Új Szó, 1980. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-25 / 21. szám, péntek

Hasznos téli esték

Vóltozatos tevékenység

— Nálunk már hagyománya van a nőszövetség tevékenységének. Évről évre olyan terveket dolgozunk ki, hogy .rendez vényeink ne csak a nők, hanem a széles közönség számára is vonzók legyenek. Nem ismétlődnek évenként ugyanazok az akciók, mert úgy gondoljuk, unalmassá, formálissá válna munkánk — mondotta.

Felidézve az elmúlt évek sikeres és emlékezetes rendezvényeit, valóban erről győződhetünk meg. Bizonyára sokan emlékeznek még a művelődési házban megrendezett virágkiállításra, amelynek látogatói szavazással döntötték el, ki termesztette és ki kötötte a legszebb csokrot a sok szép közül. Az ügyeskezű nyéki lányok, asszonyok kézimunkáiból kiállítást rendeztek, mely szintén sok látogatót vonzott. Emlékezetesek a közös tollfosztók is. A sokszor éjfélig tartó ösz- szejöveteleken, miközben gyűlt a toll a párnákba, sokat emlegették azokat, akik majd egyszer ezekre a párnákra hajtják le a fejüket — a gyermekotthonok kis lakóit. A község idős polgárainak is számtalanszor szereztek kellemes perceket, hisz számukra a kedves szó, a gondoskodás tudata nagyon sokat jelent. A szabás-varrás tanfolyamok is mindig nagy érdeklődést váltanak ki.

— Az elmúlt évben úgy szerveztük munkánkat, hogy minél több közös akciónk legyen a gyermekekkel. Együttműködtünk az alapiskola pionircsa- patával és nem hagyhatom említés nélkül a helyi szövetkezet támogatását sem. Az ó segítségükkel vehettek részt a szülök gyermekeikkel együtt közös kirándulásokon •— folytatta az elnök.

Nők és gyermekek. Mennyire összetartozik ez a két fogalom! Nem véletlen, hogy a

Juhász Béláné

van s a munkái 15 tagú vezetőség irányítja. Azt sajnos nem mondhatom el, hogy valameny- nyi tagunk egyformán aktív, de tudjuk, hogy az egyes akcióknál kikre számíthatunk. Örülök, hogy a középkorosztályból és a nyugdíjasok között sok a lelkes tag, de a fiataloktól többet várok — tette hozzá.

Mozgolom — nehézségekkel

Jelenthet-e valami egy pedagógus számára nagyobb örömet, mint az, hogy nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek kezébe is sikerült könyvet adni? Ezért beszélt Zsuzsa asszony olyan lelkesedéssel a Szlovákiai Nőszövetség olvasó-mozgalmáról, amely bár lassan, nehézségek árán, de gyökeret eresztett ebben az Ipoly menti községben is. A helyi könyvtár, melyet Terebesi Teréz irányít, ad otthont a lelkes kis csoportnak.

—- A legutóbi könyvtári ösz- sze jőve telünkről azt hiszem, valamennyien azzal az érzéssel távoztunk, hogy folytatnunk kell tevékenységünket, mert jó és hasznos a kezdeményezés.

nyok élete. A házi fonás és szövés ma már rlt~ kaságszámba megy, a tollfosztás pedig többnyire a nagymamák dolga. Megszünt-e a nők közösségi élete, s ha nem, milyen formában nyilvánul meg dinamikusan fejlődő szocialista községeinkben? Erről és az ezzel összefüggő kérdésekről beszélgettem Juhász Bélánéval, a Szlovákiai Nőszövetség ipolynyéki (Vinica} alapszervezetének elnökével.

Az aránylag olcsó könyveket sokan megvásárolnák a faluban.

Ilyen még nem volt:

Már beszélgetésünk elején szó esett arról, hogy az ipolynyéki nők szervezeti munkájukban igen szeretik a változatosságot. A sokféle sikeres akció után olyanba fogtak, amit eddig még nem csináltak, (legalábbis nem szervezetten): tornásznak. Országszerte folynak az előkészületek a spartakiád- ra, s az asszonyok úgy döntöttek, ők is bekapcsolódnak. Gondolták, hogy ha másutt olyan sikeres ez az akció, ők sem maradnak le. Nem tévedés, hogy azt írtam asszonyok. Ugyanis Jpolynyéken csak asszonyok tornásznak, lányok nem. Meglepő, de ez a valóság.

Minden kedden este 40 nő jön össze az iskola tornatermében. (Csütörtökön esténként az óvodások tornásznak itt szüleikkel). Kezdetben kissé restellkcdve, hogy mit szólnak a szomszédok, de most már egyre nagyobb odaadással, kedvvel gyakorlatoznak. Különböző foglalkozásúak, de a mozgásszeretet egy csoporttá kovácsolta őket. Büszkék, hogy a nagykürtösi (Veľký Krtíš) járásban rajtuk kívül csupán még egy csoport gyakorol. Amióta a felszabadulási ünnepségen bemutatójukkal nagy sikert arattak, még lelkesebben járnak a tornaterembe. A nők megmutatták, hogy ha valamit elhatároznak, azt véghez is viszik.

» * V

Sokrétű tevékenységet fejtenek ki az ipolynyéki nők. örülnek a jól sikerült rendezvényeknek, de talán az elnök a legboldogabb, ha látja a közös munka eredményét. Juhász- né ugyanis a nem könnyű pedagógiai munka mellett erkölcsi kötelességének tartja a közösség összetartását, a nők szabad ideje hasznos kihasználásának megszervezését.

DEÁK TERÉZ

Kommentáljuk

Létérdek

Ismert tény: az egy lakosra jutó mezőgazdasági földterületünk igen kevés, alig 45 ár, ami például a Szovjetunió azonos mutatójának mindössze az egyhatoda. Közös érdekünk tehát meggátolni nemcsak gyakran oktalan csökkenését, hanem egyidejűleg megóvni is a termelőképességét apasztó hatásoktól. Elsősorban a kedvezőtlen környezeti viszonyokra, a különféle légköri, vízi és talajszennyezésre gondolunk, amely nemcsak egészségünkre ártalmas, hanem a talaj ökológiai egyensúlyát is megbontja.

Ezzel összefüggésben sok és jogos bírálat hangzik el iparunk címére. Természetesen aligha térhetünk napirendre például olyasmi fölött, hogy, csak a Szlovák Szocialista Köztársaságban, mintegy 120 ezer hektárnyi terület nem használható rendeltetésszerűen mezőgazdasági célokra, mivel lényegében tönkretette a légkör ipari szennyezettsége. Az sem lehet számunkra közömbös, hogy a gépkocsik kipufogó gázának mérgező anyagai a fő közlekedési ütőerek mentén 200—200 méternyire igen károsan hatnak a föld termőképességére.

Az éremnek azonban van egy másik, ritkábban „szellőztetett** oldala is. Az, hogy e tekintetben maga a mezőgazdaság is ludas. Talán egyeseket meglep a tény, de így igaz: napjainkban országos viszonylatban nem az ipar, hanem a mezőgazdasági nagyüzemi termelés a víz és a talaj legnagyobb szennyezője. Ezt a megállapítást hadd támasszuk alá néhány beszédes ténnyel.

Az elmúlt két évtizedben a műtrágya felhasznált mennyisége hússzorosára gyarapodott. Igaz ugyan, hogy ennek is köszönhetjük a terméshozamok 40—60 százalékos növekedését, ám a másik oldalon jelentősen megnőtt a környezetszennyezés mértéke is. Arról nem is beszélve, hogy az olyan műtrágya-, és vegyszeralkaImazás, amely csak a termelési szint emelését erőszakolja, s minden más szempontot háttérbe szorít, nemcsak a vizet szennyezi, amelynek különben egyik legnagyobb hasznosítója maga a mezőgazdaság, hanem a talajnak is árt. Igen nagy és gazdasági, energetikai, technológiai okokból ma még világszerte megoldatlan probléma az állattenyésztési termelés szerves hulladékanyagainak felszámolása, illetve — jobbik eselbrn — hasznosítása is.

Folytathatnánk a sort, de talán ennyi is elég annak érzékeltetésére, hogy mezőgazdaságunk sem csupán szenvedő fél a környezeti viszonyok kedvezőtlen alakulásában. Persze a megoldás kulcsa semmiképp sem lehet az, hogy lemondunk belterjességének fokozásáról, a műtrágya és a gyomirtó vegyszerek szórásáról, nagy állattenyésztő farmok létesítéséről. Ezt nem tesszük és nem is tehetjük, hiszen az ilyesmi szöges ellentétben állna törekvésünkkel, amelynek célja az emberek növekvő szükségleteinek mind jobb kielégítése. Csakhogy magunk alatt vágnánk a fát, ha közben — a mezőgazdaságban is — az eddiginél céltudatosabban, következetesebben és hatásosabban nem tennénk olyan lépéseket, amelyek a termelésfejlesztést a lehető legnagyobb mértékben, fokozatosan összehangolják a környezetvédelmi igényekkel.

Arról van szó, hogy számos formában és rendelkezésünkre álló eszközzel mérsékeljük a természeti károsodá- sokat. Egyidejűleg pedig arról, hogy megfontoltan, a lehetőségek, a célszerűség és a kockázat tudományos felmérése alapján — a környezetvédelmi elvekhez igazodva —, fejlesszük az ipari és a mezőgazdasági termelést egyaránt.

Ez ma már elhanyagolhatatlan követelmény, mondhatnánk úgy is: létérdek.

GÄLY IVAN

ORVOSI TANÁCSADÓ

Elkülönítés és karantén

Szorgalmasan készülnek a spartakiádra

nőszövetség elnökéhez Is igen közel állnak a gyermekek, hiszen anya és pedagógus.

— A pedagógiai munka és a nők összefogása más-más jellegű tevékenység, de meg kell találni a módját hasznosan egyeztetni a kettőt. Ügy is mondhatnám, hogy a gyermekeken keresztül közelebb kerülök a nőkhöz, felsősorban az anyákhoz) és ez fordítva is érvényes. Az, hogy szülőfalumban tanítok, nem jelent számomra hátrányt. Sőt/ A pedagógus és a szülők kapcsolatát igen fontosnak tartom.

Egy falusi pedagógusnak,

aki ráadásul a tömegszervezetek munkájából is kiveszi részét, nemcsak a szülőkkel, hanem a falu lakosságával is kapcsolatban kell lennie. Ezt igazolták Juhász Béláné szavai is. Köztudott, hogy bármilyen aktívak is a nők, a szervező- munkára nagy szükség van. S ma már, amikor mindenkinek számtalan különböző elfoglaltsága akad munka után, nem is olyan egyszerű nagy tömeget megmozdítani egy-egy rendezvény alkalmából. Az ipolynyéki tapasztalat azt bizonyltja, hogy a legjobb módszer a személyes agitáció.

— Szervezetünknek 210 tagfa

Az elolvasott könyvről élénk vita alakult ki, s a cselekményből kiindulva mindennapi életünkben felmerülő kérdésekre is kitértünk.

A siker még jobb szervező munkára, nagyobb tömegek bevonására serkent. Ennek viszont akadálya van — nincs elég könyv. Ez hihetetlenül hangzik, pedig valóban így van. A dolgozó nőktől senki sem várhatja el, hogy három-négy nap alatt olvassanak el egy könyvet, mert tovább kell azt adni a következő olvasnivágyó- nak. Az a néhány példány, mely a helyi könyvtárban van (pedig a járás legjobban ellátott könyvtárainak egyike) nem sok nőhöz jut el. S ami a legszomorúbb, a hazai magyar irodalom, a Madách Kiadó könyvei hiányoznak elsősorban. Pedig egy kis jóakarattal és a nőszövetség járási bizottságának felelősségteljesebb szervezőmunkájával valóban tömegek olvasómozgalmává 'válhatna a dicséretre méltó kezdeményezés. Jó lenne, ha a kiadó a nőszövetséggel szorosabban együttműködve megoldást keresne, és a mozgalom ún. kötelező és ajánlott könyvei az eddiginél nagyobb számban jutnának el az olvasni vágyókhoz.

Az egészségügyi gyakorlatban és a fertőző betegségek kezelésével foglalkozó irodalomban gyakran találkozunk az elkülönítés és a karantén fogalmaikkal. A fertőző betegségeket joggal sorolhatjuk az orvostudomány azon ágai közé, amelyek az utóbbi évtizedekben rohamos fejlődésen és átalakuláson mentek keresztül. A bakteriális betegségek legyőzéséi antibiotikumainknak köszönhetjük, némely vírusos fertőzés leküzdését pedig új oltóanyagok feltalálása segítette elő. Említést érdemel közülük legalább kettő, a gyermekbénulás és a kanyaró. Az oltóanyagoknak fontos szerepük van a bakteriális megbetegedéseknél is, amilyen pl. a tuberkulózis és a torokgyík. Tudni kell azonban, hogy a kezelésen és az oltáson kívül még egy alapfontosságú dolog van, melyre fel kell figyelni: mégpedig a beteg szigorú elkülönítésére és azoknak a személyeknek a megfigyelésére, akik a beteggel érintkeztek. Csak ezeknek a feltételeknek a megteremtésével küzdhetünk eredményesen a fertőző betegségek ellen.

A betegség fertőző voltának a megállapítása után elrendelik a beteg elkülönítését, ami a gyanús esetekre is vonatkozik. Attól függően, miiyen fertőző betegségről van szó, milyen súlyos a lefolyása, milyen úton terjed a betegség, az egyént otthon, kórházban, vagy olyan osztályokon különítik el, melyek az Ilyen betegek kezelésére vannak berendezkedve.

Némely fertőző betegségnél törvény Írja elő a fertőző osztályon való elkülönítést. A beteget olyan mentőkocsin visz- szíik a kórházba, amely csak fertőző betegeket szállít. A beteget elszállításáig odahaza is elkülönítjük, ha van rá lehetőség, külön szobában. Ápolását az erre legalkalmasabb családtag végezze, a többi ne érintkezzen a beteggel. Az ápoló személynek erre a célra külön ruhája, köpenye legyen, amelyben a beteg szobájából ki nem jár. A beteg elszállítása után ezt a ruhát az ágyneművel együtt fertőtleníteni kell. A helyiség, a ruha, és minden olyan tárgy fertőtlenítését, amellyel a beteg érintkezett, a kerületi higiéniai állomás dolgozói végzik el

Az otthoni kezelés alatt folyamatos fertőtlenítés szükséges. A beteg váladékát, evőeszközét, ruháit a legkorszerűbb módszerek és szerek segítségével fertőtlenítjük, a közegészségügyi dolgozók utasítása szerint.

Azokat a tárgyakat melyeket nem tudunk 100 százalékosan fertőtleníteni, el kell égetni. Ezek közé tartoznak a könyvek, napilapok, melyeket a beteg olvasott, illetve a játékok, melyekkel a beteg gyermek játszott.

A kórházban, illetve otthon a beteg addig van elkülönítve, míg fertőző csírák találhatók a váladékában. Ez azt jelenti, hogy több esetben még akkor is, amikor állapota már javult. Sokszor az úgynevezett bacilusgazda kórházi elkülönítését is elrendelhetik.

Otthon maradhatnak azok a betegek, akik kevésbé súlyos

fertőző betegségben szenvednek, ilyen az influenza, a fertőző fültömirigy-gyulladás, a ru* beola stb. Az otthonmaradás

ezeknél a betegeknél nem en* gedélyezhető akkor, ha a családon belül nincsenek meg a kel* lő lehetőségek az elkülönítésre, vagy a beteg kollektívában pl, üdülőben, fürdőben, bölcsődében tartózkodik. A kórházba szállítás akkor is indokolt, ha az otthoni (kezelés alatt az állapot romlik, szövődmények

lépnek fel, vagy az elkülönítés

követelményeit nem tartják

meg.

Fertőző betegség esetén, il< letve a beteg kórházba szállítá* 9a tehát elkülönítése után, hivatalosan karantént rendelnek el. Ez a családtagokra, vagy kollektívákra vonatkozik, pl. a bölcsődére, napközi otthonra, óvodára stb. Karantént rendel* hetnek el a kórházak nem fertőző osztályain is, ahol fertőző betegség lépett fel, vagy pionírtáborokban, üdülőkben stb. is.

A karantén időtartama külön-1 böző. a betegség fajtájától, ún. inkubációs — lappangási idejétől függ. Kanyarónál a karantén 2i nap, szamárköhögésnél 14 nap, torokgyíknál 7 nap. A gyermekbetegségek legtöbbjénél a karantén csak azokra a gyermekekre vonatkozik, akik a betegségen még maguk nem estek át, és uzokra a felnőttekre, akik az élelmiszeriparban és egészségügyben dolgoznak.

A karantén nem mindig egyenlően szigorú. A legszigorúbb az élelmiszeripari dolgozóknál és a gyermekgondozóknál. Karantén alatt az orvos figyelemmel kíséri a kollektívákat, vizeletvizsgálatokat és hőmérséklet ellenőrzéseket végez, ami alapján minden olyan gyanús leire felfigyel, ami a fertőző betegség kezdetét jelezhetné.

OR. PAVEL BREJER

fH£D

1980.

Vidéken a tél valamikor hosszabbnak tűnt a többi évszaknál, hiszen ilyenkor sokkal kevesebb volt a munka. Főképp az asszonyok érezték ezt így, akik segítették is az idő múlását: az esti összejövetelek, a tollfosztók, a fonóházak hasznos és kellemes időtöltést jelentettek.

A nők foglalkoztatottságának bővülésével nagyban megváltozott a falusi lányok, asszo-