Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-12-30 / 52. szám

ÚJ CELLULÓZGYÁR RUZOMBEROKBAN Ezerkitencszáznyolcvan jubileumi év a hazai papírgyártás történetében: száz évvel ezelőtt kezdték meg Ruzombernkbain az iparszerű papír- gyártást. E tényből azonban már sejteni lehet, hogy a papírgyárnak a Vág felső folyásánál bi­zonyos hagyományai is voltak abban az időben, s nemcsak az alapnyersanyag — a fa — közel­sége indokolta az ipartelepítést. Valóban, már 170 évvel korábban, a 18. század elején is készült itt papír, persze kezdetleges, manufakturális módsze rekkel. Azóta sok változás következett be, és számos más helyen is hagyományai lettek a papírgyár­tásnak, sőt nem egy helyen a rendelkezésre álló gépek és gyártási technológia elavult, a végter­mék előállítása olyannyira nem gazdaságos — például Martinban és Harmanecben —, hogy rö­videsen leállítják ezeket az üzemeket. így aztán az igények áldandó növekedése mellett ezt a ter­meléskiesést is pótolni kell. A cellulóz- és papír­ipar további fejlesztését azonban mégis elsősor­iban az indokolja, hogy a fa az egyetlen olyan nyersanyagunk, amelyből teljes mértékben önel­látók tudunk lenni, sőt exportra is bőven jutna. Persze, nem a jelenlegi — és elsősorban a fej­lődő országokra jellemző gazdasági módszerek szerint, azaz nem a fá't, hanem valamilyen ne­mesebb származékát kell a kü1 földnek felkínálni. Ilyen megfontolások végeredményeként született ,az elhatározás a cellulóz- és papírkombinát fel­építéséről, amelynek első lépcsője lesz a már épülő cellulózgyár, ezt a jövő évtizedben a fa­hulladék hasznosítását célzó energetikai üzem, majd a papírgyár felépítése követné Ruzombe- rokban. SAJÁTOSSÁGOK A cellulózgyár felépítését megelőző döntések az Iparág jelenlegi helyzetének ismeretében tör­téntek, elsődleges követelményként szem előtt tartva a korszerűséget. A technológia, amely sze­rint a cellulózt gyártani fogják, a világszínvona­lat jelenti. Erre garancia a generálkivitelező — a kanadai H. A. SIMONS-cég — neve, amely eddig a világ számos országában 35 cellulóz- és papírgyárat épített fel a megrendelők megelége dettségére. Az építkezés sajátosságai közül legjelentősebb az, hogy a kivitelező a megállapodás szerint „kulcsra“ építi, ami lehetővé teszi a beruházások hazai „kísérőzörejeinek“ kiküszöbölését: nem kí­sért az elégtelen előkészületi munkák terhének réme; a kivitelezési tervek hibái és késedelme; a gyártási technológia tervezett paramétereinek el nem érése- stb. Jelentősen csökken a kivite­lezési idő is, hiszen a vállalat kötelezte magát a kivitelezési tervvel az építési kapacitások és a technológia biztosítására, a termelési paramé­terek mielőbbi elérésével együtt. Egyedülálló az építési költségek kiegyenlítésé­inek módja is — a külföldi hiteleiket az átadás, illetve a termelés beindítása után a gyár termé­kével — a cellulózzal — kell törleszteni. Ez ser­kenti a kivitelezőt, hiszen a megállapodás szerint a próbaüzemelés 1981 negyedik negyedévében kez­dődik, és még abban az évben 22 ezer tonna cellulózt kelt ki vinnünk a vállalat költségeinek törlesztésére. A gyártás teljes üzemeléssel 1982 ben imául be, és az évi 200 ezer tonna cellulózból 80 ezer tonna a törlesztést szolgálja. Előny az is, hogy az értékesítésre sincs gondunk, a kivi­telező vállalat biztosítja. A külföldi gépsorok egyúttal, persze, azt is jelentik, hogy megnövekszik a pótalkatrészek be­szerzését biztosító devizaágény, ennek csökken­tését hazai pó tál kát részgyárt ássál szándékoznak a későbbiek során biztosítani, feltehetően Pár­kányban (Stúrovo). A kölcsönös megállapodások szerint a kivite­lező fél kötelezi magát, hogy biztosítja a komp­lex építési munkálatokat, beleértve az építési terület berendezését a fő objektumok számára. Ezzel szemben a hazai fél szállítja az építőanya­got a kívánt mennyiségben és minőségben. A technológiai gépsorokat ugyancsak a kivite­lező szállítja, kivéve azokat, amelyeket a Szov­jetunióból kapunk. Ez utóbbiak szerelése is a mi feladatunk. A kivitelező gondoskodik a kezelőszemélyzet és a karbantartás szakembereinek betanításával. A hazai építők feladatai közé tartozott az építési terület előkészítése, a bontási munkálatok, a Vá­gón megépített ideiglenes híd, az ideiglenes utak megépítése. Az építkezés néhány számunkra — és kölcsö­nösen — előnyös oldaláról már szóltunk, de akad még néhány, amelyeknek egyéb vonatkozásai is vannak. Például a jelenlegi körülményekhez ké­pest jelentős javulás á<H be. — A munkakörnyezet javítása mintegy másfél mililiárd korona megtakarítást jelent azzal szem­ben, ha a jelenleg még működő, elavult üzemek­ben keltene a munkakörnyezet javítását tartósan biztosítani -— tájékoztatott Vojtech Spilár mér­nök, a SLOVCEPA-tröszt beruházási igazgatója. Tőle tudom azt is, hogy a jelenlegi termelési volumenhez viszonyított kétszeres növekedés elle­nére — ubszolüt számokban kifejezve is — je­lentősen csökkennek a környezetet negatívan be­folyásoló tényezők, csökken a Vág szennyezett­sége. A kombinát felépülése után lehetővé válik a faanyag teljes mértékű kihasználása, ami nap­jainkban még nem lehetséges. Az itteni gyártási technológia egyszersmind energiatakarékos gyár­tási mód is lesz — a cellulóz grafikai papírrá történő közvetlen feldolgozása folytán. A legjelentősebb szempontok egyike, hogy az építkezés — a külföldi kivitelező ellenére — nem devlzaigényes, hiszen az építési költségeket a cellulózzal törlesztjük, ami számunkra garancia, hogy a partner mindent elkövet azért, hogy idő­ben befejezze az építkezést a paraméterek be­tartásával. így az új gyár produkciója mintegy 8 évig számunkra csak a nem gazdaságos üzemek leállításával keletkező kiesést pótolja, de a hitel visszafizetése után csaknem duplájára növekszik a termelés. Még egy biztosítéka van az időbeni átadásnak: a szerződésben megállapított 51 hóna­pos átadási határidővel szembeni egy hét késés 50 ezer dollárjába kerülne a SIMONS-cégnek. Persze, a szerződésben szerepel az is, hogy 36 hónap eltelte után megkezdik a próbaüzemelést. A gazdaságossághoz nem fér kétség: a cellulóz világpiaci ára tonnánként mintegy 4—5 ezer ko­rona, s ez nagyjából tízszerese a fa árának. Ennek az árnak meg 3—4-szerese a papír tonná­iéinak ára — jelenleg. A jövő évtized végére elkészülő papírgyár 100 ezer tonna sajtópapírt és 50 ezer tonna csomagolópapírt gyárt. Igazán gazdaságos fafeldolgozásról tehát majd a faipari kombinát teljes elkészülése után beszélhetünk. Szükség is lesz rá, hiszen az egész beruházás tervezett ára mintegy 13 milliárd koronát tesz ki . . . HELYZETJELENTES Ezerkilencszázhetvenkilenc elsejéig 726 millió koronáit fektettek be az ún. 1. A-szakasz — azaz a termelő objektumok — építésébe. -A nem ter­melő objektumok — pl. lakóépületek, munkás- szállások — építésére (1. B-szakasz) eddig az ideig mintegy 15 milliót fordítottak. Június 16-án egy komplex szocialista kötele­zettségvállalást fogadtak el a hazat társkivitele- zők a határidők megtartásának biztosítására. A generálkivitelező ösztönzője — egyebek között — a már több ízben hangoztatott pótdíj, a hazaiakat célprémium ösztönzi. A kivitelezők részére épített lakásegységek már elkészültek, a munkásszállások közvetlenül a be­fejezés előtt állnak. Az ideiglenes Vág-ihíd, a ká­belek és a kezdeti kisebb mértékű terhelés cél­jaira elkészült, 1980-ban épül fel a másik. Az ún. I. A. szakasz részét képezi a Vág medrének 4—5 kilométeres szakaszon történő „áthelyezése“. Pillanatnyilag mintegy ezer dolgozó vesz részt az építkezésben, az 1980-as óv közepétől fokoza­tosain az év végéig mintegy kétezerre gyarapodik a számuk. Nemcsak az építési munka folyik, gépi beren­dezések Is érkeznek, például a devizaszükséglet csökkentését célzó szovjet berendezések, amelyek szerelését februárban kezdik meg a kassai (Ko­sice) Nehézipari Gépgyár dolgozói. Mindez azonban kevés lenne a mielőbbi folya­matos és zavarmentes üzemelés eléréséhez. Már most Is azon munkálkodik a SLOVCEPA „vezér­kara“, hogy a Jelenlegi és az új technológia közötti átmenetet zavarmentesen megoldja. Ennek érdekében a (legfontosabb szakmában dolgozók betanítását igyekeznek megoldani, a kivitelező vállalattal közösen — a szerződések értelmében. A betanítás különböző módon történik: a vállalat ún. gyakorló üzemében; közvetlenül a termelés­ben, például a Szovjetunióban és Lengyelország­ban; de a vranovi üzemegységben is lesznek majd dolgozók ilyen céllal. A távlatilag fejlődőképes dolgozókat kiválasztják, elküldik betanulásra, vagy közvetenül a gépsorok szerelési munkálatai­ra. Persze, ez nem egysizerü dolog, hiszem ezek a dolgozók jelenleg a termelésben dolgoznak, a távozásukkal bekövetkező termeléskiesés pót­lása sem kis gond. GONDOK A gondok azonban korántsem csak az . építés­ben gyökereznek. Kétezer ember jelenléte minde­nütt ellátási gondokat — ezekből eredő felada­tokat szül, s igényes politikai-szervezési munka is egyúttal biztosítani a megfelelő színvonalú el­szállásolást, étkezést, egészségügyi és egyéb szo­ciális szolgáltatást. A kanadai cégnek a kezdet­ben csak mintegy 50 alkalmazottja volt itt. Né­melyek családostól érkeznek, s itt tartózkodnak mintegy 3—4 évig. Ez a 3—4 év olyan idő, amely alatt tartós benyomásokat lehet szerezni az itteni viszonyokról, és senkinek sem lehet közömbös, hogy 50 ember milyen élményekkel távozik (nem beszélve a jugoszláv vendégmunkásokról, akikből már ebben az évben is mintegy hatszáz tartóz­kodott itt, és számuk tovább növekszik). Mind­ebből következik, hogy egy nagyberuházás épí­tése nemcsak építési — munkaszervezési felada­tokat ró az illetékesekre. Önmagunk tekintélyé­nek építésére is gondolni keli. . .. S nemcsak a látszat kedvéért! mészáros iänos Vagonok aorai a tervezettnél korábban elkészült faraktár épülete előtt Szerelők a cellulózgyár készáruraktéra épületének helyén (Foto: CSTKj

Next

/
Thumbnails
Contents