Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-07-22 / 29. szám
> Ar * TUDOMÁNY TECHNIKA AZ ÓCEÁNOK ENERGIÁJA Közismert, hogy a Hold és a Nap vonzása apályt és dagályt okoz a tengerekben. Az óceánok vizének hőmérsékleti különbségei hatalmas méretű áramlásokat hoznak mozgásba, a szél és a földrengések hatására pedig kisebb-nagyobb hullámok keletkeznek. Ezek a mozgások a becslések szerint körülbelül 8 trillió kW energiát adhatnak az emberiségnek, tehát százszorosát a világ összes jelenleg működő vízi erőműve teljesítményének. AZ APÁLY—DAGÁLY ERŰMÜVEK Az apály és a dagály közötti szintkülönbségek különösen nagyok az Atlanti- és a Csendes-óceánban. A La Manche-on ez a különbség eléri a 15 métert, a Fundy Bay kanadai öbölben pedig a 18 métert. Az eddigi legnagyobb különbségeket egyébként a Severn ír folyó öblében, valamint az argentínai Szt. Mátyás-öbölben mérték. Igen reménykeltő még az Ohotszki-, Barents- és a Fehértenger, amelyek intenzív mozgása körülbelül 200 GW teljesítményt képvisel. Apály—dagály erőművet csak ott lehet építeni, ahol mély, sziklás partokkal övezett öböl választható el a tengertől. Az amerikaiak ilyen célból kísérletet tettek a Passamaquoda- öböl egy részének elzárására, ds jelentős befektetések után 1936-ban kénytelenek voltak abbahagyni a munkát a tengerfenék kedvezőtlen geológiai feltételei miatt. Az első apály—dagály erőművet csak 1967-ben sikerült a franciáknak üzembe helyezniük a Ráncé folyó öblében Szt. Malo mellett. A csaknem 750 méter hosszú betongátban a hajózsilipek mellett 24 horizontális Kaplan-turbinát helyeztek el. Az építkezés az apály—dagály 15 méteres szintkülönbségének állandó rohamai mellett hat évig tartott, s nagyon értékes tapasztalatokat hozott az ilyen típusú erőművek építésében. Ma ez az erőmű akkumulációs rendszerként működik. Dagálykor turbinákat hajt az öbölbe áramló víz és áramot termel, s amikor már mindkét oldalon kiegyenlítődik a víz szintje, a generátorok és a turbinák hálózati áramot fogyasztva szivattyúkká változnak, s további tengervizet emelnek át az öbölbe. Így a gát mögött a folyóvíz hozamával együtt sok víz halmozódik fel, amit apálykor áramtermelés közben engednek ki a tengerbe. Az erőmű 240 MW-os maximális teljesítményének azonban így is mindössze 25 százalékát érik el, az energetikusok tehát csak 60 MW villamos energiával számolhatnak. A Kola-félszigeten a Kiszluji- öbölben 1968. december 28-án helyeztek üzembe egy szovjet és egy francia turbinát az itt felépített kísérleti apály—dagály erőműben. Az erőmű betonblokkját száz kilométerrel távolabb készítették el, s a tengeren szállították a 35 méter széles sziklás öbölbe, ahol azt előre elkészített alapra süllyesztették. A kísérlet arra irányult, hogy kitapasztalják az ilyen erőművek viselkedését a sarkkörön túli területeken. Az erőmű blokkja ugyanis apálykor —30 Celsius-fokos fagynak van kitéve, s naponta kétszer önti el a tenger meleg vize. Az ilyen hőmérsékleti kilengéseknek csak a műanyagokkal, főleg habszivaccsal szigetelt beton képes ellenállni. A kiszluji kísérleti erőmű már túlélt tíz fagyos évszakot, s még mindig szilárd a betonja. E tapasztalatok alapján a szovjet energetikusok egy nagy apályerőmű építését tervezik a Fehér-tenger partján, a Meze- nyi-öbölben. Itt 10 km hosszú és 15 méter magas vasbetongát zárja majd el az öböl bejára tát. Az 1300 MW teljesítményű generátorokat csak apály idején fogják üzemeltetni, hogy a víz ne hordjon homokot az öbölbe. Hasonló megoldást fognak alkalmazni az angol mérnökök is a Severn folyó torkolatánál tervezett apályerőmű építésénél. A világ legnagyobb apályerőművét egyébként a szovjet Gidroprojekt tervezi- a Fehértengeri Travjanoj-Mgla foknál. Az 50 kilométer hosszú és 15 méter magas gát mögött 850 km2 felületű akkumulációs víztároló létesül. A gátban 800 turbinát heyeznek el, s az áramfejlesztők együttes teljesítménye 14 000 MW lesz. A tervezők a bevált csehszlovák HONE kisnyomású vízturbinák alkalmazásával számolnak. A HULLÁMERŰMÜVEK Ezek az erőművek a hullámok által létrehozott statikai és dinamikus nyomáskülönbségeket változtatják villamos energiává. Eddig mintegy 300 javaslat készült el, ezek kivétel nélkül part menti létesítményekre vonatkoznak. Nagyobb távolságokról ugyanis bonyolult dolog lenne partra szállítani a kitermelt villamos energiát. Az első bójaerőművekkel Isaacs professzor folytat kísérleteket a hawaii partok mentén a Kaliforniai Egyetemről. Nagyobb bójákat horgonyzott le a tengerben, százméteres vízbe merülő csővel. A bója függőleges mozgása, amely a hullámzás következménye, pumpás kúthoz hasonló munkát végez a csőben. Egy visz* szatartó szelep megőrzi a keletkező nyomást, így a bója alatti tartályban mintegy 2 at- moszférányi nyomás állandósul, amely vizet hajt a bójában elhelyezett turbinába. Egy hul- lámbóia átlagos teljesítménye 50 kW, de ezek csak kísérleti modellek lényegesen nagyobb méretű berendezések építéséihez. A hidrosztatikus hullámerőművek működése azon alapszik, hogy a tengerpart közelében a hullámzás állandóan változtatja a vízoszlop magasságát és ezzel a fenékre gyakorolt nyomást. Ezeket a nyomásváltozásokat rugalmas membránok veszik fel, s a keletkezett erőt egy parti nyomásakkumuláló berendezésbe továbbítják. A nyomásakkumuláló berendezés légnyomásos vagy hidraulikus motorokkal működteti az áramfejlesztőket. Ennél az eljárásnál a part közelében betonszőnyegbe ágyazott műanyag csöveket helyeznek el a víz alatt, amelyek körülbelül 30 méter hosszú, rugalmas fedelű kamrákkal vannak összeköttetésben. A csővezetékben és a kamrákban áramlik a nyomásközvetítö közeg. Húsz ilyen 200 méter hosszú műanyagcsatorna 16 MW teljesítményt nyújthat, ami egy 12 ezer lakosú kisváros energetikai szükségleteit fedezheti. Nemrég helyeztek üzembe egy ilyen erőművet az Aschika-szigeten a Tokiói-öbölben, amely egy világítótornyot táplál villamos energiával. Egészen más koncepciót képvisel a PLOEG tervezet, amely egy közös tengelyre kapcsolt úszókarendszerből indul ki. Ezt a tervezetet S. H. Salter, edinburghi professzor dolgozta ki. Az úszókák egyik végüknél csatlakoznak a közös tengelyhez, s a hullámtarajok hatására különböző mértékben kilengő mozgást végeznek. A tengely belsejében elhelyezett áttételek ezt a mozgást viszik át egy generátor hajtására. Az angliai tengerpartok közelében egy folyóméternvi hullámerő mű 60 kW teljesítményt tud kifejteni! Hasonló jellegű az a hullámerőmű is, amely Skócia partjainál működik, és egy parányi, 1 kW teljesítményű generátort hajt. Természetesen ez is csak egy kicsinyített kísérleti példánya az elképzelt naev méretű hullámerőműveknek. A „Wa- veoower“ nevet viselő hullám- erőmű feltalálóra nem más, mint Sir Christopher Cockerell, a légpárnás járművek elismert „atyja“. Ez a berendezés tu- lajdonkéDpen egy lehorgoly- zott háromrészes acéltutaj. Középső részében van a hidraulikával működ tel ?. ti generátor a két széléhez pedig csuklósán kapcsolódó, s a hullámok hatására kilengő mozgást végző, téglalap alakú úszókák csatlakoznak. A háromrészes acéltutaj így a hullámzást ko- pírozza a tenger felszínén. A csuklós csatlakozásnál keletkező szögelhajlás erőátviteli karokkal egy hidraulikus motort mozgat, amely viszont egy áramfejlesztőt működtet. Az energiaválság arra ösztönzi az emberiséget, hoev minden lehetséges forrást kihasználjon a szükséges kilowattórák előteremtésére. Az óceánok vizében pedig sok kilowattóra rejlik ... ING. JAN TÜMA KIRÁLYI Egy kanadai cég hordozható vécét hozott forgalomba, melynek a Royal Flush (királyi öblítés) nevet adta. Egy ontariói fizikus fejlesztette ki, aki elégedetlen volt az ilyen berendezések eddigi színvonalával. Ez a higiéniai különlegesség jól érvényesül sportpályák mellett, felvonulások, ünnepélyek alkalmából, építkezéseken, hétÖBLÍTÉS végi házaknál, s a természet lágy ölében rendezett piknikeknél szinte nélkülözhetetlen. A „királyi öblítést“ egy 319 literes tartály, egy pumpa és egy csővezeték teszi lehetővé. Az öblítés lábnyomásra hozható működésbe. A tartályt 45,5 liter vízzel, valamint RF 100 jelzésű speciális vegyszerrel kell feltölteni, amely tökéletesen elhárítja a bűzt és a baktériumokat, s disz'pergálja az oldatban a szilárd ürüléket. Egy feltöltés 1500 használatra elegendő, utána a -tartályt a pumpa segítségével ki kell üríteni. A vécé állítólag —20 C fokos fagyban is üzemképes, alacsonyabb hőmérsékletnél melegítőt kell a tartályba helyezni. A fülke falai és tartozékai könnyű, jól mosható poliészterből készültek. A tartály az ülőke alatt van elhelyezve. Fenn- költ, monarchista ízű elnevezése ellenére ötletes és hasznos találmányról van szó. (LL) IDEÁLIS FŰTÉS IDEÁL-LAL Manapság, amikor állandóan növekszik az energiafogyasztás, s egyre takarékosabban kell gazdálkodni az energia minden fajtájával, az energia- takarékos fűtésnek különösen nagy jelentősége van. Ilyen szempontból fejlesztették ki azt az akkumulációs, éjszakai áramot fogyasztó villanykályhát is, melynek gyártását a Hrochüv Tynec-i Kelet-csehországi Téglagyárak nemzeti vállalatban készítették elő. A gyors gyártási fölyamatot építőelemes megoldással teszik majd lehetővé. A kályha szétszedhető, ami lényegesen megkönnyíti a szállítását. Műszaki újdonságnak számít a beépített termosztát, amely a hő ak- kumulálását a tényleges szükséglet szerint szabályozza. Az IDEAL akkumulációs kályhák családjába 2, 3, 4, 5 és 6 kW- os egységek fognak tartozni. Jelenleg még kis sorozatban gyártják az üzemi kísérletekre szolgáló kályhákat, a fogyasztói gyártást 1980-ban kezdik el. (JOSEF ZiLiK) HŰTÉS NAPSUGARAKKAL A közeljövőben építi tel az NSZK-beli Dornier vállalat Egyiptomban az első szoláris hűtőraktárat. amelynek tervein két esztendeig dolgoztak. A Dornier-féle szoláris kollektorok akár előregyártott, akár összeszerelt modulok alakjában beszerelhető fűtőcsöveket tartalmaznak, amelyekből a helyszínen állíthatók össze a kívánt berendezésék. Előnyös tulajdonságuk jó hővezető képességük, alacsony hőkapacitásuk — ami gyors felmelegedést tesz lehetővé —, faggyal szembeni ellenállásuk és az a képességük, hogy 100 C° hőmérsékletig m ű k ö d ésk é pesek. Az egyiptomi hűtőraktárnál a hőcsövek egy abszorpciós típusú fagyasztórendszerrel vannak összekapcsolva, amely rendszerben hűtőközegként ammónia-víz keveréket használnak. A Dornier vállalat szoláris energiával foglalkozó csoportja szerint ez a hűtési rendszer messzemenően versenyképes lesz a hagyományos kompresszoros rendszerrel, miután karbantartási és üzemeltetési költsége rendkívül alacsony, üzemanyagot nem igényel. A nagy hűtőhelyiséget gyümölcs, főzelékféle és hal tárolására kívánják felhasználni, amelyek nagy része veszendőbe megy a fejlődő államokban. A hűtőházban 24 óra alatt 300 kg termék hűthető le környezeti hő mérsékletről tárolási hőmérsékletre. A raktározási hőmérséklet állandóan 0—3 C° között tartható. Csekély módosítással felhasználhatóvá kívánják tenni az ilyen hűtőházákat Egyiptom különböző vidékein, különösen a termékszállító pontonokon, ahol kéznél van a hőelvezetőként szükséges víz. A gyártók jelenleg még a rendszer egyes alkatrészeinek egyszerűsítésével foglalkoznak, később Egyiptom maga kívánja a hűt,őraktára- kat előállítani. (Technika) ◄ Ilyennek képzelte el Sir Christopher Cockerell a „Wavepower“ hullámerőművet. Alul az erőmű hosszanti irányú keresztmetszete látható: A — a tutaj középső része a gépházzal, B — az erőátviteli berendezés, C — a hidraulikus henger 1979. A PLOEG hullámerőmű-rendszer vázlatos rajza. A bal alsó sarokban a tengelyben elhelyezett áttételes erőátadó berendezés látható
