Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-07-22 / 29. szám
M egvallom, keveset hallottam róla azelőtt, noha lexikon is jegyzi a nevét, a Kezed melegével című filmalkotással együtt. Viszont annál többet az apjáról, Mihail Csiau- reliről, a nagy grúz filmrendezőről, akinek egy régi híres filmjét, az 1942-ben készült Georgij Szaakedze címűt (közismertebb magyar nevén, Vihar Grúziában) láthattuk néhány éve a tévé képernyőjén, a grúz nemzeti színjátszás felejthetetlen alakjával, A katona apja főhősének kitüntetett megszemélyesítőjével. Szergo Zakariadzéval a főszerepben. Ezt azért említem föl, mert szgpen emlékezett rá, az időközben elhunyt művészre, Szofiko Csiaureli, a nemrégiben lezajlott Arany Prága nemzetközi tévéfesztivál vendége. Ö az, akit osak most ismerhettem meg, személyesen is, meg filmben is, mely a szovjet tévét képviselte, méghozzá úgy, hogy elnyerte a fődíjat. Mint korábbi beszámolóimban említettem, elsősorban a művésznő kitűnő játékának köszönhetőn. Az Arevik címszerepében finom eszközökkel formálta meg annak a csinos és temperamentumos — csúnya szóval — vénkisasszonynak az alakját, aki egy napon szőnyeget vásárol, majd a szőnyeggel taxiba ül, melynek sofőrje pillanatok múlva elgázol egv öregembert, de továbbhajt, Arevik hangos tiltakozása ellenére, a sofőr csak annyit mond, hogy nem állhat meg, később kiderül, azért, mert a felesége meghalt, édesanyjával neveli két gyermekét, és mi lesz velük, ha elkapja a rendőrség; ami végül is bekövetkezik, Arevik a sofőr ellen vall, akit elítélnek; Arevik persze csak másnap szerez tudomást a gyermekekről, a söfőr néhány jő barátjától, és attól a pillanattól kezdve eljár az árvákhoz, ajándékokkal, a nagymama és a barátok először szinte kidobják a házból, de aztán, szépen alalkulnak a dolgok, van már célja Arevik életének ... A film örmény alkotók munkája, Szofiko Csiaureli tehát tulajdonképpen vendégművészként szerepelt benne, bevallottan is: szívesen, Arevik megformálása kellemes feladatot jelentett neki. Jellemét közelinek éreztem, temperamentumával, közvetlenségével együtt. Minden asszony, töltsön be bármilyen társadalmi-közéleti szerepet, első feladata, hogy anya legyen.“ A film hamar elkészült, jóval korábban a kitűzött határidőnél, annak dacára, hogy a művésznő ezzel egyidejűleg Tbilisziben, is forgatott, ugyancsak főszerepet játszott, méghozzá a Néhány be szélgetés személyes kérdésekről című filmben, mely még nem szerepelt a szovjet tévé műsorán, de már nagydíjat nyert San Remóban és első díjat az ashabadi szövetségi fesztiválon. Szofiko Csiaureli ingázott Tbiliszi és Jereván között, úgyhogy sokszor csak annyi ideje jutott az alvásra, ameddig a repülőút tartott. „Egyik nap az egyik filmet, másik nap a másikat csináltam. Az Arevi- ket már bemutatták nálunk a tévében, és a visszhangokból ítélve, megnyerte a nézők tetszését. Rendkívül boldog vagyok, hogy hősnőmet megszerették, szívükbe fogadták az emberek. Ha a nézők leveleket írnak, érdeklődnek, akkor az azt jelenti, hogy jól dolgoztunk, hitelesen játszottunk. Nekem minden szerepem kedves. A színész úgy van, mint az anya, mert olyan a mi munkánk, mint a gyermekszülés. Nem minden szerepünk sikerül egyformán jelesre, mint ahogyan a gyermekek között is vannak különbségek. De szeretjük valamennyit, mert a miénk. Tegyem hozzá, egyet len olyan filmem sincs, amely ről azt mondhatnám, teljesen elégedett vagyok a benne nyújtott teljesítményemmel. Azért a legkedvesebb szerepe: mindig a (legutolsó, most, kivételesen, a legutolsó kettő. Fürgén beszél, fürge a szeme- járása is. tekintete élénk. Magáról szól, gyermekkoráról. Sebész akart lenni, állatokat boncolt, „hogy megnézzem, mi van bennük“, végűi mégis művészi pályára lépett, nemcsak az édesapa nyomán, színésznő az édesanyja, rendező a bátyja, sőt, a férje is. A filmművészeti főiskolára jelentkezett Moszkvába, és szerencséje is volt, színészjelöiltként három filmben játszhatott, közülük az egyik nagydíjat nyert a moszkvai filmfesztiválon. A Tbiliszi Akadémiai Színház tagja. Jobban szeretem a színházat. Az a véleményem, hogy a filmművészet: a rendezők művészete. A színházi: a színészeké, ott mi játsszuk a főszerepet." Ar- kagyij Ajrapetjan, az Arevik rendezője — mert ő is jelen volt a beszélgetésünkön, hadd mondjam el végezetül — nem ért egyet Szofikóval: „A film: a színészeké is.“ —bor 4 nádik* KEHKIH CLARK VÁSÁRIM avagy aperitív angol módra Az utóbbi hónapokban van egy jó negyedórája minden kultúra- azaz tévéhetemnek, amely maradéktalanul eloltja és ugyanakkor rendkívül megújítja szomjúságomat. Minderről pedig egy angol úriember, jelesen Kenneth Clark gondoskodik, a művészetnek az a fajta istápolója, akire azt szoktam mondani, nem lehet belőlük eíéa sokat kívánni. Es hálát mondok a magyar televíziónak, hogy fölfedezte őt a néző számára, mert az a mesemondó bácsi aranyszájú ember, olyan zavarbaejtően egyszerű és egyszeri, mint ritka földi javaink igazán ízes dolgai. Mit is csinál tehát a művészetnek az a fölkent embere? Nos, minden vasárnap délben megjelenik a tévé képernyőjén, tulajdonképpen azt is állíthatnám, hogy becsönget a lakásomba, én beengedem, ő pedig leül és mesélni kezd, de egyedül csak nekem, mert egyezségünk van, hogy a vasárnapi délidőket egymásnak szenteljük. Azaz a művészettörténelemnek, mert én olyan keveset tudok e források szépségéről, nagyságáról és különlegességeiről, ő pedig olyan igen sokat, hogy semmi szüksége nincs okoskodásra; előadásai mesék, olyan valóságos mesék, mint a gyermekkoroméi, amelyeket jóanyám mondott nekem estéli órákon. Nem bagatellizálni akarok ezzel a hangvétellel, sokkal inkább egy alárvult műfajt élesztgetek, mert konok voltomban nem hiszek halott dolgokat. Egyszerűen, tárcát írok egy tévéműsorról, egy ember szellemének szépségéről, elsősorban a magam gyönyörűségére, és (talán) mindannyiunk épülésére. Mert a Kenneth Clark-jelenség jó 'ok erre. Vasárnap délután van, jó barátom, ez az angol úriember egy órával ezelőtt elhagyta lakásomat, miután elmesélte újabb kalandját a szépség és a szellem birodalmában, hunyorgón m.egha jolva: — A viszontlátásra! Es most egy pohár bor mellett írok: írom ezt a tárcát az Oj Szónak egy emberről, akit az örökkévalóság egyszerűségével áldott meg a sors. Nem sietek, komótosan jegyzem e sorokat, töprengve az íróember dolgán, a szabad szó jogán, az írás hihetetlenül bonyolult és ijesztően egyszerű fortélyán — és teszem, tennem kell mindezt a Kenneth Clark-jelenség okán. Róla szólva ugyanis a reneszánsz ember arca jelenik meg előttem, a világosság arca, amely a teljességet tükrözi: az értelem vitáját elevenekkel és holtakkal, úgy, hogy az emberiség megteremtett kultúrájának feltétlen tisztelete ragyog szavaiban. Ahogyan én húzom át és ki e tárcában a szavakat, s helyettesítem illőbbekkel, hitem szerint jobbakkal és világosabbakkal őket, Clark is így tesz mese-előadásaiban: határozottsága sza- _J>ad levegő, vitája öngyötrő, de úgy, hogy önfelszabadító. Mindent bevall, minden tévedését, elmondja kételyeit, örömeit, gyarlóságait és boldog fölfedezéseit, küzd, hogy előadásainak minden újabb fejezete olyan legyen, amilyen a világosság, az egyszerűség és a hitelesség: izgató, szép és mámo- rító. Előadássorozata, a romantika és a klasszicizmus küzdelme így lesz az ő küzdelme is; Goya, Turner, David, Rembrandt, Blake, Delacroix, Velázquez, Gericult, Ingres meg a többiek korának és zsenijének sűrűjébe vág, kiáll értük meg ellenük is: vallomáso- sun és szabad meggyőződéssel, mert „ez“ vagy „ilyen“ a hite, a tudata, az embersége. Az élet szent okokból élni akar, Ady is tudta, ezt mondja Kenneth Clark is nagy meséiben, vasárnaponként délidőben, töredelmesen meg fölemelt fővel. Utóirat. Nincs színes televízióm, se pénzem, hogy átutazzak az abszolút és eredeti kultúrákon, csak fülem van, szemem meg szigorúságom: hajlamom és lehetőségem, hogy higgyek és vitatkozzak Kenneth Clarkkal, Kenneth Clark délidőivel, amelyek jót tesznek éhséqemnek. Jelenlétemnek és kételkedésemnek pedig az „ebéd“ előtti aperitívet jelentik. UMDlMStBEII 0 Jerzy Hofmann ismert lengyel rendező most fejezte be Az utolsó csepp vérig című filmjét, melynek elkészíti hétrészes tévéváltozatát is. (Egy másik isimért tévérendező Krzysztof Zanussi alkotásaiból cik lust indított az olasz televízió.) # Negyven filmet mutattak be mintegy százezer gyermek és felnőtt nézőnek az NDK-beli Gerában rendezett országos gyermek tévé- és mozifilmfesztiválon. 0 A francia televízió kezdeményezésére megalakult a televíziós műsorvezetők klubja ... 0 Angol—fracia koprodukcióban, Omar Sharlf főszereplésével 12 epizódból álló Verne-sorozat készült. # Közös bűnügyi vetélkedőket tervez a svájci és az osztrák televízió. Formájuk: dramatizált krimirészlet, utána stúdióbeszélgetés az alkotók, nyomozók és nézők részvételével, majd a nézők telefonon, egy szám- kombináció segítségével megnevezhe tik a vélt tettest. 0 A Colombo hadnagy feleségének főszereplésével készült amerikai sorozat hősnője férjével ellentétben divatos, jól öltözött, vidám hölgy — ki csupán „férjének“ ütött-kopott Peugeot kocsiját és hosszú fülű kutyáját vette át... # Az Osztrák Televízió két új sorozat-slágere: Serpico, a korrupció ellen harcoló nyomozó és a „Charlie angyalkái“, melyben a soha meg nem jelenő titokzatos Charlie nevű főnök utasítására hárem csinos magándetektívnő deríti fel a titokzatos bűntényeket. 0 Az NDK-tefevíziő „Ahol énekelnek, nyugodtan élhetsz“ mottójú új műsorsorozata a német népdal népszerűsítését fűzte ki célul, előtérbe helyezve a kollektív éneklést. A sorozat meghirdetését követően 6000 levélen kívül 819 küldemény érke zett: régi daloskönyvek, kották, ka zetták, hangszalagok partitúrák. KULCSÁR FERENC TÉVÉSOROZATOK A VILÁGBAN Nagyszabású dokumentumfilm- sorozat készült szovjet—amerikai koprodukcióban, alig egy évvel azután, hogy a Szoviníilm és az Air Times International aláírta együttműködési szerződését. Szovjet részről a produkció művészeti vezetője Roman Karmen volt, aki az utolsó rész összeállítása ’után meghalt.. Az amerikai változat narrátora Burt Lancaster. A film- soroza húsz fhatvanperces) részből áll. — Az Osztrák Televízió érdekes vállalkozásba kezdett: egy-egy történelmi korszakot mutat be játék-, tévé- és dokumentumfilmek segítségével. Az első széria a fasizmussal foglalkozik, ennek keretében a nyáron 11 műsort sugároz, többek között egy Fisconíi-filmet, Capek Fehér kórját, valamint a Kabaré című musicalt, Liza Minnelli főszereplésével. — A jugoszláv biztonsági szervezet 1945—50 közötti munkáját mutatta be a Veszélyes találkozás című jugoszláv sorozat. — Nyugat-Berlinben 13 részes sorozatot forgatnak Alfred Döblin 1919-ben megjelent Berlin, Alexanderplatz című regényéből. — Claude Chabrol és Luis Bűnnel társrendezésében új Fantomas- sorozat készül. — A Román Televízió megkezdte az Alex Hailey Gyökerek című regényéből készült sorozat sugárzását. — A Lengyel Televízió Tévéfilmek a világban címmel egyes külföldi tévéállomások legjobb műveit mutatja be. 1979. VII. 22.
