Új Szó, 1980. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-14 / 11. szám, hétfő

A Szovjetuniót semmi sem téríti el a békepolitika irányvonalától

IFolytatás az 1. oldalról)

Afganisztánnak 1«] kuliéit számolnia az agressziót, liogy nyugodtan építhesse az új életet. A katonai vezetés, tekintettel a külföldi agresszióm már Tara ki eunök alatt és később még egyszer segítséget kért a Szovjetuniótól. Mindenkit, «kire ez vonatkozott, figyelmeztettünk, hogy amennyiben az agresszióit nem szüntetik, be, nem hagyjuk segítség nélkül az afgán népet. Mint ismeretes, a mi szavaink nincsenek ellentét ben tetteinkkel.

Hatalomra jutása után Ami un segítette az Afganisztán e 1 leni fikciókat, megtorló intézkedéseket szervezett az afgán társadalomi azon rétegei «Hen, a párt- és katonai vezetők, az értelmiség és a muzulmán papság vezetői ellen, akikre az áprilisi forradalom támaszkodott.

A nép a népi demokratikus párt vezetésével Bab rak Karma llal az élén felkelt Amin önkényuralma ellen. Washingtonban és né'hány más fővárosban ma siratják Amiint, és ezzel saját álnokságukat tanúsítják. Hol voltaik azok, akik ma könnyeiket huWatnak, amikor Amiin tömeges mészá r fásokat haj tolt végié, amikor erőszakkal félreállt totta és meggyilkolta Tara kit, az új afgán állam megalapítóját?

A szüntelen fegyveres intervenció és a külső reakciós erők. összeesküvése reális veszélyt kellett, hogy Afganisztán elveszti függetlenségét, és iim- perlailiista katonai támaszpomt- tá váliilk országunk déli halárán. Elérkezett az a pillanat, amikor már válaszolnunk kellett a baráti Afganisztán kormányának kérésére. Ha másképp jártunk /volna el, Afganisztán az imperializmus martalékává vált vodná, megengedtük volna az agresszív erőknek, hogy megismételjék azt, ami például Chilében sikerült nekik, ahol a nép szabadságát vérbe fojtották. Ha másként jártunk volna el, passzívan szemléltük volna, hogy déli határunk mentén góc alakúd ki, amely súlyosan veszélyezteti a Szovjetunió biztonságát.

Amikor Afganisztán hozzánk fordult, a barátságról, jószomszédi kapcsolatokról és együttműködésről 1978 decemberében kötött szerződésből indult ki, valamint abból, hogy minden államnak joga van az individuális és a kollektív önvédelemre. Ezt a jogot rögzíti az ENSZ Alapokmánya, és más államok már nemegyszer éltek vele.

Számunkra nem volt egyszerű a döntés, hogy szovjet katonai kontingenseket küldünk Afganisztánba. A párt Központi Bizottsága és a szovjet kormány azonban felelőssége tel jes tudatában járt el, és figyelembe vette az összes körülményt. A szovjet kontingenseik egyetlen feladatot kaptak — nyújtsanak segítséget az afgánoknak a külső agresszió visszaverésében. A kontingenseket teljesen kivonjuk Afganisztánból, amint megszűnnek azok az okok, amelyek arra kényszerítették az algán vezetést, hogy segítséget kérjen tőlünk.

Az imperialista és ugyanúgy a pekingi propaganda tudatosan és nyíltan elferdíti a Szovjetunió szerepét az afgán kérdésben.

Nem volt és nincs semmiféle szovjet intervenció vagy agresszió. Segítséget nyújtunk az új Afganisztánnak kormánva ké. résére a nemzeti függetlenség, a szabadság és az ország becsületének megvédésében a külső fegyveres agresszióval szemben.

Az afganisztáni események semmiképpen sem érintik az Egyesült Államok és más államok nemzeti érdekeit vagy biztonságát. Minden kísérlet, hogy másképp magyarázzák a helyzetet, abszurd. Ezek a kísérletek rosszakaratról tanúskodnak, és azt a célt szolgálják, hogy megkönnyítsék saját imperialista terveik megvalósítását.

Teljes mértékben hazug az az állítás, hogy a Szovjetunió igényt tart Pakisztán, Irán vagy a térség más országainak területére. A gyarmatosítók politikája és pszichológiája számunkra idegen. Nem vágyunk másak földjére, nem akarjuk megszerezni mások gazdagságát. Csak a gyarmatosítókat vonzza a kőola.j szaga.

Milyen ál,nők az a kísérlet, hogy a „béke szovjet veszélyeztetéséről“ beszéljenek, és a nemzetközi erkölcs védelmezőinek szerepében lépjenek fel

azok, alkiik a szennyes vietnami háborút folytatták, azok, akik az új jókat sem mozdították, amikor a kínai agresszor fegyveres támadást indított a szo- r:lalista Vietnam ellen, akik évtizedek óta katonai támaszpontot tartanaik fenn Kuba területén, népe és kormánya akarata ebiemére, azok, akik blokáddal fenyegetik és nyílt katonai nyomást gyakorolnak a forradalmi iráni népié azáltal, hogy nukleáris fegyverekkel fel fegyverzett flottát vezényeltek Irán partjaihoz.

Ezzel kapcsolatban még valamit el kell mondani. Valóban beavatkoznak Afganisztán bel- ilgyeibe, s erre egy olyan tekintélyes intézményt is felihasználnak, mint az ENSZ. Az afgán nép szuverén jogainak durva megsértését jelenti, liogy az ENSZ tárgyalja az ún. afgán kérdést az afgán kormány ellenvetései ellenére. Az afgán kormány és ENSZ-képviselő je

nyíltan megmondta: hagyjanak minket oékében, a szovjet katonai kontingensek a mi kérésünkre jöttek a szovjet—afgán szerződéssel és az ENSZ-alapokmány 51. cikkelyével összhangban.

Közben zajos kampány leple alatt fokozzák a segítséget- azoknak, aJoik behatolnak Afganisztániba és agresszív akciókat hajtanaik végre a törvényes hatalom elilen. A Fehér Ház nemrég nyíltan bejelentette, hogy fokozott mértékben látják el ezeket az elemeket katonai felszereléssel, és mindazzal, ami az ellenséges tevékeny ség liez

szükséges. A nyugati sajtó jelentette, hogy az amerikai hadügyminiszter pekingi megbeszélései során az ilyen akciók egybehangolásáról tárgyalt a kínai vezetőkkel.

Agia nisz tánna i kap c so la t ba m

még el kell mondani, hogy az imperialista erőik ellenséges re- aikeiója nem jelentett meglepetést. Röviden, az afganisztáni események nem jelentik a nemzetközi helyzet mostani rosszabbodásának valódi okát. Ha nem nett volna Afganisztán, az Egyesült Államok és a NATO ugyanazon körei bizonyára más ürügyet találtak volna a nemzetközi helyzet kiélezésér»;.

Az amerikai kormány intézkedései az afganisztáni eseményeikkel kapcsolatban — a SALT—II. befagyasztása, számos termék, köztük a gabona Szovjetunióba való szállításának megszüntetése, a szovjet— amerikai kapcsolatok több kérdésérő 1 roly tato tt tá rg ya lások beszüntetése stb. — azt tanúsítják, hogy az Egyesült Államok újiból úgy, mint néhány évtizeddel ezelőtt a hidegháború nyelvén akar beszélni velünk. Carter kormánya nem respektálja a fontos nemzetközi dokumentumokat, megbontja a tudományos, kulturális stb. kapcsolatokat.

Nehéz lenne felsorolni azokat a szerződéseket, kormányközi megállapodásokat, amelyeket a Szovjetunió és az Egyesült Államok különböző területeken kötött, s amelyeket Carter kormánya az utóbbi időben önkényesen és egyoldalúan felbontott. Természetesen megélünk az Egyesült Államokkal való ilyen kapcsolatok nélkül is, de mi magunk sohasem bontottuk volna őket meg, mivel kölcsönösen előnyöseknek, a két ország népe érdekeinek megfelelőknek tartottuk őket.

Az már azonban elvi kérdést jelent, hogy Washington önkényesen jogot formál arra, hogy „jutalmazza“ vagy „büntesse“ a független szuverén államokat. Az amerikai kormány ezekkel az akciókkal gyakorlatilag megbontja az államok közti kapcsolatok nemzetközi jogi rendszerét.

A világ a Carter-kormány ak. oiórit látva egyre inkább meggyőződik arról, hogy az Egyesült Államok a nemzetközi kapcsolatokban megbízhatatlan partner és olyan kormány, amelynek vezetői szeszélyeik, érzelmeik, az adott időben szűkén értelmezett előnyök szerint

járnak el, bármikor megsértik nemzetközi kötelezet tségeiket, szerződéseiket és megállapodásaikat. Nem kell külön magyarázni, hogy ez milyen veszélyes, destabilizáló hatású az egész nemzetközi helyzetre, annál is inkább, ha egy nagyhatalom vezetői járnák így el, akiktől a nemzetek jogosan megfontolt, felelősségteljes politikát várnak el.

Természetes, hogy az amerikai kormány említett intézkedései távolról sem okoznak nekünk olyan kárt, mint ahogyan azt a kezdeményezők elképzelték. Az élelmiszer-ellátás helyzetének romlására vonatkozó cinikus kijelentések azt tanúsítják, hogy nem ismerik gazdasági erőnket. A szovjet nép nek lehetősége van arra, hogy liékében éljen és dolgozzon, megvalósítsa a kitűzött terveket és emelje életszínvonalát. Biztosíthatom önöket, hogy a szovjet állam polgárok kenyérrel és más sütőipari termékekkel való ellátását egy kilogrammal sem csökkentjük.

Az amerikai kormány akcióit nem értékelhetjük másként, mint egy rosszul sikerült kísérletet, hogy az afganisztáni eseményeket felhasználják arra, hogy fékezzék a katonai veszély csökkentésére, a béke megszilárdítására, a fegyverkezés koriátozásíira irányú hó nemzetközi törekvést.

Az Egyesült Államok ^egyoldalú intézkedései súlyos politikai túlkapás, amely ha nem ma, akkor holnap bumerángként esik vissza azokra, akik előidézték.

Amennyiben ezekkel a támadásokkal próbára akarják tenni szilárdságunkat, akkor figyelmen kívül hagyják,a történelmi iá paszta la to kat. ’^jmkor 1917- ben megszületett a világ első szocialista állama, népünk mim kért ehhez senkiitől engedélyt. Ma is maga dönt arról, hogy milyen törvények szerint akar élni. Az imperiál izmus már röviddel a szovjet hatalom megalakulása után próbára akart minket tenni, és mindnyájan emlék szűnik, hogy ez hogyan végződött. A fasiszta agresszo- rok a legvéresebb háborúban akartak bennünket megtörni. Vereséget szenvedtek. Kiállítuk a próbákat a hidegháború éveiben, amikor a világot a világháború peremére sodorták, amikor egymás után nemzetközi válságokat szítottak. Akikor siern tudott minket senki megingatni. Ma indokolt, ha minderre emlékeztetünk.

KÉRDÉS: Nézete szerbit hogyan alakul az európai helyzet?

VÁLASZ: Az európai helyzet ma sokkal jobb, mint mondjuk a hetvenes évek elején. Washing Ion legutóbbi felelőtlen akciói természetesen itt is megnyilvánulnak. Az Egyesült Á'lUa- mok nem elégszik meg azzal, ha mindent megtesz a szovjet— amerikai kapcsolatok megbontásáért. Azt akarja, hogy rosz- szabbak legyenek a nyugat-európai államok és a Szovjetunió kapcsolatai is. Az Egyesült Államok alá akarja ásni a helsinki Záróokmány szellemét és lényegét, pedig ez a Záróokmány elismert határkő lett az európai biztonság és a békés egy ü 11 m üköd és fe j le sz tésében.

Washington a nemzetközi helyzet kiélezésére tett lépéseivel le akarja igázni az európai államokat, elsősorban saját sző vetségesei t.

Az európai nemzetek létérdeke i elv á la sz t h a ta t la n u 1 össze - kapcsolódnak az enyhüléssel. Az európaiak már saját tapasztalataik alapján győződtek meg pozitív eredményeiről. Földrészüket már nemegyszer pusztító háború sújtotta, és ezért nem. hajlandók — erről meg vagyunk győződve — egy újabb kalandot vállalni az óeeánon- túlá politikusoK akarata szerint. Aligha hihető, hogy Európában akadna olyan állam, amely az enyhülés gyümölcseit azok elé vetné, akik e! akarnák azokat taposni. A nyugati államoknak, köztük az Egyesült Államoknak ugyanolyan szükségük van az európai enyhülésre, mint a szocialista országoknak és a Szovjetunió na k.

Európában a közelijében sok konstruktívat tehetünk a hóikéért, többek között a közeledő madridi tanácskozással és a Varsói Szerződés tagállamainak a katonai enyhülésről folytatott konferencia összehívására vonatkozó javaslatával kapcsolatban. Egyértelműen azt akarjuk, hogy megsokszorozzuk mindazt a pozitívumot, ami Európában a kis és nagy államok kollektív törekvéseként született az évek folyamán. Továbbra is a béke és a nemzetek közti barátság politikáját valósítjuk. meg.

Washington mai, szélsőséges állásfoglalásától eltérően a mi ál l áspont u nik a zom a lapszik,

hogy folytatni akarjuk azokat az utóbbi években megkezdett tárgya lásokat, ame lyeknek célja- a fegyverkezési verseny megszüntetése. Ez természetesen a

MEGSÉRTIK AFGANISZTÁN SZUVERENITÁSÁT

(CSTK) — Az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülése folytatta az ún. afganisztáni helyzet megvitatását. Pénteken a késő éjszakai órákban Oleg Troja- novszkij, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselője hangsúlyozta, hogy a kérdés megtárgyalása az ENSZ-ben semmivel sem igazolható, durván megsértik Afganisztán szuverenitását. Amint megszűnnek azok az okok, amelyek miatt az afgán kormány segítséget kért a Szovjetuniótól, a Szovjetunió azonnal visszavonja katonai egységeit. A Szovjetunió nem akar beavatkozni Afganisztán bel- és külpolitikájába — mondotta.

India ENSZ-képviselője megállapította, hogy az afgán kérdés megtárgyalása az ENSZ- ben nem segíti elő a béke fel-» újítását az adott területen, hanem ellenkezőleg a hidegháború felújításához vezethet, és

Az imperializmus védekezik

Georges Marchais interjúja

(ČSTK) — A Francia Kommunista Párt küldöttsége, élén Georges Marchais-val, a párt főtitkárával befejezte szovjetunióbeli látogatását. Marchais Moszkvában válaszolt az újságírók kérdéseire a moszkvai tárgyalásokat illetően. Az interjút közvetlen adásban közvetítette a francia televízió is^ Hangsúlyozta, hogy a tárgyalások során azonosan értékelték a nemzetközi erőviszonyokat, ami rendkívül fontos. Elítélte azt a nyugati kampányt, mely/

katonai konfrontáció enyhítésé* re' is vonatkozik.

Megismétlem: tárgyalni aik-rt*

r u nik, de csakis becsületes^, egyenjogú tárgyalást, amely so¥’ rán megtartják az azonos bia» tomság alapelveit. Éppen ilye« tárgyalást javasoltunk a közeit múltban a közé ph a tó-távolság« nukleáris eszközök kérdésében* Senki sem számolhat azzal, hogy a Szovjetunió elfogadja a> NATO feltételeit, amelyek az erő pozíciójából folytatott tár* gyalásokat fe’tételezik. A NATO* országok mai állásfoglalása! megakadályozza a tárgyalást erről a problémáról. A napokban mindezt hivatalosan közöltük az amerikai kormánnyal.

Optimizmussal nézünk a jövőbe. Ez az optimizmusunk megalapozott. Tudatosítjuk* hogy a nemzetközi helyzet szándékos kiélezése kifejezi az amerikai imperializmusnak a lelett! e: éged ellenségét, hogy, megszilárdultak a szocializmus pozíciói, fellendült a nemzeti felszabadító mozgalom, és meg- szilárdultak az enyhülésért és békéért harcoló erők. Tudjuk, hogy az akadályok ellenére » nemzetek akarata utat tört a pozitív irányvonalnak, a melyei kifejezően enyhülésnek nevezünk. Ennek a politikának mély gyökerei vannak. Óriási erő® támogatják, és minden remény megvan arra, hogy az államok közti kapcsolatokban továbbra is a fő irányvonal marad.

Népünk és országunk szilárdan a kommunizmus építésének útján halad, teljesíti a 10. öt- <wes terv fe ■adatait és a pánt irányvonalait. A szovjet emberek és külföldi barátaink biztosak lehetnek abban, hogy a lenini külpolitikai irányvonal! meg vá 1 toz ta t ha ta tlan. Me^ha ta- rozza az SZKP kongresszusain«!k határozatait, és érvényesítjük egész külpolitikád tévé kon ysé- günkben Ez az irányvonal ősz, szaka pcsolja a következetes bé- kepolitikát az agresszióval va* ló szilárd szembeszegüléssel. Bevált1 az elmúlt évtizedekben, és továbbra is eszerint járunk el. Senki sein térít el bennünket ettől az irányvonaltól.

veszélyezteti a békét. A Vietnami Szocialista Köztársaság képviselője is elítélte az Egyesült Államok politikáját, rámutatva a kínai vezetők veszélyes állásfoglalására. Bulgária képviselője is a mesterségesen előidézett alganisztáni probléma ellen tiltakozott.

Ausztrália, Franciaország, az Elefántcsontpart Köztársaság, Venezuela, Ausztria és Szaúd- Arábia képviselője bírálóan szólt az Afganisztánnak nyújtott szovjet segítségről.

Az ENSZ-közgyűlés szombatról vasárnapra virradó éjjel is folytatta tárgyalásait. Az Ukrán SZSZK és Magyarország képviselője elítélte a reakciós körök kampányát, hasonló álláspontra helyezkedett a demokratikus Jemen képviselője is.

Az ENSZ-közgyűlés ma délután folytatja tanácskozását.

nek célja az afgán népnek nyújtott szovjet segítség léj nyegének elferdítése. Az imperializmus az ulóbbl években vitathatatlanul súlyos vereségeket szenvedett, és ebben a helyzetben ellentámadásba próbál lendülni minden területen. Ezt tanúsítják az afganisztáni események is. Az imperializmus védekezik, és mindent haj-> landó elkövetni azért, hogy megakadályozza a haladó erők további sikereit — fejezte be interjúját.

A NEW YORK-i nemzetközi repülőtér igazgatósága nem engedélyezte az Aeroflot szovjet légiforgalmi társaság menetrend szerint közlekedő repülőgépének leszállását. A durva szovjetellenes provokációról az amerikai külügyminisztérium is tudott. A szovjet repülőgép vé- £ül Montrealiján szállt le.

KUBÁBAN bejelentették, hogy több minisztérium és más állami szerv vezetésében változások történtek. Fidel Castro, a Minisztertanács elnöke ezentúl közvetlenül irányítja a forradalmi fegyveres erők minisztériumát, a belügyminisztériumot, valamint az egészségügyi és kulturális minisztériumot is.

HAROLD BROWN amerikai hadügyminiszter befejezte kínai látogatását, amely során az amerikai—kínai katonai együttműködés kibővítéséről tárgyalt. Peikingből Tokióba utazott, ahol tájékoztatja a japán kormányt kínai útja eredményeiről, és megpróbálja rábírni Japánt, hogy csatlakozzon Washington Szovjetunió-ellenes intézkedés seihez.

CARTER elnök új programot hirdetett a kőolajválság leküzdésére: lényegesen növelik a gasohol, a gabonából előállított üzemanyag gyártását. Politikai mesterkedésről van szó, mivel 'az ehhez szükséges alkoholt az eredetileg a Szovjetuniónak szánt kukoricából gyártják majd.

FARUK KADDUMI, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet Politikai Bizottságának vezetője folytatta tárgyalásait Szófiában a bolgár vezetőkikel.

KÍNA arra készül, hogy űrhajóst küldjön a világűrbe — közli az egyik sanghaji napilap. A cikkhez több fényképet csatoltak az űrhajóskiképző központból.

1980.

1. 14.