Új Szó, 1980. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-29 / 24. szám, kedd

Hazánk egyik legismer­tebb és legnépszerűbb ko­molyzenei együttese a Szlo­vák Filharmónia égisze alatt működő Szlovák Kamara- zenekar. H kiváló és híres zenekar megalapítója és művészeti vezetője fíOHDAN W ARCHAL ezekben a na­pokban töltötte be ötvene­dik életévét. Fellépésük — ünnep Bohdan WorchaS érdemes művész ötvenéves A jeles művész a brnói Kon­zerva tóriumben, majd a Janá­ček Zeneakadémián szerzett hegedűművész; képesítést. Fia­talon, 1957-ben már a Szlovák Filharmónia zenekarának kon- certmesteri posztján láthattuk, hamarosan a bratislavai Kon­zervatórium hegedűszakán is tanított. A filharmóniai zenekar tíz tagjával 1960-ban kamarazene- kart alakított. Olyan együttest, melyhez hasonló a szlovák ze­nei életben addig nem volt. Az. újonnan létesült kamaraegyüt­tes tagjai szorgalmasan gya­koroltak s csakhamar szép si­kereket értek el. 1966-ban je­lentős fordulat következett be a zenekar életében: Bohdan Warchal kérésére a Szlovák Filharmónia vezetősége lehető­vé tette a kamaraegyüttes ön­állósulását. Bohdan Warchal le­mondott kornertmesteri tiszt­jéről és kizárólag a kamara- zenekar művészeti vezetésének szentelte tehetségét és idejét. Az együttes többi tagja is bú­csút mondott a filharmoniku­soknak. Bohdan Warchal hegedűmű- vészi és karmesteri képességei teljes mértékben érvényesültek a Szlovák Kamarazenekarban, önállósulásuk után égy évig „csak gyakoroltak“, repertoár­jukat bővítették, s a kamara­muzsikáláshoz oly nélkülözhe­tetlen összjáték elérésén mun­kálkodtak, hogy az összeszo­kott partnerek biztonságával szólaltathassák meg a külön­böző kompozíciókat. Első bemu­tatkozásuk minden várakozást felülmúlt. Fellépéseik azóta ünnepet jelentenek, bárhol ad­janak is hangversenyt. Ma már Európa-szerte isme­rik őket; könnyebb megnevez­ni azokat az országokat, ahol még nem szerepeltek. Portugá­liát, Albániát, Török- és Görög­országot kivéve felléptek már kontinensünk minden államá­ban, Hangversenyeztek az Egyesült Államokban, Kanadá­ban, Kubában, Japánban és a Kanári-szigeteken is. Egyik legemlékezetesebb külföldi fel­Betegen — és mégis egészségesen Karját nyújtja keze helyett — Kínoz ez a fránya reuma. Tudja, harminc évig a vasútnál dolgoztaim, kábeleiket meg síne­ket fektettünk. Téten, nyáron sokszor sárban, vízben ál ttunk, gumicsizmában. Néha be sem tudom hajlítani az ujjam. Ma reggel is sírva öltözködtem. Nem hagyja, hogy sajnálkoz­zam, mindjárt a munkáról be­szél. Üj szőlőfajtákkal próbálko­zik, a leánya házat épít, most «tt segédkezik. Betegsége mi­att korábban nyugdíjazták, de talán meghalna, ha nem dolgoz­hatna, mondja félig tréfásan. Akkor érzi jól magát, ha valami szerszám van a kezében. Nehezen találtam meg Nagy lótot (Veľké Lovce), ahol Kor pás János lakik. Szerényen hú­zódik meg ez a — csak nevében nagy falu — a dombok között. Az Udvardról {Dvory nad Zita-, vou) ide vezető keskeny út vé­gén tűnik föl, akkor, amikor az Idegen már-már elbizonytalano­dik, jó helyen jár-e. Több mint két évtizede a CSEMADOK helyi szervezetének az elnöke. A falunak jóval több mint a fele szlovák nemzetisé­gű, mintegy négyszáz a magyar ajkúak száma. A CSEMADOK* nak jelenleg 110 tagja van, gya­korlatilag minden felnőtt ma-1 gyár nemzetiségű lakos belé­pett a kulturális szövetségbe. — Két éve nálunk a körzete­sítés miatt megszűnt a magyar tannyelvű alapiskola. így azóta a CSEMADOK helyi szervezete az egyetlen, ahol intézményesen ápolhatjuk anyanyelvűnket és magyar nyelvű társas összejö­veteleket rendezhetünk. Valami­kor csak a felnőttekkel dolgoz­tunk, de most már a gyereke­inkkel is törődnünk kell. Kul­túrműsorokat rendezünk, ahol a legkisebbek szavalnak, énekel­nek. Mi tanítjuk meg őket ma­gyarul olvasni. A helyi szervezetnek jó híre van a faluban. František Krát- nak, a hnb elnökének elismerő szavai is ezt igazolják. A falu­ban az egyik legaktívabb társa­dalmi szervezet. Jó műsorokat szerveznek, derekasan kiveszik részüket a társadalmi, munká­ból. Tavaly főleg az óvoda épí­tésében dolgoztak sokan. Ha még egy ilyen jő CSEMADOK- szervezet lenne a faluban, ha­marabb felépült volna az óvoda, mondta mosolyogva az elnök. — A vezetőség többsége két­kezi munkás. Soós Béla hentes, SaJlai József kőműves, Szilágyi Ferenené röntgenlaboráns, Droz­gyík Pál autószerelő. Dolgo­zunk, bizonyítani akarunk, be­csületes, szorgos állampolgár­ként — mondja Korpás János. Nem könnyű a munkájuk. A fiatalok közül sokan elköltöz­nek vagy csak a hét végén jár­Vasutat, házat és önmagamat l Gyökeres György felvétele) nak haza, rövid időre. És mégis van színjátszóegyüttesünk, éneklőcsoportunk. A menyecs­kék a Tavaszi szél.., körzeti versenyére készültek. Szilágyi Ferenené vezetésével. Hetek óta várták az érsekújvári (Nové Zámky) népművelési központ szakmai segítségét. Többször ígérték, de ottjártamig senki sem jött el, hogy választ adjon az összeállítással kapcsolatos kételyekre, kérdőjelekre. A KULTURÁLIS HÍREK □ A budapesti Akadémiai Ki­adó gondozásában jelent meg a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete és a Szovjetunió Tudományos Aka­démiája Gorkij Világirodalmi In­tézete közös kiadása a Szemio­tika és művészet című kötet. A moszkvai Bolsoj Színház baletlegyüttese Japánba érke­zett. A száztagú együttes 13 előadást tart a szigetország­ban. • « * □ 1979 elején a szovjet nép­gazdaságban mintegy 26 millió diplomás dolgozott. Az ország felsőoktatási intézményeiben jelenleg tízmillió hallgató ta­nul. Ez azt jelenti, hogy a világ minden negyedik egyetemi vagy főiskolai hallgatója a Szovjet­unióban él. színjátszók is új darabot próbál­nak. Mutatták a tánccsoport ru­háit is. de jelenleg kihasználat­lanul lógnak a fogason. Nincs érdeklődő. Korpás János harminc éven át utazott. Huszonötöt Prágába. A péntek esti munkásgyorssal haza, vasárnap éjjel vissza. — Hát nem volt könnyű. Meg kellett fogni a pénzt. Száraz koszton éltem, ha lehetett, ak­kor üzemi ebéden. Nem sokat láttam Prágából, sörözni is csak néhányszor voltam huszonöt év alatt. Otthon szombat reggel meg az asszony azt mondta, itt a reggeli, ott a kasza. Várt rám a ház körüli férfimunka. Gyara­podtunk is, lányomék házat építenek, de ez önmagában ke­vés. Nem mindem a pénz meg az új ház. Szeretnék minél töb­bet megtudni az életről, a vi­lág dolgairól, kedvelem a tár­saságot. Ezért léptem be negy­venkilencbe« a CSEMADOK- ba is. Ezért dolgozom ott ma is. Jegyzetfüzetemben aláhúztam egyik gondolatát: — Szeretek dolgozni. Építeni leginkább. Vasutat, házat és ön­magamat. Ez a társadalom meg­adja a lehetőséget a munkára, művelődésre, arra is, hogy ma­gyarok maradjunk. Mondja, mi­lyen ember az, aki nem él ve­le?! Nem hangzatos ^szavakkal, hanem értelmes tettekkel. Rokkantsági segélyt kap. Amikor ismét a karját nyújtotta már tudtam: csak a keze, lába beteges. A .tettei, gondolatai egészségesek. Példamutatóan. SZItVASSY JÓZSEF □ Az UNESCO képviselői saj­tóértekezleten jelentették be New YorJjban, hogy nemzetkö­zi versenyt szerveznek a gyer­mekek körében a legjobb ver­sek díjáért. A 15 éven aluli gyermekek a világ bármely ré­széből elküldhetik a pályzat- ra a béke és a népek közötti kölcsönös megértés témájának szentelt költeményeiket. Aláírás, emlékül címmel do­kumentumkötet jelent meg Al­ma Atában Zalka Máté ka­zahsztáni kolhozszervező tevé­kenységéről. A kötet szerzője, Oleg Mackevics újságíró kazah falvakat járt be, s többek közt fotót is fellelt a magyar író­forradalmárról. ÚJ FILMEK SZERELME VALLOMÁS (szovjet) Emlékezés és vallomás ez a szovjet film. Emlékezés száza­dunk történelmi eseményeire, a nagy sorsfordulókra és val­lomás a szerelemről, a szere- tetről, a legszebb emheri érzé­sekről. Két kivételes tehetségű és egyéni látásmódú alkotó a szerzője: írója Jevgenyij Gab- rilovics, a szovjet filmművé­szet élő klasszikusa, rendezője Hja Averbah, aki ugyan lénye­gesen kevesebbet alkotott, mint forgatókönyvíró-társa (jóval fiatalabb is), de munkáival méltán keltett feltűnést (Mo­nológ, Idegen levelek című filmjeit nálunk is bemutatták). Nem véletlenül Szerelmi val­lomás a film címe; a történet ugyanis egy férfi és egy nő egymásra találásáról, egész éle­tét végigkísérő szerelméről szól. Félő, hogy e megfogalma­zás alapján egyesek azt hiszik: olcsó, szirupos, könnyfakasztó szerelmi történet a film. Félre­értés ne essék: nem hatásva­dászó, melodramatikus félhan­meg a vásznon (természetesen felnőttként élik át ezeket az eseményeket); később a Nagy Honvédő Háború vérzivataros napjaiban puszta létükért küz­denek, a győzelem azonban ismét a reményteli jövőt, a közös együttlétet jelenti Egyszerű a történet. Hja Averbah rendező művészi bá­torsága és eredeti tehetsége kellett hozzá, hogy jó film ke­rekedjék belőle. A rendező úgy költötte át filmre ezt a törtéi netet, hogy érzelmességét gyen<- géd lírával, az őszinte érzések bensőséges megszólaltatásával és megelevenítésével váltotta fel, Ritkaság, hogy egy forma­nyelvében és kifejezőeszközei­ben modern film ilyen érzelmi hatást keltsen. A rendező elsősorban a friss és mesterkéletlen hangvételért érdemel elismerést. Nem él kü­lönösebb formai és szerkezeti bravúrokkal. Filmjében szinte minden magától értetődő: a gondolatok kivetítése, az enir Jelenet a szovjet filmből; balra Bwa Szykulská lengyel színésznő gokkal vegyített, harsány szí- •nekkel megfestett, érzelgős sztori az alkotás. Hiszen a fér­fi és a nő szerelme nem fel­hőtlen, kitérőktől sem mentes, de az útjukat akadályozó ne­hézségeket képesek közösen, egymást megértve és tisztelve leküzdeni. Elnézők egymás hi­báival, gyarlóságaival szemben s szerelmüket képesek megújí­tani. Persze, a történelem viha­rai sem kerülik el őket; még kisgyermekek, amikor dúl az első világháború, majd az októ­beri forradalom rengeti meg a világot. Aztán a hadikommu­nizmus, a szövetkezetesítés és iparosítás évei elevenednek lékképek felbukkanása, a múlt és a jelen kötődése, a párbe­szédek rögtönzésszerű termé­szetessége. Jól ismeri és köny» nyedén alkalmazza a modern filmnyelvet. Olykor ugyan a kelleténél hosszabban elidőzik egy-egy gondolat megfogalma­zásánál, az összhatáson ez azonban nem ront. Két kitűnő színész, Ewa Szy­kulská és Jurij Bogatirjev ját» sza a főszerepet. Mindketten mértéktartó, szépen kimunkált alakítást nyújtanak. A film ze néje (Bach, Vivaldi, Mahler) nem aláfestő, sokkal inkább a drámaépítésben részt vevő rendkívül kifejező munka. Ki ne emlékezne az ironikus kalandtörténetre, s Cartouche- ra, a parodisztikus hangvételű, A riói kalandra vagy a szel­lemes Lépj olajra! és az ötle­tekben gazdag Javíthatatlan cí­mű francia vígjátékokra? Alko­tójuk, Philipe de Broca, az egyik legsikeresebb vígjáték­rendező, szívesen dolgozik sztárokkal vagy népszerű jel­lemszínészekkel. Ezúttal Annie Girardot-t és Philipp Noiret-t szemelte ki bűnügyi története hőséül. Szokatlan foglalkozása van Annie Girardot-nak a filmben: rendőrfelügyelőt alakít. A bűn­ügyi osztályon dolgozik. Elvált asszony, a kisfiával és idős édesanyjával illetve nagynén­iével él. A kisemberek szürke életét éli, sem egyéniségében, sem életében nincs semmi rend­kívüli. Csupán a foglalkozása szokatlan, emiatt aztán rend­szerint előítéletekbe ütközik. S bár táskájában állandóan ott lapul a revolver meg a vas­bilincs, munkája során szíve­sebben alkalmaz kimondottan női fegyvereket: elsősorban bá­josságára, ravaszságára és ka- cérságára szorítkozik. Egy napon találkozik (na­gyon is furcsa körülmények között J egykori egyetemista társával, aki időközben görög szakos tanár lett. Kölcsönös rokonszenv bontakozik ki kö­zöttük. Az asszonyt ugyanakkor rendkívül nehéz feladattal bíz­zák meg: ki kell nyomoznia egy képviselő gyilkosságának körülményeit, s meg kell talál­nia a tettest. A munka lavina­ként zúdul az asszonyra, hi­szen csakhamar újabb képvi­selőt tesznek el láb alól, sőt utána egy harmadikat is.,, Ö pedig bizonyítani akar: nem szeretné elszalasztani az alkal­mat, de újdonsült udvarlóját, a tanárt sem, aki persze mit sem sejt a bájos asszony „fér­fias" foglalkozásáról. Közönségcsalogató a film, nem csupán fordulatos cselek­ménye, hanem a főszerepet alakító Annie Girardot miatt is. S a francia színésznőben ezúttal sem csalódunk, hiszen ugyanolyan, mint amilyennek korábbi filmjeiből ismerjük: sokoldalú egyéniség. Játékát mély lélektani ismeret, a gro­teszk iránti érzék, megragadó erő jellemzi. mgyessyl Annie Girardot a francia film főszereplője lépésük a csehszlovák zene fesztiválján adott koncertjük volt, 1976-ban Japánban. Az ot­tani kritika így értékelte mű­vészetüket: „A Japánban elő­ször szereplő Szlovák Kamara- zenekar népszerűségével túltesz más világhírű együtteseken, például az 1 Musici di Román.14 Az együttes repertoárja több évszázadot ível át; bár igazi énjük a barokk művek megszó­laltatása, de nem idegen tőlük más stílus-korszak sem. Gyak­ran megszólaltatják a kortárs kamaraműveít is. A „Warcha- lék“ — ahogyan a bratislavai közönség ismeri őket — pro­dukciója magával ragadó és éiményszerű. Hangversenyeiken a hegedű­szólót gyakran maga Warchal játssza, szenvedélyesen és tar­talmasai!. Az eredeti látásmó­dú művészt nagyra értékeli a nemzetközi kritika is. „Vivaldi Négy é-jszak'ában a tökéletes technikával rendelkező Bohdan Warchalt csodálhattuk meg'4 — írja egy spanyol kritikus. Belg- rádban így jellemzik: „War­chal a zenész ideális típusát személyesíti meg„ született ze­nész, aki a nagy cseh hegedű­sök hagyományait folytatja." Sok ország hanglemezboltjai­ban keresettek a Szlovák Ka­marazenekar felvételei. Leme­zeik iránt japán, spanyol, francia és svéd cégek is nagy érdeklődést tanúsítanak. Hazánk gazdag zenei életé­nek egyik legjelesebb ejyütt- tese vezetőjét, Bohdan War­chalt, művészetéért az érdemes művész címmel jutalmazták. SCHLOSSER KLÁRA GYÖNGÉD PIPI (fronciö)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents