Új Szó, 1980. február (33. évfolyam, 27-51. szám)

1980-02-15 / 39. szám, péntek

BESZÉLGETÉSEK EGY FALU KULTURÁLIS ÉLETÉRÖL Terebélyesedő olvssómozgolom H ó és jég az utcán, ház­tetőkön, udvarokban. Em­ber itt-ott tűnik föl, csak az orvosi rendelő környékén nagyobb a mozgás, a szomszé­dos falvakból most futott be az autóbusz. Akik leszállnak, óvatosan lépnek. * # ♦ Festő vásznára kívánkozó képek, téli hangulatok, melyek­be még a művelődési ház is beleillik hatalmas, szürke épü­letével. Vezetője, Bölcső Fe­renc papírok fölött ül, szinte mozdulatlan cigarettafüstben a könyvtárszobában, mely az iro­zet, inkább csuk néhány tag- , Ja, akik részt vesznek a pol­gári ügyek testületének a mun­kájában is. Varjú Brigitta, Mag Katalin, Fájd Anna, Vieira V1- cianová. Árvái Melánia, Pásztor Szabina és Szilvia nevét említ­hetném. Ök szavalnak is. A kulturális területen inkább a lányok vannak ott, a fiúk fut­balloznak, súlyemeléssel fog­lalkoznak. A futballpályán most építünk egy öltözőt, amelyben a súlyemelők Is kapnak egy helyiséget. Amíg ide jártak, rezgett az épület. A szövetke­zet átvette a sportszervezetet, Egy művelődési ház és környéke dája is egyben. Azért jöttem hozzá, meg egyáltalán Rappra (Rapovce), hogy megtudjam, tartalmasabb-e a kulturális élet az utóbbi hat esztendőben, vagyis azóta, hogy utoljára jár­tam itt, éppen azonkban a na­pokban, amikor elkészült a művelődési ház, a falu részéről: jelentős társadalmi munkával, amiből akkor arra is lehetett következtetni, hogy kulturális téren jobban akarnak itt élni és dolgozni az emberek. Boljcső Ferenc harminchárom éves. — Pilisi vagyok, onnan já- rok be is. Hetvenhatig a füle- ki zonmáncgyárban dolgoztam, mint esztergályos. Otthon sze­repeltem színdarabokban, zene­karban játszottam, orgonán és zongorán. Most itt szeretnék összehozni egy zenekart, dobos meg gitáros már van. Nem bántam meg, hogy idejöttem. — Sikerült-e úgy dolgozni, ahogy elgondolta az elején? — Nem egészen. Rámentem az előadásokra, különböző té­makörökből jó néhányat szer­veztünk a tömegszervezetek és a szövetkezeti dolgozók részé­re. Más területen, sajnos, néni valami élénk mostanában a munka. Pénz kell mindenhez. Még a sakk-kört sem tudtuk beindítani. Tavaly 25 ezer ko­rona volt a költségvetésünk, de ez csak a karbantartásra ele­gendő. Az a 7 ezer korona, ami­vel többet kaptunk az idén, a hangoshíradóra megy. A mulat­ságok hozzák a legnagyobb anyagi hasznot, úgyhogy a szer­vezetek is inkább ezekkel tö­rődnek. Persze, azért mással is. A CSEMADOK felújítja a tánc­csoportot, a nőszövetség helyi szervezetével közösen az ének­kart, az ifjúsági szervezet a dzsessz-gimnasztikát. Most csak a citerazenakar és a hangszó­rós kör működik. Evenként há- romszor-négyszer fellép ná­lunk a MATESZ és Thália Szín­pada. Általában ráfizetünk az előadásokra, de azért megren­deljük őket, tetszenek a közön­ségnek. Igaz nem mindig telik meg a terem, amely egyébként alkalmas filmvetítésre is, de filmvetítés nincs, hiányzanak a megfelelő hozzávalók. — És ezeket a könyveket ol- vassák-e az emberek? — A falu húsz százaléka rendszeresen olvas. Hetenként kétszer egy órát van nyitva a könyvtár, állománya tavaly 1566 korona értékben gyarapo­dott könyvekkel. Közben szemrevételezem a polcokat, és egyetlen magyar nyelvű gyermekkönyvet sem ta­lálok, ás egyáltalán: kevésnek tűnik a magyar nyelvű könyv- állomány a mintegy 1000 leltet számláló Rapp nemzetisegi megoszlásához képest, [a la­kosságnak megközelítőleg 80 százaléka magyar nemzetisé­gű). Ezt a könyvtárat a loson­ci f Lučenec 1 járási könyvtár ťátia el könyvekkel. Albert Bélának, a hnb titká­rának irodájától csak egy eme­let választ el, Így néhány pil­lanat múlva már a falura te­kintő helyiségben ülhetek. — fin bolgáromi születésű vagyok, Losoncról járok ide. Bizonyos mértékben a CSEMA- DOK'-szervezettől kapjuk meg a kultúrát, de mintha ők is lela­zsáltak volna egy kicsit, töb­bet foglalkoztak a faluszépí­téssel. Azelőtt több rendezvé­nyük volt. Az ifjúsági szerve­zet? Tevékenykedik, tevékeny­kedik, de kevésbé mint szerve­de azért vásárol színházjegyet például, úgyszintén a Prefa, amelynek körülbelül száz al­kalmazottja van. De a kultúra igazán sehonnan sem részesül támogatásban, művelődési há­zunknak is szerencséje, hogy mi itt vagyunk, mármint a hub, különben régen bezárhatta vol­na a kapuját. A fűtési, áram­szolgáltatási, egyéb üzemelte­tési költségek 70 százalékát ugyanis mi fedezzük. — Ügy tudom, magyar és szlovák nyelvű óvoda és iskola is van a faluban. A tanítók mi­lyen szerepet játszanak a köz- művelődésben? — Tíz pedagógusunk van, de csak kettő lakik a faluban. Mag Zoltánné aktívan dolgozik, és az utóbbi időben Viera Eib- nerová is bekapcsolódik. Az is­kolával egyébként úgy va­gyunk, hogy már az előző vá­lasztási programban át kellett volna adni egy új iskolaépüle­tet, de már ebben a választási programban sem lesz belőle semmi. Most a jobbik épület­ben is meg a rosszabbikban is egy-egy magyar és szlovák osz­tály van. Mielőtt elbúcsúznék Albert Bélától, egy újságcikk és egy emlékérem kerül elém. Az új­ságcikk a Váci Napló egyik múlt évi decemberi számában jelent meg Évtizedek a mun­kásmozgalomban címmel. A rappi születésű Laczó Andrásra emlékezik, aki évtizedekig élt Magyarországon és ott is hunyt el. Édesapja gazdasági cseléd volt, ő maga az utolsó kommunista bíró azok közül, akiket 1921—1938 között vá­lasztottak meg Rappon. Abban a községben, amelyet 1976-ban Timrava-emlékéremmel tüntet­tek ki a kulturális tevékenysé­gért, mint egyetlen községet a járásban. Pásztor Barnabás körzeti or­vos. Nyolc faluból járnak hoz­zá, többnyire légzőszervi meg­betegedésekkel, balesetekből származó sérülésekkel. Hatvan­ötben jött ide, nemcsak gyó­gyítani, lakni is. Előtte öt év alatt tíz orvos váltotta egy­mást. — Nem vagyok válogatós ter­mészetű, megmaradtam. Vol­tam a CSEMADOK helyi szer­vezetének elnöke, alelnöke, most a sportszervezet elnöke vagyok, rengeteg a tennivalóm. Ami a kultúrát illeti: jó! kezdő­dött, de manapság pénz nélkül nem nagyon megy. A fiatalo­kat általában nem érdekli, meg aztán többen elköltöznek a fa­luból. Aki dolgozik: az a kö­zépnemzedék. És ugyanazok az emberek vannak minden szer­vezetben. Az én munkaköröm olyan, hogy este és éjszaka is futnom kell, ha hívnak. Részt vettem a művelődési ház építé­sében, kitüntetést is kaptam. De az az Igazság, hogy a mű­velődési ház eddig nem egé­szen elégítette ki a várakozá­sokat. Drága az üzemeltetése. A CSEMADOK-szervezetek a szomszédos községekben is gyengélkednek, ezért jó lenne összefogni. Úgy van ez, mint a futballal. Több faluból lehetne egy jó csapatot összekovácsol­ni, ehelyett minden faluban van egy gyenge csapat. Rappon 27 gyerek jár a ma­gyar iskolába, 32 a szlovákba. A rosszabbik épület valóban lehangoló látványt nyújt. A ma­gyar osztályban 15 gyereket, másodikosokat és negyedikese­ket tanít Mag Zoltánné. Ha ki akarja nyitni a szekrényajtót, odéhb kell tolni a padokat. — A férjem hidegkúti, én egyházbásti vagyok, öt éve la­kunk itt, azelőtt Nagydarócon és Losoncon tanítottam. Annak idején énekeltem az Ifjú Szí­vekben. Négy éve vagyok a CSEMADOK helyi szervezeté­nek az elnöke. Úgy godolkoz> tani: ki irányítsa a CSEMADOK- szervezotet, ha nem a magyar tanító, aki vonzódik is a CSE- MADOK-hoz. Nagyon jó most a vezetőség összetétele, és én elégedett vagyok a munkával. Amit tervezünk, teljesítjük. Hét faluban mutattuk be Lovicsek egyik darabját, úgy volt, hogy a jókai-napokra is eljutunk ve- le. A nőszövetség helyi szerve­zetével közösen volt egy ének­karunk, de szakember hiányá­ban szétesett. Működik a cite- razenekarunk; nótaestet ren­deztünk, két alkalommal író— olvasó találkozót; a Móricz— Móra vetélkedőben, társulva a SZISZ szervezettel, negyedikek lettünk a járásban. A művelő­dési házzal közösen Petőfi-es- tet rendeztünk, amelyen az it­teni szereplőkön kívül énekel­tek, szavaltak egykori losonci tanítványaim is. Az értelmisé­giek közül sokat tesz a kultú­ráért Soőky László mérnök, szervezetünk alelnöke. Az biz­tos, hogy a losonci járásban nincs még egy olyan falu, ahol olyan leheitőség van a kultúrá- lis munkára, mint itt. « ft » Hó és jég az utcán, háztető­kön, udvarokban. Nem nehéz elképzelni: szép lehet ez a fa­lu, amikor elvonul a tél, és zöldülnek a füvek, sarjadnak a levelek, új hajtások. BODNÁR GYULA Mikor jw egy szeminárium ľ Leginkább talán akkor, amikor az ember nem unatkozik, nem gyötri 34 a kínzó érzés, hogy haszontalanul tölti az idejét. Ilyen hasznos rendezvénynek tetszett a Szlovákiai Nószovel- ség Központi Bizottságának Bratislavában rendezett szemi náriuma is. Azok az aktivisták jöttek el az egyes dél-szlová­kiai járásokból, akik a magyar nyelvű olvasómozgalom szerve­zői és lelkes propagátoraí. Közhelyek és hangzatos sza vak nélkül szóltak az olvasás és a művelődés szerepéről, fő leg arról, mennyire becsülik a könyvet, amely a televízió kon kurrenciája ellenére ma is nélkülözhetetlen jó barát, er­kölcsi értékek, ismeretek for­rása. Immár fél évtized telt el azóta, amikor a Szlovákiai Nő szövetség Központi Bizottsága szlovák, magyar, ukrán nyelvű olvasómozgalmat hirdetett. Év1 ről évre kijelölik mind a há­rom nyelven a három alap­könyvet, valamint az ajánlott kiadványokat. Ezeket a helyi szervezetek, illetve' magánsze­mélyek is megrendelhetik, majd a könyvek elolvasása után vitát, megbeszéléseket szerveznek a könyvről, több helyen az író részvételével. A mozgalom azóta terebélye­sedett. Az idei három magyar alapkönyvre — Ordódy Kata­lin: Kerekes kút, Vincent Ši- kula: Mesterek és Turgenyeu: Első szerelem — mintegy há­romezer megrendelés érkezett. Ha az elmúlt évek adatait vesszük figyelembe, akkor jó­nak mondható ez a szárú, ha Cslcsátka Ottokár: Szüret viszont a lehetőségeket mérle­geljük, akkor nem lehetünk teljesen elégedettek. Jelentő­sen növekedett a magyar nem zetiségü olvasók száma a duna- szérdahelyí (Dunajská Stredu és a komaromi (Komárno) já­rásban, csökkent viszont a ri­maszombatiban (Rimavská So­bota), a lévaiban (Levice), stagnál a nagykürtösiben (Veľ­ký Krtíšj és a nyitraiban. Miért? Elsősorban azért, mert ezeken a helyeken a nőszövet­ség járási bizottságai nem for­dítanak kellő figyelmet a ma­gyar nyelvű olvasómozgalom­nak. Nem tájékoztatják a he­lyi szervezeteket, nem szerve­zik meg az említett vitákat, sőt a lévai járásban az is meg­történt, hogy a megrendelt könyveket nem kézbesítették ki a helyi szervezeteknek. Emiatt sokan még ma sem jutottak hozzá az alapkönyvekhez... Emilia jalsovská, a nőszövel- ség központi bizottságának fe­lelős munkatársa ígéretet tett: utasítják a járási bizottságokat a problémák mielőbbi orvoslá­sára. Reméljük, lesz foganat­juk a figyelmeztető soroknak. A szemináriumon egyszerűsítet­ték a megrendelés módját is. Mostantól közvetlenül, írásban u bratislaoai Magyar Könyves­boltnál (Michalská 66) lehet megrendelni a kiadványokat, ahonnan utánvétellel megkül­dik az egyes könyveket. A szemináriumon több fel­szólaló hangoztatta, hogy a he­lyi szervezetek is többet tehet­nek az olvasómozgalom nép­szerűsítéséért. Egy-egy jól megszervezett író—olvasó ta­lálkozó vagy vitaest, esetleg más hasonló rendezvény, sok érdeklődőt nyerhet meg az ol- vasómozgalom nemes ügyének. Lelkesítő példákat is hallot­tunk, például a komáromi já­rásban levő Bogyarétről (Bo- dza-Lúky), valamint Ghymesről (jelenet), ahol már szinte ter­mészetes, hogy a lányok, asz- szonyok, különösen télidőben hetente találkoznak s megbe­szélik miért szép ez a regény vagy verseskötet. Reméljük, az idén még töb­ben követik példájukat. Ott is, ahol a rendszeres olvasás és a nőszövetség olvasómozgalma még nem lelt termő talajra.-y-l Mi az EOÁK ? — Mi az az EOÁK? — Hogy micsoda? ~ Az E-O-Á-K. — Valami betűszó. De hogy mi rejlik mö< gölte... — Tudnod kellene. Hiszen már a harmadik éve, hogy forgalomban van, s ráadásul kapcso­lódik a pedagógiához is. — Aztán mire jó ez az... EOÁK? — Pedagógus vagy, nem kell hát részletez­nem, milyen izgalmat jelent a kis elsősöknek az a nap, amikor először lépik át az iskola küszöbét. Elfogódottságuk könnyebben szétosz­latható, ha mindegyikük egy-egy ajándékköny­vet talál a padján. — Ezek a pillanatok neveléslélektani szem­pontból válóban döntő fontosságúak. S at öröm nagyobb lesz, az elfogódottság meg kisebb, ha a tudás, az iskola szimbólumaként egy-egy köny­vet nyújtunk át a kisiskolásoknak. — De nem ám akármilyen könyvet, hanem az EOÁK-t. Vagyis: az Első Osztályosok Ajándék - könyvét. — Ha jól értem, valami sorozatról van szó. — Az ügy elindítója nemzetiségi könyvkiadónk, a Madách volt. Fölismerve az első könyv fon­tosságát, előbb a GÁGYOR JÖZSEF néprajzi gyűj­tése nyomán készült SZÓL A RIGÓ KISKORÁBAN című mondóka- és kiolvasógyűjteményt, tavaly pedig a LABDARÓZSA, NYÁRI Hó című gyer­mekvers-antológiát adta ki első osztályosaink ajándékkönyveként. Az előbbi könyvsláger lett; Sikert aratott a csehszlovákiai magyar költők gyermekverseit bemutató gyűjtemény is. — A gyermekkönyv esetében nemcsak a szö­veg esztétikai pedagógiai értéke fontos, hanem a kiadvány nyomdai kivitelezése is. Hazai ma­gyar gyermekkönyveink, úgy tapasztaltam, kép ben és színben meglehetősen szegényesek ... — Ettől nem kell tartanod. Amit mondtál, az csupán a hetvenes évek első felének gyermek­könyveit jellemzi. Az Első Osztályosok Ajándék- könyve sorozat gazdag képanyaggal, többszínű illusztrációkkal jelenik meg. Fejleszti a gyermek képzőművészeti fogékonyságát és ízléséi. S van ennek a sorozatnak egy további erénye is. — Mégpedig? — Alapanyagot szolgáltat a pedagógusoknak bábjátszó csoportjaink, gyermeki irodalmi szín­padaink szövegkönyveinek elkészítéséhez. Meg­könnyíti a versválasztást a szavalóversenyekre. S a központilag kiadott szöveggyűjtemények és segédanyagok hiányában ez se_m' megvetendő szempont. — Egyre kíváncsibbá és érdekeltebbé teszel. Hol és hogyan szerezhető be az Első Osztályosok Ajándékkönyve? Miképpen juthatnak hozzá a könyvesboltoktól távol eső kis falusi iskolák? — A sorozat terjesztője a komáromi Steiner Gábor utcai könyvesbolt. Megrendelőlappal el- látott ajánlatát már Szlovákia valamennyi ma­gyar alapiskolájának elküldte, s szeptember el­sejére házhoz, akarom mondani: iskoláhöz szál­lítja a kért könyvmennyiséget. Az elsősök szá­mától függően. — A megrendelésnek tehát most, a beiratko­zások eredményeinek ismeretében, semmi aka­dálya. — Most már minden a pedagógusokon, az iskolaigazgatókon, a szülői tanácsok ügysze­retetén múlik. Azon, hogy megértik-e a vállal­kozás szépségét és fontosságát. Azon, hogy a megrendelőlapokat porosodni hagyják-e az író­asztalfiókok mélyén, avagy visszaküldik ren­deltetési helyükre. A sorozat első két kötetére négy-ötezres példányszámú igénylés gyűlt össze. Szép eredmény, ám lehetne még szebb, ha ... — Ha valamennyi iskolánk részt venne az akcióban. Ha kibontakoznék egy afféle Olvasó Ifjúságért mozgalom. De mi van akkor, ha a ko­máromi könyvesbolt ajánlata nem jutott el vala­mennyi iskolába? — A rendelésnek ez esetben sincs akadálya. Adjanak hírt magukról, jelentkezzenek. S jelent­kezhetnek persze az óvodák, az iskolai könyv­tárak vezetői is. — Mi lesz a sorozat idei ajándékkönyve? — TÓTH LÁSZLÓ ÁKOMBÁKOM című kötete Ripszről és Ropszról, a rajztábláról meglógott két figuráról, s fulijulról és Kiskatáról, e két világjáró kisleányról. Négyük hol izgalmas, hol meg derűs történetét meséli el az író, elvezetve olvasóit Ákombákom birodalomba, a csodák, a kalandok, a varázslatok földjére. — Két verseskönyv után a sorozat harmadik darabja tehát próza. — Nem egészen. A könyv szabálytalan műfajt képvisel: vers, mese és játék egyszerre. Az epi kai eseményeket fantáziadús gyermekversek ta­golják. S játék is ez a mű, hiszen némi módo­sítással bábjálszó és irodalmi színpadi szöveg­könyvnek is alkalmas. S hogy az illusztrációkról sem feledkezzem meg: a szó szoros értelmében gyermekiek, hiszen a kilencéves Varga Gábor jj, 15^ munkái. — Ez hát az EOÁK. Ez idén a mi iskolánk sem mulasztja el, hogy éljen a felkínált lehe­tőséggel/ —bai— 1980.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents