valamint az e kérdésekről folytatott legfontosabb tárgyalások mind a szocialista országok kezdeményezésének eredményeként köny- velhetők el. Konkrét javaslataik a leszerelés és a nemzetközi együtműködés kérdéseiben a béke biztosításának nagyszabású és realista programját képezik korunkban. Ennek megvalósításáért szorgalmasan és fáradhatatlanul fogunk harcolni.

Most, amikor az imperializmus erői ellentámadásba lendültek az enyhülés, a béke és a népek jogai el lan, a szocia lista országok akcióegysége az említett értékek védelmében, sokkal fontosabb, mint bármikor. S országunk ezt a történelmi feladatot becsülettel teljesíti, erről még vagyok győződve!

Külpolitikánk ereje abban rejlik, hogy megfelel a szocialista országok érdekeinek éppúgy, mint a világ lakossága döntő többsége létérdekeinek. Megfelel mindenekelőtt azon népek érdekeinek, amelyek felszabadultak a gyarmati uralom alól, és az új független élet nem könnyű feladatával foglalkoznak. Ezeknek az országok nak, hasonlóan mint a szocia lista országoknak tartós békére van szükségük és arra, hogy tiszteletben tartsák az államok szuverenitását, a népek jogait, szükségük van valóban egyen jogú nemzetközi kapcsolatokra.

Épp ezen az alapon fejlődnek jó kapcsolataink és kölcsönösen előnyös együttműködésünk Ázsia, Afrika és Latin-Amerika számos országával, legyen az a nagy India, vagy a kis Benin, Algéria, amely köztársaság, vagy a monarchista Jordánia, a szomszédos Törökország, vagy a távoli Brazília.

Nagyra értékeljük kapcsolatainkat az említett országokkal, tiszteletben tartjuk jogaikat, nem tartunk igényt gazdasá gukra, és nem keresünk ott katonai támaszpontokat. Értékeljük sok nemzetközi kérdéssel kapcsolatos álláspontjaink hasonlóságát, nem akarjuk nekik diktálni, milyen politikát folytassanak.

A Szovjetunió nagymértékben hozzájárult néhány ország gaz dasági és kulturális építésének megszilárdításához, védelmének megerősítéséhez. Erre büszkék vagyunk. A lenini útmutatással összhangban mindig azon népek oldalán állunk, amelyek védik szabadságukat és függetlenségüket. Sohasem használ juk fel segítségnyújtásunkat a támogatásunkat igénybe vevő országokra gyakorlandó nyomásra.

Mindez kapcsolatainkban a kölcsönös tisztelet és bizalom légkörét teremti meg mindkét fél és a viiágbéke javára,

Szeretnék különösképpen emlékeztetni az Indiához fűződő jó kapcsolatok .sikeres fejlődésére. Ezek a kapcsolatok megfelelnek a két ország népei érdekeinek, a béke érdekeinek Ázsiában és világszerte. Barátságunk jelképévé vált a közel múltban megkötött megállapodás szovjet és indiai űrhajós mielőbbi közös űrrepüléséről.

Indira Gandhi aszony kormánya javaslatunkat elfogadta s ennek örülünk.

Az imperializmus harcias köreinek, de mindenekelőtt az amerikai imperializmusnak nincs ínyére a béke megszilárdítása és a népek felszabadító harcának sikerei. Figyeljük csak meg, hogyan válaszoltak a szocialista országok és néhány kapitalista ország kölcsönösen előnyös kapcsolatainak fejlődésére, a helsinki európai értekezlet sikerére, Angolának és Etiópiának az intervenció- sok és az imperialista zsoldosok felett aratott győzelmére. Válaszuk sajátos volt. Megkezdték a SALT—II-ről folyó tárgyalások és később a szerződés ratifikálásának késleltetését. Támogatták Szadat árulását, amely szétverte az agresszorok- kál szembenálló arab egységfrontot. A NATO tagországaira rákényszerítették az intenzív fegyverkezés hosszú évekre szóló programját. Késleltették és sok esetben közvetlenül meghiúsították a leszerelési tárgyalásokat. Végül elfogadták azt a provokációs döntést, hogy Nyugat-Európában új típusú amerikai nukleáris rakétafegyvereket helyeznek el, amelyek a Szovjetunió és szövetégesei ellen irányulnak.

Világos, hogy az Egyesült Államok jelenlegi vezetése az enyhülési folyamat aláásására és a nemzetközi helyzet kiéleződésére törekszik. Saját akaratát akarja ,a szocialista országokra és más országokra rákényszeríteni.

Váratlan volt ez? Bizonyára nem. Már kezdettől fogva világos volt, hogy a békét és az

enyhülést megbízhatóan csakis kitartó politikai harccal lehet biztosítani. Az enyhülés megfelel a népek érdekeinek. Ennek szükségességét érzi valamennyi felelős és reálisan gondolkodó politikus. Léteznek azonban olyan enyhülést ellenző erők, amelyek közvetve vagy közvetlenül háborút készítenek elő a kapitalista országokban. A militarista körökről és a hozzá juk csatlakozott monopóliu mokról van szó, amelyeket „embereik“ támogatnak az ál lamapparátusbífcn és a hírközlő eszközökben.

Minél korlátozottabbak az imperializmus lehetőségei arra, hogy más országokat és népeket uraljanak, annál dühödteb- ben reagálnak erre legagresz szívabb és legrövidlátóbb kép viselőik. Ezt az agresszivitást csakis a békeszerető államok ereje és ésszerű politikája, valamint a népek elszántsága tud j<a megfékezni, hogy meghiúsítsa azok veszélyes terveit, akik igényt tartanak a világuralom na.

Mihelyt Egyesült Államok rá kény szeri tette „rakéta tervei t“ a nyugat-európai országokra, figyelmét Ázsiára és a Közel- Kelet re fordította. A forradalmi Irán partjainál összpontosította haditengerészeti erőit — állítólag a fogva tartott diplomaták védelmére. Azután a véleményük szerint megfelelő ürügybe, az afganisztáni eseményekbe akaszkodtak bele. Az ezzel kapcsolatban Amerikába« indított gyűlölködő szovjetellenes kampánynak nincs párja.

Ez természetesen csak ürügy. Carter úr és emberei jól tudják, hogy az oroszok afganisztáni „intervenciója“ nem létezett és nem is létezik. A Szovjetunió a szovjet—afgán barátsági szerződés értelmében járt el. Fokozatosan három afgán kormány fordult hozzánk sürgős segítségért, mert tartottak az ellenforradalmi erők betörésétől.

Washington nagyon jól lúd mindenről, a pakisztáni területről induló Afganlsztán-el lenes intervencióról is. Hiszen az amerikaiak a kínaiakkal és más országokkal saját maguk irányítják ezt az intervenciót, amely súlyosan veszélyeztette az afgán forradalmat, sőt még déli haláraink biztonságát is.

A Fehér Ház előtt az is ismeretes: a Szovjetunió kivonja csapatait Afganisztánból, mihelyt megszűnnek azok az okok, amelyek jelenlétüket kiváltották, és mihelyt az afgán kormány úgy véli, hogy a jelenlétre már nincs szükség. Az Egyesült Államok nagy port verve követeli a szovjet csapatok kivonását, de gyakorlatilag mindent megtesz azért, hogy ezt a lehetőséget a minimumra csökkentse: továbbra Is beavatkozik Afganisztán belügyeibe és fokozza ezt a beavatkozást.

Minden bizonyossággal szeretném kijelenteni: készek vagyunk kivonni csapatainkat, ha megszűnik az afganisztáni kormány és nép ellen irányuló külső beavatkozás minden formája. Az Egyesült Államok biztosítsa ezt Afganisztán szomszédaival együtt, és ezután megszűnik a szovjet katonai segítség szükségessége. Az afgán kormány, mint ismeretes, kijelentette, hogy támogatja a békés és baráti kapcsolatokat szomszédaival, főleg Iránnal és Pakisztánnal. Mi, természetesen, Afganisztánnak ezt az álláspontját üdvözöljük.

Az Egyesült Államok vezetői azt is tudják, hogy az afgán kormány teljes mértékben tiszteletben tartja a lakosság vallását, hogy szabadon bocsátotta az Amin által bebörtönzött papokat és az iszlámot hivatalosan is a törvény védelmébe vette. Ezért nem helyénvalók az izraeli agresszorok védelmezőinek és az Irán elleni megtorló intézkedések szervezőinek kísérletei, hogy magukat „az iszlám védőinek“ tüntessék fel.

Miért szerveznek tehát Washingtonban világméretű hisztérikus kampányt? Milyen célokat követ „az oroszoknak az afganisztáni nép elleni háborújáról“, „a Pakisztánt és Iránt fenyegető szovjet veszélyről“ szóló hazugság?

A válasz világos: Wa«ii«ugtonnák egyszerűen ürügyre van szüksége ázsiai expanziójának kibővítésére, és azt minden ess- közzel megteszi.

A szovjetellenes hisztéria nemcsak azért volt szükséges, hogy valaki e hullám tarajáti győzzön az őszi elnökválasztáson. A fő az, hogy az Egyesült Államok haditengerészeti hálózatot akar kiépíteni az In-» diai-óceánon, a Közép- és Kö> zel-Kelet országaiban, valamint' az afrikai országokban. As Egyesült Államok uralnia alá akarja vonni ezeket az országukat, bogy akadályok nélkül hozzáférhessen az emlitett országok természeti kincseihos- Ugyanakkor területüket a m- cialista országok és a nemzeti felszabadító erők ellen irányuló stratégiai tervei számára akarja felhasználni. És es itt a lényeg.

Csakhogy a mai gyarmatost-« tök el is számíthatják magukat. Nem élünk ugyanis a háborft előtti években, sem pedig az ötvenes években. A korábban' gyarmati sorban levő országok tapasztalatokat szereztek az életben és a politikában. A né-» pék egyre jobban tudnak tájé« kozódni az imperialisták játsz« májában és tudják, hogy hoí vannak barátaik és hol vannalc ellenségeik. A világnak olyan' részeiben mint Nyugat-Európa vagv Japán, az emberek saját tapasztalatukból ismerik a bé-» kés, nyugodt élet és a kölcsön nős kereskedelem előnyeit'.- Nem adják fel olyan könnyen' az enyhülést az amerikai vi-' láguralmi tervek javára. Ml továbbra is támogatjuk az em« litett országokkal való sokol« dalú, békés együttműködés fej-« lesztését, még az Amerikai Egyesült Államokkal való' együttműködés fejlesztését is.

Washington előszeretettel be« szél azon utak biztonsága szím vatotásának szükségességéről amelyeken az Egyesült Államod a kőolajat importálja. Ez még; érthető. Ezt azonban el tehet azzal érni, hogy az említett te« rület lőporos hordóvá válik?! Világos, hogy az eredmény épp az ellenkezője lesz.

Az „erőpozíció“ politikája öf hirdetőinek kalandor „doktrín nái“ nemcsak bizonyos ország-* ra, vagy országok egy-egy cső’« portjára veszélyesek. Veszélyez* tetik minden ország és nép bé« kéjét és biztonságát. E bűnös szándékok visszaverése köte« lessége mindenkinek, aki érté« keli a békét.

A Szovjetuniót senkinek sem sikerül megfélemlítenie. Hatal« mas erővel és lehetőségekkel rendelkezünk. Mi és szövetségeseink mindig képesek va« gyünk magunkat megvédeni és visszaverni bármilyen ellenséges támadást. Senkinek sem' sikerül bennünket kiprovokál« nia. A katonai hisztéria és a lázas fegyverkezés „doktríná« jával“ szembeállítjuk a békéért! és a biztonságért vívott követ« kezetes harc doktrínáját. Hűek vagyunk a pártunk XXIV. és XXV. kongresszusán kitűzött békeprogramhoz. Ezért most, a nyolcvanas években, hasonlóan' mint korábban a hetvenes években, az enyhülési folyamat elmélyítésére és nem annatf megsemmisítésére törekszünk.- A fegyverkezés korlátozását és nem annak fokozását támogat« juk. Síkraszállunk a népek kö« zeledéséért és kölcsönös meg« értéséért, nem pedig mestersé« ges elidegenítéséért és ellensé« geskedéséért.

Következetesen folytatjuk a lenini külpolitikát, védjük a békét, a népek szabadságát és függetlenségét a társadalmi haladás zászlaját.

Leonyid Brezsnyev végül kö« szönetet mondott azoknak a munkakollektíváknak és dólgo« zóknak, akik javasolták az Orosz Föderáció Legfelsőbb Ta« nácsába és támogatták jelölését.

Szeretném biztosítani önöket, elvtársak, hogy hasonlóan mint korábban, azon leszek, nehogy csalódást okozzak. A kommu« nisták az emberek békés éle« téért, alkotó munkájáért, jóié« téért és kulturális felemelkedéséért élnek és dolgoznak. Mi, szovjet emberek épp erre szavazunk, mondotta befejezésül Leonyid Brezsnýev.