Új Szó, 1980. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-16 / 13. szám, szerda

A rozsdamarás veszélye

A TÉL VISZONTAGSÁGAI ÉS A MEZŐGAZDASÁGI GÉPEK

Hihetetlenül nagy számokkal lehet csak kifejezni, hogy or- szagos viszonylatban mekkora kárt tesz a rozsda a mezőgazdasági gépekben, ha azokat nem szakszerűen tárolják a tél folyamán. Érthető tehát, ha a Szlovák Szocialista Köztársaság Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma még a tél beállta előtt külön is felhívta az egységes földművesszövetkezetek és állami gazdaságok vezetőinek a figyelmét, hogy védjék meg a gépeket a tél viszontagságaitól. A járási mező- gazdasági igazgatóságokat pedig megbízta, hogy ellenőrizzék, hogyan tettek eleget az illetékesek e felhívásnak.

Az érsekújoári (Nové Zámky) járásban december 10—22 között végezték el a huszonhárom mezőgazdasági üzem mintegy ötven gépesítőrészlegének n szemléjét.

— Mit tapasztaltak ez alatt az idő alatt? — kérdeztük Vavcsák Józsefet, a Járási Mezőgazdasági Igazgatóság 1<3 gépépítőjét.

— Azt, hogy egyes mezőgazdasági üzemekben komolyan vették a minisztérium jószándékú figyelmeztetését, másokban sajnos, feleslegesnek tar- tottáik a téld konzerválással Járó kiadásokat.

Tudtak-e elfogadható ma• gyarázatot adni azoknak a mezőgazdasági üzemeknek a vezetői, amelyekben nem raktározzák szakszerűen a gépeket a tél folyamán?

— A legtöbb helyen azzal mentegetőztek, hogy azént nem tettek eleget ezeknek a követelményeknek, mert a gépszínekben, ahová télűre a gépeket

be kellett volna vontatni, még miindiig különféle terményeket raktároznak. Ez egyébként igaz, mert a gépesí tőrészleg ek épületeinek mintegy nyolcvan százalékaiban még mindig kukoricát, búzáit, árpát, napraforgót tárolnak. De ezt mii nem fogadtuk e.l mentségnek.

— Miért?

— Mert a géptárolás nemcsak abból áU, hogy fedél alá tesszük a kombájnokat, vet tógépeket, ekéket... S azért sem, mert például a kolta i, a csűzi és több más szövetkezet gépei is szabad ég alatt vannak, melyek részére még idejébe« leaszfaltoztak egy akkora területet, amelyen az ösz- szes elfér. Fatönkökkel, ócskavasból ácson bakokkal aládú- col'ták őket, hogy a gumik a

EGY ÜZEM — EGY BRIGÁD

A felszabadulás előtt Szlovákia, különösen a déli része iparilag nagyon elmaradott volt. A második világháború utáni első évtizedben is nehezein indul/t meg az ipar fejlődése, hiszen a pusztítás nyomai nagyon nehezen tűntek el. Ezért volt nagy jelentősége 1956-ban Tornán (Turňa nad Bodvou) a PREFA nemzeti vállalat által alapított kis üzemnek, mely salakbeton-építőele- meket készített, naponta 11 ezer 800 téglaegységet, azaz 1200 darabot. Kerületi viszonylatiban nem sok, de a környék építői számára nagy jelentőséggel bírt. A kis üzemet, melynek ma is — az éjjeliőrökkel együtt — csupán tizenöt alkalmazottja van, a helybeliek a hangzatos „Kváder Gyár" címmel tüntették ki.

A vállalat igazgatóságához tíz üzem tartozik. Létszámra nézve a tornai a legkisebb, a termelékenység, a terv teljesítése szempontjából azonban nincs .szégyellni valója. Bányász József az üzem megalakulásától kezdve itt dolgozik, 1959-től vezetője a kis üzemnek.

— A salakbeton-épitőelemek gyártását 19/0 bem abbahagytuk — mondja Bányász József — és áttértünk különböző betonelemek gyártására. Négy féle betonelemet gyártunk az építőipar, a vízgazdálikodás és a csatornahálózatot létesítők számára. Üzemünkben készülnek a patakszabályozáshoz, a c sátor- itózáshoz szükséges különböző alakú elemek.

Végigjárjuk az üzemet. Zakatol a betonkeverő, hangos csat- tanással működik a formázógép. A hatalmas szárító csarnokban katonás rendben sorakoznak a vasbeton lapok. Vas- hálókra ömlik a beton, s a gép formába préseli. Két formázógép működik a,z üzemben. A szükséges anyagot egy tehergépkocsi szállítja folyamatosan. Keverve használnak csányi (Öafia) homokot, s a Kelet- szlovákiai Vasmű nagyolvasztóiból kikerült salakat.

— S győzi az anyagszállítást egy teherautó?

— Naponta háromszor, négyszer fordulok, — mondja Lesko József gépkocsivezető, aki szintén törzsgárda tag, közel tizenöt éve dolgozik az üzemben. — Az ellátással nincs baj. Mindig van annyi anyagunk, hogy nincs fennakadás a folyamatos munkában, még esetleges motorhiba esetén sem.

— Részt veszünk a szocialista munkaversenyben — szól ismét Bányász József. 1979-ben ezüstérmet nyertünk. Munkatársunk, Majancsik László, az építésügyi miniszter kitüntetését is elnyerte.

— Mit várnak az új esztendő tői s'

— Mivel a hatodik ötéves terv utolsó évébe léptünk, elsődleges feladatunk a terv teljesítése. Célunk, hogy a hatodik ötéves tervet 1980. július 3l-ig teljesítjük.

— Kívánságuk?

— A jobb alkatrészellátás, gépeink felújítása. Az épületre Is ráférne a javítás, hiszen a szárítóban több helyen gerendával támasztottuk fel a meny- nyezetet. Ha az igazgatóság teljesíti ezeket az általuk is Ismert kérésünket, akkor — meggyőződésünk —, hogy növekedik a munkatermelékenység is.

F. P.

Kralupy nad Vltavouban a

vasútállomás alkalmazottaira az Idén igényes feladatok várnak, 120 ezer tonnával több árut kell megmozgattok, ami azt jelenti, hogy 1980-ban 2120 000 tonnát raknak be a vagonokba. A tavalyi árube- rakási tervet már december 17-én teljesítették. Felvételünkön balról Josef Kinter és Vladimír Kadlec ellenőrzi a tartálykocsikat. (J. Vrabec felvétele — ČSTK)

levegőben lógjanak és az állási időszak alatt ne nehezedjék rájuk tonnányi súly. Az ékszíjakat, acélláncokat leszerelték, vagy meglazították.

— Több mezőgazdasági üzem vezetői panaszkodtak, hogy nincs elegendő védőanyag. Erre a célra szolgáló olajak, kenőzsírok hiánycikkek.

— Valóban nehéz ezekhez hozzájutni. Járásunkban is csupán a szőgyéni szövetkezetnek sikerült annyit beszereznie, amennyire szükségük volt. De például a Muzslaá, a Kéméndi, az Érsekújvárt Egységes Föld- művesszövetkezetekben ez sem akadályozta meg a karbantartókat abban, hogy eleget tegyenek a géptárolás alapvető követelményeinek. A láncokat, fogaskerekeket fáradt olajjal kenték be. Ha nem is olyan hatékonyan, de ez is véd.

— Lám, sok helyütt a leleményesség segített:..

— Nem kell ahhoz tudósnak, a szakterület kutatójának a tapasztalata, hegy belássuk: a téli időszak bőségesen elég ahhoz, hogy akkora kár keletkezzék a gépalkatrészek valamelyikében.

— Mégis az Önök járásában is több mezőgazdasági üzemben nem fordítottak kellő figyelmet erre a fontos téli tennivalóra ...

— Sajnos, több helyen, így a Párkányi Állami Gazdaságban, a Komjátii és a Maňai Efsz-ben, — amíg az alkatrészek beszerzéséhez megvan az egészséges ösztön, — a már meglevő értékek állagának a megőrzését elhanyagolták.

— Márpedig nekik is vigyáz- niok kellene a gépeikre.

— Igen. Annál is inkább, mert kicsi a gépek vásárlására előirányzott keret. Kevesebb új gépet vásárolhatnak mindenütt, mint amennyire szükség lenne. Járási viszonylatban ez azt jelenti, hogy jelenleg 420 millió koron-? értékű gép áll a rendelkezésünkre. Ezek évi amortizációja 10 százalék, vagyis negyvenként millió korona értékű gépet kellene kiselejteznünk. Viszont ezek helyébe csak 30 millió korona értékű új gépet vásárolhatunk. Tehát úgy kell vigyázni rájuk, hogy azok ne röviclebb hanem hosszabb ideig szolgáljanak bennünket. küVÁCS ELVIRA

Kommentáljuk

Gazdaságosan etessük fel a takarmányt

Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnökségének a népgazdaság idei fejlesztése fő feladatairól szóló jelentéséből megragadta a figyelmemet, hogy a múlt évi kedvezőtlen termés következményei negatívan hatnak az állattenyésztés tervének teljesítésére. Szintén felfigyeltem arra a megállapításra, hogy még mindig jelentős bülönb- ségek mutatkoznak a vágóállatok egy kilogrammos súly- gyarapodására számított szemes takarmány fogyasztásában. Egyrészt tehát az állatállomány számára nincs elég szemes takarmány, másrészt a mezőgazdasági üzemek a meglévő takarmányt nem használják fel minden esetben gazdaságosan.

Mivel a szemestakarmány-alapot már nem bővíthetjük, ezért elsőrendű feladat, hogy az új termésig mindenütt egyenletesen osszák be a mezőgazdasági üzemekben a meglévő mennyiséget. Azonban ez ne menjen a termelékenység rovására. Ugyanis a szemes takarmány fogyasztásának csökkentése — ha azt nem pótoljuk elegendő tömegtakarmány- nyal — a súlygyarapodás, a tejhozam és a termékek minőségének csökkenését eredményezi. A du na.szerda helyi (Dunajská Streda) járás egyes körzeteiben ugyanis a nem megfelelő összetételű és túl kevés szemes takarmány fel- használásának következtében egy százalékkal csökkent a tej zsírtartalma. Az ilyen jellegű „takarékoskodás“ helytelen, mert vazarokat okozhat az élelmiszertermelésben is. Hasonló „takarékossági“ intézkedések miatt a losonci (Lučenec) járás néhány mezőgazdasági üzemében egy harmadával csökkent a hízó szarvasmarhák napi súlygyarapodása.

Azokban a mezőgazdasági üzemekben, amelyekben jó minőségű töiuegtakarmányt takarítottak be és megfelelően tárolták azt, jelentősen csökkentették a szemes takarmány szükségletet. A számos jó példa közül megemlíthetjük a nádszegi (Trstice) Efsz-t, amelyben a növénytermesztők kiváló minőségű tömegtakarmányt termeltek és ezt az állatok olyan jól hasznosítják, hogy egy liter tej előállításához csak huszonhat dekagramm szemes takarmányt kell felhasználni.

További lehetőségek is mutatkoznak a szemes takarmánynyal való takarékosságra, illetve tömegtakarmánnyal való pótlására. A Banská Bystrica-i Rét- és Legelőgazdasági Kutatóintézet kísérletei szerint a rétifű is nagyon sok fehérjét tartalmaz. Ha a mezőgazdasági üzemek megfelelően tartósítják, feletetéskor alig kell szemes takarmányt juttatni a teheneknek. Ezért a kutatóintézet olyan mintagazdaságok létesítését tervezi, amelyekben úgyszólván szemes takarmány felhasználása nélkül termelik a tejet.

A tehenek tejelékenységében és a hízóállatok súlygya rapodásában mutatkozó indokolatlan eltérésekkel foglalko zott a szlovákiai párt- és gazdasági konferencia is. A felszólalók szintén nagy jelentőséget tulajdonítottak a jő minőségű tömegtakarmány termelésének. Példákat hoztak fel arra vonatkozóan, hogy ahol a hízó szarvasmarhákkal nem etetnek elegendő tömegtakarmányt, egy kilogramm hús előállításához túl sok szemes takarmányt kell felhasználni, Ezzel szemben jó példákat is említettek. Többek között az érsekújvári (Nové Zámky) Virágzás Efsz-ben a hízó szarvasmarhák súlygyarapodása naponta több mint egy kilogramm, de az egy kilogramm hús előállításához csak két kilogramm harminc dekagramm szemes takarmányt használnak fel, mert jó minőségű a tömegtakarmány.

A téli időszakban bizottságok ellenőrzik a takarmányfogyasztást. Tagjaik tanácsokat adnak az állatok napi adagjának összetételére, ízesítésére és felhasználására vonatkozóan. Javasolják, hogy minden mezőgazdasági üzemben a termelékenység szerint, gazdaságosan etessék fel az állatokkal a takarmányt. BALLA JÓZSEF

Gy á rtm á nyfe jlesiztés a humensiéi Chemlon vállalatban

A kertet-szlovákiai kerület egyik legkorszerűbb vegyipari vállalatába, a humennéi CHEM- LON-ba nem azzal a céllail látogattunk, hogy az elmúlt évi tervmutatók teljesítése, illetve az idei tennivalók felől érdeklődjünk, hiszen a vállalat dolgozói sikeresen teljesítették

múlt évi árutermelési és exportfeladataikat. Bennünket elsősorban az érdekelt, hogy milyen figyelmet szentel a vállalat a gyártmányfejlesztésnek és a minőség javításának.

Jozef Hájnik mérnök, a vállalat minőségszabályozási osztályának vezetője tájékoztatott e kérdésekről. „A gyártmány- fejlesztés és a minőség —

mondotta — egymástól elválaszthatatlan.*'

Néhány percet elidőztünk műszálgyártó üzemrészlegek hatalmas csarnokaiban. Korszerű körülmények között, jól

megvilágított, tiszta munkahelyeken folyik a termelés. Szorgos női kezek rakják a műszállal megtelt orsókat a tolókocsikba, amelyeket azonnal az o sz tá 1 y o z óba irányi te nak.

— Szigorú a minőségi ellenőrzés?

— Kezdettől fogva arra törekszünk, hogy termékeink megfeleljenek a követelményeknek — válaszolta Jozef Hájnik mérnök —, ezért feltétlenül szigorú ellenőrzésen mennek keresztül. Vállalatunk a poliiamid műszálak gyártásában monopolhelyzetet élvez, mégsem mondhatjuk azt, hogy amit termelünk, azt a vásárló automatikusan köteles átvenni. Törekvéseink végcélja éppen az,

hogy termékeink minősége állandóan javuljon.

— Mi ennek az igyekezetnek a fokmérője?

— Véleményem szerint a termékek minősítésének eredményei igazolhatják, milyen sikerrel jár a minőség javítására irányuló igyekezetünk — válaszolta Hájnik mérnök. — Például 1975-ben a kötelezően értékelt termékeinknek csupán 28 százaléka volt elsőosztályú, tavaly már termékeink 73 százalékáról mondhattuk el ugyanezt. Ebbeni sikereink értékét növeli az a tény, hogy közben jelentősen megnövekedett az árutermelésünk. Az Állami Minőségellenőrző Hivatal szakemberei az ellenőrzött tizennyolc termékünk közül tizenkettőt első-, a további hat terméket másodosztályba soroltak. Alsóbb osztályzatot egyetlen termékünk sem kapott.

Jozeí Hájnik mérnök a továbbiakban elmondta, hogy az aránylag fiatal vállalatban végbemenő műszaki fejlesztés a jövőben jelentősen kihat a termékek minőségének javítására. A továbbiakban azt is megtudtuk, hegy a minőség javítására irányuló szervezettebb igyekezet már 1978-ban elkezdődött, amikor megteremtették a vállalatban a „Hiba nélküli munka“ mozgalom kibontakoztatásának feltételeit. A versen ymozgalornba több mint 900 dolgozó kapcsolódott be. A versenyzőknek közel a fele már elnyer'e az önellenőrzés jogát.

A legnagyobb örömmel számolhatunk be arról is, hogy a humennéi CHEMLON üzemrész- iegelben az utóbbi évek folyamán beindított új műszál* termelő kapacitásokat teljesen kihasználják. Tavaly az új termelőrészlegekben készült termékek közel 95 százaléka elsőosztályú minősítést kapott.

— Ne gondolja, hogy nálunk talán nincsenek tartalékok — mondja Hájnik mérnök. — Vannak. Például néhány termékünk minősége a vállalati átlagszínvonalat sem éri el. Viszont akadnak olya nők is, melyeknél 98 százalékos az elsőosztáiyú termékek részaránya. Tudatában vagyunk, hogy ez ideális feltételek közepette elért érték, és jelenleg még nem lehet tartós, legalábbis ilyen magas fokon. Véleményünk szerint szélesebb alapon, a műszaki normákban megszigorított minőségi mutatók segítségével érhetjük el termékeink minőségének további javítását.

Hájnik mérnök kifejezésre juttatta, hogy nem értenek egyet azzal a so.k helyen érvényesített gyakorlattal, amikor a termékek minőségének ellen őrzését csupán a termelési folyamat végén tartják elegendőnek elvégezni. A minőséget a termelési folyamat minden szakaszában ellenőrzik, így a vállalat minden dolgozója érdekelt abban, hogy munkáját jól végezze el. A vállalat • múlt évi árutermelésének 25 százalékát i n novait termékek k épezték.

Az idén további új termékek gyártását kezdik el, olyanokét is, melyek nemcsak nálunk, hanem a KGST-tagországokban is újdonságnak számítanak.

KULIK GELLERT

SE

1980.

I. 16.

4