Új Szó, 1980. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-28 / 23. szám, hétfő
KOMENSKY HATÁSA ERDÉLYBEN A romániai Korunk című folyóirat múlt évi 11. száma Co- menius-nyomok Kolozsvárott címmel értékes felfedező értekezést közöl Lakó Elemér toliéból, aki mór a bevezetőben előrebocsátja, hogy Comenius „az európai neveléstudomány történetének legnagyobb szel- lemei“ közé tartozott. Komen- *ký tevékenységének egy része azonban közismerten a pedagógia területén kívül esik. Ez utóbbit támasztja alá Lakó Ele- ifcér felfedezése is, ugyanis Juhász István kolozsvári professzor, valamint Blekastad Mi* Indának Comeniusról szóló monográfiája segítségével azonosította a román tudományos akadémia Kolozsvári Fiókjának könyvtárában (annak unitárius állagában) „A Csehországival- las üldözés Historiajanak Rövid Summaja“ címmel őrzött munkáját. Közismert, hogy Ko- menský a táboriták szellemi örökségét továbbvivő ,,morva- testvérek" mozgalmának leverése után a lengyelországi Lesz- nóba menekült, ahol nemcsak vallási, hanem jelentős politikai tevékenységet is kifejtett. Mindent megtett annak érdekében, hogy Európa lelki ismeretét felrázza, és állásfoglalásra bírja a nemzeteket a Habsburgok nemzeti elnyomó politikája 6Uen. Comenius ez irányú tevékenységének hatása többek köaött Közép-Kelet-Európa országaiba, így Erdélybe is eljutott. A kézírásos, 142 lapot felölelő műnek, amint azt Lakó Elemér megállapítja, Kozma Mihály nem szerzője, hanem csak fordítója vagy másolója volt. „A kéziratban leírt események dandárja — Írja Lakó — a mi Bethlen Gáborunktól Is támogatott cseh felkelők veresége »tán (Bílá Hora, 1620) Csehországban egyre embertelenebb formát öltő, s a protestánsok tízezreit földönfutókká tevő üldözések lajstroma." A Habsburg-zsarnokság ellett! harcot külföldi számkivetett- ségében is folytató Comenius szemtanúk vallomásaiból állította össze az 1632-ré már elkészült, de csak jóval később fés névmegjelölés nélkül) kiadott vádiratot. Az értekezés szerzőjének közlése szerint az említett bönyvtárban a kéziratos magyar fordításon kívül még öt nyomtatott példány is található Komenský munkájából, azonkívül a Székelyudvarhelyi Tudományos Könyvtár is őriz még egy, 1747—1751 között készített, majdnem azonos című kéziratot M Tseh Országi Ecclesiának Oidöztetésének... Históriáid), mely feltehetőleg azonos Ko- menský szóban forgó munkájával, fordítója pedig Székely László. Comenius munkája l£47-ben Leidenben Synopsis historica persecutionum eccle- siae Bohemicae címmel, egy évvel később pedig História Per- secutionum Ecclesíae Bohemicae címmel jelent meg nyomtatásban. Lakó Elemér szerint a magyar fordítás az utóbbi alapján készült. Lakó azt is közli, hogy a Kolozsvári könyvtár unitárius állagában még két eredeti példányt, a reformátusban pedig egyet őriznek a História 1648-i kiadásából. Lakó •— többek között — leszögezi: A Habsburg-uralom alá került Erdélyben ugyancsak aktuálissá lettek Comenius eszméi, hiszen nálunk, akárcsak Csehországban, az idegen hatalom nemzeti elnyomó politikájának már elejétől fogva egyik velejárója vott a protestáns egyházakat sújtó gyakorlat.* IK-s) A bolgár oktatásügy törté* netében 1979 szeptember 15-e emlékezetes nap lesz, mert ekkor kezdődött meg a Bolgár Kommunista Párt 1979. júliusi központi bizottsági ülésén elfogadott oktatási reformprogram végrehajtása. Programunk a tíz évvel ezelőtt megkezdett oktatási reform folytatása, részben kiigazítása, továbbfejlesztett változata. Az oktatási rendszerünk iránti követelmény azóta sem változott: a sokoldalúan fejlett, szocialista személyiség kialakítása a célunk. A párt központi bizottságának júliusi plénuma leszögezte, hogy az oktatás tartalmának, szerkezetének, módszereinek korszerűsítése céljából létre kell hozni az egységes politechnikai iskolát. Mielőtt azonban az új iskolát bemutatnám, röviden elmondom, hogy miért volt, van és lesz szükség a bolgár iskolaügy reformjára. A pedagógusok, az ipar, a mezőgazdaság, a tudományos és kulturális élet szakemberei, maguk az érdekeltek, tehát a tanulók — mondhatnám azt is, hogy az egész bolgár társadalom — egyre több hiányosságát fedezte föl oktatási rendszerünknek. Az általános és középiskolákban nem sikerült kellő módon fölkészíteni fiataljainkat az életre, az alkotó munkára, a szakmákra. A középfokú tanintézményekben elmaradt a képzés színvonala a követelményektől; az iskolában kevés gondot fordítottak a lányok és fiúk alkotó kezdeményezésének kibontakoztatására, az öntudat és az önismeret fejlesztésére. A felsőoktatási intézményekben indokolatlanul sok szak alakult ki, megbomlott a szakemberképzés és a népgazdaság szakemberszükséglete közötti egyensúly. Ez utóbbin például úgy kívánunk segíteni, hogy a kulturális tárcához hasonlóan az oktatásügyben is áttérünk az állami- társadalmi irányításra. Megújul a bolgár közoktatás dik képzési ciklusában a tanulókat be kell vonni a gyakorlati munkába, a termelésbe, ahol a „nagyekat" megillető jogok és kötelességek hárulnak rájuk. Továbbtanulásra azok a fiatalok jelentkezhetnek, akik elvégezték az iskola harmadik fokozatát is, sikeres felvételi vizsga után továbbtanulhatnak részben az újonnan szervezendő, felsőfokú végzettséget adó technikumokban, részben pedig az egyetemeken. Az oktatási reform megvalósításával a felvételi rendszerünk is tökéletesítésre szorul, miután jelenleg az egyetemekre, főiskolákra pályázóknak csupán írásbeli vizsgát kell tenniük. A jelöltek emberi, alkati rátermettségét ilyen módon nemigen tudjuk vizsgálni, pedig például a tanári pályán az emberi, pszichológiai tényezők is döntő szerepet játszanak. Röviden: szükség lesz a szóbeli felvételi vizsgákra is. Az oktatási reform módszerbeli újításokat is tartalmaz, méghozzá nagyon részletes előírásokat. Ezek vonatkoznak a tananyag korszerűsítésére, az önálló munka és a számonkérés eddiginél helyesebb arányára, az értékelési rendszer finomítására, tökéletesítésére. Üjdonságszámba megy a többi között a rádiós és televíziós oktatás bevezetése. A BKP Központi Bizottságának júliusi plénuma kimondta: számottevően javítani kell a pedagógusok élet- és munkakörülményeit, csökkenteni megterhelésüket, növelni tekintélyüket, társadalmi rangjukat. Ez utóbbi különféle címek („vezető-, főpedagógus“) adományozásában is megnyilvánul majd. A legnagyobb körültekintést írja elő az oktatási reform- program a tanítók, tanárok fizetésének megállapításában s a jutalmazásban. Áttérünk az ötnapos munkahétre, a tanítás viszont ezentúl is hatnapos lesz. T ermészetesen új követelményeket Is támasztunk a pedagógusokkal szemben, legfőképpen emberi és szakmai kvalitásuk emelését szorgalmazzuk. A többi közt ötévenként két-három hónapos kötelező továbbképzésen kell részt venniük. Munkastílusok, módszereik, kezdeményezéseik, alkotókészségük ugyancsak a társadalmi érdeklődés középpontjában lesznek. Ami a bolgár felsőoktatás reformját illeti, röviden összefoglalom az irányelveket. A felsőoktatás reformjában a tudomány és a munka egységére törekszünk. A négy-hat évig tartó főiskolai, egyetemi képzés első szakaszában széles körű általános, elméleti tudással kívánjuk hallgatóinkat fölvértezni. A második szakaszban speciális elméleti, technológiai, gazdasági és vezetési ismeretek, valamint a gyakorlati teendők elsajátítására helyezzük a súlyt. Ez Idő alatt tanítványaink már részt vesznek a gyakorlati munkában, az anyagi termelésben. A szakosodás segítségével tudomáayos tevékenységre buzdít fűk lt jainkat, szakdolgozatok megírására kötelezzük őket. A le^tehetsé gesebbeket bevonjuk n tanszékek tudományos és kutatómunkájába is. A felsőoktatási képzés harmadik ciklusában ab- szolvenseink képzése már közvetlenül a termelésben vagy a tudományos, szakmai munkában történik, ahol lényegében önállóan kell megállniuk a helyüket. Az 1981/82. tanévtől a Bolgár Népköztársaság minden általános iskolája egységes politechnikai iskolaként működik majd tovább. Az ugyanabban az évben a régi típusú általános iskolában végzett növendékek az új iskolatípus kilencedik osztályában folytatják tanulmányaikat. 1985-től a szakmai és középfokú iskolák szerepét teljesen átveszik az egységes politechnikai iskolák XI. és XII. évfolyamai. RUSZIN RUSZINOV professzor Emberi dokumentum és dokumentumlrodalom A fenti címmel közli a Voproszi litueraturi című szovjet irodalomkritikai és elméleti folyóirat 197918-as sz. J. JANSZKAJA és V. KARGYIN tanulmányát. Az írásból, mely alaposan és részletesen tárgyalja a dokumentarizmus lehetőségeit és változatait, részletet közlünk. É s most lássuk, miben áll a már emlegetett egységes politechnikai iskolai A kötelező, tízosztályos iskola az általános, a közép- és szakiskolák közötti szakadékot igyekszik áthidalni. Az új általános és középiskolai rendszerben a képzés hatéves korban kezdődik és kötelezően tíz éven át tart, tehát a tanulók 16. életévéig. A tizedik osztály sikeres elvégzése után egy-másfél esztendeig tartó szakmai előképzésen vehetnek részt a lányok és fiúk, majd egyéves-féléves befejező ciklus következik, melynek végén a sikerrel vizsgázók középiskolai és szakmai végzettséghez jutnak. Az egységes politechnikai Iskola két- esztendős, második és harmaKülönféle okok vezettek ahhoz, hogy temetni kezdték az igazi művészetet. Nincs okunk kételkedni sokak őszinte vonzalmában, mély megrendülésében az emberi dokumentumok felett. Megnyilvánult az elégedetlenség, nem is teljesen alaptalanul, a művészi irodalom késlekedése miatt. De érezhetővé váltak, különösen Nyugaton, a művészet iránti divatos likvidátori tendenciák is: ezek többnyire csak variálták a húszas évek avantgardista felhívásait, a klasszikus irodalomnak lebecsülését, a proletkultos „tárgyiasságot", „tárgy teremtést. Igaz, a mai támadások a művészet ellen tömegesebbek és ártalmasabbak, mint voltak a húszas években vagy a század elején. Több irányból, különféle jelszavakkal számukra kedvező körülmények között zajlanak. Mit ajánlhatott a Proletkult, a LEF a klasszikusok helyett? A „tömeges hatás" naiv pátoszát, ritmikus agitkákat, a primitív „tárgyiasság" termékeit — csenevész, de „nem kitalált" „tényirodalmat"? Ma létezik egy népszerű, mindenki által elismert, nagy írói nevek tekintélyétől fénylő dokumentumirodalom, vannak dokumentumfilmek, dokumentum-színdarabok. íme napjaink szellemi tápláléka — ajánlják egyhangúan a technokrácia apologétái, a „kulturális forradalom" és a maoista szélsőségesség hívei, a baloldali művészet teoretikusai. És nemcsak ők. Más művészek és irodaion** kutatók is, akik nem osztják a balos politikai nézeteket, hajlanak arra a következtetésre, mintha a tudományos-technikai forradalom korához szervesen tartozna éppen a dokumentáris, a riportirodalom, az emberi dokumentumok, amelyekre rá lehet ütni a „létezés bélyegét“. Az indítékoktól függetlenül az ilyen nézetek, a dokumentariz- mus korszakának meghirdetése, veszedelmesek. Mint ahogyan veszedelmes a művészettel szembeni mindenféle nihilizmus, a művészi alkotás tagadása. Különösen a tudományostechnikai forradalom századában, a nagy sebességek, az információk viharos terjedésének korában. Az igazi művészet segít megőrizni a valóban emberi, szellemi értékeket, az erkölcsi tájékozódási pontokat a gyorsan változó világban. 2 L A Wobeldíj iff.### fill A L’Európeo, az egyik legjelentősebb olasz politikai és kulturális hetilap a döntés kihír-* detése előtt érdekes cikket közölt az irodalmi Nobel-díj jelöltjeiről. Értesülése szerint százikilencen voltak a „küzdőté ren“. Többségüket kormányok, kulturális intézmények, kritikusok .nevezték be", de akadtak önjelöltek is, főleg Afrikából (egyikük-másikuk — állítólag — fakéregre írt műveket is beküldött). A tizennyolc akadémikus ežekbôl a következő huszonhárom esélyest — pápába list... — jelölte ki. öt francia: Michel Tournier, Henri Mi- cliaux, Francis Ponge, Claude Simon és René Char; hat olasz; Giorgio Bassani, Italo Calvino. Mariu Luzi, Alberto Moravia, Leonardo Sciascia és Vittorio Sereni; két angol: Graham Greene és Doris Lessing; egy görög: Odisszeász Elitisz (aki végül Is megkapta); egy török: Jasar Kemal; egy román: Nikita Stanescu; egy afrikai: Lé- opold Sédar Senghor; egy svájci: Max Frisch; egy dél-afrikai: Nadine Gordimer; két magyar: Illyés Gyula és Weöres Sándor; egy kínai: Pa Kin; egy argentin: jorge Luis Borges. A lap értesülése szerint azonban az igazán esélyesek sokkal kevesebben voltak: Gordimes, Frisch, Greene, a két magyar költő, a kínai Pa Kin és Borges. S a „felállás“: Borges — az összes többi ellenében. A három, titkáron kívül Artur Lundkvistnak van még kulcsszerepe. A latin-amerikaiak nagy barátja, fordította Nerudát (aki tkapott is díjat), Lorcát, Vallejót Octavio Pazt; de Saint-John Perse-t is (őt ugyancsak díjazták). Utóbb — szintén a lap állítása szerint —- Gabriel García Márquez lett volna a favoritja, de mivel Márquez a Száz év magány óta nem írt hasonló színvonalú művet, ebben az évben Illyés Gyula díjazását pártfogolta. Kiemelte a lap, hogy Lundkvist nagy ellensége Borgesnak. öt Is fordította, de azután, hogy az argentin! író Chilében átvette Pinochettől azt a bizonyos kitüntetést, Borges fasiszta a szemében, fasisztának pedig, miként kijelentette, nem adható Nóbel-díj. A hatból négy olasz író nyilatkozott a L’Európeónak a Nobel-díj „előestéjén": Sciascia, Luzi, Sereni és Calvino. Mind a négyen Borgesnak szánták a pálmát, felmentve őt a fasizmus vádja alól. Ketten, Sciascia és Luzi azt is kijelentették, hogy ha véletlenül reájuk esne a választás, visszautasítanák a Nobel-díjat. (Sciascia már egy rangos olasz irodalmi díjat visszautasított.) Calvino a következőket mondta: „Nem tehetünk úgy mintha elhinnénk, hogy Borges fasiszta. Igaz: konzervatív: Igaz: túlságosan sokszor ad interjút, szeret nyilat- kozgatnl. Igaz: szívesen botrán- koztatja meg a peronista értelmiséget. De mindennek ellenére úgy látom, hiba volna egy-két nem szerencsés szellemeskedése miatt szem elől téveszteni az óriási irodalmi érdemeit. Én aligha kaphatok Nobel-díjat, nem hiszem: nagyon kevés az olasz Nobel-díjas. Aztán meg nem egy nálam öregebb és jelentősebb olasz író vár még mindig erre a kitüntetésre: él még Gascchelli, s itt van Moravia, akinek az életműve világ- irodalmi érték. Egyébként azt hiszem, bárki olasz író kapna is Nobel-díjat, kötelessége lenne elfogadni. Ez a díj egy egész kultúrát tüntet ki: nem lehet visszautasítani az olasz irodalom elismerését. Ami Borgest illeti, azon érdemesek névsora, akik nem kaptak Nobel-díjat, olyan hosszú, hogy egy igazságtalansággal több vagy kevesebb, mit sem számít.“ Végül közli a lap magának a nyolcvanéves, teljesen vak, beteg argentin írónak a madridi El Pais hasábjain megjelent védekező válaszait egy újságíró kérdéseire. Ezt mondta többe« közt: „Nagyon szeretem Chilét s nekem a chilei nemzet, a chilei olvasók adták azt a díjat ... Mindig antifasiszta voltam. A nácizmus idején, amikor Buenos Aires tele volt fasisztával, nyíltan elítéltem Mussolinit és Hitlert, míg sokan mások mélyen hallgattak.“ T. P. J. Az NDK-beli Pentacon- es ORWO-cégek 1967 óta két évenként megrendezett foto- pályázatán az idén a szovjet S. favorszkij „MICSODA PECH!" című fotoját tüntették ki a verseny első díjával. Díjnyertes filmek Marek Piestrak lengyel rendező Pirx, az űrhajós pilóta című Stanislaw Lem elbeszélése alapján készített filmje „Arany aszteroid" nagydíjat kapott a a XVII. trieszti nemzetközi tudományos-fantasztikus filmek fesztiválján. Jerzy Kawalero- wicz Az elnök halála című filmjét a spanyolországi kadixi nemzetközi fesztiválon I. díjjal tüntették ki. mi 1980. I. 28.
