Új Szó, 1980. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-12 / 10. szám, szombat

Hol voltak Önök akkor? Habrak Karmai a sajtóértekez- léten [Telefoto ČSTK) (ČSTK) — A korlátozott lét. szánná szovjet csapatkontin- geus. amely az afgán—szovjet barátsági szerződés értelmében segítséget nyújt Afganisztán fegyveres erőknek a külső be- avatkozás elleni harcban, hala dékballonul elhagyja az ország területét, mi/helyt ez a beavat­kozás megszűnik“ — jelentette ki Bab rak Káinnál, az áfganisz. táini forradalmi tanács eInuké, a Népi Demokratikus Egység- párt főtitkára és m un tsz terel nők <250 küliföldii — közöttük nyuga ti — újságírók előtt. Az elnök hozzátette, hogy a nyugati sajté a múltban követ­kezetesen hallgatott Afganisz­tánéról. A jelenlevő nyugati új­ságírókhoz fordult: „Hol voltak Önök, rí mi kor törvényes vezé­rünket, Tanaiki elnököt meggyil­kolták külföldi megbízatásból? Hol voltak, amidőn népünket öldösték és gyötörték? Hol vé­delmezték akkor Önök az em béri jogokat?“ A Süddeutsch« Zeitung tudó. sítója megkérdezte: hogyan egyeztethető össze Afganisztán el i!«m kötelezett státusa kül­földi katonai egységeknek az ország területén való jelenlété­vel? Babnak Karm/al válaszul ki- falentette: „Nemzeti szuvereni­tásunk, függetlenségünk és te. rü le tűnik épsége érdekében, fór­ja halmunknak ebben az új sza­kaszában valós el nem kötele­zettségűink megőrzése érdeké­ben kérünk anyagi és morális támogatást a Szovjetuniótól.“ Egy másik kérdésre válaszol, va Karmai a december 27-tel kezdődött új szakaszt világítot­ta meg. Több miint tízezerben jelölte meg azoknak a politikai foglyoknak a számát, akiik a meghirdetett közkegyelem jó­voltából a fővárosban és vidé­ken szabadultak. A moszkvai Pravda tudósító, ja megkérdezte Karmai elnö­köt, hogyan vélekedik az afga­nisztáni—iráni, illetve az afga­nisztáni—pakisztáni viszony ala­kulásáról. „Határozottan kije­lentem — mondotta Karmai — hogy maradéktalanul derülátó vagyok ebben a tekintetben.“ NYUGALOM ÉS NORMALIZÁLÓDÁS KABULBAN Ülést tartott az afganisztáni Népi Demokratikus Párt Központi Bizottsága (ČSTK) — Főtitkárának, Babrak Karmainak, a forradalmi ta­nács és a kormány elmükének vezetésével ülést tartott Kabul­ban az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt Központi Bízott, sága. Az ülés után az afganisztáni lapok közzétették a Népi Demokratikus Párt, a forradalmi tanács és a kormány vezető szerveinek összetételét. Fejlődő együttműködés A központi bizottság tagjai lettek: Habrak Karmai, Aszadol- lah Sárvári, dr. Anahita Rateh- zad, Ali Kistmand Szultán, Sza­bii Zirai, Ghulain Dasztagir Pandzssiri és Nur Ahmad Nur. Az afgán főváros légkörét a nyugalom és a normalizálódás jellemzi, jelentette Kabulból az ADN hírügynökség tudósítója. A lakosság figyelme a politikai foglyok szabadon bocsátására összpontosul, mely az új afgán kormány egyik első tépése az Am in - rendszer tú lka pása inak jóvátételéhez. * Amint az ADN tudósítója írja, a főváros számos lakosával folytatott beszélgetések azt mti. tatják, hogy a lakosság biza­lommal van a Babrak Kanmai vezette forradalmi tanács és kormány uránt. Ezt igazolják az Izvesztyija szovjet napi>lap különtudósítói- nak ka buli jelentései is. Utá­najártak azoknak az állítások­nak, amelyeket a nyugati pro­paganda igyekszik felhasználni az ún. vallási kérdésben, azt h íreszte Ive, hogy a mostani rendszer elnyomja a hagyomá­nyos iszlám vallást. A kabuli mecsetek kapui nincsenek be- deszkázva, ahogy azt nyugati lapok állítják Egyetlen molila- liot (mohamedán papot) sem tartóztattak le. Külföldi újságírók más ténye­ket is észre vesznek, amelyek hozzá tartoznak Kabul minden­napi képéhez: a kormányépüle­teket továbbra is az afgán fegy­veres erőik őrzik. Ugyacsak af­gán katonák teljesítenek járőr­szolgálatot a város utcáin. El­kerülhetetlenül szükséges intéz­kedés ez, védekezésül a terro­rista támadások ellen, amelyek­nek veszélye még ma is fenn­áll. Amint azt a Kabul New Times írja, Washington, amely a nemzetközi fórumokon feltű­nően „védi“ Afganisztán „füg­getlenségét“, a valóságban dur­ván beavatkozik szuverén álla­mok bel ügyeibe. Afganisztán régóta a n tiim periaMsta állás, pontra helyezkedik, s ez nincs ínyére az Egyesült Államok­nak. Ez magyarázza a mostani A t'ga i lisztén -el lei »es n y u ga 11 kampányt is, írja a Kabul New Times. ÖNGÓLLAL FELÉRŐ ELHAMARKODOTT LÉPÉS A szövetségesek nem követik ä washingtoni példát (ČSTK) — A washingtoni kormányzatnak a szovjet—ame­rikai kapcsolatok befagyasztá­sára lett intézkedései egyre élesebb bírálatot váltanak ki politikusok, közgazdászok és egyéb szakértők körében. Véle­ményeik megegyeznek abban, hogy a Szovjetunió eWen foga­natosított intézkedések Öngól­lal érnek fel és bumerángként az USA-t sújtják. Milton Friedman Nobel-díjas közgazdász kijelentette, hogy a másik fél ellen hozott gaz­dasági szankciók többnyire ha­tástalanok és a Szovjetunióba irányuló gabonaexport leállítá­sa hibás lépés, amelyre az amerikai adófizetők fizetnek majd rá. Edward Kennedy szenátor, a Demokrata Párt másik elnök­jelölt je ugyancsak elhamarko­dottnak minősítette a Carter­Csúcstalálkozó Mozambikbaii (ČSTK) — A mozambiki Bei- ra városban megkezdődött az ún. frontországok csúcskonfe^ renciája. Angola, Botswana, Mozambik, Tanzánia és Zambia, a zimbabwei felszabadító erők képviselői a Rhodesiában kiala­kult helyzetről tárgyalnak. A résztvevők megtárgyalják a Zimbabwei Hazafias Frontnak nyújtandó támogatás lehetősé­geit és a front stratégiáját a közelgő választásokon. kormányzat döntését, amely el­sősorban az amerikai farmere­ket sújtja. Guss Hall, az Egye­sült Államok Kommunista Párt­jának föli tikára szerint a szov- je lettenes lépéseikért magas árat fizet majd az át la game ni- kai. A gabona^mbargó nemcsak a farmereket sújtja, hanem a kiikölőmenkásokat és a szállító iparban dolgozókat is. Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár madridi sajtóértekez­letén kijelentette, hogy was­hingtoni mintára nem hajlan­dó a kereskedelmi és gazdasá­gi kapcsolatokat korlátozná a Szovjetunióval. A francia Le Matin lap szerint Carternek nem sikerül szovjetellenes boj­kottra rábírnia szövetségeseit. Sem Párizs, sem Bonn nem hí­ve a nemzetközi helyzet továb­bi élezésének. A l’Humanité szerint Carter hidegháborús hú­rokat penget. A Közös Piac brüsszeli központja szerint a közösség nem tervez a was­hingtoniakhoz ha90liló korláto­zó intézkedéseket. Az argentin kormány hivata­losan elutasította azt a was­hing tömi felszólítást, hogy az USA-val közösen tegyen lépése­ket annak érdekében, hogy a legnagyobb gabonatermelők korlátozzák számításaikat a Szovjetuniónak. Argentína sze­rint az ország külpolitikájának alapelve, hogy elutasítja gazda­sági szárakéi ók és a nyomás egyéb formájának alkalmazását az államok közötti kapcsolatok­ban. V" Közlemény az FKP küldöttségének moszkvai tárgyalásairól (ČSTK) — Befejeződtek a szovjet—francia pártközi tár­gyalások. Leonyid Brezsnyev és Georges Marchais zárómegbe- szélésen egyeztette a közös közlemény szövegét, amelyet közzétettek Moszkvában. A közlemény többek között megállapíja, hogy a szívélyes és nyíll légkörű tárgyalásokon gyümölcsöző eszmecserét foly­tattak a nemzetközi helyzet legfontosabb kérdéseiről, a két ország viszonyáról. A két kül­döttség kölcsönösen tájékoztat­ta egymást országa helyzetéről, pártja tevékenységéről. Átte­kintették a két párt kapcsola­tait és az együttműködés fej­lesztésének kérdéseit is, A közlemény összegezi a két párt közös következtetéseit. Az SZKP és az FKP úgy vélt — hangsúlyozza a közlemény — hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet meghatározó vonása az a változás, amely a béke, a nemzeti függetlenség és a szo­cializmus javára megy végre az erőviszonyokban. Ez nagymér-« tékben ösztönzi az osztályharc fejlődését az egész világon. A közlemény hangsúlyozza, hogy energikusan vissza kell verni az imperializmus kommu­nistaellenes kampányait. Az SZKP és az FKP úgy véli, hogy jelenleg megvan a lehetőség a fegyverkezési verseny meg-« szüntetésére. “ t A két párt nagy fontosságot tulajdonít a küszöbön álló madridi találkozó előkészítésé-* nek és megtartásának. Az SZKP és az FKP pozitív és fontos tényezőnek tekinti, hogy folytatódik a szovjet—francia kapcsolatok fejlődése. A közlemény befejezésül le-« szögezi: az SZKP és az FKP elé« gedett a tárgyalások eredrné« nyelvel és jellegével, kifejezés-« re juttatja azt a kölcsönös tö-» rekvését, hogy fejleszteni ki-« vánja az együttműködést a Szovjetunió és Franciaország munkásosztályának, népeinek érdekében. A változásoktól való félelemből ered a „kemény" irányvonal Brzezinsiki, Carter nemzetbiz tonsági főtanácsadója repes az őrömtől — írja acz Izvesztyija szovjet lap. A szélsőséges kom munistaellenességéről ismert Brzezinsiki a washingtoni 'kor­mány jelenlegi akcióiban azok nak a gondolalainaik a megva lósítását látja, amelyekkel már a Columbia Egyetemen foglalko­zott: ez a Szovjetunió elleni „kemény“ irányvonal politikája. Brzezinski irányvonala, amely nek szélsőséges volta és gát­lástalansága nemrég még féle Az USA egyre magasabbra emeli a fegyver­kezési kiadások mércéjét, s erre próbálja a Szovjetuniót is kényszeríteni (M. Abramov karikatúrája) lemmel töltötte el az amerikai­alkat, Washington hivatalos irányvonalává vált, mint az a kormány legutóbbi lépéseiből is kitűnik. Mindez azt bizonyít­Nehéz szabadulnunk attól a benyomástól — írja a moszk­vai Pravda —, hogy az enyhü­lés és a szovjet—amerikai kap­csolatok ellen intézett nyílt tá­madás nem az Egyesült Álla­mok elnökétől indult ki, hanem ződést." Ugyancsak sajátos helyzet alakúit ki ily módon — húzza alá a Pravda —, ugyan­is az az elnök, aki aláírta a SALT-'Szerződest, most maga ké­ri a kongresszust, halassza el annak a vitáját és ratifikálását. esetben is a választási kam­pánnyal összefüggő megfontolás sok kerekedtek felül a Fehér Házban. Carter kampányának szervezői ugyanis — miként az amerikai sajtó rámutatott — már régóta arról ábrándoz­Apiapémre vallják az enyhülés elveit A moszkvai Pravda Carter döntéseiről !] 1980 I. 12. jóvail inkább Jimmy Cartertől, az 1900-as választási kampány egyik elnökjelöltjétől, aki a hiúságnak ezen a vásárán most igyekszik piacra dobni utolsó kelendő portékáit. A moszkvai Lap rámutat, hogy az amerikai elnök az af­ganisztáni események kapcsán most „szilárdnak^ és „határo­zottnak“ akar látszani, vezetői érzékét próbál ja bizonyítani, vagyis éppen azt, ami a legin­kább hiányzik a washingtoni kormányzatból. „A Carter-kor- má'nyziat, lépésről lépésre hódol­va be a reakciónak, végül is aprópénzre váltja az enyhülés elveit, és a „détente“ fontos vívmányát, a SALT—II. szer­F így elem re méltónak tartja a szovjet lap azt a körülményt, hogy az amerikai vezetés felső köreiben a SALT- sze r z ő d'éssei kapcsolatos magatartásban is kapkodás volt tapasztalható, megmutatkozott az összhang hiánya. Már az afganisztáni fej­lemények után nyilatkozva Brzezinski nemzetbiztonsági ta­nácsadó a múlt héten az ame­rikai tévében arról beszélt, hogy az Afganisztánnal kapcso­latos amerikai reagálás nem érintheti a SALT—2 szerződést, amelyre minden eddiginél na­gyobb szükség van, és amely nélkülözhetetlen eleme a nem­zetközi' stabilitásnak. A Pravda hozzáfűzi: minden bizonnyá] ez nak, miként lehetne kiiktatni a SALT-ot azoknak a problé­máknak a sorából, amelyek kapcsán a kormányzat konfron­tációra számíthat a szenátus és a katonai-ipari komplexum be­folyásos erőivel. Már jóvail a teheráni túsz­ügy kezdete és a december vé­gi afganisztáni fejlemények előtt lényegbevágó változások kezdtek mutatkozni az jameri- kai külpolitikában. Nemcsak a külpolitikai és katonai felada­tok fontossági sorrendjének módosulásában jelentkezett ez, hanem azoknak az alapelvek- nek a felülvizsgálásában is, amelyekre a külpolitika épül. Korábban az amerikai kor­mányzat arról beszélt, hogy nem alkalmazza külpolitikai céljainak eszközeként az élel­miszer-szállítások korlátozását, nem teszi függővé a Szovjet­uniónak a „harmadik világ“ kapcsán tanúsított magatartá­sától a fegyverkorlátozás előre­haladását, a Szovjetunió afga­nisztáni akciójára viszont Was­hington mégis a gabonaszállítá­sok csökkentésével és a SALT —2 szerződés ratifikálásának elhalasztásával válaszolt. Szovjet hírmagyarázatok ve­szélyesnek minősítik az ameri­kai külpolitikában bekövetke­zett ilyen lényegbevágó fordu­latot. A moszkvai Pravda a na. pókban a Szovjetunióval kap­csolatos washingtoni magatar­tás e radikális átértékelését kommentálandó idézte az ame­rikai Christian Science Monitor véleményét, hogy az új car- téri vonal nagyon is emlékez­tet „az Egyesült Államok ha­gyományos politikájára az 50- es és a 60-as években, amikor is a fő hangsúlyt a katonai szembenállásra helyezték“. ja, liogy épp Brzezinski hatá­rozza me« az Egyesült Államok külpolitikai programját. A nemzetbiztonsági főtanács­adó őrülten lázas fegyverkezés* re akarja kényszeríteni a Szov« jetuniót, hogy lefékezze fejlődéi sét, és megakadályozza a gaz­dasági tervek megvalósításában. Valamiféle gazdasági blokádot igyekszik bevezetni, és a szov­jet népet a nadrágszíj ineghú« zására szeretné kényszeríteni. Ez már nem politika, túllépi an rusk kereteit. Kijelentései mögött félelem hú­zódik meg. Azoktól a változásodtól fél, amelyeket a mi for­radalmunk hozott — írja az Izvesz­tyija. Ezt a gyűlö­letet mestersége­sen szították kez­dettől fogva, tehát 1917 óta. Nem szűntek meg a Szovjetunió letöré­sére, a szovjet nép térdre kényszeríté­sére irányuló erő­feszítések. Ez, mint ismeretes, nem si­került. Csaik nem gondolja komolyan Zbigniew Brzezins­ki professzor, hogy ez most sikerül? Az elnök tanács* adóját meglepte, hogy a Szovjetunió olyan akciókba kez^ dett, amelyek, mint Brzezinski megálla­pította, „az Egye­sült Államok létér« dtíkeit érintik“. Ezt nevezik iga­zán a nagyhatalmi gondolko­dás logikájának. Az amerikai partoktól több ezer kilométerre fekvő területet az USA „létfon­tosságúnak“ tart. A Szovjetunió, amely határos Afganisztánnal, ezért tétlenül kellene, hogy nézze: az USA pakisztáni terü­leten levő támaszpontok fel- használásával, Kína és más or­szágok segítségével miképp tesz kísérletet az afgán forradalom elfojtására, a demokratikus rendszer megdöntésére. Nem, a Szovjetunió nem nézi tétlenül a szomszéd baráti ország terro­rizálását, bárhogy Is átkozzák a Szovjetuniót az imperialista ideológusok — állapítja meg befejezésül a szovjet lap. Terjed a brit acélipari sztrájk (ČSTK) — A brit fémmunkás« szakszervezet 35 ezer tagja csatlakozott az acélipari mun­kások már egy hete tartó sztrájkjához. A sztrájkolók szá­ma ezzel eléri a 165 ezret. A British Steel Corporation állami acélipari társaság mun­kásai bérköveteléseik alátá­masztására és a tervezett elbo­csátások ellen léptek sztrájkba« mmm: ■mmi:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents