Új Szó, 1980. február (33. évfolyam, 27-51. szám)

1980-02-21 / 44. szám, csütörtök

HANGOS A TÉLI ERDŐ

Az Állami hidászét Banská Bystrica-i fejlesztési üzemében Ján Ricčan igazgató egy gazdálkodási kimutatást tesz az asztalra.

— Ebből''' sok mindent megtudhat, aki a mi munkánkra kíváncsi — mondja belelapozva, aztűn mindjárt sorolni kezdi a régen jó hírű erdőgazda ság legfontosabb jellemzőit:

— Összesen 21 ezer hektárnyi erdőterület képezi a körzetünket. Négy korszerűen gépesített fakitermelő részlegünk van, ahonnan az emúllt évben már több mint 71 ezer köbméter kiváló minőségű nyersanyagfát szállítottunk a közép szlovákiai, illetve a távolabbi feldolgozógyárakba. Az elsődleges feladatot jelentő fakitermelésen kívül egyéb tevékenységet is folytatunk. Közép-Szlo- vákiában hosszú évek óta legelőször nálunk kerülnek gyakorlati kipróbálásra az erdő- gazdaság korszerűsítésére, a fa- kitermelés megkönnyítésére a kutatóintézetekben kifejlesztett egyre újabb gépek, módszerek és különböző segédeszközök.

Például?

— Együttműködésünk a ku-r tatóintézeti szakemberekkel csaknem két évtizeddel ezelőtt kezdődött. Az első komoly, közös feladatok egyike a drótkötélpálya segítségével történő fakitermelési módszer kifejlesz- téée és tökéletesítése volt. Az Alacsony-Tátrában, de Szlovákiában több más helyen is sok az olyan terület, ahol szinte egymást érik a mély, katlan-: szérű völgyek, a szakadékos erdőrészek. Az erdei fák növekedéséhez, terebélyesedéséhez azonban ott is jók a teltételek, Gazdaságunk 21 ezer hektáros területének mintegy 60 százalér kát ilyen erdők borítják, ami népgazdasági szempontból sok' hátrányt jelentett, mert korábban nem volt mivel, hogyan kitermelni a mély völgykatlanok és szakadékos területek kincsét. Mindenekelőtt ezt oldottuk meg a drótkötélpályás módszer bevezetésével.

Szlovákia erdőségeiben még nem is olyan régen csak a fejSzinte percnyi pontossággal történik minden egyes munkamű- vetet (A szerző felvételei)

ekével kétszer járta végig a sűrűn kanyargó, behavazott erdei utat. A simára gyalult sáv két oldalán most csaknem derékig érő a hó.

Alig negyedórányira a lenti erdészháztól egy hosszan elnyúló, több száz méter mély völgykatlan pereméhez simul az út. Alattunk, a szinte járhatatlanul meredek oldalakon több mint százéves jegenyefenyőták lógatják lehajló, súlyos ágaikat.

— Megérkeztünk — kapcsolja ki a terepjáró motorját gépkocsivezetőnk, Milan Rossen* berg. — Itt dolgozik most Alexander Rýs öttagú komple* munkabrigádja.

■— Évek öta ők a legjobb dolgozóink — dicséri a brigád tagjait Milan Šimoník erdészmérnök, az üzemrészleg fiatal technológusa. — Tavaly például 3500 köbméternyi fa kitermelé-« se volt az ötükre jutó feladat, amit végül 4300 köbméterre teljesítettek. Tervtúlteljesítésük értékét jelentősen megnövelte az a körülmény, hogy egész éven át különlegesen jó minőségű, bútorgyártásra és export-- célokra kiválóan alkalmas nyersanyag került ki a kezük alól

A fenyőtörzsek feldarabolása már a könnyebb munkát felenti

1980

II. 21.

sze és a kézifűrész volt a favágók legnagyobb teljesítményű szerszáma. Segítőtársnak is jobbára csak a lovakat tekinthették, amelyekkel a rakodóhelyekig vontatták a kivágott, majd legallyazott hatalmas, sudár fenyőket.

— A fejszét, a fűrészt és a lófogatot teljesen még ma sem nélkülözhetjük, de a fakitermelés nehezét már igazi korszerű módon végezzük — magyarázza később az erdőgazdaság egyik távolabbi részlegén, Staré Horyban Pavel Cellár erdésztechnikus. — Ennek ellenére még ma sem mondható köny- nyű foglalkozásnak a mi munkánk. Télen-nyáron keményen meg kell dolgozni itt a keresetért. Jól meggyőződhet majd erről kint az erdőben. Meglátogatjuk az egyik brigádot.

Néhány perc múltán már az Aranypatak néven ismert erdőrész felé igyekszünk. Valamikor aranyrögöket találtak a völgyet átszelő patak medrében a favágók, - azóta használatos a szépen hangzó név.

A négykerék-meghajtású terepjáró jól bírja az emelkedőt. Előttünk, az éjszakai órákban az üzemrészleg egyik dolgozója, Miobal Červeň egy jókora

Kísérőm alig fejezi be a mondatot, amikor egy hangos jó napottal hatvan körüli, egyenes tartású, ősz hajú férfi toppan elénk a gyalogösvénnyé szűkült erdei út fordulójánál. Alexander Rýs, a példásnak jellemzett csoport vezetője.

— Hogy megy a munka? - kérdezi csak úgy megszokásból az erdészmérnök.

— Minden a legnagyobb rendben van — hangzik a válasz. — Éppen egy újabb szálat készülünk felvontatni —- mutat aztán a feszülő drótkötél- pálya ködbe vesző alsó vége felé a brigádvezető.

Pillanatokon belül valóban feldübörög a felvonószerkezetet hajtó traktormotor, majd egyenletesen a dobra csavarodik a csigát húzó vastag kötél.

— Az ötletes szerkezet lényege két, erős törzsű fa között kifeszített, nagy teherbírású drótkötélpálya — magyarázza közben Vladimír Višňovec, a legfiatalabb brigádtag. — Felfelé és vissza ezen közlekedik a görgőscsiga, amelyre a katlan mélyén kivágott, legallyazott fenyőtörzset erősít csoportunk éppen soros tagja, Domin Rosa bácsi. A kötélpálya hossza 550

méter. Az alsó és a felső állomás között állandó rövidhullámú rádiókapcsolatot tartunk. Így amint a csigára került az általában 20 méter hosszú, 1000 —1200 kiló súlyú fenyőtörzs, elég felszólni a rádión és máris kezdődhet a vontatás. Rendszerint mintegy 300 köbméter fát vontatunk fel, vagy engedünk le, aztán továbbvisszük, új helyen állítjuk fel ismét a kötélpályát, amely még 60 százalékos lejtőn, vagy emelkedőn is teljes biztonsággal üzemeltethető.

Precízen, komoly szakértelmet bizonyítva ismerteti mindezt az üzemrészleg alig 30 éves dolgozója, aki lassan már a csoportvezetői teendőket is gya- korolgatja. Alexander Rýs ugyanis hamarosan nyugdíjba megy és neki adja át a jelképes váltóbotot, valamint a bronzjelvényes szocialista munkabrigád hétköznapjainak szervezésével járó gondokat.

— Nem sajnálj» itthagyni az erdőt? — kérdezem a hallottakra elismerően bólogató idős kommunistát.

— Egyfolytában már több mint negyven éve dolgozok ebben a szakmában. Az életem legnagyobb részét az erdőben töltöttem. Szinte gyerekfejjel kerültem ide. Később pedig, a Szlovák Nemzeti Felkelés idején, mint a partizánok hírszerzőjét, ugyancsak az erdőben bíztak meg fontos feladatokkal. Mit mondjak? Bizony már belefáradtam egy kicsit, mert itt aztán valóban mindig keményre kell markolni a szerszámot. Ilyenkor télen is napi 20—22 köbméter fát termelünk ki. Igaz, a keresetünk sem akármilyen. A téli hónapokban legalább 3000 koronát, tavasztól az ősz végéig pedig egy ezressel többet viszünk haza a borítékban. Most úgy tervezem, hogy legalább nyaranként néhányszor még a megszokott helyemen töltök egy két hónapot, mint kisegítő dolgozó. Tudom, nagy szükség van itt minden kézre, mert favágónak már nem igen tolakodnak a fiatalok.,.

Szívesen folytatná a beszélgetést, de a kötélpálya felső végén már az ütközővashoz koppant a hatalmas szálfát hozó görgőscsiga. Gyorsan ki kell oldani a hurkokat, ugyanis a katlan alján serénykedők azóta egy újabb darabot készítettek elő a vontatáshoz.

Lent is, fent is majdhogynem percekre kiszámítva történik minden művelet A következő rádiósüzenetig a szűk ösvényről jó száz méternyire kel! csúsztatni a súlyos jegenyetörzset, ahol a feldarabolás, majd a rakodás következik az estig még külön külön ötször-hatszor visszaérkező teherautókra.

— Erdőgazdaságunkban jelenleg hat munkacsoport végzi hasonló módon, drótkötélpálya felhasználásával a fakitermelést — tájékoztat Milan Šimoník mérnök. — Az idén összesen 79 000 köbméter elsőosztályú nyersanyagot szállítunk a feldolgozó üzemekbe. Ebből több mint 20 ezer köbmétert gépekkel megközelíthetetlen területekről termelünk ki. Nem egyszerű feladat ez!

Üjabb motorzúgás szakítja meg beszélgetésünket. A csendesnek, kihaltnak gondolt téli erdőben késő délutánig folytatódik a dolgos hétköznap.

LALO KAROLY j

Tavaszra készülve

Kelet-Szlovákia növénytermesztőire az idén nagy feladat vár, hiszen amíg hazánkban az elmúlt évhez viszonyítva 7,5 százalékkal kell növelni a bruttó mezőgazdasági termelést, addig a keleti országrészben 13,5 százalékkal, s ehhez a növény- termesztésnek 25,3 százalékkal kell hozzájárulnia. Mindez soknak tűnik, de ha összegezzük az elmúlt négy év eredményét, akkor kiderül, hogy ennyiszükséges a hatodik ötéves tervidőszakra kitűzött céljaink eléréséhez. Az illetékesek már elvégezték a számvetést, mely szerint a még hiányzó mennyiség akkor kerülhetne a magtárakba, ha az idén többek között a gabonaneműekből 3,6 tonna lenne az átlagos hektár- hozam, cukorrépából hektáronként 35,68 tonna teremne, s burgonyából sem lenne rosz- szabb a hektáronkénti hozam 16,22 tonnánál. A siker érdekében a kerület földműveseinek nem kevesebb, mint 250 ezer hektárnyi területet kell gondosan megművelni, gondozni.

A magágyak készítése, illetve a vetés sok helyen már až elmúlt esztendő őszén elkezdődött, de a mezei munkák java a tavasszal kezdődő idei melegebb évszakokra maradt. Hogy milyen lesz a folytatás, az nagymértékben az emberek és a gépek felkészültségétől függ, hiszen az időjárással együtt ők a főszereplői a mindenki kenyeréért folyó küzdelemnek. A nagy hármasból az ember az, akire kétszeres feladat hárul, mivel saját felkészülésén kívül a számításba jövő műszaki berendezések, gépek üzemképességéért is felelős. Hogy a kerület szakemberei e kettős szerepben mennyire képesek, arra a napokban a kerületi mezőgazdasági igazgatóság két felelős be osztottjától, Mikulás Dobos mérnöktől, a mechanizációs részleg vezetőjétől és Jirí Stochleba mérnöktől, a mezőgazdasági igazgatóság gépesítőjétől kértem választ.

Elmondták, hogy a gépeknek a tavaszi munkákra való felkészítése javában tart. A múlt év decemberében végzett felmérésekből kiderült, hogy a javítások menete gyorsabb, mint egy évvel ezelőtt. Sajnos az év vége egyben egy kis megtorpanást is jelentett, főleg a kombájnok esetében, mert az elmúlt években ilyentájban még volt elég pótalkatrész, csak az üzemeknek volt kevés a uén- zük, hogy azokból a szükséges mennyiséget megvásárolják. Most az Agrotechnika „jóvoltából“ fordított helyzet alakult ki, Az év végén volt pénz, de

pótalkatrész... Azt hi., m kár tovább részletezni, ibť,w ős a dolog.

A tavaszi munkák e.„ő szakaszában bevetésre ke. a lő gépek nagy része már készen várja a rajtot, köztük a 7122 ke rekes traktorsereg mintegy 85 százaléka, a 2575 ekenek 70 százaléka, az 1126 vetőgépből közel 800, a burgonyaültetők 85 százaléka és más géjjek nagy hányada. Az aratási munkákat végző gépekről megemlíthető, hogy az 1488 gabonakombájnból eddig csak a fele üzemképes.

A két szakember egyebek között a nehézségekről is tájékoztatott. A tárcsás boronákhoz például kevés a tárcsa, beszerezhetetlenek a tengelyek, így a javítók sok esetben kényszermegoldáshoz folyamodnak, he gesztenek, forrasztanak, de az így megjavított gép korántsem bír ki olyan megterhelést, mint az, amelyikbe a meghibásodott gépelem helyébe az előírásoknak megfelelő szerkezet kerül. A vetőgépek műszaki állapota sem kielégítő, hiszen többségük már évekkel ezelőtt is réginek számított. Talán a Lengyelországból megígért szállítmány részben a kelet-szlovákiakat is megörvendezteti. A gépjavítók sok műhelyben tehetetlenek az NDK-ból hozott E—280-as szecskázóval, mivel a megjavításához szükséges alkatrészek közül ma még sok hiányzik.

A felmerülő nehézségek ellenére elmondható, hogy a javítók igyekezete nem kisebb, mint a múltban. Bárcsak az ő példájukat követnék a pótalkatrészeket gyártó és elosztó gyá* rak, illetve szervezetek alkalmazottai is, akkor az ország mezőgazdasági dolgozói lényegesen kevesebbet bosszankodnának.

A kerületi mezőgazdasági igazgatóságon levő kimutatásokból az is kiderült, hogy a gépek javításában a tőketere- besi (Trebišov) és michalovcei járások egyelőre a kerületi átlag alatt vannak, s hogy sok még a tennivalójuk a vranovi járás szerelőinek is. Ugyanakkor számos efsz-ben és állami gazdaságban — mint például a Királyhelmeci (Kráľovský Chl- mec) Állami Gazdaságban, a Nagykaposi (Veiké Kajiušany), az újbódvai (Nová Bódva), a bodollói (Budulov), a Vysoká nad Uhomái, a vlachovi, a Kamenica nad Girochou-i és a marhaői efsz-ben — már nyugodtan várják a tél elmúltát, mert gépeik akár ma is kivonulhatnak a földekre. Üzemkér- pesek.

G I

Eredményes évet zártok

A Stovlik dunaszerdahelyi l Dunajská Streda) üzemének dolgozói pozitívan értékelik a múlt évi gazdasági eredményeket. Ez annál inkább figyelemre méltó, mivel több esetben kedvezőtlen feltételek közepette tudták biztosítani a feldolgozáshoz szükséges nyersanyagot. A múlt évi eredmények értékelésekor senkinek sem kellett szégyenkeznie. Terveiket csaknem valamennyi szakaszon teljesítették, vagy túlszárnyalták.

Gaál Dezső mérnök az üzem közgazdásza elmondta, hogy tavaly a kommunisták kezdeményezésével megkülönböztetett figyelmet fordítottak termelési feladataik teljesítésére, a hatékonyság növelésére és minőségi előírások megtartására. A dolgozókkal szemben támasztott igényesség és a nyersanyagokkal való jobb gazdálkodás eredményeként nyerstermelési tervüket 100,6 százalékra teljesítették, ami pénzügyileg 312 000 koronás többletet jelent. Ennek megfelelően a konzervgyártás tervét teljesítették. Kisebb hiányosságok csupán a befőttkészítésben mutatkoztak, amit más termékek fokozott feldolgozásával pótoltak. Újdonságnak számított a sonka húskonzerv és a zöldségkonzerv. Az előbbiből 138, az utóbbiból pedig 86 tonnát gyártottak. Mindkét gyártmány rendkívül keresett árucikk üzleteinkben. Túlteljesítették kompótkészítési tervüket is, a tervezett 140 tonnával szemben 215 tonna szilvakompótot készítettek. A vállalat közgazdásza ezek alapján örömmel adott számot árutermelési és eladási terveik teljesítéséről.

Gaál Dezső dicsérőleg szólt vállalásaik teljesítéséről. A szocialista munkabrigádok tagjai terven felül 160 ezer korona értékű áru gyártásával járultak hozzá gazdasági feladataik teljesítéséhez. Továbbá társadalmi munkában 2500 órát dolgoztak le, melynek egy részét város- fejlesztésre fordították. Vállalásuk kiterjedt a helyes energiagazdálkodásra, valamint az újítási mozgalom népszerűsítésére. A jobb, gondosabb szervezés eredményeként 15 ezer korona értékű benzint és fűtőolajat takarítottak meg. Tizenhat újítást is elfogadtak, melynek értéke jelentős. A legjobb újítók közt tartják nyilván Német Tibort, Nagy Istvánt és Bohus Gyula mérnököt, okik jelenleg is további újításokon fáradoznak.

Az idei tervfeladataikról csupán annyit. A meglevő, viszonylag elavult gépi berendezések ellenére az elmúlt évben elért eredményhez képest további

6,4 százalékkal növelik a termelést. Termékeik közt újdonságnak számít a „kertészsaláta“, mely káposzta és céklarépa keverékéből készül. Rövidesen megérkeznek az első szállítmányok üzleteinkbe. Az újdonságot vásárlóink bizonyára előszeretettel fogadják m?jd.

KRASCSENICS GÉZA