Új Szó, 1980. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-24 / 20. szám, csütörtök
VEGE AZ ELÉGEDETLENKEDÉSNEK (?) Oj időszak kezdődött hazánk egyik legnagyobb mezőgazdasági üzemében Tejeladásban már legjobbak a járásban $ Rémiás László és társai jobbat, többet akarnak Pósa Gyula és Molnárooá Margita a papírokat tanulmányozzák, elvégre tudniuk kell minden ről, ami az állattenyésztésben történik [Gazdag József felvételei) A Prágai Épületszerelő Vállalat dolgozói a most épülő Na dediné lakótelepen dolgoznak. A lakótelep építését 1983-ban fejezik he, s összesen 1600 lakást vehetnek majd birtokukba az új lakók. A lakótelepről nem hiányoznak majd az üzletek, bölcsődék, óvodák. a szolgáltató létesítmények sem (Felvétel: ČTK — J. Sýbek) Gyorsabb ütemben fejlesztik a szarvasmarha-tenyésztést A Kassa-vidéki (Košice-vidi ek), járás, de főleg a Kanyapta és Bódva mentének lakossága a környék mezőgazdasági üzemei közül elsősorban a Bodollói (Budulov) Egységes Földmű- vessző vetkeztet tartja szón előtt. A fokozott érdeklődés az- zial magyarázható, hogy a járás mezőgazdasági termelésének .13 százalékát ez a szövetkezet adja, így az, hogy milyen és mennyi kenyér, hús vagy tej kerül az asztalra, nagy mérték ben ettől a 6500 hektáros gazdaságtól függ. A hetvenes évek elején, vagyis röviddel az öt szövetkezetből alakult nagyü zem indulása után különböző vélemények terjengtek a „nagy közös“ életképességéről jelenéről és jövőjéről. Sokan — köztük elsősorban azok, akik az egyesüléssel járó kezdeti nehézségeket semminek vették — a megnagyobbodott szövetkezettől csodákat vártak, vagy legalábbis azt, hogy egyik napról a másikra sokat és jól -termeljen. A k ü 1 ön böz ő m u n ka mód szerek h ez, munkaerkölcshöz és feltételekhez szokott szövetkezeti dolgozóknak hosszabb időbe telt az új közösség szabályaival való megbarátkozás. Eltelt néhány esztendő, amíg kialakultak a meg vá 1 tozo 11 körülményekhez illendő emberi kapcsolatok, közösségi viszonyok. A szövetkezet jelenlegi hely- zetéből már gyanítani lehet, hogy az idő azokat igazolta, akik az erőltetett, gyorsítoti fejlődés helyett a természetes iramú, a feltételek alakulásával egyszerre változó haladásnak a hívei. Az állandóan javuló eredményekből, pontosabban abból, hogy tavaly a bodollói dolgozók 3,5 mázsával több gabonát takarítottak be egy hektárról, mint 1978-ban -— s ez 2 mázsával jobb a járási átlagnál —, a tejeladási tervet már november 21-én, a, húseladást pedig december közepén teljesítették, arra lehet következtetni, hogy a Bódva menti gazdaság kifelé tart a válságosnak ugyan nem, de gyengének nevezhető helyzetből. A szövetkezet tavalyi eredményei közül a tejtermelésben elért már járási méretben is nyugodtan mondható sikernek. Ha figyelembe vesszük, hogy a« elmúlt években éppen ez a termelési ág adta a legtöbb okot az elégedetlenségre és 1979 januárjától áprilisáig 29 ezer liter volt a lemaradás, akkor ez kétszeres sikernek számít. ÍGY LÁTJA A FŐMÉRNÖK Pósa Gyula, az efsz főmérnöke, aki egy éve van ebben a Bódva menti mezőgazdasági üzemben, így értékel: — A Bodollói Efsz 1978-ban 75 ezer liter tejjel maradt adósa az államnak, a fogyasztóknak, így az 1979-es feladataink tervezésénél majd egész évi munkánkkal azt akartuk elérni, hogy ne ismétlődjön meg az eredménytelen múlt. A fejőstehenek állománya számra semmit, minőségre szintén keveset változott, így a feladatunk 1979- ben is olyan volt, mint egy évvel ezelőtt, vagyis 1340 tehéntől 4 millió 400 ezer liter tejet keltett kifejnünk <*s 3 millió 700 ezer litert elaanunk. Hogy milyenek voltak itt a tejtermelés munkamódszerei a múltban, azt nem tudom, azt viszont ismerem, hogy tavaly mit végeztünk. Négy farmunk van, mégpedig Bodollón, jánokon, Malk- rancon és Péderben. Egyik helyen sincsenek modern istállók, s egy-két éven belül lehetetlen a légieket felújítani, esetleg másokkal felváltani. Igaz, a bodollói udvaron hozzákezdtünk egy 500-as szabad tartásos istálló készítéséhez, de átadásával csak 1981 ben számolunk. Tény, hogy a munka produktivitását az új technológia, a korszerű berendezések alkalmazása is növeli, de ehhez a feltételeiket. csak fokozatosan teremthetjük meg. Ahol minden nehézség nélkül keresni és találni lehet valamit, az a takarmányozás. Mi elsősorban ott próbálkoztunk, és úgy tűnik, hogy nemi is eredménytelenül. „ A RECEPT EGYSZERŰ — A kiegyensúlyozott, helyes takarmányozásra törekedünk, ami nálunk annyit jelent, hogy a jószág nyáron a jó legelőn kívül naponta 5—10 kilogramm silókukoricát kap. Abban az esetben, ha a legelő gyengébb a kelleténél, lucernával dúsítjuk a napi takarmányadagot. Talán szoikatlan, hogy a tehenek akkor is kapnak silókukoricát, Krisztián Ferenc nem sajnálja az állatoktól a takarmányt. Van miből, s ez a fontos amikor kedvük szerint ehetíik a jó, friss füvet, de van ennek egy másik oldala is. Előfordulhat, hogy nyáron hosszabb ideig esik, rossz idő van, s az állat a legelőn nem lakik jól. Ha nem volna hozzászokva a siló- kukoricához, akkor azt a böjtös időszakban hiába raknánk elé, nem enné meg. — A téli időszakban változik az étlap. Egy tehén napi étada- ga 25 kilogramm silókukoricából, 15 kilogramm silózott répafejből, 5 kilogramm sze- názsból, 2 kilogramm préselt lucernából, illetve más granulált tápanyagból áll. Természetesen nagy .figyelmet fordítunk az átmeneti takarmányozásra. A tavasziról a nyárira, illetve a nyáriról a télire való átmenet legkevesebb két hétig tart. Ilyenkor fokozatosan csökkentjük, illetve nőve Ijülk az egyes takarmányok mennyiségét. Az abrak adagolása a tehén termelékenységégével van összhangban, ugyanis a normánk literenként harminc dekagramm. Ezt a gondozók igyekezneik betartani. — Kitart az újig? — Bízunk abban, hogy jól terveztünk és a 2000 vagon silókukorica, 250 vagon répa szedet, 301) vagon szemcsés takarmány, valamint a 60 vagon jó minőségű széna és más tárolt szálas takarmány elegendő lesz tavaszig, illetve az újig. NEM KIELÉGÍTŐ AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS — Az 1340 fejőstehenünk zöme fekete-tarka, csupán Mak- rancon vannak szlovák tarkák. Évente ezek 20—25 százalékát kiselejtezzük. Sajnos, az állomány feltöltése nem olyan üszőkkel történik, mint amilyeneket mi szeretnénk. Ezen a téren kooperálunk más mező- gazdasági üzemekkel, de az eredmény eddig nem kielégítő. Nekünk borjúneveldénk van, ahol évente kétszer 1700 állatot gondozunk, míg az üszőmarhák nevelésével az együttműködő üzemek közül a Tornai (Turnianske Podhradie) Állami Gazdaság foglalkozik. Az állatállományunk f eltöltéséhez szükséges mennyiség nagy részét nem onnan, hanem biztosabb, illetve megbízhatóbb ne- veldéikből vásároljuk. HOGYAN TOVÁBB? — Sok a tennivalónk. Rengeteg feladat vár ránk az új technológia és az új berendezések kezelése elsajátításában, alkalmazásában. Korszerű istállókat kell építenünk. Tervünkben szerepel az is, hogy a tehénfarmok számát négyről háromra csökkentjük, s a megmaradókat kibővítjü'k. Igen fontosnak tartjuk a kooperációban történő borjú- és üszőnevelés lényeges kérdéseinek tisztázását, megoldását. Az említetteken kívül tökéletesíteni akarjuk a takarmányozást és az állatokról való gondoskodást. Tudom, hogy az utóbbi téren az újabb előrelépésnek nem lesznek akadályai, hiszen az állattenyésztésért felelős szakembereink, Gabriel Szitt’ai mérnökkel az élen, valamint Molnárévá Margita, Karcsók János, Molnár István és a többi zootechnikus és részleg- vezető, továbbá a Rémiáis, Béres, Weiszer házaspárok, Peleg- rin Amália, Beteg Erzsébet, Hegedűs Ilona, Molnár László, Olajos János, Kovács József állatgondozók, fejők és társaiik lelkiismeretesen végezve teendőiket megoldják a nehéz feladatokat is. x Végezetül hadd említsünk még néhány adatot, amelyek a Bodollói Egységes Földművesszövetkezet tagjainak közös sikerét igazolják. Az elmúlt évben a szövetkezet a járás 22 tejtermelő üzeme közül tejeladásban a legjobb volt, mivel 109,4 százalékra teljesítette a tervet. Az egy tehénre eső fejési átlag elérte a 3300 litert, s ez 435 literrel jobb az 1978-as eredménynél. A múlt tapasztalataiból kiinduló tervben 2,18 koronát számítottak egy liter tej előállításáért, a valóság azonban csupán 1,95 korona volt. A ikassa-vidéki járás legnagyobb egységes földművesszövetkezete — úgy tűnik — jó útra tért. Legyen ilyen eredményes a folytatás Is! GAZDAG JÓZSEF Az elmúlt évben & Naszvadi (Nesvady) Efsz-ben növekedett a leggyorsabb ütemben a tejtermelés — hallottam a Komáromi (Komárno) Járási Mező- gazdasági Igazgatóságon. A tehenek évi tejhozama 250 literrel több a járási átlagnál. A szövetkezet vezetősége még mindig nincs megelégedve az eredményekkel és a távlati tervek, valamint az anyagi ösztönzők hatására idén még több tejet és marhahúst akarnak termelni. A járási szervek szerint a szövetkezetben e terv megvalósítására minden lehetőség megvan. Ezzel az értesüléssel a tarsolyomban kopogtattam be az efsz irodájába, ahol Adam Tvrdoň mérnök, a közös gazdaság elnöke és Ladislav Glič mérnök zootechnikus épp számvetést végzett. — Már vártuk a látogatást — mondotta az elnök. A járási szervek minden módon népsze rűsítik a tejtermelésben elért eredményeinket. Felhívják ránk a figyelmet. Előveszi a kézi számológépet, betáplál néhány adatot és máris kiugrik az eredmeny: terven felül 400 000 liter tejet termeltek. Az 1978-as évhez viszonyítva a tehenek átlagos évi tejhozama darabonként 460 literrel növekedett. A tejtermelésben Ilyen gyors ütemű növekedésre a járásban még alig volt példa, ezért hosz- szan elbeszélgettünk a termelési módszerekről és általában a nagy tejelékenység „titkáról". Az elnök szerint elsősorban nagy tejelékenységü tehenekre van szükség. Elmondja, hogy már évekkel ezelőtt sem sajnálták a pénzt jó fajta tenyészállatok vásárlására. Ennek köszönhető, hogy jelenleg a tehénállomány 75 százaléka már keresztezett. Minden szempontból megfelelő állatokat tartanak. A második helyre sorolja a jó minőségű tömegtakarmány termelését. A szálas és a silótakarmány is mind elsőosztá- lyú, ezért a szemes takarmány egy részét helyettesíthetik vele. Ezt bizonyítja, hogy egy liter tej előállításához csak 26 dekagramm szemes takarmányt használtak fel. Az istállók körül — mintegy. 50 hektárnyi területen — nagyhozamú legelőket létesítettek. A legeltetési idényben hektáronként mintegy 60-^100 tonna füvet termelnek. Már április vége felé kieresztik rajuk a teheneket. A zöld futószalaggal is nagy mennyiségű takarmányt biztosítanak a teheneknek. — Sikerült elérnünk — ál lapítja meg az elnök —, hogy a teheneket egész évben egyforma tápértékű takarmánnyal etetjük. Ezért a téli Időszakban sem sokkal csökken a tejhozam. A harmadik helyre sorolja az állatgondozókat, akik állandóan versenyeznek a legjobb eredmények eléréséért. Megemlíti Horváth Lajost és Vicena Imrét, a legjobb borjúgondozókat. Ök is hozzájárultak ahhoz, hogy száz tehéntől 103 borjút sikerült elválasztani. Viliam Si- moničot; a rábízott hízómarhák napi súlygyarapodása 1,10 kilogramm. A fejők közül Magyar Máriát és Augisztina Fuja- šovát sorolja az elsők közé, akik több mint 400 liter tejet fejtek tehenenként, de Vicena Imre is szorosan mögöttük halad a tejtermelési versenyben, A zootechnikus megemlíti, hogy a hízóállatok Is jól gyarapodtak. A hizlaldában a napi súlygyarapodás megközelítette az egy kilogrammot, azonban a jövőben még nagyobb gyarapodást szeretnének elérni. Az új évben még jobban megéri, hogy több marhahúst termeljenek, mert az új árrendezés következtében kilogrammonként öt koronával kapnak többet, mint eddig A tejért is löbbet fizetnek a felvásárló szervek. Számítása szerint literenként legalább harminc fillér felárat kapnak. Egyrészt azért, mert hektáronként több mint 850 liter tejet termelnek, másrészt azért, mert a tej minősége is állandóan javul. — Az elnökkel már többször végeztünk számításokat és úgv véljük, hogy az új árrendezés után már mind a tejtermelés, mind a szarvasmarhahús terme lés kifizetődő lesz. Ugyanannyi mennyiségű tejért és szarvasmarhahúsért egymillió háromszázezer koronával kapunk többet. Farkas Béla üzemgazdász is betekint a szobába. Egy ideig hallgatja a két vezető fejtegetéseit és szintén számításokat végez. Az eddigi adatok azt bizonyítják, hogy a naszvadi szövetkezet jól zárja az évet, mert szinte minden szakaszon növekedett a termelés és elég nagy haszonnal állították elő a termékeket Tiszta hasznuk is több lesz a tervezettnél. Még hozzáfűzi, hogy az új évben jól indulnak, mert a múlt évben kedvező feltételt teremtettek a termelés növeléséhez. — így igaz — mondja az elnök, hiszen a múlt év hasonló időszakához viszonyítva naponta 500 liter tejjel termelünk többet. Ha továbbra is ilyen gyors lesz a termelés üteme akkor lényegesen több tejet és marhahúst adhatunk el! Az anyagi ösztönzők hatására a jövőben már hústípusú szarvasmarhákat is tartunk. A járáson szerzett értesülés tehát fecíi a valóságot, A szövetkezetben komplex módon oldják meg a szarvasmarha tenyésztés problémáit, minden lehetőséi* felhasználásával növelik a termelést. Erre ösztönzik őket többek között az új felvásárlási árak is. BALLA JÓZSEF
