Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-07-22 / 29. szám

ÚJ szú Nagyító alatt a közúti közlekedés A közúti szállítás és általában a motorizmus dinamikus nö­vekedése jelentős vonása népgazdaságunk fejlődésének. Az el­múlt tíz év alatt a közúti szállítások intenzitása több mint há­romszorosára nőtt. jelenleg a népgazdaság szállítási igényei­nek — beleértve a személyszállítást is — több mint 70 száza­lékát a gépkocsiforgalom bonyolítja le. Ennek megfelelően rohamosan növekszik a közúti motoros járművek száma. 1977- ben Csehszlovákiában 1 millió 900 ezer személyautót és 4 millió 239 ezer egyéb közúti járművet tartottak nyilván. 1977- től a járművek száma évente kb. kétszázezerrel nő. A motorizmus rohamos fejlődése, vitathatatlan gazdasági hasznossága és a lakosság szabad idejének kihasználását gaz­dagító jelentősége mellett — amint erre a Szövetségi Gyűlés júniusi ülésén a képviselők is rámutattak — bonyolult, sok­szor megoldhatatlánnak tűnő társadalmi és gazdasági prob­lémát is jelent. E fejlődéssel járó gondok közismertek: a köz­úti balesetek számának szüntelen növekedése, az életkörnye­zet pusztulása, a közlekedésirányítás szervezőire háruló egyre bonyolultabb követelmények és nem utolsósorban a jármű­parkolóhelyek kritikus hiánya. Annak ellenére, hogy az illetékes kormányszervek rendkí­vüli figyelmet és jelentős eszközöket fordítanak e problémák megoldására — a közúti közlekedés korszerűsítésére, a közúti autóforgalom biztonságának fokozására stb. —, a közlekedési baleset-statisztikák adatai — amint arról olvasóinkat rend­szeresen tájékoztatjuk — egyre szomorúbb képet nyújtanak a közúti közlekedés árnyoldaláról. A közlekedési balesetek során bekövetkezett emberélet-vesz­teségek semmivel sem pótolhatók, s a balesetet súlyos testi sérülésekkel túlélők vesztesége is aligha orvosolható teljes mértékben a baleset-biztosítással. Aligha mérhető fel pontosan a közúti balesetek során keletkező anyagi és gazdasági kár. Közlekedési balesetek következtében naponta ezrek nem áll­hatnak munkába, s ápolásukra sok száz orvosra, egészségügyi dolgozóra van szükség. A közlekedésbiztonsági felmérések szerint egy közúti bale­set során életét vesztő személy egyben 1 millió 740 ezer ko­rona népgazdasági kárt is jelent. A közlekedési baleset során súlyos sérülést szenvedett, de életben maradt ember 984 ezer korona, a következmények nélküli sérülést szenvedő 65 ezer korona, a könnyű sérülést szenvedő személy 2600 korona vesz­teséget jelent a népgazdaságnak. Az 1977. évi baleseti-statisz­tika közelebbi vizsgálatából kitűnik, hogy ebben az évben a közlekedési balesetek 7,6 milliárd koronával terhelték meg az állampénztárt. Ez az összeg elegendő lett volna számos új iskola- vagy kórház felépítéséhez, s 1978-ban például teljes mértékben fedezte volna a Tüzelőanyag- és Energetikaipari Minisztérium beruházási költségvetését. Ezek a tények ráirányítják a figyelmet mindazoknak a szer­veknek és szervezeteknek a tevékenységére, amelyek feladat­körébe tartozik a közúti baleset-megelőzésről való gondosko­dás. A közlekedési baleset-elhárítás fontos része a közlekedés­ben résztvevők nevelése, a közlekedés szervezésének tökéle­tesítése. Természetes követelmény a gépkocsivezetők szakkéo- zettségének elmélyítése, hiszen a balesetek előidézői közt övék a sajnálatos elsőbbség. Különösképpen időszerű a sze­szes ital fogyasztása következtében elkövetett kihágások meg­előzése. Csak 1978-ban 12 389 gépkocsivezetőt bírságoltak meg szeszesital-fogyasztás miatt. Az eddigieknél még hatékonyabbá kell tenni a helyes közúti közlekedés alapvető szabályainak tanítását az óvodákban és az iskolákban. A biztonságos közlekedés, a baleset-megelőzés kérdéseinek állandó napirenden tartása napjainkban a legszélesebb nyilvá­nosságot érintő közügy. Különösen ezekben a hetekben, a sza­badságidény csúcsforgalmában — és a biztonságos közlekedés hónapjában — időszerű tudatosítani mindannyiunk felelőssé­gét a közúti balesetek megelőzéséért. SOMOGYI MÁTYÁS Türelmes oktatok Miután felkerestem a Somor- ján ISamOrín) működő autós­iskolát, és elbeszélgettem az ott dolgozó SENAN' SÁNDOR igazgatóval, valamint HALÁSZ JENŐ és SV1TEK JÁNOS okta­tókkal, megváltozott a vélemé­nyem; ez a látszólag könnyű foglalkozás valójában megter­helő és nagy figyelmet igény­lő munka. Az 1958 ban megalakult au­tóközlekedési tanintézet fejlő­dését pár szóban is el lehet mondani: változtak az igények, megnövekedett az érdeklődés. Hamarosan kinőtték a tanter­meket. 1971-ben jött az ígéret a járási építkezési vállalattól, bővíteni fogják az iskolát. A telket még abban az évben megkapták, azóta nem történt semmi. Jelenleg, hogy a fel­ajánlott terület ne álljon üre­sen, bevetették kukoricával. Mindezt Sefían Sándor mondta el és hozzátette: — Tessék csak elképzelni, mi a forgalmas főút mellett va­gyunk. Az örökös zaj zavarja az oktatást. És még valami. Nincs raktárunk, pontosabban garázsunk a teherautónk részé­re. Télen-nyáron. a tűzoltószer­tár udvarán garázsolunk .. — Hányán teszik le évente a vizsgát? — Átlag 400 jelentkezőnk vizsgázik. Kétharmad részben bevonulás előtt álló fiatalok. — M>t kell tudnia egy jó ok­tatónak? — Először is — veszi át a szót Halász lenő — értenie kell az autókhoz. Legjobb, ha autómechanikus az illető. Kell, hoay legyen érettségi bizo­nyítványa, és feltétlenül ren­delkezzen pedagógiai mini­mummal is. — Személy szerint mi a leg­nagyobb nehézségük és örö­mük? — Nehéz összhanaot terem­teni a tanulók között. Csak pay példa. Fgy osztályba jár a tanító, a mérnök, az eszteraó- lyos, a munkás és az eayetemi hallgató. Amit o mérnök ter­mészetesnek vesz, az nehézsé- oet jelenthet, a munkásnak. Meg kell találnunk a közös hanaot. s ez bizony nem a lea- envszerűbb feladat. Örömünk akkor igazi, ha eau-egy sike­res vizsna után átadhatjuk a ho'tási ioarnlvánvnkat. Mén mielőtt elbúcsúztam vol­na. gr. indulásra várók közül CSIZMADIA SÁNDORTÓL kér­deztem meg. milyen nevelők­nek tartiák az autósiskola al­kalmazottait. — Oktatóink nem türelmet­Ipnpk. ha valamit rosszul csi­nálunk. Inkább méo pgyszer pimnayarázzák. mit kell ten­nünk. SZ^VCSO- i/fp. mprt megtanulunk jól, baleset nélkül vezetni. KERTÉSZ LÍDIA SEBESSÉGKORLÁTOZÁSOK n< Bia KÜLFÖLDÖN 1979. VII. 22. 17 A napokban sokan utaznak kocsijukon kül­földre, autós túrára, kirándulásra. Az alábbiak­ban — a Süddeutsche Zeitung nyomán — a földrészünkön 'érvényben levő maximált se­bességhatárokat tesszük közzé. Ezt az összeál­lítást hazánk autósainak különösen a figyel­mébe ajánljuk; hiszen a mi útjainkon törvé­nyesen előírt sebességkorlátozás — mint is­meretes — nincsen. A táblázat tartalmazza azt is, hagy melyik államban kötelező a bizton­sági öv. Az oszlopok jelentései: 1. a biztonsági öv kötelező, igen; nem. 2. maximális Sebesség egyéb úton, km/óra 3. maximális sebesség autópályán, 'km/óra: 1. 2. 3. ND.K igen 90 100 Belgium igen 90 120 Bulgária igen 80 120 Dánia igen 80 100 Finnország igen 80 120 Franciaország igen 90 130 Görögország nem 80 100 Nagy-Britannia nem 96 112 Írország nem 96 96 Olaszország nem 90—110 90—130 Jugoszlávia igen 80 100 Luxemburg igen 90 120 Hollandia igen 80 100 Norvégia igen 80 90 Ausztria igen 100 130 Lengyelország ■nem 100 100 Portugália nem 80 100 Románia nem 80—100 80—100 Svédország igen 70 100 Svájc igen 100 130 Spanyolország igen 90 100 Törökország nem 90 90 Magyarország igen 100 120 Szovjetunió igen 90 — Megjegyzés: Olaszországban és Romániában a henger lökettérfogatától függ a sebesség- korlátozás mértéke. Bulgáriában viszont a „fiatal“ autósokra egy külön szabály vonatko zik: az új jogosítvány tulajdonosa az autópá­lyán két évig .maximálisan 100, egyéb úton pedig 70 km/óra sebességgel haladhat csak. Az NSZK-ban csak „ajánlott“ sebességkorláto­zás (130 km/óra) van érvényben az autópá­lyákon. (mot.) «• MÉSZÁROS FERENC Személygépkocsik hibafelismerése és helyszíni javítása 3 A gyújtcberendezés okozta hibák és javításuk 1. ábra — Akkummulá- toros gyújtóberendezés felépítése: 1 akkumulá­tor; 2 gyűjtáskapcsoló; 3 gyújtógyertyák; 4 meg­szakító; 5 elosztó; 6 gyújtótekercs A hiba felismerése Ha meggyőződtünk arról, hogy nem az akkumulátor gyengesége a sikertelen indítás oka, vegyünk ki a motor hengeréből egy vagy két gyújtógyertyát (középről). Ha elektródáik szárazak, az üzemanyag-ellátásban, ha benzin- lucskosak, a gyújtóberendezésbsn keressük a hibát! A gyújtóberendszés hibáit a következő sorrendben ke­ressük: Ellenőrizzük szemrevételezéssel a kábelcsatlakozásokat. Gyújtáskapcsolótól a gyújtótekercsig, ill. a gyújtóte­kercstől az elosztőszerkezetig végezzük el az ellenőrzést. Ellenőrizzük, hogy a gyújtótekercs (transzformátor) nagyfeszültségű vezetékénél — amely az elosztófedél kö­zépső részébe csatlakozik — van-e szikra? Az elosztófedél közepéből kihúzott gyújtókábelt kb. 1 am-re 'közelítsük a motortesthez, önindítózás közben ké­kes-fehér fényű szikrának kell megjelennie (2. ábra). Ha egyedül vagyunk, adjunk gyújtást (ne ön- indltózzunk!), az elosz­tófedelet a lemezrugó kétoldali lehajtása — ahol csavarokkal van rögzítve, ott a csavarok oldása — után emeljük le. Ezután csavarhúzó seeítségével a megsza­kító kalapácsot elmoz­dítva az üllőtől, ellen­őrizzük a szikra „átug- rását“. (Ha a kezünk nedves vagy sérült a vezeték, előfordulhat, hogy a „nagyfeszültssg“ megráz bennünket. Szá­mítsunk erre, bár ez nem veszélyes, ds kel­lemetlen érzés. Elkerülhető, ha bőrkesztyűvel, vagy szige­telt fogóval fogjuk meg a kábelt.) Ha az elosztófedél középső részébe csatlakozó kábelen van szikra, akkor azt ellenőrizzük, hogy van-e a gyújtó­gyertyák elektródáin? Ha az elosztófed'slet levettük, akkor szereljük vissza, és a korábban kivett gyújtógyertyák egyikét dugjuk a hen­gerekhez menő nagy feszültségű kábel gyertyapipájába. A gvertyanipa szigetelt részét megfogva helyezzük a mo­tortestre úgy. bogv a gyertya fém része érintkezzen a mo­tor fém részével. Önindítózás, vagy kézi indítőkarral való motor forgatás közben a gyertya elektródái között (két­ütemű motornál minden fordulaton, négyütemű motornál minden második fordulaton) a kékes-fehér szikrának meg kell jelennie. Ez az elektromos szikra csak abban az esetben tud lét­rejönni, ha az elektródák szárazak, tiszták, és az egymás­tól való távolságuk megfelelő. Tehát, ha kivételkor a gyertya elhasználódott, benzinlucskos, erős koksz lerako- dású vagy az elektródái sérültek, először ezeket tisztítsuk meg, Illetve cseréljük ki. 2. ábra — Gyújtótekercs nagy- feszültségű vezetékénél, a szik­ra ellenőrzése * Ha az elosztófedél középső részébe csatlakozó kábelen van szikra, de a gyújtógyertya elektródáin nincs, akkor a hibát az elosztószerkezetben kell keresni. Ebben az esetben emeljük őrizzük a következőket: Nem repedt-e az el' osztófedél? Repedés esetén — ha nincs tartalék elosztófe­delünk — kés hegyével a hajszálrepedéseket tisztítsuk, mélyítsük ki kb. 0,5 mm mélyre. Nem akadt-e fel az el­osztófedél közepében le' vő szénrúd? A rugós terhelésű szénrudat a tartóhüve­lyében, a rugó ellené­ben óvatosan > hossz­irányban feszítsük meg (3. ábra). le az elosztófedelet, és ellen­3. ábra — Rugós terhelé­sű szénrúd vizsgálata: a rúgó előfeszítése

Next

/
Thumbnails
Contents