Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-07-22 / 29. szám
ozsrn á ' 1979. VII . 22. A TUDEH PÁRT ÉS AZ IRÁNI FORRADALOM BESZÉLGETÉS NUREDDIN KIANURIVAL j== Irán nemrég Iszlám Köztársaság lett. Az iráni nép a szavazóurnánál is ugyanolyan egy- = ségesen erősítette meg, hogy nemet mond a monarchiára, ahogyan az előző hetekben és == hónapokban forradalmi harcát vívta a sah gyűlölt rendszere és haszonélvezői ellen. -Ezzel a Perzsa-öböl menti 'országban véget ért a két és jél évezredes zsarnoki uralom. Iránban ez év márciusa végén tartották meg a népszavazást az iszlám köztársaság megalakításáról. Képünk Kom város főterén az egyik szavazóhelyiség előtt készült (CSTK-felv.) Nureddin Kianuri, az Iráni Néppárt (Tudeh párt) Központi Bizottságának első titkára az iráni forradalmat „évszázadunk egyik legkimagaslóbb eseményének nevezi“. Csodálattal adózik az iráni hazafiak hűségének a nép ügye iránt. A forradalmi harcok és a tüntetések tetőfokán például a lakosság önsegélyszervezetei vették át országszerte a szegénynegyedekben az ellátást. Amikor a sah csapatai februárban 4000 harcost lemészároltak, a véradóállomásokon óriási sorok kígyóztak: férfiak, nők és gyermekek ajánlották fel vérüket. A teheráni rádió már két nap -múlva azt jelenthette, hogy több vérre nincs szükség. Még a külügyminisztériumban is forradalmi jelszavak tűntek fel: „Ki az amerikaiakkal Iránból!“ „Lépjünk ki a CENTO-ból!“ — Vallóban elmondhatjuk, hogy egy gengszterekből és banditákból álló csoporttól eltekintve, az egész nép felkelt a sah ellen — jelenti ki Nureddin Kianuri. — A szervezett ellenállás, a hősiesség sok sok példája: a forradalmi akciók lendületének és robbanékony- ságának titka. Hadd meséljek el erről még két epizódot — egy vidámat és egy igen meg- rendítőt. Teheránban egy tizenhárom éves fiú kiállt az utcára és így kiabált: „Kiáltsatok halált a sahra!" Egyre többen verődtek köréje és harsogták: „Halál a sahra!“ Amikor a fiú a csoportot eléggé népesnek találta, az utca másik végébe szaladt, s ott újrakezdte az „akciót“. — A második epizód: amikor a tavaly szeptemberi „fekete pénteken“ az anyák virágot ajándékoztak a katonáknak, és ezek mégis tüzet nyitottak a tömegre, az egyik anya magasra tartotta kisgyermekét, s így kiáltott fel: „Olyan aljasok vagytok, hogy az én gyermekemre is rálőttök?!“ És a katonák rálőttek. Akkor az anya a második gyermekét emelte a magasba. S anya és gyermeke elpusztult a golyózáporban. Az egyetlen párt, amelynek programja van A gyűlölt rendszert megdöntötték. Milyen utat választ most az ország? Az egyetlen olyan párt, amely manapság a nemzeti demokratikus forradalom vívmányainak megszilárdítására és kibővítésére irányuló programmal rendelkezik: a Tudeh párt. Az a javaslata, hogy e program ' alapján létre kell hozni valamennyi haladó erő egységfrontját — objektíve megfelel az iráni nép összes rétege, a munkások, a parasztok, a kisiparosok, az értelmiség, a nemzeti kisebbség' érdekeinek. A párt első titkára rámutat arra, hogy az iráni forradalom igen gyorsan győzött, s az eseményeknek ez a robbanásszerű alakulása valamennyi politikai erőt meglepte. Csupán a marxista—leninista Tudeh párt szolgálhat ebben a helyzetben világos koncepcióval. Az iráni kommunisták pártjának szilárd bázisa van a munkásosztály, a nép körében. — Senki sem tud — folytatja Nureddin Kianuri — a pártprogramnak akár csak egyetlen pontja ellen is nyomós érveket felhozni; ez a program a nemzeti demokratikus forradalom vívmányainak elmélyítésére irányul. A párt ellenfelei támadásainak célpontja ezért nem is a program, hanem maga a párt. Az ellenállás volt a kemény próba Az iráni 'testvérpárt élén nemrég ál'ló Nureddin Kianuri élete éppolyan változatosan alakult, mint a marxista-leninista Tudeh párt története. 1915-ben született, apja bíró volt. Az apát — aki jómódú család „fekete báránya“, forradalmi demokrata és az 1905—1911 közti demokratikus forradalom aktív harcosa volt — még fiának megszületése előtt a nyílt utcán agyonlőtte egy ellenforradalmár. Ez a családi tragédia, ifjúkori humanista és haladó szellemű neveltetése arra ösztönözte Kia nurit, hogy az új, haladó eszmékkel foglalkozzék. Amikor építészeti tanulmányokat folytatott Németországban, Marx, Engels és Lenin műveit is tanulmányozta. Ezek hatására azután minden erejét latba vetette a dolgozó tömegek nemes ügyének és igazságos harcának szolgálatában. Egy évvel a Tudeh pártnak 1941. szeptember 20-án történt megalapítása után — ez az Iráni Kommunista Párt utóda, amely 1920 tavasza óta állt fenn és 3.931 óta illegalitásban harcolt, míg végül 1937-ben az akkori sahrendszert szétzúzta — Nureddin Kianuri is belépett az iráni proletariátus új élcsapatpártjába. Három év múlva beválasztották a Központi Bizottságba, és 1947-ben a végrehajtó bizottság tagja lett. A párt az alapítása után következő években eleinte törvényesen működhetett. Az 1944 és 1946 közti idő a Tudeh párt eddigi legsikeresebb harci szakaszaihoz tartozott. Ekkor körülbelül 100 ezer tagja volt, s az ellnyoimás és a kizsákmányolás ellen vívott következetes harca folytán nagy tekintélynek örvendett a nép körében. Hívei és szimpatizánsai voltak a munkásosztályban, az értelmiségiek között és a had seregben. Ugyanakkor több de mokratikus munkás-, paraszt-, nő- és ifjúsági mozgalmat is kezdeményezett. Támogatásával alakult meg az Iráni Munkások és Dolgozók Egyesült Szakszervezete, amely akkor csaknem 300 ezer tagot számlált. 1945-ben a Tudeh párt az Azerbajdzsánt Demokrata Párttal és a Kurd Demokrata Párttal demokratikus frontban egyesült. Egy év múva ezt a frontot a reakció szétzúzta, az Azerbajdzsáni Demokrata Pártot és a Kurd Demokratikus Pártot betiltották, a Tudeh pártot pedig arra kényszerítették, hogy félig legális körülmények között működjön. 1949- ben a sah betiltotta a pártot, s az egészen a közelmúltig a legmélyebb illegalitásban volt. Az alapítása óta eltelt 38 évből csak nyolc esztendeig működhetett legálisan. A rendszer pribékjeinek sikerült a Tudeh párt egyes vezető erőit és sok egyszerű tagját letartóztatnia. Egy katonai bíróság Nureddin Kianurit tízévi börtönre ítélte. De a pártnak a hadseregben levő hívei segítségével sikerült a teheráni fogházból megszöknie. Ennek a drámai szökésnek valameny- nyi részlete ma is élénken él Kianuri emlékezetében. — A szökés előkészületei több hónapig tartottak. Először arra volt szükség, hogy két tisztet — pártunk híveit — becsempésszük a börtön két őr ségébe: a belsőbe és a külsőbe. Hogy azonban a szökés lehetővé váljék, olyan napot kellett kiszemelni, amikor mindketten egyszerre vannak szolgálatban. Azonkívül nyílt parancsot kellett „szerezni“ a hadsereg vezérkarától a foglyok és a két katonai jármű átadására. Egy este, 11 óra tájban, ez is megvolt, pártunk katonaruhát viselő tagjai átnyújtották a két őrtisztnek — tehát a becsempészett elvtársnak — a vezérkar parancsát: „Minden rendben volt.“ így elhagytuk a börtönt, felszálltunk a készen álló gépkocsikra, s végül a két tiszt is felugrott. A hazafiak megfelelő búvóhelyet találtak, és megkezdték az illegális munkát. Nureddin Kianurit távollétében halálra ítélték. A betiltás ellenére a párt értette a módját, hegy 1951 és 1953 között — a nemzeti de mcikrata Moszadi’k miniszterei nők kormányzása idején — tevékeny szerepet játsszon Irán politikai életében. 1953-ban, a CIA álltai aktívan támogatott katonai puccs után, mégis súlyos csapások érték. A sah rendszere félt a néppel összeforrott, harcedzett munkáspárttól, és legfőbb ellenfelét látta benne. Ebben a helyzetben a párt Nureddin Kianurit és sok más vezető elvtársat külföldre küldte, hogy onnan folytathassák a harcot. De a párt még az ötvenes, a hatvanas éveikben és a hetvenes évek elejének legsötétebb barbársága idején is szilárdan a munkásosztályban gyökerezett (Iránban körülbelül 3 millió bérmunkás él), és sok tiltakozó akciót szervezett. A kommunistáknak nagy erő feszítések közepette sikerült a hetvenes évek elején, a CIA részéről támogatott SAVAK — az iráni titkosszolgálat — ter- roruralmáinak legsúlyosabb időszakában, egyes kis Dártcso- portokat újra kiépítenie. Néhány évvel később, még az 1979 február közepi népfelkelés előtt, a párt megint annyira megerősödött, hogy újságját központilag nyomtatta ki Illegálisan, és körülbelül 70 ezer példányt terjesztett belőle országszerte. Az iszlámhoz fűződő viszony A ellenzéki erők a sah rendszere ellen vívott harcukban a papságnak azt a régi szokását is kihasználták, hogy a világi hatóságok által üldözött szemé lyeknek menedékjogot nyújtottak a mecsetekben, ismert vallási személyiségek sírhelyén vagy lakóházában. Az Iránban több mint 25 évig dúló diktatúra körülményei között, amely mindenféle ellenzéki megmozdulást elképzelhetetlen brutalitással fojtott el — a mecsetek váltak az egyeflen legális gyülekezőhellyé. Irán lakosságának körülbelül 98 százaléka mohamedán. Miként az egész lakosságban, az egyházi vezetőségben is nagymértékű társadalmi differenciálódás van. így például a fel sőbb papság egy részének helyzete lényegesen különbözik az egyszerű mullahokétől, akik többségükben szorosabb kapcsolatban állnak a néptömegekkel. — A síita vallásnak demokratikus gyökerei vannak, és a történelem során gyakran kapcsolatban állt a népi, nemzeti és imperialistaellenes erőkkel — hangoztatja Nureddin Kianuri. — Emiatt nyerte el ro- konszenvünket Khomeini aja- Vollah, amikor sorra-rendre kiadta a sah ellen irányuló, határozott és radikális jelszavait. A Tudeh párt elismeri a mozgalmában levő haladó elemeket. Mindent megteszünk, hogy közös nyelvet találjunk Kho meinlvel, mert ő objektív szempontból pozitív szerepet játszik irán fejlődésében. Barátok és — „kiábrándultak” Az iráni forradalom világszerte rendkívüli figyelmet keltett. Ez nem véletlen. Az iráni forradalom a föld stratégiailag legfontosabb területére terjedt ki — gazdasági, politikai és katonai szempontból egyaránt. Az Egyesült Államokat, a világ csendőrét, valamint imperialista stratégiáját súlyos vereség érte. — Országunk kilépett a CENTO-ból, amely 30 évig a szocialistaellenes amerikai politika támasza volt. 40 000 amerikait — katonákat, tanácsadókat vagy inkább kémeket — utasítottak ki az országból. Az Egyesült Államokból, Nagy-Bri- tanniából, az NSZK-ból és Franciaországból évente 8—10 milliárd dollár értékben történő fegyvervásárlást megszüli tették — mondja Kianuri. Érthető, hogy bizonyos „kiábrándulást“ éreznek azok, akikre a forradalom csapást mért. Ezek most megpróbálják rágalmazni a forradalmat. — Ezzel szemben — folytatja Nureddin Kianuri — a szó cialista országok, a hal’adó erők és különösen a nemzetközi kommunista mozgalom üd vözölte az iráni forradalom győzelmét. Egészen bizonyosak vagyunk, hegy a forradalom további elmélyítése, az elért eredmények megszilárdítása terén ezeknek az erőknek teljes támogatására számíthatunk. Nem kétséges, hogy az imperializmus országunk újjáépítése során nagy nehézségeket támaszt majd, amelyeket csak a népek igazi barátjának — elsősorban a szocialista közösség országainak — segítségével küzdhetünk le. Végezetül Nureddin Kianuri még egyszer kifejti, hogy országa hosszú, bonyolult és ne ház út elején áll. A régi korhadt rendszer bukása csak az első lépés volt, most a máso dik és még nehezebb lépés kő vetkezik: az új társadalom felépítése. „ Az iráni Tudeh párt meg kezdte legális tevékenységét, irodákat nyitott a fővárosban és más városokban. Egyelőre hetente kétszer jelenik meg a Mardom, a Központi Bizottság lapja. — Szilárd meggyőződésem — jelenti ki a Tudeh párt KB első titkára — elegendő tapasztalattal rendekezünk ahhoz, hogy Irán társadalmi és politikai életében aktív szerepet tölthessünk be. A párt programjának átfogó propagálása a tömegek körében, a városi és falusi lakosság megnyerése a haladó erők egységfrontjának e programja számára, a legfontosabb követelmények rögzítése az Iráni Iszlám Köztársaság alkotmányában . — ezek az iráni kommunisták pártjának jövőbeli fontos feladatai. GERALD HÜBNER és Dr. WILLI BORK (Horizont) y
