Új Szó, 1980. február (33. évfolyam, 27-51. szám)
1980-02-19 / 42. szám, kedd
Az élelmiszeripari termékek kiállítása elé A HELYES TÁPLÁLKOZÁS ALAPELVEINEK MEGFELELŐEN Igényes beruházási program a Poprádi Vagongy árban A SALIMA ’80 nemzetközi élelmiszeripari kiállítás Brnó ban február húszadikától hu- szonhetedikéig tartja nyitva kapuit a bel- és külföldi élelmiszeripari kereskedelmi vállalatok és intézmények képviselői, valamint a nagyközönség előtt. Lehetőséget nyújt arra, hogy a szakemberek hasznos tapasztalatcserét folytassanak és a kölcsönös előnyök alapján egyezményeket, szerződéseket kössenek az árucsere* fórgalom bővítésére. A kiállítás elősegíti az élelmiszeripari termékek választékának bővítését és felhívja . a fogyasztók figyelmét a helyes táplálkozás alapelveire. Az eddigi kiállításokkal szemben a vállalatok jóval több készételt mutatnak be. Ilyen módon is hozzá akarnak járulni, hogy a jövőben a lakosság több készételt vásárol jón, š a háziasszonyoknak ne kelljen túl sok időt fordítaniuk az ételek elkészítésére; több idejük maradjon pihenésre, művelődésre. A megnyitó előtt nem árt elemezni, hogy az élelmiszeripar milyen irányban fejlődik, a kiállításon milyen kereskedelmi kapcsolatok megkötésére lesz lehetőség, és milyen módon hat ez a nagy seregszemle a vállalatok további munkájára? A múlt évi mérleg szerint csökkent a bor, a töményalkohol, a pékipari termékek fogyasztása, ugyanakkor mérsékelten emelkedett a húsipari termékek, a vágott baromi i és tejipari termékek fogyasztása. Megállapíthatjuk, hogy az élelmiszeripari termelési-gazdasági egységek vállalatai és üzemei a fogyasztók számára nagyobb választékban készítettek élelmiszerféléket, mint az előző években. Erről a kiállítás látogatói a helyszínen is meg győződhetnek. Azonban a ki mutatások arra is felhívják a figyelmet, hogy az élelmiszer- ipari termékek választéka még bővebb lehetett volna, ha a feldolgozó üzemek egyenletesen kapták volna a nyersanyagot, a megfelelő csomagolóanyagot és újabb berendezéseket, gépeket vásárolhattak volna. Ha e három tényező szemszögéből vizsgáljuk az élelmiszeripar helyzetét, megállapíthatjuk, hogy az eredmények ellenére a termelési-gazdasági egységek nek még nagyon sok problémái kell megoldaniuk az illetékes minisztérium segítségével. A tejiparban komoly nehézségek mutatkoznak, mert a tej-: termelés még mindig idényjellegű. A téli időszakban a tej- feldolgozó üzemek jóval kevesebb és kisebb zsírtartalmú tejet vásárolnak fel, mint a nyári időszakban A kelet-szlovákiai kerületben a levásárolt tej mennyisége — a nyári időszakhoz viszonyítva — télen a felére csökken és a minőség sem felel meg a követelményeknek. Az ilyen kilengés zavarokat okoz a termelésben, számos feldolgozó üzem sem mennyiségben, sem minőségben nem tudja teljesíteni a tervet. A LIKO termelési gazdasági egység hasonló nehézségekkel küzd. A múlt évben az időjárás okozta nehézségek miatt nem vásárolhattak fel elegendő zöldségét, gyümölcsöt Habár a tervet globálisan teljesítették, a vezérigazgatóság dolgozói elismerik, hogy a lakosság szükségleteit mégsem tudják kielégíteni. A húsipar egyik legnagyobb problémája, hogy a mezőgazdasági üzemektől még mindig sok túlhizlalt sertést és szarvasmarhát vásárol fel. A csomagolóanyag-ellátásában mutatkozó hiány miatt állt elő az a paradox helyzet, hogy a LJKO termelési-gazdasági egység a paradicsompüréből nem készíthet elegendő kecsupot, ízesített paradicsomlevet. A Slovlík érsekújvári {Nové Zámky) üzeme csomagoióanyag- hiány miatt valószínűleg nem teljesíti a bébiételek gyártásának tervét. Jelentősen hátráltatja a termelést, hogy sok élelmiszeripari üzemben elavullak a gépek és a berendezések. Habár ezen a téren némi javulás következett be, az eredmények mégsem kielégítöek. Még mindig kevés az új gép és berendezés, és tetőzi a problémákat, hogy a drága gépeket és berendezéseket a feldolgozó üzemek nem tudják idejében üzembe helyezni. A bratislavai 2-es számú tejfeldolgozóüzem vezetői nemrég kijelentették, hogy az ízesített tejet, a tortákat és különböző tejkrémeket készítő részleg nem kezdheti meg a munkát, mert az egyes jeepek üzemeltetéséhez nincs alkatrész. Tehát az átadási határidő ismét elhúzódik. A SALIMA ’80 élelmiszeripari kiállítás előtt már az illetékes miniszterek, a termelési-gazdasági egységek és vállalatok, valamint intézmények vezetői magas szintű tanácskozásokon vitatták meg az élelmiszeripar gyorsabb ütemű fejlesztésének kérdéseit. Olyan vélemény alakult ki, hogy a problémákat elsősorban a KGST tagállamai- nak közös összefogásával kell megoldani. Lehetőség van élelmiszeripari gépek és berendezések gyártására. Úgyszintén a nyersanyag beszerzésére, illetve a kölcsönös cserére is jók a lehetőségek. Csehszlovákia például déli szomszédaitól korai zöldséget és gyümölcsöt hozhat be. A Szovjetunióból különleges zamatú gyümölcsöket az alkoholmentes italok készítésére. Számtalan lehetőség van a kereskedelmi kapcsolatok bővítésére, tökéletesítésére, javítására. Az élelmiszeripar nagy seregszemléje a SALIMA ’80 nem zetközi kiállítás minden bizonnyal megmutatja az utat olyan élelmiszerfélék gyártására, amelyek összhangban vannak a helyes táplálkozás alapelveivel és a lakosság jobb élelmiszerellátásával. BALLA JÓZSEF Az elmúlt években elég gyakran szerepelt napirenden a Poprádi Vagongyár problémáinak rendezése. Nemcsak a gyárban, hanem kerületi szinten és a központi szerveknél is. A vállalat a ti. ötéves tervidőszak eltelt négy évében yégül- is teljesítette a feladatokat, s az árutermelési tervet közel 22 millió koronával túlszárnyalta. — Ne gondolják, hogy most már minden zökkenőmentesen halad — tájékoztatott Štefan Tužinsky mérnök, a vagongyár igazgatója. — Az 1980sis év újabb problémáik elé állított bennünket, melyek rendezésé hez az eddiginél nagyobb igé nyességgel kell hozzálátnunk. Termelési feladataink köze) tíz százalékkal növekedtek. Az idén több vasúti kocsit kell gyártanunk és jelentősen meg növekedett feladatunk a Szovjetunió számára szállított olaj- szivattyúállomások gyártásában is. Közel háromszáz V 25 Cs alváz gyártását egyelőre csak ideiglenes, nem megfelelő körülmények között kell végeznünk. — Mi okozza tulajdonképpen a legtöbb gondot? — Mindenekelőtt a beruházás! feladatok teljesítése. Az ezzel összefüggő feladatokat tavaly sem sikerült teljes mértékben megvalósítanunk, s nem túlzás, ha azt mondom: vállalatunk fejlődése szempontjából a beruházások szakaszán az idei év döntő fontosságú. Az építőipari beruházások fő kivitelezője többnyire a vagongyár volt, s mivel nem rendelkeztünk megfelelő építőkapacitással, így máshonnan kértünk segítséget. Sajnos, partnereink is gyakran a szükséges műszaki felszereltség és anyaghiány nyal küszködtek. Mindezek el: lenére az utóbbi négy esztendő ben több mint 169 millió korona érlékű beruházást való sítottunk meg. Sajnos, számos objektum létesítésének megkez désében két-, sőt több éves lemaradás keletkezett, — Hogyan tovább? — Az idén és a következő evekben figyelmünk az állami beruházási tervben is szereplő objektumok kivitelezésére Irányul. Ügy érzem, az eddiginél jobb eredményeket érünk el Poprádon felépítjük az említett alvázak gyártásához szükséges új üzemet, Trebišovban pedig befejezzük a szivattyúállomásokat gyártó ideiglenes üzem építését. Ezekre az idén 16,7 millió koronát fordítunk. Poprádon a Kohóépítő Vállalat, Trebišovban pedig a hu- mennéi Chemkostav a kivitelező vállalat. Az állami beruházási tervben szereplő létesítményeken kívül feladatunk garázsok, óvodák, bölcsődék és más kisebb létesítmények felépítése is. Bár több beruházási akció a következő ötéves tervidőszak ban kerül megvalósításra az 1980-<as esztendő, a beruházások tekintetében is nagyon fontos és rendkívül igényes feladatokkal járó időszak a mi számunkra. De azért vagyunk itt, hogy ezeket a feladatokat és problémákat megoldjuk. Derűlátó vagyok, s vállalatunk minden dolgozója az. Ez az e: *5- forrása a dolgozóink kezdeményezésének. Vállalatunk dolgozói hazánk felszabadítása 35. évfordulója tiszteletére tett felajánlásaiban szerepel: 1980-ban a termelési tervet hatmillió koronával túlteljesítik, a Szovjetunióba irányuló exportot december 15-ig teljesítik, a Lengyel Népköztársaság által rendelt vasúti kocsikat június végéig leszállítják stb. A termelési terv folyamatos teljesítésével elérik, hogy az első félévben az éves tervfeladatok 51 százalékát megvalósítják. KULIK GELLERT A prágai metró Flora-állomásán a chrudimi Transportu uállalut Tramontáf. üzemének szerelői szovjet szakemberek segítségével e napokban szerelik fel a szovjet mozgólépcsőket. Felvételünkön balról Jirí Malivánek és Milan Kryška szerelők munka közben (J. Šourek felvétele —■ ČSTK) V an úgy, hogy az ember eltéved a napi élet útvesztőiben. Itt van például a megszólítás dilemmája: kit, mikor és hogyan nevezzünk — eiv- társnak vagy úrnak. Mert ugye a kettő nem mindegy, különösen vájtfülűnek sem kell lenni ahhoz, hogy érezzük a különbséget. Ha például a vízvezeték- szerelőtől a munkahelyén megkérdezik, hogy Kovács úr hány százalékra teljesíti a tervét, akkor kikéri magának az úrázást, mert sérti őt. De Kovács elvtárs munkaidőben nem ér rá kijönni megjavítani a vízcsapomat, így kénytelen vagyok a most már Kovács urat megkérni: legyen szíves, hálás leszek stb. Az elvtársat ilyesmire nem is kérhetném, s ha a lakásomban fusizőt Kovács elvtársnak titulálva akarnék ötvenest a zsebébe csúsztatni — jót nevetne magában. Nem az ötvenes miatt, hanem, mert nem tanultam meg az íratlan szabályt: négyig elv- társ, négy után úr. Hiszen csakis őtőle függ, hogy idegbajt kapok-e a csapcsöpögéstől és az ez ügyben tett utánjárásoktól vagy sem. Tehát nem mindegy. Nem mindegy, hogy az elvtárs úr-e a maga portáján, vagy az urat kizárólag elvtársazni sza bad. Tudom, nem ezen áll vagy bukik a szocializmus kérdése, és ez csak az olyan apró megalkuvások egyike, amilyenekből naponta több is előfordul, amivel egyetértettünk, amire rákény szerítjük egymást. S mivel optimista vagyok, hiszen, eljön az aranykor, amikor Kovács elvtárs mellett Kovács úrnak felkopik az álla. Miért került ez a kroki írásom elejére? Ügy vélem, ha kivetítjük, érzékelteti azokat a jelenségeket, amelyek láncszemekként egymásba fonódva képesek megkeseríteni életünket. Jelenségekről lévén szó nyesegetésük sem köny- nyű. Jellemzőjük, hogy a szocializmus talaján burjánzanak, gyökereik azonban a szocializmusnál régebbi talajokba kapaszkodnak. De ezzel a jellemzéssel is óvatosan kell bánni. Szókratész most közbeszúrná a maga kérdését: mi az óvatosság? Igen, meddig terjed az észszerű óvatosság fogalma, s hol kezdődik a túlzott óvatosság, ami leggyak rabban a nem éppen szükségszerű megalkuváshoz vezet. A ne szólj szám. nem fúj fejem magatartást ismerjük a gyakorlatból, ki az, aki még ne élt volna vele? Hiszen az élet rá kényszerít (és mi magunkat is), hogy „politikusabbak“ és taktiku- sabbak legyünk a politikusoknál ügyes- bajos dolgainkban, s aki fennen handolsz, miért? A három vagy négy kazán közül csak egy üzemel, a többi lerobbant. De egyetlen illetékesnek sem jutott eszébe, hogy ezt tudassa a. lakókkal. Elég lett volna csak egy cédulát kirúgasztani valahová, s tájékoztatni az embereket, mi is történt, megelőzve ezzel a találgatásokat — mesélte a barátom. Hát igen, az embereknek joguk van tudni, miért van hideg a lakásban, miért nem folyik a meleg víz. KülönMONDOK EGY TITKOT goztatja, hogy „ nem politizál“, az éppen a távolmaradás politikáját választotta életviteléül — hadd ne sorakoztassam most fel az elmarasztaló érveket A kérdés leggyakrabban úgy vetődik fel, hol és mennyit szabad vagy kell(ene) ki- és elmondani. Mi tartozik csak egy szűk közösségre és mi a nagy nyilvánosságra. Tehát, jelszó: a titok: Mi a titok? Hazudnánk, ha tagadnánk, igenis van államtitok, ami nem tartozik a nagy nyilvánosságra, éppen az állam és a társadalom érdekeinek védelme miatt. Ez helyes. A helytelen és bosszantó az, amikor arra ütjük rá a titok pecsétjét, aminek a nyilvánósság előtt volna a helye. Az ilyen „titkok“ pedig nem az állam védelmében születtek, hanem csak bizonyos egyének — különben őket nem megillető és nem kívánatos — presztízsét óvják. A következő példának nincs nagy jelentősége, s azt, hogy igaz és megtörtént (alig egy-két hónapja) most csak aláírásommal tudom megerősíteni. Csallóközi kisvárosunkból érkezet) barátom nálam szállt meg éjszakára. Régi szokásunkhoz híven átvitatkoz- tuk a fél éjszakát. A téma, mint min dig: az egyén felelőssége a közéletben — Lakótelepünkön már több hete nincs melegvíz, a lakásokban hideg van, a radiátor alig langyos. Mit gonben nem azt látják, hogy valakik, akik felelősek, szándékosan, kényelemszeretetből mulasztottak, hanem azt mondják, — ha nem is mindenki, de egyesek — hogy „nálunk nem szabad az igazat megmondani“. Nyilvánvaló hogy ez esetben nem anyagilag, hanem erkölcsileg káros, romboló hatású mulasztásról van szó. A jó szándékú embernek nem kell ma- gyarázgatni, hogy ugyan miért is lenne nálunk a pártnak, az illetékes járási, városi vagy körzeti pártszervnek (nem is az ő feladata) érdeke eltitkolni, ha lerobban egy-két kazán. (De sajnos nem mindenki jó szándékú.) Érdeke az érintett üzem vezetőjének, dolgozójának lehet a titkolódzás, ha a hiba az ő mulasztása folytán csúszott be. És ez nem egyedi eset. Ugye sokan találkoztunk a liftajtóra ragasztott cetlivel: Értesítjük a lakókat, hogy két hétig szünetel a melegvíz-szolgáltatás. Miért? A lakó törődjön a maga dolgával — vallja az illetékes. Aki lehet akár Kovács úr is meg Kovács elvtárs is, a lényeg az, hogy bugyutának te kinti az embereket. Lehet, hogy „csak“ felelőtlen, lehet, hogy túlzottan óvatoskodó, ő az a típus, akinek a gyűléseken „zsinóron" iár a feje, mindenre rábólint. Egyébként riporterkollégáim ismerhe tik a hasonló helyzetet, amikor az újságírót ekképpen állítják falhoz: Nézze, magának megmondom négyszemközt, de ne írja meg, mert úgyis letagadom. Hallottam ezt már szövetkezeti elnök, munkás, iskolaigazgató szájából is, s egy esetben sem volt szó államtitokról, hanem munkahelyi vagy község beit visszásságról, aminek a szellőztetése netán felkavarta volna a kedélyeket. Tévedés ne essék, nem kívánom - a mindenáron háborúságot, de a fojtogató állóvizeket károsabbnak tartom. Minden esetben sokan tudtak a „titokról“, csak nem akadt egy ember, aki elmondja és vállalja a közléssel iáró — mit is? Ügy vélem, ez már egv másik önálló téma. Már csak kö'telességtudatbó) is olvasom a jelentéseket. Az évi statisztikákat, a Központi Bizottság üléseinek anyagait. Számomra ezért nem titok, miben vagyunk jók és miben rosszak. Miért kapunk alacsonyabb árat egy egy gépért a világpiacon. A párt Központi Bizottsága nem titkolja, sőt felhívja rá a figyelmet. Sürget, mozgósít: köszörüljük ki a csorbákat. De hány olyan gyár, igazgató, művezető van, ahol és aki szívesen nyilvánosság elé tárja, hogy-az övé mért nem állja a versenyt, mit tett az illetékes [Kovács...) a hibák eltávolításáért. Pedig nekik sem más az érdekük, mint a Központi Bizottságnak, tehát nekünk magunknak. Csak hát személyre szólóan már élesre megy a dolog, maga alatt senki sem vágja a fát. Talán va: lahol itt van a „titkok“ titka. A CSKP Központi Bizottságának 14. ülése rámutatott a hibákra. Vázolta a tennivalókat S reálisan mérte föl helyzetünket, mutatott rá erőinkre, amelyek igenis vannak. Ahhoz, hogy éljünk velük, meg kell valósítani a pártpolitikát — természetesen a konkrét munkahelyeken. Hiszen a párt és a nép bízik egymásban; csak így lehet, e nélkül nem megy. A párt és a nép egysége politikánk vezérelve, amely jól bevált. Eddigi sikereink titka is ebben rejlett. MALINAK ISTVAti remmm*
