Új Szó, 1980. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-12 / 10. szám, szombat

KONKRÉT KÖLTSÉG VETÉSPOLITIKAI TAKARÉKOSSÁGI INTÉZKEDÉSEK FŐ FELADAT; A GAZDASÁGOSSÁG JAVÍTÁSA A CSSZSZK kormánya az 1980 as állami költségvetési ja­vaslat megvitatásakor számos intézkedést foganatosított a ter­melési és a termelésen kívüli szféra tevékenységének erőtel­jesebb mértékű gazdaságosabbá tételére. Az intézkedések nem­csak WfíO-ra szólnak, hanem egy globális rendszer alkotó­elemét jelentik. Mind 1980-ban, mind az egész 7. ötéves terv­időszakban nagy gondot fordítunk tehát u most kitűzött fela­datok végrehajtására. Nem a véletlen műve, hogy a termelésen kívüli szférában éppen 1980-ban hangsúlyozzuk oly erőteljesen a gazdaságos­ság elmélyítésének szükséges­ségét. Az igényesebbé vált bel­ső és külső feltételek sürge tőén igénylik az anyagi erő források hatékonyabb hasznosí­tását. A költségvetési politika 1980-ban megfelelően reagál ezekre a tényekre.­Különös jelentőségük van a gazdaságosság javítását célzó intézkedéseknek, amelyek ré­vén kb. 2,5 milliárd korona ta­karítható meg. Milyen intézke­désekről van itt sző? A szolgálati utak kérdése A központi irányítású gazda­sági szervezetek, a költségveté­si és a dotált szervezetek (a nemzeti bizottsági szervezete­ket tehát nem számítva) 1980- ban nem kevesebb mint 8,2 milliárd koronát költöttek ki­szállásokra. A kiszállásokra fordított összeg limitálása te­rén szerzett tapasztalatokból ar­ra következtethetünk, hogy 1980-ban — az 1979-es tervhez képest — több mint 1 milliárd koronával csökkenthetők a szolgálati utakkal kapcsolatos kiadások (a nemzeti bizottsági szervezeteket is beleszámítva). Mivel a költségek felső határa megszabásának köszönhetően máj.* az előző években objekti- vizálódott ez a tétel, feltételez­hető, hogy 1980-ban a kiszállá­si költségek lineárisan csök­kennek. Magyarán szólva: min­den ágazat és knb azonos ará­nyú csökkentést ér el. E köve­telmény azonban nem érvénye­síthető az irányításban, ahol differenciáltan kell ezeket a feladatokat teljesíteni. Gondosan fel kell minden esetben mérni a szolgálati utak célszerűségét és szükségessé­gét, de a különböző értekezle­tek, aktívák, szakmai tanácsko­zások, opponentúrák stb. szá­mát is csökkenteni kell, miköz­ben az olcsóbb közlekedési esz­közök és szállodák igénybe vé telével számoljunk. Mivel az ellenőrzések során kiderült, hogy a külföldi szol­gálati utakat esetenként nem elég hatékonyan használják ki, a kormány a következő dönté­seket hozta: — az 1979-ben engedélyezett összeghez képest a devizaterv nem kereskedelmi tétele és a devizaérdekeltségi eszközök ro­vására megvalósítandó külföldi szolgálati utak kiadásait (limit­jét) 10 százalékkal kell csök­kenteni; — a devizaterv rovására megvalósított kereskedelmi jel­legű szolgálati utak limitje az 1979-es szinten marad. A kiszállási költségek csök­kentésére hozott intézkedések, amennyiben ezeket helyesen va­lósítják meg, nem befolyásol­hatják negatívan az egyes szervek és szervezetek tevé­kenységét. Minden esetben szükség van a gyakori szolgá­lati utak célszerűségének, a ki­szállók számának mérlegelésé­re. Üj ügyintézési módszerekre van szükség, és felül kell vizs­gálni, vajon egy adott kérdést a szervezetek minden szintjén, tehát az előadótól a vezérigaz­gatóig szükséges-e megvitatni. A propagációs költségek mérséklése Az utóbbi időben a gazda­sági szervezeteknél jelentősen megnövekedett ez a tétel. Az állami gazdasági szervezetek 1976-ban 1,3 milliárdot, 1978- ban pedig már 1,7 milliárd ko­ronát adtak ki ilyen célra. Két év alatt 32,9 százalékot tett ki a növekedés. A CSSZSZK Népi Ellenőrzési Bizottsága felméréseket végzett a fogyasztási cikkek minőségi vizsgálatának végrehajtásával és a propagációra szánt eszkö­zök felhasználásával kapcsolat­ban. Kiderült, hogy helyenként nemcsak a propagációra szánt anyagi eszközök felhasználásá­ban észlelhetők szabálytalan­ságok, hanem az úgynevezett laikus minőségvizsgálatban Is, amelynek keretében árcsök­kentéssel, illetve ingyen bo­csátják rendelkezésre .— és nemcsak szocialista szerveze­teknek, hanem egyéneknek is — az árut. A kormány 301/1979-es hatá­rozata e tények figyelembe vé­telével megfelelően szabályoz­za a termékek használati tulaj­donságai vizsgálatának módját és feltételeit. Ez a gazdaságos­ság szavatolását szolgálja, és hozzájárul a hazai és külföldi propagáció ésszerűsítéséhez. A kormány úgy döntött, hogy a propagációra szánt összegek kötelező limitjét ágazatonként határozzák meg. Az összeget a központi szervek bontják le, mégpedig differenciáltan az egyes szervezetek számára. A limitet a gazdasági, a költség- vetési és a dotált szervezetek­ben egyaránt bevezetik. Az 1980-as propagációs limit mghatározásakor az 1978-ban elért összkiadásokból indulunk ki Az összeget differenciáltan, a propagáció egy-egy adott szférában betöltött szerepének megfelelően határozzák meg. E alapelvvel összhangban a pro­pagációra fordítható összeg felső határál így határozták meg; — a Szövetségi Külkereske­delmi Minisztériumnál az 1978- ban elért tényleges költségek 90 százalékában; — a CSSZK, illetve az SZSZK Kereskedelmi Miniszté­riumánál az 1978 as költségek 80 százalékában; — az általános gépiparba«, a közszükségleti és élelmiszer­iparban az 1978 as költségek 50 százalékában; — a többi központi szervnél és a nemzeti bizottsági szférá­ban az 1978-as költségek 40 százalékában; — a költségvetési szerveze­teknél az 1978-as költségek 50 százalékában. így 1980-ban a propagációra fordított költségek csökkenté­sével 714 millió koronát taka­rítunk meg. A megtakarítás módjai az említetteken kívül: — a szervezeteknek és dol­gozóknak nyújtott indokolatlan előnyök leiszámolása; pl. in­gyenes menetjegyek és repülő­jegyek, kirándulási, illetve üdü­lési utalványok megszüntetése (a szakszervezeti beutalók kivé­telével), a térítésmentes hor­gászjegyek, műalkotások, sza- badjegyek ajándékozásának be­szüntetése, amennyiben ezekkel bizonyos szervek, szervezetek és egyének indokolatlan elő­nyökre tesznek szert; — a szervezetek nem aján­dékoznak más szervezeteknek vállalati emblémával díszített tárgyakat, amennyiben ezeknek semmi közük a másik szerve­zet tevékenységéhez; belföldi- gazdasági kapcsolatokban a gyártmánypropagációt csak szakmai nyomtatványok szol­gálhatják; — a sajtóban és a tv-ben in­dokolatlanul nem hirdetnek a vállalatok, és propagációs mun^ kát nem végeznek olyan válla­latok és szervezetek, amelyek­ben arra a termeléssel, az ér­tékesítéssel és a szolgáltatá­sokkal kapcsolatban nincs szükség. A belső-piacon a pro­pagáció a fogyasztók széles körét befolyásolja. Ogy tűnhet, hogy a propagá­ciós kiadások csökkentése vi­szonylag túlzott. A valóságban az intézkedések csak a pazar­lást sújtják. Ez pedig — főleg az utóbbi évek tapasztalatait véve alapul — teljesen indo­kolt. A kiadások felső határát dif-' ferenciáltan kell a vállalatokra lebontani, mindenütt figyelem­be véve a termékek és a szol­gáltatások népszerűsítésének fontosságát, Illetve indokolt el- hanyagolhatóságát. Különös gondot, kell fordítani a lakos­ság pozitív befolyásolására, il­letve a termékek megfelelő színvonalú külföldi népszerűsí­tésére. Egyéb személyi kiadások 1978-ban az egyéb személyi kiadásokra fordított összeg 4,2 milliárd korona volt. Ez a bér­eszközök 2,1 százaléka. A tétel kb, 15 százalékát a honorá­riumtörvény értelmében fizet­ték ki, 25 százalékát pedig munkaviszonyon kívüli jutal­mazásként vették fel. Ebben a gazdálkodási szférá­ban számos szabálytalanság előfordult, és a gazdaságosság sem voll megfelelő, Helyen­ként nagyobb összeget fizettek ki a törvényesnél, túlértékelték a munka terjedelmét, nem vet­ték figyelembe a különleges pótlékok kifizetését engedélye­ző, illetve tiltó rendelkezéseket stb. Az ilyen szabálytalanságok sokszor az indokolatlan jövede­lemszerzést is lehetővé tettek. A gazdaságosság fejlesztése érdekében ezért az 1980-as terv szervezési biztosítása érdeké­ben a következőkre van szük­ség: — 1980-ra meg kell határoz­ni az egyéb személyes kiadások összegét, mégpedig az 1979-es valóság szintjén; — az 1980-as terv végrehaj­tása során a gazdasági, költ­ségvetési és dotált szervezetek felhasználható bér- és egyéb személyi kiadásainak összegét a munkaviszonyon, kívüli szer­ződéses munkákra 1979-ben ki­fizetett összeg 20 százalékával és a honoráriumtörvény értel­mében 1979-ben kifizetett ösz- szeg 10 százalékával kell csök­kenteni (a könyvkiadó és lap­kiadó szervezetek kivételével). Vendéglátás és ajándékok A vendéglátásra és ajándé­kokra felhasználható összeget 1979-hez képest és differenciál­tan kb. 30 százalékkal csök­kentjük. Javaslatot dolgoztak ki, amelynek értelmében át kell értékelni a vállalati repülőgé­pek engedélyezésének és üze­meltetésének (a polgári közle­kedési vállalatok kivételével) és a repülőgép-üzemeltetési en­gedélyek kiadásának rendsze­rét. Ugyanis egyre több repülő­gépet használnak a vállalatok, de a beszerzési, illetve az üze­meltetési költségek sok esetben nincsenek arányban az általuk elért gazdasági haszonnal. A nemzeti bizottságok keze­lésében levő lakásállomány igazgatásával, javításával és karbantartásával kapcsolatos tevékenységet gazdaságosabbá kell tenni, hogy 1980-ban így 423 milliós megtakarítást ér­hessünk el. A lakásgazdálkodá­si vállalatok tervezett vesztesé­gének felső határát az 1979-es költségvetés 90 százalékának szintjén kell megszabni. Ez az intézkedés is figyelembe veszi azt a körülményt, hogy a lakás- gazdálkodásban még jelentős hatékonysági tartalékok van­nak. Nyilvánvaló, hogy a taka­rékosság nem befolyásolhatja kedvezőtlenül a lakásvagyon ja­vításának és karbantartásának ü színvonalát. Létszámcsökkentés Az 1980-as állami költségve tés tervezetének megvitatása során a kormány jelentős in­tézkedéseket hozott az igazga tási és műszaki-gazdasági dol­gozók létszámának 2—10 szá­zalékkal való csökkentésére. Az igazgatási és irányítási tevé­kenység gazdaságosabbá és ha­tékonyabbá tétele a cél. A létszámcsökkentési intéz­kedések által érintett, sziszte- matizáció alá eső minisztériu­mokban és egyéb központi szervekben differenciáltan, a létszám eddigi alakulásának megfelelően és a jelenlegi feltételekkel, illetve feladatok­kal összhangban hajtják végre az Intézkedéseket. A sziszte- matizáció alá nem eső központi szervekben a létszámcsökken­tés a központban lesz a legna­gyobb mértékű. Tehát ott, ahol lényegében csak igazgatási és irányítási apparátus van. Lé­nyegesen kisebb mértékben érinti ez az intézkedés azokat a szerveket, amelyekben fő képp műszaki-üzemviteli dolgo­zók tevékenykednek, A lét­számcsökkentési feladatok vég­rehajtását a minisztereknek és a többi központi szerv vezetői­nek aktív intézkedésekkel kell biztosítaniuk az adminisztratí- vában. Komplex és állandó jel­legű programról van szó. A létszámcsökkentést az egész irányítási szférában 1980 végéig kell végrehajtani. A gazdasági szervezetekben és a kutatási-fejlesztési bázisban (az alkotó tudósok, kutatók és fej­lesztők kivételével) 3 százalék­kal, a közgazdasági kutatási szervezetekben, illetve a cél- szervezetekben pedig 10 száza­lékkal kell csökkenteni a mű­szaki-gazdasági dolgozók lét­számát. Prémium- és jutalomcsökkentés Hogy minden területen meg­alkuvás nélkül a gazdaságos­ság fejlesztésére törekszünk, azt a szövetségi kormány to­vábbi intézkedései is bizonyít­ják. A következő feladatokról van sző: — 1980 folyamán a szolgálati személygépkocsik számát (a technológiai rendeltetésűek ki­vételével) az 1975. 12. 31-i szintre kell csökkenteni. A gép­kocsik hatékony kihasználását a Szövetségi Közlekedési Mi­nisztérium alapelveiből kiin­dulva kell megvalósítani, hogy így a szolgálati személygépko­csik összetétele optimálissá vál­jék, kihasználásuk pedig gaz­daságos legyen. Ugyanakkor ar­ról is gondoskodni kell, hogy a gépkocsivezetők nélküli jármű­vek (az alkalmazottak által ve­zetett kocsik) ne kerüljenek az igazgatók, illetve az Igazgató- helyettesek gondozásába. Ez a rendelkezés nem vonatkozik azokra a szervezetekre, ame­lyeknél nem alkalmaznak hi­vatásos gépkocsivezetőt; — amennyiben valamilyen szervezet az előre kijelölt ha­táridőre nem helyezi üzembe a7. importált gépeket, illetve be­rendezéseket, a beszerzési áF 10 százalékig terjedő összegű pönálét kell kiróni. A bírság összegét a szervezet az állami költségvetésbe köteles átutal ni. A végrehajtási egységes utasításokat a pénzügyminisz térium adja ki. — a vezetők és a többi dol­gozó prémiumainak és jutal­mainak összegét a bírságok és a pönálék teljes összegének 5 százalékával kell Csökkenteni. A csökkentés nem haladhatja meg a jutalmak és prémiumok 30 százalékát. E téren is azt akarjuk elérni, hogy a fogyaté­kosságok miatt kiszabott bír­ságok — amelyeket a szerve­zet fizet meg — anyagilag is érintsék a vezetőket. A köz­ponti szervek ugyanakkor in­tézkedéseket hoztak, hogy a pénzügyi erőforrások és eszkö­zök újrafelosztása révén a vál­lalatokon belül ne váljék lehe­tővé a bírságok okozta pénz­hiány pótlása. A pénzügyi és költségvetési politikában hozott Intézkedések hatékonysága attól függ, hogy a termelési és a nem termelő szférában, az irányításban és az igazgatásban, a vezetők kö­rében mennyire válik közüggyé a gazdaságosság. Az anyagi és pénzeszközök felhasználásának gazdaságosabbá tételéről, a CSSZSZK kormánya 312/1979-es határozatának végrehajtásáról van szó. A sikerhez a szak- szervezeti szervek és alapszer­vezetek is nagy mértékben hoz­zájárulhatnak. Durva hibát kö­vetnék el, ha csak adminisztra­tív formákkal igyekeznénk a feladatokat végrehajtani, ha a racionális tárgyi tartalom va­lahol elsikkadna. Szélesebb összefüggésekben kell látni a feladatokat, és az egész nép­gazdaság szükségleteit kell fi­gyelembe venni. Ez 1980-ban és az egész 7. ötéves tervidő­szakban állandó feladat marad. Nemcsak gazdasági feladatról van szó, hanem nem minden­napi fontosságú politikai fel­adatról is. A pénzügyi szervek is ezek­hez a követelményekhez iga­zodnak majd az egész 1980-as esztendőben, és ezt figyelembe véve végezzük a teljesítés el­lenőrzéséi. A szükségleteket minden ellenőrző szerv tartsa szem előtt. A vállalatok és a szervezetek csak a gazdaságos­ság differenciált, a konkrét körülményeknek és feladatok­nak megfelelő fejlesztésével és színvonalas ellenőrzésével érik el, hogy a gazdaságosság nem­csak a vezetők szá.mára válik belső szükségletté, hanem min­den egyes dolgozó számára is. A gazdasági fejlődésnek — ahogy azt a CSKP KB 14. ülése is hangsúlyozta — az egész új­ratermelési folyamat hatékony­ságának növelésével együtt ez a legszükségesebb előfeltétele. BELO BOSÁK mérnök, a Szövetségi Pénzügyminisz­térium állami költségvetési főosztályának igazgatója fa Hospodárske noviny alap­ján) A CKD Kompresszorgyár prágai üzeme elsősorban turboJcompresszorokat gyárt. Az 1965 ös évhez viszonyítva a termelés háromszorosára növekedett. A gyártmányok túlnyomó részét a Szovjetunió­ba szállítják, a vegyipar és az energiaipar részére. Felvételünkön Jirí Martinék esztergályos egy tengelykompresszor megmunkálásása közben (ČSTK — }, Tachezy felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents