Új Szó, 1980. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-31 / 26. szám, csütörtök

1380. 1. 31. Mezőgazdaságunk időszerű feladatai Írta: MILOŠ JAKES, a CSKP KB Elnökségének póttagja, a Központi Bizottság titkára Pártunk Központi Bizottsága állandó figyelmet szentel a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlesztésének. Ezt bizo­nyítják a CSKP XV. kongreszsusán, va­lamint a CSKP KB 13. ülésén elfoga­dott határozatok is, amelyekről részle­tesen tárgyalt az efsz-ek IX. kongresz- szusa. A mezőgazdasági termelés kér­déseivel a CSKP KB 14. ülése is beha­tóan foglalkozott. A párthatározatok a mezőgazdaság és a szolgáltató ága­zatok dolgozóit arra ösztönzik, hogy használják ki a szocialista nagyüzemi termelés nagy lehetőségeit az önellátás biztosítására az éghajlati feltételeink között megtermelhető élelmiszerekből. A mezőgazdaság emellett az ipari nyersanyagok jelentős részét Is szál­lítja, főleg bőrt, lent és gyapjút termel, s különböző gyógynövényekről is gon­doskodik a gyógyszeripar számára. Ki­vitelre is termel, elsősorban cukrot és komlót, ezzel szemben jelentős eszkö­zöket kell fordítanunk a takarmány­félék, egyes gyümölcs- és zöldségfélék, s élelmiszeripari nyersanyagok beho­zatalára. Az önellátás elérése igényes feladat, hiszen nálunk 1 lakosra mind­össze 0,36 hektár mezőgazdasági, illet­ve 0,32 hektár szántóterület jut, s en-' nek további csökkenését nem sikerül teljes mértékben megakadályozni. A CSKP Központi Bizottsága a mező-- gazdaság fejlesztésének az útját a kon­centrációra, a szakosításra, valamint a tudományos-műszaki haladásra épütő iparosításban látja. Ez azt jelenti, hogy a többi népgazdasági ágazat egyre na­gyobb mértékben hozzájárul a mező- gazdaság ellátásához gépekkel, műtrá­gyákkal és vegyszerekkel, melyek ma már a termelési költségek 60 százalé­kát képezik. Az önellátás elérése alatt nem va­lamilyen hatalmas méretű, korlátlan növekedést kell érteni, hanem az egész­séges, ésszerű, tudományosan indo­kolt élelmiszerfogyasztás biztosítását. Ebből a szempontból a húsfogyasztás csaknem 85 kg-os szintje már megkö­zelítette az optimumot, hasonló a hely­zet a tojás-, valamint a tejfogyasztás terén, itt még a tejtermékek válasz­tékát kell kibővíteni. Elértük a meg­felelő színvonalat, néhány esetben tűi is léptük a zsírok, a liszt, a kenyér, a burgonya és a cukor fogyasztásában, amit inkább csökkenteni kellene. Az egészséges táplálkozás szempontjából azonban nem kielégítő a gyümölcs és a zöldségfélék fogyasztása. A hűs nagyarányú termelése és fo­gyasztása azonban jelentős mértékben a takarmányfélék behozatalára szorul. A szemes takarmányokon kívül évente 600 ezer tonna olajpogácsát és 50 ezer Ionná hallisztet hozunk be. Ezeket fő­leg kapitalista országokból szállítjuk, jelentősen növekvő árak mellett, ami kedvezőtlenül hat külkereskedelmi mérlegünkre. Sok gyümölcsöt és zöld­ségfélét importálunk. A déli gyümöl­csökön kívül, amelyekért évente 1,3 milliárd devizakoronát fizetünk, több mint 740 millió devizakoronáért vá­sárolunk olyan gyümölcsöt, 800 millió­ért pedig zöldségféléket, amelyeket itthon olcsóbban megtermelhetnénk. Az önellátás problémájának a meg­oldása tehát a mi feltételeink között azt jelenti, hogy a szemes takarmá­nyok szükségletét teljes mértékben saját termelésből kell fedezni, jelen­tős mértékben kell növelni a tömeg- takarmánvok termesztését, növelni kell a hazai források részarányát a fehérje- ellátásban és az étolajak gyártásában, s el kell érni a kívánt színvonalat a gyümölcs és a zöldségfélék termelésé­ben. Az élelmiszerekkel való önellátás po­litikájának szükségességét az a körül­mény is kiemeli, hogy a kapitalista monopóliumok a gabonát és az élel­miszereket a politikai erőszak eszközé­vé akarják tenni a szocialista és a fej­lődő országokkal szemben, amint azt az Egyesült Államok kormányának nem­régi döntése is bizonyítja. Habár a CSKP KB 13. ülése óta arány­lag rövid idő telt el, pozitívan értékel­hetjük a határozatok gyakorlati meg­valósítását. A szükségletekkel össz­hangban előtérbe került a növényter­melés, elsősorban a tőmegtakarmányok termelésének a növelése. A mezőgazda- sági vállalatok már az elmúlt évben is nagy figyelmet szenteltek a jó minő­ségű szálas takarmányok betakarításá­nak, a rétek és a legelők jobb kihasz­nálásának. Csaknem 400 ezer hektár­ról takarítottak be sarjúszénáť, ez ne­gyedrésznyivel több, mint a megelőző évben, 53 ezer hektárt pedig harmad­szor is lekaszáltak. Több mint 120 ezer tonna további jó minőségű szénát gyűj­töttek be a polgárok, a nemzeti bizott­ságok és a Nemzeti Front szervezetei-1 nek segítségével a kevésbé hozzáfér­hető területekről. Bonyolultabb volt a helyzet az állat- tenyésztés termelési feladatainak tel­jesítésében. A hiányos takarmányalap miatt, főleg a takarmánykeverékek alacsony fehérjetartalma következté­ben nem sikerült javulási elérni az ál­latok termelékenységében és az állo­mány felújításában. Például több mint 15 ezer malaccal kevesebbet választot­tak el, főleg a nagyobb arányú elhul­lás következtében A napi súlygyara­podás csökkenése miatt kisebb lett a hízó marha és a sertés átlagos vágó­súlya. Ezekből a kedvezőtlen jelensé­gekből le keli vonni a tanulságot. Ha­tékonyabb zooteehnikai, törzstenyészté­si és állatorvosi intézkedésekkel gyorj sabb ütemben kell felszámolni a fo­gyatékosságokat, körültekintőbben kell gondoskodni a jő takarmányalapröl minden mezőgazdasági üzemben. A NÖVÉNYTERMESZTÉS KIEMELT FELADATAI Amint azt a CSKP KB 14. ülése is hangsúlyozta, az idén igényes felada­tok várnak a mezőgazdaságra. A bruttó mezőgazdasági termelést 7,2 százalék­kal kell növelni. Az önellátás mérté­kének növelésével összhangban a nö­vénytermesztésre kell helyezni a súlyt, melynek előirányzott növekedése 12 százalékos. Az állattenyésztést viszont, főleg a hústermelést, stabilizálni kell. Ez megteremti a feltételeket a nö­vénytermelés és az állattenyésztés kö­zötti aránytalanságok megszüntetésé­hez, amelyek eddig a takarmányok nö­vekvő behozatalához vezettek. Az őszi vetésű gabonaféléknél álta­lában jó feltételeket sikerült teremteni a következő terméshez a jó fajtaössze­tétellel, valamint a vetés idejében való és jó minőségű elvégzésével. Sok függ azonban a tavasziaktól is, amelyek a gabonafélék vetésterületének 40 száza­lékát foglalják el. A tömegtakarmá­nyoknál a mennyiségen kívül a kiváló minőségre, valamint a betakarítási és tartósítási veszteségek kizárására kell törekedni. A forrólevegős szárítókban takarékoskodni kell a fűtőanyagokkal, ezért ezekben nem szabad gyenge mi­nőségű szárítmányt készíteni. Azokban a mezőgazdasági vállalatokban, ahol erre lehetőség van, a szántóterület le­lő százalékán kell évelő takarmánynö­vényeket. 12 százalékán pedig másod- veteményeket termeszteni. A hüvelye­sek, főleg a nagy teljesítményű fajták vetésterületének kiszélesítésével szin­tén elő kell segíteni a fehérjeprogram teljesítését. Az, hogy a figyelem a gabonafélék és a tömegtakarmányok termelésére összpontosul, nem jelentheti a techni­kai növények elhanyagolását. Különö­sen igényesek a feladatok a cukorré­pa termelésben, melynek hozamát az ötéves tervidőszak eddigi éveinek átla­gához viszonyítva 14,5 százalékkal kell növelni. Ennek érdekében ki kell ter­jeszteni az ukrajnai jampoli járás, va­lamint a prosléjovi járás termelőinek versenymozgalmát, amely hektáronként 5 tonna fehér cukor kitermelésére irá­nyul. Rendkívüli gondoskodást érde­mel a repce is, mert még mindig sok étolajat kell behoznunk, valamint a komló, amely a cukor mellett fontos kiviteli cikkünk. Határozottabban kell megoldani a gyümölcs- és a zöldségter­melés fejlesztésének problémáit. Itt fontos feladat a piac folyamatos és gyors ellátása friss és megfelelően elő­készített zöldségfélékkel. FOKOZNI KELL AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS HATÉKONYSÁGÁT Az állattenyésztés terve a takarmány­alap reális lehetőségeiből indul ki, amit drága gabona vásárlásával erősítettünk meg a kapitalista államokból. A hús- fogyasztás csekély növelését saját ta­karmányforrások alapján a marhahús növekvő termelésével kell fedezni. Erre irányulnak a marhahús és a tej 1980. január elsejétől érvényes felvásárlási árai is. A kiegyensúlyozott takarmány­alap feltételeket teremt az állattenyész­tés évek óta stagnáló belterjességének fokozásához, vagyis a hízó marha és a sertés súlygyarapodásának, valamint a tehenek teihozamának növeléséhez. A mezőgazdasági vállalatokban gon­doskodni kell arról, hogy a takarmá­nyok kitartsanak az új termésig. Oj források, főleg abraktakarmányokból nincsenek és nem is lesznek. Ezért nemcsak a takarmányozási terveket kell nagy felelősséggel kidolgozni, ha­nem a takarmányelőkészítők építését is meg kell gyorsítani, be kell vezetni a tudományos szintű takarmányozást az eleség tápértékének laboratóriumi elemzése és az állatok termelőképes­sége alapján, pontosan betartva a ta­karmányadagokat és a fogyasztási nor­mákat. A gondozók munkakezdeménye­zését a takarmánygazdálkodás ésszerű­sítésére kell irányítani, s a munkadí­jazás változó részének kihasználásával, a takarmányfogyasztás és az elért súlygyarapodás pontos nyilvántartása alapján növelni kell a takarmányszál­lítók, az állattenyésztők és a gondo­zók anyagi érdekeltségét az elért ered­ményekben. A pártszervek és a párt alapszervezeteinek fontos feladata, hogy ellenőrizzék a mezőgazdasági mi­nisztériumok által kiadott takarmány­gazdálkodás! előírások teljesítését. A mezőgazdasági vállalatokban és a hús­ipari szervezetekben gondoskodni kell a vágómarha és a hízó sertés felvásár­lási tervének egyenletes teljesítéséről. Támogatni kell továbbá a szerződéses hizlalás kiterjesztését, valamint az ön­ellátó hústermelést az efsz-tagoknál és a kisállattenyésztőknél a termőtalaj jobb kihasználása érdekében AZ ESZKÖZÖK ÉS A LEHETŐSÉGEK JOBB KIHASZNÁLÁSÁVAL irányítása alá tartoznak, az a felada­tuk, hogy a szarvasmarha-állomány or­szágos méretekben szervezett felújítá­sával következetesen javítsák a tartott állomány tej- és hústermelő képességét. Az is fontos, hogy az állatorvosi szol­gálat Csehországban Polák elvtárs, Szlovákiában Haladej elvtárs vezetésé­vel hatékonyabban védekezzen az el­hullásokkal és a betegségekkel szem­ben. Az állattenyésztés belterjessége jelentős mértékben függ a takarmány- keverékektől, amelyekből évente 6 millió tonna készül. Nagyon sok mú­lik azon, hogy a felvásárló szervezetek és a hozzájuk tartozó takarmányipar Csehországban Exner elvtárs, Szlová­kiában Michalik elvtárs vezetésével miként gondoskodik majd a jó minősé­gű keverékek folyamatos gyártásáról a rendelkezésre álló nyersanyagokból, ami a tervezett súlygyarapodás és ter­melékenység elérésének nélkülözhetet­len feltétele. A belterjes és hatékony gazdálkodás fontos követelménye a termelési ráfor­dítások, a trágyafélék, a vegyszerek, a gépek, a nyers- és az alapanyagok, az energia és az üzemanyagok gazdaságos és veszteségmentes felhasználása, ami­ben jelentős tartalékok vannak. Az 1980-as évi terv sikeres teljesíté­sét alátámasztja a mezőgazdasági vál­lalatok javuló eszközellátása. Növekszik a nagy teljesítményű gépek, a műtrá­gyák és a vegyszerek szállítása, ha­bár nem lehet számítani minden szük­séglet kielégítésére. Ugyanez vonatko­zik a beruházásokra is, amelyek elosz­tásakor figyelembe kell venni a fej­lesztés kulcsfontosságú feladatait, fő­leg az öntözőrendszerek építését. A műtrágyák és a növényvédelmi vegy­szerek jobb kihasználásában növekvő szerephez jut az agrokémiai vállalatok tevékenysége, ezért előnyben kell ré­szesíteni ezek műszaki ellátását, gon­doskodni kell megfelelő raktárak és vegyelemző laboratóriumok építéséről, hogy a tudományos ismeretek jobban érvényesülhessenek a növények táp­anyagellátásában. Mezőgazdaságunk­nak nagy tartalékai vannak az istálló-’ trágya kezelésében és felhasználásá­ban, ahol szintén javítani kell az ed­digi helyzetet. A szükségleteket nem sikerül teljes mértékben kielégíteni talajművelési és vetőgépekből, nehéz traktorokból, rakodógépekből, kukori­ca- és zöldségbegyűjtő gépekből. A feladatok teljesítésének egyik fő útja a tudományos, és műszaki haladás érvényesítése. Ezt főleg a mezőgazda­sági szolgáltatások szervezetei segíthe­tik elő. A CSKP KB 13. ülésén elfoga­dott határozatok értelmében többek között arról van szó, hogy a vetőmag- termesztő vállalatok és kutatóintéze­tek Csehországban Veselský elvtárs, Szlovákiában pedig Marko elvtárs ve­zetésével a termelési problémákat meg­oldva elegendő vetőmagot biztosítsa^ nak a takarmánynövények, főleg a réti­fű, a lucerna, a vöröshere, valamint a korai kukoricahíbridek termesztésé­hez. Az állami törzstenyésztő vállala­toknak, amelyek Csehországban Ma- chek, Szlovákiában KubáČek elvtárs Nagy tartalékaink vannak a mező- gazdasági technika kihasználásában és a takarékosabb üzemanyag-fogyasztás­ban. Ezek kihasználásában nagy segít­séget nyújthatnak a mezőgazdasági vállalatoknak a gép- és traktorállomá­sok, valamint a mezőgazdasági gép­javító üzemek ősehországban Goma elvtárs, Szlovákiában Molnár elvtárs irányításával, főleg a javítások szín­vonalának emelésével és a gépesítők nevelésével, a növénytermelési és az állattenyésztési gépek, valamint a szál­lítóeszközök üzemképességének fokozá­sával. Ennek érdekében javítani kell a Mezőgazdasági Technika Központi Vállalata, Szlovákiában pedig az Agro­technika tevékenységét is, amelyek a mezőgazdaság műszaki ellátásáért fe­lelősek, az importált gépeket és a pótalkatrészeket is beleértve. Elvárjuk, hogy a mezőgazdaság idei feladatainak teljesítését aktívabbban elősegítik a gépipari, a vegyipari és 3 gyógyszeripari vállalatok is, többek között a Roudnicei Gépgyár és öntöde, ahol Kadlec elvtárs az igazgató, va­lamint legnagyobb mezőgazdasági gép­gyárunk, a pelhrimovi Agrostroj Mezi- horák elvtárs vezetésével. HATÉKONYABB IRÁNYÍTÓ MUNKÁVAL Az igényes feladatok teljesítéséhez új formákra és munkamódszerekre van szükség az irányítás minden szakaszán. A mezőgazdasági igazgatóságok munká­ját az állami terv lebontása mellett a termelés intenzitásának fokozására kell összpontosítani. Fel kell számolni az adminisztratív irányítási módszere­ket, s pontos elemzések alapján, az élenjáró vállalatok tapasztalatainak ér­vényesítésével megkülönböztetett se­gítséget kell nyújtani az átlagos és a lemaradozó vállalatoknak a jobb eredmények eléréséhez. Ez nem nél­külözheti a felelős dolgozókkal, a szakemberekkel, a gépesítőkkel és az állatgondozókkal folytatott közvetlen munkát. Jelenleg az a fontos, hogy a mező- gazdasági vállalatok évi termelési és pénzügyi tervei elősegítik a termelés további koncentrálását és szakosítását. Az efsz-ek és az állami gazdaságok átlagos földterülete ezt lehetővé teszi, ezért nem szabad támogatni a válla­tok további egyesítésére irányuló tö­rekvéseket. Az adott lehetőségek ki­használásához azonban tökéletesíteni kell a vállalaton belüli szervező és irányító munkát, a nyilvántartást, az önálló elszámolás elvének érvényest tését. A feladatokat meg kell tárgyal^ ni a dolgozókkal, hasznosítani kell az észrevételeiket, javaslataikat. Ilyen irányban nagyon jól beváltak a terme­lési értekezletek, a szocialista munka­brigádok és a komplex brigádok tanács­kozásai, az SZFSZ, a szakszervezet és a SZISZ gyűlései. A mezőgazdaság az idénymunkákban az idén sem nélkülözheti a többi állam­polgár, főleg a fiatalok és a katonaság segítségét, ezért ebből a szempontból továbbra is nagy jelentőségű lesz a nemzeti bizottságok szervező munkája. NÖVELNI KELL A PÁRT VEZETŐ SZEREPÉT A pártszervezeteknek élen kell jár­niuk a feladatok teljesítésében. Támo­gatniuk kell a vezető gazdasági dol­gozók célravezető törekvéseit, az igé­nyes feladatok vállalását, a szocialista munkaverseny szervezését, következe­tesen érvényesítve az ellenőrzés jogát, hogy az egyes munkaterületeken helyes szempontok érvényesüljenek a verseny­ben, s megfelelő irányban hasson a dolgozók anyagi és erkölcsi érdekelt­sége. A dolgozók kezdeményezését hazánk felszabadításának 35. évfordulója alkal­mából a gyenge pontokra, a hatékony­ság növelésére és a munka javítására kell összpontosítani. Sürgős feladat az indokolatlan különbségek felszámolása az egyes kollektívák, munkahelyek eredményeiben. A pártszervezeteknek és a pártcsoportoknak következetesen ellenőrizniük kell az elfogadott hatá­rozatok teljesítését, a veszteségek el­leni harc eredményeit, a felvásárlási tervek teljesítését, a tartalékok feltá­rásit, s felelősségre kell vonniuk a feladataikat elhanyagoló dolgozókat. Ehhez a februári taggyűléseken kell megteremteni a feltételeket, amelyek jóváhagyják a tervezett feladatok tel­jesítésének konkrét programját, bele­értve az ellenőrzés feladatait. Továbbra is nagy figyelmet kell szen­telni a tagság minőségi fejlesztésének, erősíteni kell a párt befolyását a ter­melés legfontosabb szakaszain, például az állattenyésztésben. Emelni kell ä taggyűlések színvonalát, hogy azok a termelési feladatok teljesítésének al­kotó és bíráló fórumává váljanak, tá­mogatni kell a bírálat és az önbírálat fejlesztését, s törekedni kell a fogya­tékosságok mielőbbi felszámolására. A pártbizottságok jobban gondoskodja­nak a tagság eszmei neveléséről, tá­jékozottságáról, hogy a kommunisták megértsék a párt politikáját, hogy azt hazai és nemzetközi összefüggéseiben helyesen magyarázzák az embereknek, és saját példájukkal élen járjanak a feladatok teljesítésében, a problémák megoldásában és a fogyatékosságot^ felszámolásában.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents