Új Szó, 1980. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-28 / 23. szám, hétfő
FEJEZETEK A FEHÉR OLIMPIÁK TÔRTČNETÉBÔL (3) A SZOVJETUNIÓ SIKERES BEMUTATKOZÁSA 1952-ben fordult elő először, hogy téli olimpiát fővárosban rendezlek. A norvégok sport- szeretete és hozzáértése bámulatos volt, alapos előkészítéssel nagyszerű kereteket biztosítottak az oslói játékoknak. Ott, ahol a síelés nemzeti sport, ahol a sízők Mekkája (Holmen: kolien) csak pár kilométerre van a fővárostól, a nézők hosz- szú sorokban kígyóztak a versenyek színhelyére, s a síugrás napján Oslóban megállt a forgalom: százötvenezren tartottak a Holmenkollen sánc felé. De a sífutó versenyeket is tízezrek szurkolták végig. Így nem is csoda, hogy az oslói olimpiának több mint félmillió fizetője volt, pedig borsosak voltak a hely árak. Igazi sportszellem kísérte a játékokat, csupán az amerikai korongozók sportszerűtlen viselkedése keltett felháborodást. A hallatlanul «durván játszó tengerentúliak ellen sokszor tüntetett a tárgyilagos közönség, s ők még a nézőkkel is összeverekedtek. Ha már a jégkorongnál tartunk: a kanadaiak Oslóban szerezték hatodik, s egyben utolsó olimpiai aranyérmüket. Két évvel később 7:2-es katasztrofális vereséget szenvedtek a világbajnokságon Bob- rovéktól és azóta nem tudják megérinteni az olimpiai aranyat. Csehszlovákia a kilenctagú mezőnyben előbb 4:l-re kikapott Kanadától, majd 6;3-ra az USA-tól. A többi találkozón győzött, Svédország ellen például 4:0-ra. A „végelszámolásnál" azonban csak ugyanannyi pontot mutathatott fel, mint a svédek, így a szabályok értelmében új mérkőzést kellett játszani az északiakkal a bronzéremért. A csehszlovák válogatott már 3:0-ra vezetett, mégis a svédek nyertek 5:3-ra. A második világháborút követő évek a bob-legénység végletes testsúlygyarapodását hozták. Rájöttek egy fizikai alaptételre: minél súlyosabb a személyzet, annál gyorsabb a bob. Ebből aztán fura esetek származtak. Például, hogy az amerikaiak leszállás nélkül akartak New Yorkból Londonba, majd Oslóba repülni. A légitársaság azonban nem számolt az amerikai bobversenyzők testsúlyával. Emiatt még egy leszállást kellett közbeiktatni. Az oslói aranyakat ezek után a németek nyerték. Nem véletlenül. A kettes bob legénysége 236,6 kg-ot nyomott a latban. A négyes összsúlya 472,5 kg volt. Természetesen bob nélkül. Jött hát az új szabály, azóta a kettes bob legénységének felső súlyhatára 200, a négyesé 410 kg. 1952-ben úgy tűnt, hogy a lejtőn is teremhet babér a síkon nőtt skandinávok számára. A csodálatosan laza, táncos mozgású T. Eriksen nagyszerű teljesítménnyel nyerte az óriás- műlesiklást. Ez az olimpia a nagy bemutatkozások olimpiája volt, mert pár nappal később egy kreol bőrű legény állt a világ tetején. Z. Colo érdekes jelenségre hívta fel a figyelmet a lesiklásban szerzett győzelmével: hogy tulajdonképpen Olaszország is alpesi országnak számít. Ki gondolta volna ...? De oda kellett figyelni A. Mead- re is. Amerika mutatkozott be az alpesi számok dobogóján. A 20 esztendős lány mindkét le- sikló számot megnyerte és apró szőke copfjai az új „csóva“- technika ritmusával röpdöstek utána a zászlók között. A gyorskorcsolyázás forradalma az oslói olimpián következett be. A Bislet-stadion tízezrei hazai sikereknek tapsolhattak. H. Andersen három számot nyert, 10 000-en kerek 25 másodpercet vert az ezüstérmesre. Ekkor már az atlétika professzorjai kidolgozták és rögzítették tudományos módszereiket, a gyorskorcsolyázók felkészülésébe is bevonult az intervall-edzés. A sífutóknál pedig egy törvényszerűség állapítható meg az 1952-es olimpia kezdetével. Mégpedig az, hogy a kegyetlen téli hosszútávok története bizonyos fokig a kemény öreg versenyzők története. V. Hakkulinen 27 éves korában nyerte első aranyát Oslóban, négy évre rá a másodikat, újabb négy esztendő múlva a harmadikat és 39 éves korában is ott nyüzsgött még Innsbruck főszereplői között. Norvégia a Bem hivatalos pontversenyben visszaszerezte elsőségét, de egy évvel később a Szovjetunió ellenállhatatlan volt. A második világháború utáni két olimpia szovjet sportolók nélkül zrjlott le. 1956-ban az olaszorságí Cortina d’Ampezzó- ban éppen a Szovjetunió olimpikonjainak első szereplése és a közös Lémet csapat részvétele volt a legjelentősebb esemény. A szovjet versenyzők jelenléte a legtöbb sportágban erősen megváltoztatta az erőviszonyokat: 32 ország között fölényesen nyerték a nem hivatalos pontversenyt. A szovjet sí- futónők és a férfi gyorskorcsolyázók szinte megbénították az esélyes északiakat. Téli olimpia, téli olimpiai játékok? Egy ötletes újságíró ráragasztotta a jelzőt: elektronikus játékok. Ugyanis először közvetített téli olimpiát a televízió. És százezrek láthatták a szenzációt a négyzeten. A frissiben bemutatkozó szovjet jégkorong-válogatott megnyeri az 1954-es VB-t, de 1955-ben 5:0» ás vereséget szenved a kanadai színekben korongozó Penti- con klubcsapattól. Cortinában az USA válogatottja 4:l-re verte Kanadát és már ujjongott, amikor 4:0-ra kikapott a szovjet csapattól. A vörösmezesek végül Kanadát is simán verik 2:0 arányban. Rengeteg szovjet klasszis száguldozott a fura, hosszú nadrágos bandy-szere- lésben. Bobrov, Babies, Pucskov, Gurisev, Suvalov, Szologubov, Tregubov... Cortina a csehszlovák jégkorongozás Waterlooja volt. A csehszlovák válogatott totálisan leégett 1956-ban, minden ve- szíthetőt elveszített és az ötödik helyen végzett. Egy jóképű, 20 éves bádogoslegény, bizonyos Toni Sailer viszont minden nyerhetőt megnyert a havas hegyoldalon. Három számból hármat. Toni Sailer három klasszissal kimagaslott a mezőnyből, évtizeddel előzte meg korát. Ünnepelték, csodálták, imádták. „Blick von Kitz“ — mondták róla .vagyis „Kitzbü- hel villáma“. Két évvel később a világbajnokságon még megismételte cortinai eredményeit, aztán elment — közepes filmszínésznek. Jevgenyij Grisin is majdnem elment kerékpározni a helsinki olimpiára. Az utolsó pillanatban súlyos szívbántalmakat fedeztek fel nála. De az uborka orrú mókamester nem hitt ebben. És jól tette, mert Cortinában két aranyérmet nyert — gyorskorcsolyázásban. Egyébként a szovjet gyorskorcsolyázók tizenkét éremből hetet szereztek meg (4 arany-, 2 ezüst- és egy bronzérem) és a sifutönőkkel együtt szinte megbénították az ellenfeleket. Síugrásban bekövetkezett a nagy őrségváltás. A finnek már az ötvenes évek elejétől nagy munkába fogtak, modernizálták a síugrás technikáját. Sorra látogatták az NDK és az NSZK nagysáncait, ezekben a „szabadtéri laboratóriumokban“ végezték kutatómunkájukat. Az új felfogás: nem ugrani keli, hanem szökkenni, s aztán vitorlázni, szállni, repülni. A modern ugró lécével csaknam párhuzamos testhelyzetet vesz fel, karját a törzséhez szorítja és szinte csak kézfejét, ujjait használja kormányfelület gya nánt. Az új felfogás legjobb képviselői: Hyvärinen, Recknagel, Kankonnen, Wirkola, Kescher s a kézzelfogható eredmény: Cortinában a legjobb norvég ugró a kilencedik helyen végzett. Változnak az idők... Cortinában tört be a világ élvonalába a műkorcsolyázó Karol Divín, aki az ötödik helyen végzett. Egyébként a pár®s műkorcsolyázásban az arany- és az ezüstérmet a Jenkins testvérek nyerték. Magyarországot a Nagy testvérpár képviselte a téli játékokon és bronzérmet szerzett. TOMI VINCE Sok az esélyes. *. A2 olimpiát megelőző nagyszabású versenyek eredményei az északi sísport történetében már a múltat jelentik, a szakemberek azonban még sem alkothatnak maguknak tiszta képet az erőviszonyokról, elsősorban azért, mert a világ élvonalába tartozó szovjet versenyzők ezeken a rendezvényeken nem szerepeltek A sífutásban pedkj nem lehet az időeredményekből felmérni, vajon ki hol tart, hiszen a pályák nem egyformák. Így csak azok az egymás ellen vívott csaták tükrözik a versenyzők felkészültségét, formáját, amelyen a legjobbak sem hiányoznak. Az olimpia előtti idény Világ Kupa versenyein az északi országok sífutói domináltak. A legutóbbi Reit im Winkl-i erőmérés 15 kilométeren a 23 esztendős norvég Öve Aunli győzelmével végződött. Meglepetésnek csupán az a nagy fölény számított, amellyel ellenfelek maga mögé utasította. Az amerikai Koch 43 mp-cel maradt el a győztestől, öt 13 mp hátránnyal Mieto követte, majd két mp-cel lemaradva Bra érkezett a célba, de a további sorrendet is csupán néhány másodperc döntötte el, Wass- berg, Eriksen és Luszczek kárára. A felkészülés módszere, formája országonként változik. A norvégok, finnek, svédek minden kínálkozó versenyzési alkalmat felhasználtak formájuk növelésére. Az amerikaiak azonban csupán egy-két versenyen vettek részt. A szovjet sífutók az 1978-as világbajnokságot megelőző edzésformát alkalmazták most* is. Azt nem is kell külön kiemelni, hogy velük — mint mindig — Lake Placid-ban is számolni kell. Mivel a szovjet versenyzők felkészüléséről csak szórványosan érkeztek hozzánk hírek, pusztán a bajnokságon nyújtott teljesítményekből, az elért helyezésekből csupán arra kaptunk választ, miként állták meg a helyüket az elmúlt években sok sikert aratott tapasztalt versenyzők a feltörő fiatalok étién. Más a helyzet a skandináv és az amerikai sífutók jelenlegi teljesítőképességének megítélésénél. Akadtak jónéhányan, akik fejcsóválva jegyezték meg, vajon nem túl korán jött a jó forma. Öve Aunli igyekezett meggyőzni a kétkedőket: „Nem félek attól, hogy túl korán kerültem csúcsformába, van még némi tartalékom" — mondotta idei kilencedik versenye után. A norvég cipész legerősebb oldala a rendkívüli küzdőszellem, győzniakarás. Mivel a fölkészülése az. idén kitűnően sikerült, sorozatban érte el a jobbnál-jobb eredményeket. Juha Mieto az országos bajnokságon két számban aratott Számot adott a Dukla Praha (ČSTK) — Rudolf Kocek, a Dukla Praha labdarúgó-szakosztályának elnöke az évzáró közgyűlésen így méltatta az együttes szereplését: „Annak ellenére, hogy 1978-ban csapatunknak nem sikerült bajnoki címet szereznie, a Dukla Praha történetének egyik legeredmé-' nyesebb időszakát zártuk. Tavaly viszont tizedik alkalommal szerezte meg csapatunk az országos bajnoki címet, s annak játékosai jelentős mértékben járultak hozzá a különböző szintű válogatottak sikeréhez. Ennek ellenére nem lehetünk teljes mértékben elégedettek a befejezett idénnyel. A hazai vetélkedésben az őszi idény hetedik helye jutott a csapatnak. Minden játékosunk 70 mérkőzésen szerepelt, ezt átlagnak számíthatjuk, de a válogatottban lehetőséghez jutott labdarúgók tizenhéttel több alkalommal léptek pályára. Stambachr 19 többletmérkőzést mutathat fel. Ez a ciklus azt jelenti, hogy csak négy-négy nap van figyngy mérkőzés között. Ilyen halalmas igényeket élsport szinten, különösen a válogatottaknál nem éppen egyszerű zökkenőmentesen kielégíteni. Aki azonban az élvonalban akar maradni, ilyesmivel számolnia kell, tartalékokat kell keresnie és bele kell nyugodnia a követelményekbe. Az új idény sem lesz más, s annak klcsúcsosodását nemcsak az Európa-bajnokság döntője, hanem mint abban mindannyian bízunk, az olimpiai játékok labdarúgótornája is jelenti majd." A szakosztály elnöke a továbbiakban elismeréssel szólt arról a jó edző és nevelő munkájáról, amely a Dukla Praha együttesében az ifjú labdarúgókkal folyik és amely az elmúlt évben rendkívüli eredményeket hozott. R. Kocek kijelentése szerint a csapat edzői tisztét Jaroslav Vejvoda csak június 30-ig látja el, azután nyugalomba vonul. A legeredményesebb csehszlovák labdarúgó-edző, hiszen irányításával a Dukla hat esetben szerzett országos bajnoki címet. Az évzáró közgyűlés végén a Dukla legsikeresebb játékosainak az I. ligás csapat soraiból Macelát, az ifjúságiak közül Zajacot, a diákcsapat tagjai közül pedig Váňát minősítették. győzelmet, ezzel is igazolva rendkívül jó formáját. Nem véletlenül becézik „finn óriásnak“, mert nála minden rendkívüli méretű, 220 cm-es síléceken versenyez, 196 cm magas, 49-es cipőt visel és most már „csak" 93 kilogramm a súlya, tizenöttel kevesebb mint tavaly. Az imént felsorolt adatokhoz hasonlóan nagyadag önbizalommal várja az olimpiát. A rendkívüli hideg, amivel a Lake Piacidba indulókat egy ideje riasztják, neki nem okoz gondot, mert még mínusz harminc fokos hőmérsékletnél is kesztyű nélkül versenyez, olyan remek a vérkeringése. Miét ót különben semmi sem hozza ki a sodrából: az eredmények — győzelmek és vereségek egyaránt — mind egy-egy láncszem sportpályafutásában. Erre egy ékes példa: 1978-ban Lahtiban a világbajnokság 50 kilométeres számában az utolsó helyen végzett és a balsiker felett így tért napirendre: „Számomra ez éppen olyan nap, mint amikor lemegyek horgászni és nem fogok semmit. Lefekszem, kialszom magam és másnap ismét megpróbálom“. Bill Koch az innsbrucki ezüstérmes az előző kettőhöz nem hasonlít. Úgy látszik Lasse Vi- rent utánozza, aki mindig az olimpián jeleskedett és nem bántotta, ha a közbeeső időszakban gyengén szerepelt. Kochról az 1976-os esemény után keveset lehetett hallani, csak tavaly hívta fel ismét magára a szakemberek figyelmét. A Reit im Winkl-ben szerzett második helyével jelezte, hogy esélyes az olimpián. Koch nyári felkészülésének egy részét — hat hetet — Svájcban töltötte havas edzésekkel. Nagyon lelkiismeretesen készült, s bár kevesebb versenyen szerepelt, mint a skandináv sízők, formája megfelelőnek tűnik. íme három sífutó, akik ott akarnak lenni az olimpiai érmekért folyó küzdelemben. Természetesen hozzájuk hasonlóan készültek ellenfeleik is, akik úgyszintén babérokra vágynak és minden tőlük telhetőt megtesznek majd a siker érdekében. Rendkívül kiélezett versenyre számíthatunk! /kollár) A jégkorongsport minden korosztályában a világ, de legalább is Európa élvonalához tartoznak a csehszlovák játékosok. Megelégedéssel veszi tudomásul a hazai jégkorong-közvélemény, hogy a 18 évesek kontinens-bajnokságát nálunk rendezik (CSTK felvételek) Részlet a. Lake Placid-i síterepről, háttérben a lőtér látható