Új Szó, 1980. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-22 / 18. szám, kedd

•'••/MBsawr Igazi művészi élmény A szlovák kamarazenekar hangversenyéről A Szlovák Kamarazenekar {közkedvelt nevén: Warchalék) lassan fogalommá válik a bra­tislavai hangversenylátogatók körében. Nem véletlen az ein« vezés, hiszen a zenekar művé­szeti vezetője Bohdan Warchal hegedűművész megnyerő egyé- niségével, lelkiismeretes, kitar tó művészi munkájával valóbart vezéralakja az együttesnek. A Szlovák Kamarazenekar az 6 kezdeményezésére jött létre 1960 ban, s megalakulása óta a világszínvonalú együttesek közé küzdötte fel magát. Nagysikerű hangversenyeket adott Európa szinte valamennyi országában, továbbá az Egyesült Államok- ban, Kanadában, Japánban. Az együttes magas színvona­lának titka az elhivatottsággal, szorgalommal végzett művészi munkán kívül a csoport egyes tagjainak kiváló egyéni hang­szertudásában rejlik. Szinte va­lamennyien önálló hangverse- nyékén is fellépnek, elsősorban Juraj Alexander gordonkámé vész, továbbá Hamar Pčler, Vi­liam Dobručký és Szaturi György hegedűsök, Jan Cut és Klatt Kornél brácsások, s úgy> szintén az együttes csemballis- tája, Alexander Cattarino. Programjának összeállításá­ban a Szlovák Kamarazenekar a barokk zene bemutatását he­lyezi előtérbe, erről tanúskod­nak az együttes rendkívül ke­resett, nagy számban megjalO' nő hanglemezei. Hangversenyük elíjő részében is csak barokk muzsikát játszottak, Händel, Vi­valdi és Telemann műveit. Az est nyitószáma Händel Concer­to Grossója, 12 concertóból álló sorozat első műve, a barokk fénykorának egyik legjellegze­tesebb zenei formáját képvise­li A concerto grosso műfaja tulajdonképpen a több hang­szerből álló, nagyobb csoport, az ún. „grossa“ és az általában két hegedűből és gordonkából álló kisebb csoport a „concer­tina" versengésén, témaátvéte­lén alapszik, szerencsésen öt­vözve a szólóhangszeri és ze­nekari hangzást. A Händel mű szólistái Bohdan Warchal, Ha­mar Péter és Juraj Alexander gyönyörű hangzású, egységes hangszínnel játszottak, csodála­tos összhangban a zenekarral, vigyázva a témák átvételének kiegyensúlyozottságára. Hason­ló értékekkel jeleskedő előadást nyújtott a zenekar Antonio Vi­valdi virtuóz A-dúr koncertjé­ben két hegedűre és vonószene­karra, amelyben a második he­ÚJ FILMEK gedű szólamát Jozef Kopelman P játszotta. Üj, kedves színfolt a Szlovák Kamarazenekar együttesen Jirí Stivin sokoldalú, a komoly­zene és jazz területén egyaránt otthonosan mozgó egyénisége. Václav Zilkával, a brnói Kon­zervatórium tanárával együtt nagy sikerrel adták elő Tele­mann folklorisztikus ihletésű, blockflőtére, fuvolára és vonós- zenekarra írt c moll koncert­jét, egy vidám mezei séta ve- rőfényes, fűillatú hangulatát idézve föl a hallgatóságban. Egészen más, komolyabb gon­dolatokat ébreszt a hangverseny befejező száma, Antonín Dvo- rák E-dúr szerenádja vonósze­nekarra, annak ellenére, hogy a mű a zeneszerző életének egyik legboldogabb időszaká­ban, 1875-ben íródott. Az ötré­szes mű folyamán a művészeti vezető, Bohdan Warchal, teljes biztonságról valló gesztusaival, energikus fejmozdulataival tö­kéletes támpontot nyújtott az együttes valamennyi tagjának. Az emócióval teli művet, an­nak minden kis változását is érzékeltetve, rendkívül szug- gesztíven adták elő, állandó feszültségben tartva a hallga­tókat. SIMON MÁRIA HASZNOS KIADVÁNY A matematikaoktatás motiválásának és népszerűsítésének kérdései rA szerző gyakorló pedagó­gus, a topofőanyi gimnázium matematikatanára. Könyve meg­írását a témához kapcsolódó lélektani, pedagógiai és didak­tikai irodalom alapos tanulmá­nyozása előzte meg, s a kiack° ványt a saját pedagógiai gy«~ korlatéban szerzett tapasztala­taival kibővítve adja át az ol­vasónak. Dušan Jedinák geeztíven vall az általánosan Is ismert motivációs tényezők­ről. A könyvet szinte le sem tud­tam tenni, amíg el nem olvas­tam. Ilyen munkát csak olyan matematikatanár írhat, aki kö­zépiskolai tanári tevékenysé­gét nem csupán hivatásnak te­kinti, hanem szakmájának «zeo- vedélyes újítója is. Az ötletek ben gazdag könyv vezérgondo­lata az a meggyőződés, hogy a teljes értékű motiváció az egész nevelési hatás lényege, d korszerű oktatás fő »smérve. A matematika tanítása szaksze­rű volta miatt különös lélek va­ui, didaktikai elveket igényel. A tudományok jelenlegi nagy­mértékű matematizálódása és a matematika tudományos-mű­szaki alkalmazása mellett a* oka tás folyamatába a megm«-* tatkozott a belső motívumok lé­nyeges szerepe, azoké, amelyek függetlenek a jutalmazás nagy­ságától, amelyek célja és ju­talma a tevékenység eredmé­nyes befejezése. A kíváncsiság, rutinszerzés, az igazság meg­ismerésének vágya, a munká­ból, alkotásból, felfedezésből és a játékból fakadó öröm (si­kerélmény} olyan ingerek, amelyek a matematikaoktatás szempontjából rendkívül fonto­sak, A szerző a tanulók apró sikerei elérésén keresztül az egyre nagyobbak eléréséhez ve­zető utat tartja a leghatásosabb motiválásnak. Ezen keresztül emelkedik a tanuló igényszint­je s ezzel együtt teljesítmény* szintje is. A munkaban megtalálhatók a matematika oktatásában fel­használható belső motiváció le­hetősége is. A .szerző tudatá­ban van annak, hogy az emó­ciók jelentősen befolyásolják az iskola teljesítményét. Vala­mennyi tanácsa — legyen az a tanítást vagy a szakkört te­vékenységet érintő — ennek a jegyében fogant. A matematika népszerüsílésére és gyakorlati alkalmazására Is sok példát hoz fel. Bemutatja iskolája Arkhimé­dész című diákújságját, amely segítségével a tanulóknak a matematikához való jobb viszo­nyulását igyekszik elérni; ta­pasztalatai jó ötlettel szolgál­hatnak a tantárgybizottságok munkájához. Néhány hasznos információt kapunk a műszaki főiskolákról is. A matematikai szakirodalom gazdag tárát ad­ja, amikor felsorolja a közép- iskolásoknak szánt irodalmat (kézikönyveket, képletgyűjte­ményeket, megoldott feladatok gyűjteményeitJ, a matematikai látóhatárt szélesítő kiadványo­kat, a népszerűsítő, szórakoz­tató könyveket. Hangsúlyozza a pedagógus szerepét, akit a motivációs hatás fő tényezője­ként említ. Közismert, hogy a kevésbé változatos, ingersze­gény, unalmas, monoton prob­lémahelyzetek, a sablonos fel­építésű és tartalmú órák az ér­deklődés csökkenését és esszel együtt az ismeretszerzés haté­konyságának csökkenését ered­ményezik. Dušan Jedinák szor­galma, bátorsága és hite olyan kiadványt eredményezett, amely szakít a sokszor mechanikusan átvett tradíciókkal és merőben újszerű feldolgozást nyújt. A pedagógiában a kísérlete­zés ma. természetes, s ha ez mentes az öncélúságtól, min­denképpen előrelendítő. Alig hiszem, hogy valamennyi értel­mes kezdeményezést bárki is számba tudna venni. Erre nincs is szükség, hiszen az igazi ta­nítás — bizonyos alapvető kö­telességek mellett — soha sem lehet uniformizált. OLÁH GYŰRGY Az ember arra született, hogy otthon legyen, hogy ott­hon legyen valahol immár —■ akkor (is) mondhatta Tamási Áron, ő is mondhatta, mikor a nagy világbolygásból csak a sóhajai, vágyódásai meg & levelei jöttek haza Farkas- lakára, mondhatta akkor is,’ mondhatta ő is, mondhatta Bartók is, ineg Balázs Ferenc is, mondhatták eme kósza, mert tudni-akaró nagyok, a sokszor-hazátlanok. mondhat­ták „mármarosi románok" is, erdővidéki székelyek is mond­hatták, ama jó ácsok, s ige« a még jobb bögözi ácsok is, mondhatták szorongó lélekkel Galactól Torontóig mindenütt az utakon, a telepeken, ahol az utak az építés, a megisme­rés, és igen, a nagy-nagy sztikségbenl pénzekereset felé vezettek, néha úgy is, hogy ők maguk vezették az utakat, s hát ilyen állásában a vilá­goknak mit lehet tenni este, mikor nem is a szénaillat s nem annyira a Fülebüke meg a Tanorok kaszálói, suvadá- sos oldalai hiányoztak, hanem a valahol rejtélyesen erodált élet, s abban az otthoni jó asszonyi szó, mi köze Szakács Ignácnak ahhoz, hogy mire is, no lám, mire is született az ember eme néha céltalannak tűnő véletlenjében a biológiá­nak! Tamásiról is csak annyit tudhatott, hogy no lám, a árvának, de hiszen kinek ott­hona sincs, az is épít ott hé­vül valahol, s abban él, mert igaz, hogy kelletik . otthon lenni valahol! Fáf az otthon, ki megtagadott. Fáj az otthon a megtagadott, így sóhajt Szi­lágyi Domokos, aki úgyszin­tén örök életében otthonra vágyott, otthonra, no meg ar­ra is vágyakozott, hogy csava­rogna egyet a világban maga is, meg, megadá az ég, mert úgy állunk etzzel az élettel állító­lag, hogy csak erősen kell akarni pl. Lilla szívét, a globe trotter kalandjait, házat s szép hat ökröt, mért megada­tik, csak erősen-erősen kell akarni, hogy el ne kacagja magát az ember, hogy milyen szép és egyszerű minden! hát mire is született az ember, arra-e, hogy megnézze kívül­ről is ezt a világot, mert be­lülről épp elég alkalma van, lesz, arra-, hogy lihegve haza­érjen, vagy arra, hogy csak tarisnyálni járjon haza, nem lehet ezt tudni. Galactól To­rontóig, mert mindenütt dol­gozni kell, ott vagyon-e ott­hon így az ember, ahol dol­gozni TUD, mert másként nem tehet? vagy ott az otthon, ahol a te szavaiddal nyílik a gyer­mekek ajka, vagy ott az ott­hon, ahol ... ó, nagyon fáradt lehetett, mikor azt mondta, arra születtünk, hogy valahol otthon legyünk — még csak azt kellett volna elmondania, hogy milyen is legyen kíviil- belül az az otthon, milyen le­gyen házad körül a szó s mi­lyen belül, milyen legyen a virág s a világ körülötted — vagy az út porában is otthon­ra lel az ember, ha a hazai krizantémok illatát hozza a temetők felől a szél? jaj iste­nem a világ kinek szoros ki­nek tág; mindentudókként já­runk, ha néha bekötött szem­mel is, mert erre születtünk, vadakat, állatokat is magunk­hoz szelídítve, csak hogy me- . legebb, csak hogy otthono­sabb! csak hogy ne a társta- lanság s ne a kényszertársí- tás — hát mire is születtél, fiam? apád szól, hát nem hal­latszik el odáig? CZEGÖ ZOLTÁN PIPIKÉK (cseh) Este van. Egy textilipari szakmunkásképző leánykollé­giumában kihunynak a fények; a lányok nyugovóra térnek. A kamera „végigjárja“ az elsöté­tedett folyosókat; a szobákból hangfoszlányok szűrődnek ki: sóhajok, kuncogások, suttogá­sok — a bakfislányok szigo­rúan bizalmas beszélgetései. A filmnek minden bizonnyal ez a legjellemzőbb jelenete, hi­szen magába sűríti mindazt, amiről az alkotás voltaképpen szól: Mert a Pipikék — Karéi Smyczek fiatal cseh rendező debütáns munkája — nem egy szokványos sztorit, ke-rek törté­netet mesél el, hanem több szakmunkástanuló-lány kisebb- nagyobb gondjait, sérelmeit, csalódásait, örömeit bemutatva, a fiatalok égy rétegével foglal­kozik; azokkal, akik vidékről kissé fanyar, hideg-objektív stí­lusává l érzékei sti a lányok el­lentmondásos, gyakran csapon­gó életét. A film életképszerű betétei, a valósögrögzítés alao- ján nyernek mély tartalmat és értelmet — művészi hitelessé­get. Mindez alkalom egy prob- lémátlannok látszó, lényegében mégis problematikus életforma, életkor megvilágítására, e f>a talok magatartásának vizsgála­tára. Az alkotónak ez a törekvése — ha nem is hibátlanul, de — mindvégig érvényesül; az ala­kok hitelesek, a rendező megfi­gyelései töltést és tartalmat adnak az egyébként vékony eirecskén folydogáló mesének. Ám nem csupán egy életformá­ra akarja a rendező rányitni a néző szemét; a felnőtté válás folyamatát is elénk tárja, an­vagy nevelőotthonokból kerül­tek a leányszállásra, s régi gyö­kereikből elszakadva az új tár­sadalmi közegben próbálnak gyökeret verni. Ezt a nemegy­szer igazságtalanul elítélt Ifjú réteget igyekszik megérteni a film. A látszat mögé pillant. Legjobb jeleneteiben olyan, mint egy jól komponált, megle­sett, hatásosan összeállított do­kumentumfilm — a mindenna­pokról, a szürke hétköznapok varázsáról. Az Irena Charváto- vá forgatókönyvéből készült al­kotás problematikája tehát ele­venen élő, ahogy mondani szo­kás, valós. A film tehát nem konstruált, ereje éppen termé­szetességében, megszerkesztet- lenségében, a „nyers“ valóság­ról közvetített gazdag informá­ciós anyagában van. A rende­ző érzi a vaióság folyamatának a ritmusát, jó szeme van a rész­letek megfigyelésére, a maga nak minden ellentmondásossá­gával: a lányok görcsös merev­ségétől és gátlásosságától, túl­érzékenységén és felszabadul t- ságán, szerelmi fellobbanásain, futó kalandjain és szorosabb érzelmi kötődésein át legbein- sőbb énjükig. Bemutatja a lá­nyok mikrokörnyezetét: a leányszállás igazgatónőjét, ne­velőjét és a szövőgyár műveze­tőjét. (A szövőgyárba járnak a lányok szakmai gyakorlatra.) Sok mindent látunk a film­ben, s az alkotónak ezt a sok mindent sikerült keretbe fog­lalnia, s ezáltal értékes monda­nivalót közvetítenie. A film át­gondolt, szerkezete egységes, stílusa következetes. A mű va­lóban szép pillanatokkal aján­dékozza meg a nézőket, a cseh filmművészet pedig gazdagabb lett egy ígéretes tehetségű reá- dezővel. rokonszenves csirkefogó (francia) Nagy vonzereje van ennek a francia komédiának: BelmondiK Egyénisége sokakat csábít a moziba, s rajongói ezúttal sem csalódnak benne, hiszen ugyan­olyan, mint amilyennek a leg­utóbbi filmjéből ismerjük: já­téka könnyed, mosolya csibe szes. Ö a rokon szenves csirke fogó (ki is len* ne más?). Vál­lalkozó kedvű és szellemű, a feje állandóan tele van tervek­kel, ötletekkel nem kel! túlsá­gosan igénybe vennie szellemi képességeit, hogy gondtala­nul éljen. Állan­dóan cselek­szik, egy percig sem tétlenke­dik. Ujja köré csavarja a’ jó­módú idős höl­gyeket, orruknál fogva vezeti a gazdag nagyiparosokat. Min­den „szerepre“ vállalkozik, csak dolgoznia ne kelljen. Ha a helyzet úgy kívánja, egy gyáros elkényeztetett fiacs­kájává „vedlik“, ha kell, híres közgazdásszá, vagy akár atom­tudóssá változik; láthatjuk őt bohém milliomosként, síbajnok­ként, sőt autóversenyzőként is. Nagystílű kalandor és ügyeske­dő. Nagy dumájával mindenkit becsap, mindenkinek túljár az eszén, mégis rokonszenves. Ám neki is van gyengéje: nem tud ellenállni a bájos hölgyek­nek, kacér mosolyukkal köny- nyen leveszik őt a lábáról. Jean Becker rendező filmje jellem- és helyzetkomikumra épül; a középpontban Jean-Paul Belmondo játéka. Szerejje test* Belmondo — síbajnok szerepében hezálló. Kitűnők a partnerei: Nadja Tiller, Mynene Demon- geot, Stejania Šandrelli, Maria Pacomé, Jean-Pierre Mariell, Philipp Noiret. A film nem szűkölködik sem öletekben, sem fordulatokban, s ha he­lyenként a tempója lanyhul, Belmondo ellenállhatatan moso­lyával, turpisságával képes fe­ledtetni az üresjáratokat. A ko­média sok kisehb-nagyobb ka­land, szélhámosság története, melyet persze nem S7=?bad ko­molyan venni. (tölgyessy) 1S80. I. 22. A cseh film egyik jelenete Arra születtünk miénk vala s elcsavargott szé­pen az is, de nem baj, dolga lehetett arrafelé, de majd: ha- zajő az is, mert mi sem kirán­dulni gyűlénk össze itt s nem is gyűlésezni, de dolgunk akadt itt s épp pénz is kerül, ó, mert mire is születik a gyermek, arra, hogy kérjen, mert kell a kenyér annak az

Next

/
Thumbnails
Contents