Új Szó, 1980. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-12 / 10. szám, szombat

KIS NYELVŐR SZEMBE A VlZMÜ ÉPÍTÉSÉN Sok teendő - kevés öröm GÉPEK-GONDOK % SZOCIÁLIS FELTÉTELEK — JAVÍTÁSRA VÁRVA BEÜSZÖÖBÖL — ÁTADÁS ELŐTT Az idei esztendő már a har­madik kalendárium! év, amely a Ga bő íko vo—Nag yma ro si Víz lé p- csörendszer építésének történe­téhez tartozik. A vízműépítési munkálatok azonban valójában a múlt év második félévében indultak, ha nem is olyan mér­tékben, mint azt vártuk. Ennek otka elsősorban a jelenlevő nagy teljesítményű gépek gyakori meghibásodásában keresendő, E „diagnózis“ közelebbi vonat­kozásairól jövő heti vasárnapi számunkban szólunk bővebben, de az építkezés területén még a gépekkel kapcsolatban is akad számos olyan szempont, amely indokolttá teszi a bővebb elem zést. Karbantartás Ahol sok a gép, a javítási­karbantartási munkálatok ma­gas fokú szervezettségére van a négyszobás lakásokban tíz ember lakik. Itt is csak egy- egy mosdó van lakásonként... Ráadásul nem folyik a meleg­víz a csapokból. Pedig már egy éve ott laknak. Ráadásul a köz­lekedés sem éppen veszélytelen arrafelé az est beállta után. Be­tonjárda csak a lakóépületeket ikörülvevő kerítésen kívül van, világítás nincs, így akár azt is mondhatnánk: „a zseblámpa kö­telezői“ Legalábbis mindenki­nek saját, jól megfontolt ér­deke. Munkaszervezés Probléma —különösen a be­ruházók problémája — a nem egységes munkakezdés. Ahány vállalat dolgozik a vízlépcső- rendszer építésén, annyiféle a napi munkaidő. Általában azon- han hétfőn később kezdődik a munka, pénteken meg délután szükség, különösen akkor, ha a meghibásodás az elengedhetett lennél sokkal gyakoribb. Éppen ezért az építkezés területén a Váhostav 06-os gépellátó üze­me két javítóműhelyt is létesí­tett a javítások rugalmas és eredményes kivitelezése céljá’ hói. Az egyiket Bősön, a má­sikat a „negyedik kilométernél“ Süly (Sulany) határában. A ja­vítási feladatokat nehezíti, hogy a két helyszín mintegy huszon­öt kilométerre van egymástól, és még a jelen pillanatban is félkész állapotban van mindkét javítóműhely. így aztán a javí­tások nagy részét a szabad ég alatt kell elvégezniük. Sokszor tovább tart a gépek megtisztítá­sa a sártól, mint maga a javí­tás. Ha púdig a gépek alvázán Ikell valamit megjavítani, az csak tovább nehezíti a helyze­tet: a sár csöpög a szerelő ar­cába, ruhájára ... A karbantartók egyik legna­gyobb fennálló és fenn is mara­dó problémája, hogy túlságo­san sokféle gép dolgozik itt ugyanabból a gépcsaládból — például a kotrógépekből. Ez igé­nyesebb feladatokat ró rájuk, szélesebb körű ismereteket kö­vetel meg. Ez, persze, e kérdés­nek csak az egyik oldala. A másik, hogy a pótalkatérszek biztosítása is sokkal körülmé­nyesebb. Ha két különböző gé­pen fordul elő ugyanaz a mű­szaki hiba, más-más pótalkat­résszel távolítható el. A jelenleg még befejezetlen ka rban tartóműhelyek olyan szempontból is problémát okoz­nak, hogy a gépeik a javítást a szabad ég alatt várják. Ez még csak a kisebbik gondot jelenti, de ezek a gépek őrizetlenül vár­ják sorsuk alakulását, sőt a meghibásodott gépek jórésze korábbi működésének helyén. két óra után alig van ember az építkezésen. így aztán a hét 7 napjából szinte csak négy na­pot dolgoznak az építkezésen, s így nyugodt lelkiismerettel ál­líthatjuk, hogy ez bizony nagy luxus. Amíg az illetékesek a célravezető megoldást megta­lálják, addig is mindemképpen egységesíteni kellene a munka­napok időbeosztását. Ez pedig nem befolyásolja a legjótéko- nyabban az amúgyis nehéz kö­rülmények között dolgozók köz­érzetét. Arról nem is beszélve, hogy érkezik szállítmány a hét­végeken is, s ilyenkor nincs ki átvegye. Előfordult, hogy a m u n kásszá 1 Iá sok f ű tő há zá ba szánt szenet eligazítás híján az odaszállító gépkocsivezető egé­szen máshol, rendeltetési he­lyétől négy kilométerre szórta egy bizonyos feladatot, tőle át­veszi a Váhostav, de az egész felvízcsatornát a Váhostav-tól át kell vennie a Hydrostav-nak, mivel az a partnere a beruhá­zónak. (Mi van akkor, ha köz­ben kiderül, hogy a felvízcsa­tornán valami hiba van, s ép­pen abban, amit a Hydrostav végzett? Nem veszi át — vissza — saját munkáját?!...). Sak­kor még nem szóltunk a többi kivitelezőről, azok kölcsönös kapcsolatáról. Éppen ezért, az előfordulható fonák esetek el­kerülése végett szó van egy szűkebb kollektív építésvezetési szerv kialakításáról, amely a teljes vízlépcsőrendszer-építést irányítaná. Erre minél előbb szükség lenne, hiszen az idei terv nagyjából kétszer annyi építőipari munka elvégzését irá­nyozza elő, mint a tavalyi. Si­kere szervezési kérdésektől függ elsősorban. Gátáttörés elölt A felületes szemlélőnek, ha az építkezésen jár, ugyancsak fejtörést okoz, ha el akarja képzelni, milyen is lesz a víz­lépcsőrendszer végső formája, mi a funkciója ennek vagy an­nak a töltésnek, csatornának. A Duna töltése mellett Szapnál (Palkovičovo] aránylag könnyű megérteni, miért készül egy „karéj“ — töltésből — a jelen­legihez kapcsolódva: ha elké­szült még ebben a hónapban kinyitják a Duna töltését úgy, hogy a folyó vize bejusson eb­be a karéjba, azaz beúszóöböl­be, ahová ekkor beúszik a ma­gyarországi vízműépítőik két úszó-kotrógépe. Miután bejutot­tak ide, a Duna töltését újra az eredeti helyzetébe helyezik. Ezután pedig a „karéj“ Bős fe­lőli oldalát nyitják ki és a két kotrógép megkezdi a munkát az alvízcsatornán, ami korántsem csekélység, hiszen ezidén csak Szap és Bős között 12 millió (köbméter földet kell megmoz­gatniuk a magyar vízműépítőik­nek. Ott jártunkkor Ödor Lajos épí­tőmester vezetésével a Hydro­stav n. v. 05-ös üzemének dol­gozói végezték a földmunkákat. Akkor két műszakban 56 mun­kás dolgozott, a még nem téli­es decemberi időjárás jóindula­tát élvezte ezen a részen. A gát már megvolt, pneumtaikus hen­gerek tömítették a töltést, amelynek felső agyagrétege alá helyezték a fehér geotextil szű­rőt Ez mintegy 4Q centiméte­res kavicsréteget helyettesít. Perspektíva Hajnali sorbanáilás No, nem bevásárlás céljából kell reggelente sorban állni a dolgozóknak, hanem a megfe­lelő szociális feltételek hiányá­ból eredően. Például a javító­üzem dolgozói Bakán olyan csa­ládi házakban laknak — tízen- tizeoiketten, de néha még töb­ben is —, amelyekben koráb­ban négy-öttagú család lakott. Nem szólva arról, hogy gyak­ran a higiéniai kívánalmaknak sem felelnek meg ezek a laká­sok. Nem jobb a helyzet azon­ban az elkészült leendő szolgá­lati lakásokban sem. A három­szobás lakásokban általában 8, le. Ezt azután újra fel kellett raikni, elszállítani... S ha már beruházói gondok­ról szóltunk, szólni kell a szál­lítói-megrendelői kapcsolatok­ról is. E téren még számos tisztázatlan kérdés vár megol­dásra, mégpedig a kivitelezők oldaláról. Mi is a jelenlegi alapállás?! Az építkezés építé­si munkáinak fő kivitelezője a Hydrostav nemzeti vállalat. A felvízcsatornán (amely a víz­lépcsőrendszer Körtvélyes (Hru- šov)— bősi szakasza) az építé­si munkák fő kivitelezője a Váhostav nemzeti vállalat, és az ő részére számos részmun­kát végez a Hydrostav. Ez akár 1 szülhetne egy nagyon bizarr helyzetet Is, például: a felvíz­csatornán a Hydrostav elvégez (Gyökeres György felvételei) Minderről Varjú Lajos UDS— 110-es autóbaggerjéneik kabinjá­ban beszélgettünk. Közben Tat­ra 148-as gépkocsik hordták szüntelen a földet, kavicsot, aimit RH—25-ös és DH—411-es rakodók, RY—150-es kotrógé­pek UB—162-es univerzális bag- gereik raktak rakodóterükbe, persze Varjú Lajos UDS—110- ese sem pihent a beszélgetés alatt... Ahogy elnéztem e dübörgő hangyabolyt, az volt az érzé­sem, úgy kellene mindenütt mennie a dolgoknak, mint azon a decemberi délutánon a szapi Duna-töltés mellett, s alkkor jó­val kevesebb probléma akadna az építkezésen. MÉSZÁROS JÁNOS MEGELŐZŐEN ÉS KŐVETŐEN A nyelv hivatalos meósa gyanakodva szimatolja körül az ilyen mondatokat: „Már a bizottság novemberi ülését megelőzően elkészült az elemzésünk.“ Azon töpreng, más e az ülését megelőzően, mint hogy az ülés előtt? Vagy: ,,A szó cializmus alapjainak lerakását követően, mint egyszerűen az, hogy lerakása után? Ha csakis nyelvérzékére hagyatkozna, megrázná a fejét, és hamar ráütné ezekre a követően-megelőzően félékre a „Selejt!“ bélyegzőt. Csakhogy a hivatásosnak erre sincs joga. S jobb, ha a nyelv önkéntes társadalmi ellenőrei is latolgatják, nem valamilyen hasznos új nyelvi eszköz fölött törnek-e pálcát, nem fejez-e ki mindkettő valamilyen sa­játos körülményt, időviszonyt. Hiszen kétezer évvel ezelőtt vígan megvoltak őseink min­den akkori határozó jelölésére négyféle határozó raggal, de ma huszonöt sem elég. Szerencsére kisegítenek a névutóink. No persze, időszámításunk kezdetekor aligha volt mai névutóinkból akár csak egynek is névutói rangja. Ami akkor megvolt, régesrég ama huszonöt rag közé süllyedt-kopott azóta. De hogy kifejezhessük állandóan finomodó, differenciálódó vaióságszemléletünket, újabb név­utók alakulnak ki; rendszerük rohamosan bővül napjaink­ban is. Lehet rajta vitatkozni, hogy mennyire névutó már az ízben, vagy a révén; mennyire a céljából vagy a kapcso latban ebben vagy abban a mondatban. De az kétségtelen, hogy mindezek megindultak már az úgynevezett grammati- kalizálódás útján, tartalmas szóból fokozatosan segédszóvá, mondattani eszközzé kopnak. Csak örülhetünk neki, ha új árnyalatok kifejezésére adnak módot. De az új eszköz bal­esetveszélyes is. Divatcikké válva rég bevált jobbakat szorít ki, és unos-untalan használva elvész árnyaló értéke. A követően és a megelőzően is válhatna — tárgyra- gos főnevet vonzó — új névutóvá. Arra azonban már sem­miképp sem méltók, hogy kiszorítsák az előtt-öt és az után-1. Csak akkor ismerhetjük el létjogosultságukat, ha a régi névutóknál valamivel többet, pontosabbat közöl nek. Ismerjük el: lehetne ilyen többletük! Figyeljünk igei magvukra, a követ, megelőz igére! A megelőzően mint új névutó nem általában jelölne előidejűséget, hanem úgy, hogy egyben kiemeli: az egyik folyamat a másikat köz­vetlenül előzi meg, időben egy „előzési pontban“ érint­keznek. A követően azzal fejezhetné ki az után-nál szűkebb-pontosabb időviszonyt, hogy a közvetlen rákö­vetkezési, a közvetlen időbeli érintkezést jelölné meg. Ha sikerül ilyen feladatot bíznunk a követően-re, meg- előzően-re, gazdagítjuk vele nyelvünket. Ha nem: selejt- be velük! Sallangokból ezek nélkül is túl nagy a kész­letünk! A követően-1 és párját ma még inkább sallangként használják, (akként példamondatainkban is). Ilyen mon­datban nem jelenthet közvetlenül megelőző-érintkező idő­pontot, vagy iőszakot a megelőzően: „A döntéseket meg­előzően különösen gondos előkészítés és megalapozás szükséges.“ Én azonban bízom „benne: a még rosszul hasz­nált nyelvi eszközök helyes alkalmazását el lehet terjesz­tenunk TÖRÖK GÁBOR MIKOR „LÉVÉN”, MIKOR „LÉTÉRE"? Megfigyelhetjük, hogy sokan nem tudnak mit kezdeni a lévén határozói igenévvel és a létére névutóval. Használ­ják őket, de egymás szerepében, sőt a lévén-1 más hely­telenül szerkesztett mondatokban is. Nézzük csak meg a példákat! Ilyen mondatokat szer­kesztenek: „Gyenge létére nem tudott bemenni a rende­lőbe, ezért ki kellett hozzá hívni az orvost“; „Idős lévén. mégis vállalta ezt a nehéz munkát.“ A léiére olyan névutó, amellyel megengedést fejezünk ki, tehát az előtte álló névszó jelentése és a mondat fő cselekvése között ellentétnek kell lennie. Márpedig ebben a mondatban: Gyenge létére nem tudott bemenni a rende­lőbe — nincs ilyen ellentét, sőt természetesnek tartjuk, hogy a gyenge ember nem tud elmenni az orvoshoz. Itt a gyengeség tulajdonképpen ok, s az okot ebben a hely­zetben éppen a lévén igenév segítségével fejezhetnénk ki: „Gyenge lévén, nem tudott bemenni a rendelőbe, ezért ki kellett hívni hozzá az orvost.“ Ellentét akkor lenne a mon­datban, ha az értelme ez volna: annak ellenére, hogy gyen ge volt, be tudott menni a rendelőbe, tehát itt lenne he­lyénvaló a létére névutó használata: „Gyenge létére be­ment a rendelőbe, nem kellett hozzá kihívni az orvost.“ A másik mondat ez: „Idős lévén, mégis vállalta a mun­kát.“ A mégis kötőszó azt jelzi, hogy ellentétet akarunk kifejezni a mondat két nagyobb egysége: az „Idős lévén“ és a „vállalta azt a munkát" között. Csakhogy a lévén nem alkalmas erre, sőt mivel éppen az ok kifejezése az igazi szerepe, elmossa ezt az ellentétet. S az egész mondatnak ez az értelme: mivel idős volt, mégis vállalta ezt a mun­kát — vagyis sem az ok, sem az ellentét nem jut benne tisztán kifejezésre. A lévén és a mégis együttes használa­ta zavarossá teszi a közlést. Ha azt akarjuk közölni, hogy valaki idős volta ellenére is vállalta a munkát, akkor a lé téré névutót tesszük a lévén helyére: „Idős létére vállalta ezt a munkát.“ így a mégis kötőszóra sincs szükségünk, a nélkül is kifejeztük az ellentétet a megengedő név­utóval. A lévén akkor lenne helyénvaló ebben a mondatban, ha ókot fejeznénk ki vele — vagyis azt akarnánk közölni, hogy valaki éppen azért vállalta a szóban forgó munkát, mert már idős, tehát: „Idős lévén, vállalta ezt a munkát.* A lévén használatával kapcsolatban egy másik hibára is fel kell hívnunk a figyelmet. Ilyen mondatokban is ta­lálkozunk vele: „Lévén, hogy újságíró vagyok, elmentem a sajtótájékoztatóra.“ A lévén — mint említettük — ok kifejezésére használatos határozói igenév: az előtte álló szóval igeneves szerkezetet alkotva, pontosan kifejezi az okot, de igenévi jellegénél fogva a létigei jelentést is ma­gában hordozza. Az újságíró lévén kifejezés ezt jelenti: mi­vel újságíró vagyok. Nincs tehát szükség mellette külön okhatározói mellékmondatra. Helytelen ezért az ilyen szer­kesztésmód: „Lévén, hogy újságíró vagyok ..." A mondatot a lévén segítségével így szerkeszthetjük meg helyesen: „Újságíró lévén, elmentem a sajtótájékoztatóra.“ Ha azonban okhatározói mellékmondattal akarjuk az okot kifejezni, akkor a lévén-1 elhagyjuk: „Mivel újságíró vagyok, elmentem a sajtótájékoztatóra.“ Két megoldás között választhatunk tehát tetszés sze­rint: vagy az igeneves, vagy pedig a mellékmondatos szer­kesztésmódot alkalmazzuk. qj, JAKAB ISTVÁN 1980. I. 12. Szigetelik Szapnál a töltés oldalát

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents