Új Szó, 1980. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-30 / 25. szám, szerda

ELŐREHALADÁSUNK forrása GONDOLATOK A LENINI MUNKASTÍLUSRÓL Miért -lordítunk napjainkban oly nagy figyelmet a lenini munkastílus és munkamódszer kérdéseinek? Elsősorban azt kell fudatosítanunk, hogy tár­sadalmunk kulcsfontosságú te­rülete a gazdaság. A társadal­mi termelés hatékonyságát és a munka jó minőségét nemcsak belső, hanem külső feltételek Is megkövetelik. A külső ténye­zők közé sorolhatjuk a kapita­lista piacokon az elmúlt évek­ben kialakult kedvezőtlen hely­zetet. Nem lenne azonban he­lyes, ha a gazdaságunkban mu­tatkozó problémákat csak a külső tényezők számlájára ír­nánk. A belső gazdasági hely­zet is megköveteli, hogy töre­kedjünk a társadalmi termelés hatékonyságára, és a munka minőségének növelésére. A fej­lett szocialista társadalom épí­tésének egyik követelményéről van szó, ami a szocializmus elő­nyeinek és“ a tudományos-mű­szaki forradalom vívmányainak összekapcsolásával érhető el. Társadalmunkban egyre nőnek a követelmények a minőséget, az irányító munka rendszerét és módját illetően. Nyíltan be kell vallanunk, hogy a mennyi­séget tekintve nem termelünk keveset. Például a 15 millió la­kosra 13 millió tonna acélt gyártunk. A probléma abban rejlik, hogy számos nyersanya­got az 50-es, 60-as évek mód­szereivel, tehát elavult módsze­rekkel értékesítünk. Felmerül a kérdés: képesek vagyunk-e áttérni az új munkarendszerre és munkamódszerekre? Ellenke­ző esetben az említett külső és belső nyomás negatívan befo­lyásolhatja az életszínvonalat. Tény, hogy a hetedik ötéves terv feladatait minőségileg új feltételek között nem teljesít­hetjük az elavult módszerekkel és a régi munkastílussal. Az Igényesség, az eddigi munka­stílus és munkamódszer bírála­ta tehát nem szubjektív kívána­lom, hanem szocialista társa­dalmunk további fejlődésének objektív szükségességéből adó­dik. A kiindulópont az emberi kapcsolatok minőségi változása mftidenekelőtt az irányításban, a lenini munkastílus tökélete­sítése a társadalmi élet minden területén. A lenini munkastílus a munka hatékonyságának és minőségének szempontjából va­lóban jelentős forrás és tarta lék. A lenini munkastílus tartalma A lenini munkastílus olyan munkamódszerek, munkaeszkö­zök és munkaformák rendszere, amelyekkel a párt és állami szervek biztosítják a kitűzött feladatok teljesítését. Legfonto­sabb összetevője a tudományos és komplex hozzáállás, a kom­munista tárgyszerűség, a kol­lektív vezetés és a tömegekkel végzett munka. A múltban társadalmunkban nem mindig tartották tisztelet­ben az irányításban a lenini munkastílust. A válság éveiben például a revizionisták olyan munkastílust akartak bevezetni, amely ellentétben állt az irányí­tás lenini elveivel — a tudo­mányossággal, a demokratikus centralizmussal, a politika és a gazdaság egységével, a káderek helyes kiválasztásával, nevelésé­vel és elhelyezésével, valamint az ellenőrzéssel. A belső és külső feltételek konkrét elemzésén alapuló le­nini munkastílus alkotó és for­radalmi érvényesítésének szép példája a CSKP 1969 áprilisi plenáris ülése utáni politikája. Most, a közel 11 éves fejlődést értékelve látjuk az 1969-ben ki­tűzött program helyességét. Ez a program célul tűzte ki a nép­gazdaság tartalékainak feltárá­sát, a tömegek mozgósítását. Hangsúlyozni kell, hogy a le­nini munkastílus állandóan fej­lődik és tökéletesedik. A párt­ós állami szervek munkája min­den szakaszban új tartalommal gnzdagszik. Csehszlovákia Kom­munista Pártjának XV. kong­resszusán ezért is fordítottak nagy figyelmet a lenini munka­stílusnak. A tökéletesítés módjai A munka hatékonyságának és minőségének növelése szem­pontjából rendkívüli jelentőség­gel bír az egyes szervek és szervezetek üléseinek előkészí­tése és az elfogadott határo­zatok, intézkedések megvalósí­tása, a kollektív vezetés, a sze­mélyes felelősség a feladatok teljesítéséért, az önállóság és a szigorú fegyelem betartása. A kollektív vezetés lenini el­ve nem jelent határtalan de­mokratizmust, nem csökkenti a személyes felelősséget, a veze­tő tisztségéből adódó jogkört. Ez az elv nem tűri a bürokrá­ciát, az alibizmust és a fele­lősség áthárítását. Az említett elv érvényesítése szempontjá­ból fontos, hogy az ülések elő­készítése során olyan légkör alakuljon ki, amely kedvező feltételeket teremt a kollektív értelem érvényesüléséhez. Na­gyon fontos az is, hogy világos legyen, ki miért felelős. Sok­szor előfordul, hogy megszüle­tik a kollektív döntés, de a teljesítésért egy-két emberen kívül nem érez felelősséget sen­ki. Az ilyen helyzet ellentétben áll a kollektív vezetés elvével, és fékezi a problémák politi­kai rendezését. Ugyanakkor nyomatékosan hangsúlyozni kell, hogy egyet­len egy szerv vagy szervezet sem kerülheti el az esetleges helytelen döntések kockázatát. Tévedni lehet, de nem alapvető kérdésekben. Milyen platfor­mon állt az, aki 1968-ban kom­munistának vallotta magát és megkérdőjelezte a szocialista társadalom építését? El kell érni, hogy a kockázat lehetősé­ge ilyen és ehhez hasonló kulcsfontosságú kérdésekben a minimumra csökkenjen. Ezt vi­szont csak a határozatok ala­pos előkészítésével és a problé­mák megoldásához való tudo­mányos hozzáállással lehet el­érni. A lenini munkastílusnak ár­tanak az olyan egyének, akik igyekeznek minden kockázatot kerülni. Aki ugyanis nem tud kockázatot vállalni, az veze­tőként nem érvényesülhet. Aki a társadalmi érdekek hordozó­ja, szükségszerűen a csoportos vagy egyéni érdekek ellenállá­sába ütközik. A társadalmi ér­dekek érvényesítése során te­hát konfliktushelyzetek alakul­hatnak ki. Nem térhetünk ki az ilyen konfliktusok elől, mert azok előrehaladásunkat szol­gálják. A szubjektivizmus A lenini munkastílus — kü­lönösen a kollektív vezetés — elválaszthatatlan a kollektiviz­mustól. Elég adat áll rendel­kezésünkre, amelyek bizonyít­ják, hogy például Novotný ide­jén valóban súlyos társadalmi károkat okozott a szubjektiviz­mus. A harmadik ötéves terv­időszak elején meghirdették az „ötéves terv négy év alatt“ jel­szót anélkül, hogy meglettek volna hozzá a kellő feltételek. Pedig már három hónap eltel­tével világos volt, hogy a har­madik ötéves terv nem reális. Az embereket törvényszerűen demobilizálják az eleve meg­oldhatatlan feladatok. Az élet bebizonyította, hogy az 1969 áprilisában megkezdett út helyes volt. A kitűzött fela­datok mozgósító erejűek vol­tak, de ugyanakkor reálisak és megoldhatók. Törvényszerű, hogy az embereket ezek a fel­adatok munkaaktivitásra ösztö­nözték. A szubjektivizmushoz szoro­san kapcsolódnak az alaptalan híresztelések a fogyasztói árak emeléséről, a pénzbeváltásról, a szocialista vívmányok felszámo­lásáról. E rémhírek szülőatyja a kívánalmat valóságként pró­bálja feltüntetni. Kínos helyzet akkor áll elő, amikor az ilyen híreszteléseknek egyetemi vég­zettségű emberek és tisztségvi­selők is felülnek. A jogkör meghatározósg A lenini munkastílus másik fontos jellemvonása az önálló­ság, Már Lenin is nagyon kemé­nyen fellépett a tehetetlenség és a felelősség átruházása el­len. Nagyon fontos tehát a jog­kör meghatározása a pártszer­vek és állami szervek között. A párt- és állami szervek mun­kájának önállósága szempontjá­ból a legfontosabb szerep a ve­zető dolgozóké. A tudást te­kintve a vezető dolgozónak túl kell szárnyalnia a reá bízott kollektívát. Tudnia kell tudását a gyakorlatban alkalmazni. E szempontból rendkívül jelen­tős követelmény a marxizmus— leninizmus elsajátítása, mert az iránytű szerepét játssza a prob­lémák megoldásában. Nagyon lényeges a vezető er­kölcsi magatartása is. Azok az emberek, akik megsértik a szo­cialista erkölcs normáit, csak nagyon nehezen tudnak maguk­nak tekintélyt szerezni. Nem lebecsülendő a vezetőnek az a tulajdonsága, hogy tud az em­berekkel bánni, meg tudja őket nyerni az ügynek. Kívánatos, hogy a vezető elvhű legyen. Olyan emberekre kell támasz­kodnia, akik nem félnek az igazságtól. A lenini munkastílus megkö­veteli, hogy a vezető saját ma­gával szemben is igényes le­gyen csakúgy, mint a rábízott kollektívával szemben. A fegye­lem megsértését nem szabad el­nézni. Néhányan az igényessé­get és a durvaságot összeté­vesztik. Pedig ez a két fogalom ellentétes egymással. A vezető­nek tudnia kell a tömegekkel dolgozni. Fontos, hogy az em­berek bízzanak benne. Ez vi­szont csak akkor lehetséges, ha a tettek és a szavak fedik egy­mást. Ez tehát a lenini munkastílus néhány elve. Ez a munkastílus alkotási mód, s mint olyan a gazdasági fejlődés és előreha­ladásunk forrása. DANIEL ŠKĎO, az SZLKP KB előadója A PÁRTÉLET HÍREI ★ A CSKP Központi Ellenőr­ző és Revíziós Bizottsága leg­utóbbi ülésén jóváhagyta az 1980-ra vonatkozó munkater­vét. Ennek értelmében a CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottsága — a CSKP KB-nek és szerveinek szükségleteivel összhangban — ebben az év­ben elsősorban arra fordítja fő figyelmét, hogy a párt szer­vei és szervezetei hogyan érvé­nyesítik a párt alapszabályza­tát és hogyan teljesítik a CSKP XV. kongresszusának és a köz­ponti bizottság üléseinek a ha­tározatait. A CSKP KERB egy­ben célul tűzte ki azt is, hogy munkájával elősegíti a párt ak­cióképességének a fokozását és akclóegységének a további meg­szilárdulását. ★ Az SZLKP Rozsnyói (Rož­ňava) Járási Bizottságának leg­utóbbi ülése értékelte, hogy a járás ipari üzemei milyen ered­ményeket értek el a hatodik öt­éves tervidőszak elmúlt négy éve alatt. Megállapította, hogy -az előirányzott tervet nemcsak teljesítették, hanem 84 millió korona értékű áruval túl is lép­ték. Az említett időszakban a járás üzemei közül többek kö­zött a jelsavai és a lubeníki magnezit üzemek, a gömörhor- kai (Gemerská Hôrka) Cellu­lóz- és Papírgyár, a slavošov- cei Papírgyár és a gombaszögi mészgyár érte el a legszebb eredményt. ★ Az SZLKP Žiar nad Hro- nom-i járási Bizottsága arra törekszik, hogy a járás terü­letén egyre tökéletesebbé vál­jék és minden vonalon érvé­nyesüljön a párt vezető szere­pe. Ennek érdekében rendsze­resen ellenőrzi, hogy a párt- alapszervezetek miként teljesí­tik a saját és a felsőbb párt­szervek határozatait, és a vál­lalt feladatok mennyiben reáli­sak és konkrétak. A ‘pártalap- szervezetekkel tartott közvet­len kapcsolat és rendszeres el­lenőrzés eredményes: jó mun­kára, a határozatok következe­tes teljesítésére ösztönzi a pártalapszervezeteket. (—la | Csehszlovák és szovjet szakemberek immár hagyományos együttműködésének köszönhetően figyelemre méltó eredmé nyékét érünk el az alumíniumgyártásban használt emelők tervezésében és gyártásában. Az Uherský Brod-i gépgyár dolgozói szovjet megrendelők részére készítik a felvételün­kön látható emelőt, melynek összeszerelését Zdenék Tuxo, a vállalat dolgozója végzi (A CSTK felvétele) Jól átgondolják A LEGJOBB MUNKÁSOK A TAGJELÖLTEK SORÁBAN A nyugat-csehországi kerület pártszervezeteinek nagy több­sége fiatal munkások soraiból kikerülő tagjelöltekkel erősíti sorait. Ez a törekvés azért nem mindenütt annyira sikeres, mint amilyen kívánatos lenne. Ennek okai különbözők, leggyakrabban és legszívesebben objektíveket emlegetnek, a saját hibáikról már kevesebbet szólnak. Azok, közé, akik jól csinálják, tarto­zik a plzeňi vasúti javítómű­hely hat pártalapszervezete. Mit-tesznek ők? — A tagsági alap javításától szóló terv alapján évente csak­nem húsz tagjelöltet veszünk fel. Az elmúlt két évben har­minchat kommunistával gyara­podtunk, ezek többsége mun­kás. Az idén további huszonegy felvételét tervezzük — nyilat­kozott Gustav Levy, az üzemi pártbizottság elnöke. Egy év alatt húsznál több munkásfiatal tagjelöltté való felvétele igényes célkitűzés, s a pártszervezet eddigi eredmé­nyei alapján reális is. — A siker alapja a tervsze­rűség és a rendszeresség, amely az emberek munkaképességei­nek, erkölcsi tulajdonságainak ismeretén alapszik — mondta Vratislav Blumentrit, az egyik fontos munkaszakaszon dolgozó 1. számú pártalapszervezet el­nöke. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a tagjelöltek kiválasztása­kor a szakszervezet, a SZISZ és a vezető dolgozók is véle­ményt mondanak. A SZISZ és a szakszervezet évente legkeve­sebb öt dolgozót javasolt, s ed­dig valamennyi kommunista nagyon jól megállta- helyét. Példaként említhetjük Zdenék Tureknek, a SZISZ üzemi bizott­sága elnökének a nevét. — Már maga a tagjelöltté választás nagy megtiszteltetés számunkra — hangoztatta az elnök. — Csak rajtunk múlik, hogy rá is szolgáljunk, mert a tapasztalt kommunistáktól ren­geteg segítséget kapunk. Taná­csot adnak, s amennyiben va­lahol hibáztunk, figyelmeztet­nek rá. A tagjeiölti idő kezde­tén kisebb feladatokat osztanak ránk, az idő haladtával egyre igényesebbek a megbízatások is. Ez az eljárás hozzájárul ah­hoz, hogy a tagjelöltek megért­sék, mit jelent kommunistának lenni. Az emberekről szerzett isme retek egyik alapforrása a veze­tő gazdasági dolgozók, a társa­dalmi szervezetek tevékenysé­gének, s a szocialista munka­brigádok munkájának értékelé­se, valamint a lakóhelyi párt- szervezet véleménye. Végül is a kollektív vélemény dönt ar­ról, megkapja-e a jelölt a fel­vételi lapot. Sokat elárul az emberekről az Is, hogy mennyire aktívak a SZISZ és a szakszervezet po­litikai oktatása keretében reii-r. dezett előadásokon, esetleg a pártoktatás egyes alakulatai­ban. — Az alapfokú oktatás kere­tében arra törekszünk — ma­gyarázta Alois Klenovec, a pártbizottság ideológiai bizott­ságának elnöke —, hogy az el­méletet a lehető legszorosabban egybekapcsoljuk a gyakorlat­tal. Ezért néhány időszerű té­mával egészítettük ki a köte­lező előadássorozatot, ezek fő­képp a gazdasági feladatok teljesítésével függenek össze. Természetesen, ebben az üzemben sem megy minden si­mán, akad még javítanivaló. A pártbizottság kommunistái tu­datában vannak, hogy még na- gyobb körültekintést, gondossá­got kell megkövetelniük az egyes mesterektől a tagjelöltek kiválasztásakor, többet kell tö­rődniük azzal, hogy valamennyi kezes és védnök maradéktala­nul eleget tegyen kötelességei­nek. Megtörténhet, pérsze, hogy a megoldás nem az ő kezükben van. — Az ember nemcsak a mun­kahelyén kommunista, hanem a lakhelyén is. Az utcai pártszer* vezetek gyakran fordulnak hoz­zánk segítségért feladataik tel­jesítéséhez, jegyezte meg Gus* láv Levy. — Sajnos, a tapaszta­lat az, hogy sok tagunk és tag' jelöltünk igyekezete a megbí­zatás után kihasználatlan ma­rad. Suda elvtársat tagjelölt! feladatai keretében azzal bíztuk meg, hogy lakóhelyén végezzen közéleti tevékenységet. A párt- szervezetben viszont értésére adták, hogy az agitációs köz­pont munkájában számítanak rá. S így aztán eltelt egy fél­év, anélkül, hogy valami tör­tént volna. Sajnos, figyelmezte­tésünk után sem változott a helyzet. Az említett élvtárs az egyik legügyesebb szakszervezeti bi- zalmink, s vele együtt még sok olyan kommunista van más tisztségekben, akiknek hasonló tapasztalataik voltak. — Sok nehézséget okoz ne­künk — panaszolta a pártel­nök —, hogy egyes utcai alap- szervezetek későn küldik meg a tagjainkról és tagjelöltjeink­ről kért értékeléseket. Néha még az is megtörténik, hogy ilyen választ kapunk: ,,Mi nem ismerjük az illetőt." Még olyan esetben is. amikor biztosak va­gyunk benne, hogy az elvtárs képviselőként, vagy nemzeti bi­zottsági tagként hasznos mun­kát végez. Ennek viszont nem lenne szabad megtörténnie. A plzeniek tapasztalatai azt mutatják, hogy jól átgondolt szervező és irányító munkával jó eredmények érhetők el a tagsági alap minőségi javításé ban. ZDENEK VUTRUBA 1980. I. 30.

Next

/
Thumbnails
Contents