Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-07-01 / 26. szám
közli porc elkorcsosodása és más hasonló kórotc következtében gyorsan szaporodik. Kisebb dolgozószoba, íróasztal, néhány szék, a polcokon könyvek, szakfolyóiratok, brosúrák. A szomszédos laboratóriumban az állványokon sűrűn egymás mellett sorakozó kémcsövek, retorták, kisebb- nagyobb edények. A bejáratnál kifüggesztett tábla elárulja, hogy a prágai Reumatikus Betegségek Kutatóintézetében vagyok. Vezetője dr. Milan Adam, a tudományok doktora, ö irányítja a tudományos tevékenységet ebben a kutatóintézetben, amelyet a KGST keretében a kötőszövetekkel kapcsolatos kutatások koordinálásával bíztak meg. A reumatológust munkatársával ár. Zdenék Deyl mérnökkel, a tudományok doktorával, a Csehszlovák Tudományos Akadémia Fiziológiai Intézetének dolgozójával együtt az Idén májusban a Klement Gottwald Állami Díjjal tüntették ki. — A magas állami kitüntetést az öregedés kísérő- lelenségeiként a kötőszövetekben bekövetkező, reumás vagy csúzos megbetegedést okozó elváltozások tanulmányozásáért kaptuk — tudjuk meg Milan Adamtól. Szociális és gazdasági szempontból is komoly probléma A reuma fájdalmas, de nem halálos betegség. Talán éppen ezért sokáig nem mutatott iránta nagyobb érdeklődést az orvostudomány. Ma azonban más a helyzet. A reuma, ez a munkaképtelenséget, rokkantságot okozó betegség szociális és gazdasági szempontból is komoly probléma. — Gondoljunk csak az évente mintegy másfél milliárd koronára becsülhető népgazdasági károkra — tájékoztat vendéglátóm, majd elmondja, hogy pl. Svájcban az ízületi és hát- gerincbántalmakban szenvedő dolgozók gyakori távolmaradása miatt a munkaadók kára évente meghaladja a félmilliárd frankot, az USA-ban pedig csak a reumás betegek gyógykezelése 400 millió dollárt emészt fel. Mi okozza a reumát? Ma már a szakemberek tisztában vannak azzal, hogy az elfajulásos, vagy gyulladásos folyamatot néha — pl. csontritkulás esetében — hormonális zavarok, köszvény esetében pedig anyagcserezavarok okozzák. De még mindig előfordul, hogy nem sikerül megállapítaniuk a kór okát, amely természetesen csak akkor gyógyítható eredményesen, ha az eredetére és a szervezetben végbemenő kóros folyamatra is rámutathatnak. Amikor dr. Milan Adam 25 évvel ezelőtt a kutató- intézetben megkezdte tudományos tevékenységét, nem sokat tudtak még a reumáról. Dr. Lenoch professzornak, a csehszlovák reumatológia megalapítójának, az intézet akkori vezetőjének a javaslatára — a reuma ugyanis a kötőszövetek megbetegedése — a .kötőszövetek szerkezetének és anyagcseréjének a tanulmányozására vetette magát. A bennük végbemenő folyamatok megismerése nélkül elképzelhetetlen lett volna a helyes gyógymód alkalmazása. Dr. Adam munkáját megnehezítette, hogy a kötőszövetnek, amely a szervezetben mindenütt, — tehát a bőrben, a fogakban, tüdőben, csontokban, ízületekben — megtalálható, bonyolult a szerkezete. Titkaira évtizedek során már mások is igyekeztek •fényt deríteni. — Elődeim a kötőszöveteknek csupán mechanikus funkcióját látták. Ezzel magyarázható, hogy kutatásaik eredménytelenek voltak. Ez azonban nem szegte kedvemet. Ellenkezőleg, lázas munkára serkentett — mondja vendéglátóm. — Kezdetben csak az a meggyőződés adott erőt, hogy ha valamiből annyi van a szervezetben, mint a kötőszövetből, akkor annak az eddiginél lényegesen nagyobb jelentőséget kell tulajdonítanunk. És amint az idővel bebizonyosodott, dr. Adam nem tévedett. Véleménye szerint az eredmények a tudományban sohasem tekinthetők véglegesnek. Zdenék Deyl akkoriban az élelmiszeriparban dolgozott. Tudományos kutatásai során ő is felfigyelt a mesterségesen előállított hurkabél alapanyagát képező kollagénre, amely iránt a bőr- és a vegyipar is élénk érdeklődést tanúsított, mert tudták, hogy a cserzett bőr minősége főleg attól függ, hogyan sikerül kollagéntartalmát feldolgozni. Más betegségek okára is rávilágítanak Érthető, hogy a két tudós egymásra találása — 1962-ben történt — illetve a kollagénnel, a kötőszövetek fehérje anyagával folytatott közös kutatásaik, amellyel addig senki sem tartotta érdemesnek behatóan foglalkozni, idővel a tudományos körökben nagy feltűnést keltettek. — Jól kiegészíthettük egymást. Valamit értek a kémiához, Zdenék Deyl pedig a biológiához — utal dr. Adam tizenhét évi kitartó kutatásaikra, amelyek során nemegyszer vett erőt rajtuk a csüggedés. Ám a nehézségeket, egymást buzdítva leküzdötték. Sejtették, tudták ugyanis, hogy kimerítő munkájuk nem lesz eredménytelen. Nem tévedtek. Megállapították, hogy a kollagén funkciója a szervezetben sokféle és sokkal jelentékenyebb, mint amilyennek azt szakkörökben nemrégen még hitték. A kötőszövetekben végbemenő elváltozások alapján az öregedés kísérőjelenségeire, illetve néhány betegség, főleg a reuma lényegére is magyarázatot találtak. A kollagénnek a szervezetre gyakorolt hatása ugyanis többféle formában jelentkezik, ami egymástól lényegesen eltérő, különböző kollagéntípusok létezését jelzi, amelyek az életkorral szaporodnak. Így az öregedés és bizonyos betegségek, pl. az érelmeszesedés, a szem-, a máj-, a vesebaj, a szilikózis stb. következtében a szövetekben a kollagén első típusa van túlsúlyban. A kollagén harmadik típusa nagyobb mennyiségben főleg a gyermekek és a serdülő ifjúság kötőszöveteiben található és bár az évek folyamán rendszerint eltűnik, a gyulladásban levő szövetek, vagy a csigolyaA biológusok és a vegyészek közös útja — Tudjuk, hogy ha megismerkedünk a szervezet ben végbemenő valamennyi változás törvényszerű ségével, akkor azoknak a betegségeknek az okára is rávilágíthatunk majd, amelyeknek keletkezésével és lefolyásával az orvostudomány ma még nincs teljesen tisztában — mondja dr. Adam. Az azonban már ma nyilvánvaló, hogy a kollagénben megfigyelt változások összefüggnek a magas vérnyomással és a már említett kórokra, a máj, a vese stb. megbetegedésére is kedvezőtlenül hatnak. Az sem titok már, hogy bizonyos anyagok hozzájárulnak a kötőszövetekben, illetve a kollagénben bekövetkező elváltozásokhoz, mások viszont az elváltozások korlátozását teszik lehetővé. A cél tehát a normális folyamatok, az egyensúly megteremtése a szervezetben. Dr. Adam a patkányokon végzett kísérleteket hozza fel példaként. A tápláléknak a kollagénre gyakorolt hatását vették nagyító alá. A patkányok egy részét „fogyókúrára“ fogták, a másik csoporttól azonban nem sajnálták a bőséges kosztot. Mi volt az eredmény? Mint má^ annyiszor, ezúttal is bebizonyosodott, hogy a mértékletesen táplált kísérleti állatok jobb egészségnek örvendtek s lényegesen hosszabb ideig éltek. — Tizenhét év hosszú idő, érthető, hogy türelmetlenül vártuk munkánk eredményét — folytatja dr. Adam. — Igaz ugyan, hogy sejtettük, helyes úton járunk, de a kétségek sokáig nem hagylak el ben nünket. Ma már ismerjük a szövetekben végbe menő törvényszerű folyamatokat, a kór okának a megszüntetése tehát csupán a folyamatok befolyó solását igényit. Ez a különböző reumaellenes és az öregedés fiziológiai folyamatát gátló, a szövetek összetételét befolyásoló szerekkel érhető el. Tapasztalatcsere A két tudós a kötőszövetekkel szerzett értékes tapasztalatait természetesen nem rejti véka alá. A dr. Adam dolgozószobájának polcain sorakozó szakirodalom iránt nemcsak hazánkban, hanem az egész világon élénk érdeklődés mutatkozik. A kötőszövetek problémáival foglalkozó szakemberek ismereteinek kiegészítéséhez a kölcsönös látogatásokon, előadásokon, a gyakori tanulmányutakon kívül a nemzetközi tudományos értekezletek is hozzájárulnak. Így pl. tavaly Vlagyimirben, az idén ősszel Prágában tartanak értekezletet. A reumatológusok 7. európai kongresszusuk színhelyéül — amelyet a jövő évben tartanak meg — ugyancsak Prágát választották. « « » A KGST-tagországok koordinált kutatásai tehát ismét jelentős eredményekhez vezettek. A kötőszövetek elváltozásainak megfigyelésével szerzett isme retek új gyógymód bevezetését teszik lehetővé, mégpedig nemcsak a reumatikus betegségek, hanem a máj-, vese-, a szembaj, az érelmeszesedés, a szilikózis stb. esetében is. A tudományos dolgozók megfigyelései további lépést jelentenek az orvostudományban és ki tudja, egyszer italán az öregedési folyamat lényeges lassításával, az átlagos életkor további meghosszabbodását is eredményezik. KARDOS MÁRTA /Ostrava-Porubán, május 21—25-e között EKOFILM '79 elnevezéssel, megtartották a környezetvédelmi kisfilmek VI. nemzetközi fesztiválját,f Tulajdonképpen miért éppen Ostraván? — ez volt az első, bennem felötlő kérdés, néhány órával érkezésem után. Miért Itt, ahol belvárosi szállodámtól néhány száz méterre kokszoló kéménye ontja a füstöt, s alig valamivel odébb, nap nap után vájárok szállnak le a föld gyomrába? Miért itt, az ország legjelentősebb köszénmedencéje, kohászati és fémipari központja szívében, ahol még a laikus alkalmi látogató is szemléletesen meggyőződik róla — az iparosodás és iparfejlesztés múltja — részben még a jelene is — veszélyforrást jelent környezetünkre. Azután rájöttem a roppant egyszerű megfejtésre: a kérdésben benne van a válasz is. Hát éppen ez, az ökológiai következmények láttatásának igénye tette indokolttá ennek a fesztiválnak megrendezését Ostraván. De a dolognak van egy másik oldala is, ami szintén megerősíti ennek a néhány évvel ezelőtti döntésnek a helyességét. Mégpedig az, hogy ebben a kormos városban, az 1962. évi mélypont óta, amikor például a lakónegyedek minden négyzetkilométerére a több száz kéményből átlagosan 1240 tonna II) por hullott, a környezetvédelem terén nagy lépést tettek előre. Azóta azt a mennyiséget egynegyedére csökkentették, jóllehet az iparfejlesztés itt sem szünetelt. S megemlíthetem azt is, hogy a város folyójábán, az Ostravi- cában, amely már szennycsatorna volt, egytizedére csökkentették a beleengedett szennyvíz mennyiségét. Vagy azt, hogy húsz évvel ezelőtt egy lakosra itt csak két négyzetméter zöldfelület jutott, ma pedig — harminckilenc. Egyszóval ez a város azt is bizonyítja, hogy még az igen súlyos környezetkárosodások is orvosolhatók. S éppen a tudomány és a technika segítségével. Mert úgy igaz, hogy minél modernebb a Mi az EKOFILM? technika, annál bizonyosabb, hogy a törvényszerű ipartelepítés nem kerül kibékíthetetlen ellentmondásba a természettel, környezetünkkel, sőt — ellenkezőleg — szolgálni fogja azt. A FESZTIVÁL HELYE ÉS CÉLJA, Libuse Novot nától, a fesztivál igazgatónőjétől megkérdeztük, hogy a tudományos-műszaki környezetvédelmi kisfilmek e szemléjének világviszonylatban tulajdonképpen milyen helye van a filmfesztiválok szövevényes rendszerében? Válasza így hangzott: — Az EKOFILM a maga nemében világviszonylatban az egyetlen hasonló méretű, évente rendszeresen megtartott rendezvény ... Alapvető feladata pedig az, hogy a film forma - nyelvén közvetítse — elsősorban a szakembereknek, de a szélesebb nyilvánosságnak is — azokat a tudományos és műszaki vívmányokat, amelyek hozzájárulnak környezetünk védelméhez és aktív formálásához. A külföldi szakemberek ez idén is elismeréssel nyilatkoztak arról, hogy az EKOFILM nemcsak a meghatározott témájú kisfilmek ünnepélyes seregszemléje, hanem egyben magas szakmai színvonalú, munkajellegű akció is. Nálunk értékét növeli, hogy megrendezését követőéin az 1979. VII. 1. □ ÚJ SZÓ A TUDOMÁNY A HALADÁS SZOLGÁLATÁBAN AZ ÉLETKOR MEGHOSSZRBBITASAN FÁRADOZNAK
