Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-07-01 / 26. szám
A főútról is jól látható a Várgedei Helyi Nemzeti Bizottság takaros épülete. Ha a közelben nem dolgoznának az építők, akik az új művelődési otthon alapozását végzik, üdülésre is ideális hely lenne. A hnb székházéban csak Kunya Bélánét, az anyakönyvvezetőt, a polgári ügyek testületének titkárát találom. Megnyugtat, •hogy a nemzeti bizottság titkára is hamarosan itt lesz. Az állomásra ment, mert éjszaka négy vagon előregyártott elem érkezett, annak elszállításáról kell gondoskodni. Hozzáteszi, hogy a település lakosai szorgalmasan dolgoznak, hogy hiánytalanul teljesítsék a választási programot, s hogy igyekezetüket siker koronázza bizonyítja ezt az is, hogy a közelmúltban a knb-től elismerő oklevelet és 20 000 korona pénzjutalmat kaptak. — Várgede az utóbbi években nemcsak megszépült, hanem nagyobb is lett — újságolja Kunyáné. — Közigazgatásilag ide tartoznak Kisgömör (Ge- meröek), Feketepatak (Cierny Popok) települések is. Így ma csaknem 2000 lakosunk van. Az említetteken kívül anyakönyvi körzetünkhöz Korlát (Kon- rádovce) és Balogfala (Blhovce) is hozzátartozik. Így testületünknek bőven akad munkája. 1977-ben a polgári ügyek testületéinek járási versenyében a második kategóriában az első helyen végeztünk. A múlt évben már nem voltunk ilyen eredményesek. Az utolsó mondatot már meghallotta Horváth János, a helyi nemzeti bizottság titkára, a polgári ügyek testületének elnöke is. — Ami igaz, igaz. Tavaly átalakítottuk a szertartástermet, de mi tagadás, aktivitásunk csökkent. Az idén azonban jobban akarunk dolgozni. Milyen munkát is végzett az elmúlt évben a polgári ügyek testületének tizenhárom tagja és két kisegítő aktívája? Előkészített és megtartott 34 névadót és 35 esküvőt. Várgedén is hagyományossá vált, hogy az ifjú házaspár hálája jeléül a szertartás után virágcsokrot helyez el az elesett hősök emlékművénél. Nevüket beírják az emlékkönyvbe, amelyet Ondrejcsak Márta és Szabó Erika vezet. Lőkös László azok közé tartozik, akik esküvőjüket és gyermekük névadó ünnepségét is Várgedén tartották. A nevezetes eseményekre így emlékezik: — Nekem nagyon tetszett a szertartás, pedig akkor még a terem sem volt ilyen szép. Sok esküvőn vettem részt, s úgy látom, hogy a mi titkárunk a hivatalos szöveget csak keretnek tekinti, úgy dolgozza át, ahogy a környezet, az előtte álló házaspár élete és helyzete megkívánja. A szavalókat minden egyes szertartásra Dósa Hajnalka tanítónő, a testület tagja készíti fel. Az esküvőkön közreműködnek a gimnazisták, a névadókon az óvodások. Szeretettel, lelkesedéssel végzi megbízatását, de nem fukarkodik, ha kell, a bíráló szóval sem. — Szertartásaink színvonala évről évre emelkedik. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy még többet kell tennünk, főleg azért, hogy a szertartási beszédek változatosak, szívhez szólób- bak legyenek — mondja, majd sietve távozik, hogy a félbeszakított tanítási órát folytassa. A hallottak alapján kíváncsian nyi tottam be a szertartásterembe. Lehet, hogy egy-két városban láttam már szebbet is, de falusi környezetben hozzá hasonlót keveset. Csupán a berendezés 670 000 koronába került. A falat textiltapéták díszítik. Ha belép az ember, akaratlanul is ünnepi hangulat lesz úrrá rajta. Az egyik sarokban szerényen húzódik meg a villanyorgona, amelyen a szertartások alkalmából Bencsik Alica vagy Dósa Zsuzsa játszik. Szükség esetén Bencsik András, az alapiskola igazgatója is szívesen közreműködik. Minden eseménynél ott van Bálint László, s így az ajándékba kapott fényképalbumba már néhány nap múlva bekerülhetnek a felejthetetlen pillanatokat megörökítő felvételek. Tavaly a testület kilenc ezüst-, illetve aranylakodalmat rendezett, és AZ ELSŐ HELYRE PÁLYÁZNAK EREDMÉNYESEN DOLGOZIK A VÄRGEDEI (HODEJOV) POLGÁRI ÜGYEK TESTÜLETÉ Reset Lajotné beírja nevét as emlékkönyvbe A kit Krnáct Marian névadóján az óvodások között (Bálint László felv.) 18 személy jelentős jubileumáról emlékezett meg ünnepélyes keretek között. — A mi aranylakodalmunk igazán jól sikerült — mondja Cetnerová Rozália, könnybe lábadó szemmel. — A „násznép“ egészen hazáig kísért, s az utca két oldalán kint álltak az embe rek. A mulatság reggelig tartott. Mindezért köszönet jár a polgári ügyek testületének és természetesen gyermekeimnek és unokáimnak, akik mindent megtettek, hogy aranylakodalmunk ünnepélyes és felejthetetlen legyen. Meg kell említeni azt is, hogy ötvenegy fiatalnak ünnepélyes keretek között adták át a személyazonossági igazolványt, búcsúztatták a tényleges katonai szolgálatra bevonulókat, négy alkalommal találkoztak a nyugdíjasokkal, két alkalommal pedig az idős párttagokkal. A Csehszlovák Vöröskereszt, a nőszövetség és a szociális szakbizottság tagjaival karöltve tavaly 104 magára maradt idős embert látogattak meg. A temetések megszervezése is a polgári ügyek testületének munkájához tartozik. Tavaly hat esetben tartottak polgári temetést. — A polgári névadók és temetések terén jó példával szolgálnak a korlá- tiak — jelenti ki a titkár. — Az ottani kisegítő aktíva elnöke Sevejani Károly, a hnb titkára, a polgári ügyek testületének tagja. Sevejani Károly eredményeiket értékelve megjegyzi: — Nálunk mindig erős volt a párt szervezet. Az iskolában legalább 8—10 éve nincs vallásoktatás. Mindent megteszünk a fiatalok világnézetének helyes formálásáért. Egyébként van egy tizenhat tagú zenekarunk. Az SZNF 35. évfordulójára elkészült az új szertartásterem. Ebben tartjuk majd a névadókat, az ezüst- és aranylakodalmakat. A polgári ügyek testületéinek járási versenyében az idén jó helyezést akarunk elérni. Természetesen a várgedei polgári ügyek testületének is vannak gondjai. Például az, hogy az anyakönyvileg Ide tartozó balogfalviak jelenleg még nem rendelkeznek megfelelő teremmel, hogy a szertartásokra meghívott üzemeknek csak mintegy 80 százaléka küldi el képviselőit. Ma már viszont nem ritkaság, hogy más anyakönyvi körzetbe tartozók is Várgedére jönnek el házasságot kötni vagy névadó ünnepséget tartani. Lehet, hogy nem mondtunk el mindent a testület munkájáról s bizonyára van község, ahol még jobban dolgoznak. A várgedeiek azonban kétségkívül megérdemlik az elismerést eredményes ideológiai-nevelőmunkájukért. Nem pályáznak alaptalanul az elsőségre a testületek járási versenyében. NÉMETH JÁNOS 1979. VII. 1. itt bemutatott kisfilmek jelentős hányada eljut lényegében az ország minden zugába. Nemcsak a televízió jóvoltából, hanem járási szintű környezet- védelmi filmbemutatók formájában is, melyeken a környezetvédelemmel foglalkozó szakemberek csakúgy, mint gazdasági vezetőink, megismerkednek azzal, ami világszerte újdonságnak számít a környezetvédelem területén. S az EKOFILM-nek közvetett célja a szélesebb körű ismeretterjesztés is, elsősorban a tanulóifjúság körében. RÖVID, DE ÉRDEKES MÚLT. Több mint egyéves előkészület után született meg ez a fesztivál 1974. június 5-én — „stílusosan“ a környezetvédelmi világnapon —, amikor megnyitották első évfolyamát. Fő rendezője a Szövetségi Műszaki és Beruházásfejlesztési Minisztérium volt, amely ezt a szerepet mindmáig betölti, több társrendező támogatásával. Ezen az első találkozön a világ 17 országából 116 alkotást vetítettek le. Egy évre rá már 23 országból jelentkeztek a környezetvédelmi témájú kisfil- me.k alkotói. Müveiket azóta is négy kategóriában bírálja el a zsűri: a városi települések, az ipari központok, a mezőgazdaság, valamint a természet környezetvédelmi problémáinak kategóriájában. Az EKOFILM ’76-nak már meghatározott központi jelszava volt: „Optimális környezetvédelem, mint a tudományos-műszaki fejlődés része“. Igényesebbé vált az előzetes kiválasztás is. A 21 ország és az ENSZ által bejelentett 116 alkotás közül vetítésre 86-ot javasoltak. A következő esztendőben fő téma volt a hulladékanyagok újrafelhasználásának módja. Ekkor 19 állam és az ENSZ képviseltette magát ezen a bemutatón, összesen 83 kis- filmmel. Tavaly ez a fesztivál szerepelt az UNESCO világnaptárában is. Ezt a többi között indokolta az a körülmény, hogy jelszava jegyében nem kis mértékben hozzájárult a környezetvédelemre való neveléshez. A bemutatott kilencven film közül ekkor nyerte el első ízben a nagydíjat csehszlovák alkotás, mégpedig Karel Kops rendező Forró éjszaka című műve. Ezt megelőzően ilyen elismerésben részesült egy-egy szovjet, francia és ENSZ-alkotás. Az idei évfolyamot is beszámítva, az EKOFILM keretében eddig kis híján hétszáz kisfilmet mutattak be. A fesztivál töretlenül felfelé ívelő fejlődési vonalát egyik legjobb ismerője, Hana LokSová, az olomouci Palack? Egyetem Bölcsészkarán a művelődéselméleti tanszék dolgozója, találóan így fogalmazta meg: „A fesztivál fejlődése általában úgy jellemezhető, hogy kezdetben — természetesen — túlsúlyban volt a filmek szakmai tartalom szerinti kiválasztásának és értékelésének tendenciája. Később fokozatosan mind inkább olyan alkotásokra orientálódtak, amelyek az informatív hozam mellett képesek hatni az avatatlan nézőre is. A jelenlegi helyzet pedig az, hogy csak azt az alkotást értékelik, amely a film formanyelvének tökéletes felhasználásával, az előbbi követelményeket egybefűzi bizonyos konkrét környezetvédelmi kérdés megoldása új lehetőségeinek feltárásával.“ AZ IDEI SEREGSZEMLE. Az EKOFILM '79-re tizenkilenc országból összesen 114 filmet jelentettek be, ezek közül 46 volt hazai. Kiválasztási alapon az öt nap alatt 100 film került vetítővászonra. A központi témát fejezte ki a fesztiváli jelszó: „Technika a környezetvédelemben“. Persze voltak azért alkotások, amelyek ennek a témaköri megszorításnak nem feleltek meg, viszont színvonaluk és mondanivalójuk fontossága szerepeltetésüket indokolttá tetta Az Ostrava-karvinái Szénbányák n. v. korszerű porubai (ez a városcentrumtól néhány kilométernyire, egészségesebb környezetbe telepített lakónegyed) Művelődési Házában öt napon keresztül párhuzamosan folyt a vetítés két teremben, az említett négy témakörben, mégpedig délelőtt és délután is. Késő délután ezt — szakemberek bevonásával — az adott témakörnek és a levetített filmeknek többé-tkevésbé sikerült megvitatása követte. Meg kell említenem, hogy a fesztiválhoz kötődött a május 17—20. között megrendezett szeminárium, amelynek keretében foglalkoztak a kisfilmek szerepével a tudományos-műszaki információsrendszerben. Ezen túlmenően, az UNESCO égisze alatt, a fesztivál napjaiban további nemzetközi szemináriumot rendeztek, „A film és a televízió nevelő szerepe a környezetvédelemben“ címmel. DÍJKIOSZTÁS. A más jellegű filmfesztiválokhoz hasonlóéin, természetesen az EKOFILM ’79-en is akadtak gyengébb vagy csak áltagos alkotások. Általában azonban elég magas szinten nyerhettünk áttekintést és értékes információkat a világ s benne a szocialista országok környezetvédelmi műszaki törekvéseiről. A csehszlovákiai szakemberekből álló zsűri joggal ítélte oda a nagy díjat az Egy lépés előre című NSZK-alkotásnak (rendezője Peter M. Blank), amely a nagyolvasztók korszerű portalanításának fontos szakkérdését tökéletes filmnyelven fogalmazta meg. Fődíjat kapott továbbá A víz és a környezet című csehszlovák kisfilm, Zdenék Kopác rendezésében, a Mocsarak 2000-ben című szovjet alkotás (rendező: V. Kuznyecov), amelynek nemcsak a témafelvetése volt érdekesen rendhagyó, hanem képeinek költőiségével is lenyűgözött, továbbá a csehszlovák V. Andreánsky trtványok megújítása • című műve és egy bolgár kisfilm, L. Obratenov Galvanikus horganyozása. A higannyal foglalkozó érdekes lengyel alkotás, az Elő ezüst megkapta a zsűri különdíját, és a zsűri javaslatára a fesztivál igazgatónője díjjal tüntette ki — teljes joggal — a holland Richard Hock Emberi mű című rangos művét. A fesztiváli társrendezők díjainak egyikét kapta meg a magyarországi Kováts Miklós Környezetvédelem a közlekedésben című kisfilmje, amelyről különben az egyik sajtótájékoztatón elismerően nyilatkozott fan Smolík kandidátus, a zsűri elnöke. Véget ért tehát az EKOFILM 79. De szinte egyidejűleg megkezdődtek az előkészületek a következő évfolyamra, amelynek témája — Az ember és a természet harmóniája — talán még az eddiginél is nagyobb érdeklődést -vált ki idehaza és külföldön egyaránt. GÄLY IVAN 9
