Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-12-30 / 52. szám
1 "yest homályába burkolózó faMfc luban a bevásárló központ előtti teret világítják meg a neonlámpák. Gyér fénysugarak szóródnak ki az üzlethelyiségek nagy ablakain is. A hentesüzlet ajtajában Retkes Lajos, a bácsi (Búc) Békevé- dő Ejsz elnöke beszélget a zárni készülő elárusítóval. — Egy kis vacsoránakvalót vásároltam — magyarázza felénk fordulva —, de csak később viszem haza. Igyekeznünk kell a gazdasági udvarra, mert lassan hazafelé készülődnek a fejők, és ha velük akarunk beszélni, akkor idejében a telepre kell érnünk. Betonúton haladunk járművünkkel az istállók között, de azért a gépkocsivezetőnek vigyáznia kell, mert napközben sok sarat hordtak rá a takarmányt szállító traktorok. Az ötös számú istálló előtt Jókai József zootechnikus vár, és egymás után bemutatja a fejőket. Először Lajos Jánost, a szocialista munka brigád vezetőjét, aki friss tejet szűr — Ügy gondoljuk — mondja Retkes Lajos, az efsz elnöke és Jókai József zootechnikus —, hogy terven felük százezer liter tejet adunk el a kannába. A brigádvezető elégedett, hogy nem csökken a tejhozam és jók a lehetőségek az évi kötelezettségvállalás teljesítésére. — Versenyzőnk a lehető legfőbb és legjobb minőségű tej termeléséért — mondja. — Mivel munkafeltételeink kedvezőek, a tejhozam is nagy. A vezetőség a termeléshez jó összetételű takarmányt biztosított az állatoknak. Ilyen körülmények között már főleg rajtunk múlik, hogy mennyi tejet termelünk. — Jól beszélsz, János — helyesel a zootechnikus —, mert én is úgy gondolom, hogy ez a közös munka sikereinek titka. Ennek köszönhetjük, hogy a tejtermelési versenyben a komáromi járásban az elsők közé küzdöttük fel magunkat. — Igazad van — bizonyítja az elnök is. — Csakis az összehangolt munka hozhat jő eredményeket. Tavaly a járási pártkonferencián csupán erre alapozva mertem bejelenteni, hogy az év végéig minden tehéntől legalább négyezer liter tejet fejünk. Ugyancsak izgultam, amikor Anton Hlaváénak, a járási pártbizottság vezető titkárának átadtam kötelezettségvállalásunkat, amit felolvastam a konferencia résztvevőinek is. Úgy éreztem, hogy eléggé feszített volt ez a vállalás. Tudtam, hogy több mint ötszáz tehéntől átlagosan évi négyezer liter tejet fejni nem 'könnyű feladat. Igen, tudta, hogy nem lesz köny- nyű teljesíteni a vállalást, de bízott Szabó Imrében, Lajos Jánosban meg a többi élenjáró fejőben, akik már akkoriban négyezer liter tejet fejtek átlagosan tehenenként. Számított rá, hogy ezek példája jobb munkára serkenti a többieket is. A tejtermelés növelésére volt lehetőség, mert a legkevesebb és legtöbb tejet fejő dolgozók eredményei között a különbség ezer liter volt. Feladatul tűzték ki, tehát, hogy minden istállóban, minden fejő megközelítőleg ugyanannyi tejet fejjen. A zootechnikussal együtt emlékszik vissza a nehéz időszakra. A nagy vállalásról beszélgetnek. Akkoriban minden nap ellenőrizték, hogy a fejők mennyi tejet fejnek. Ha valamelyik szakaszon lemaradás volt azonnal intézkedtek. Tanácsot adtak a fejőknek az etetési technika megjavítására, megfelelő és jó minőségű — A Cigány nevű tehenemtől több mint nyolcezer liter tejet fejtem egy év alatt — mondja Lajos János az ötös számú istálló szocialista munkabrigádjának vezetője takartmányt szállítottak a keverékbe. Napról napra jobbak voltak a feltételek és növekedett a tejhozam is. — Nem maradtunk szégyenben — lélegzik fel az elnök. — Sőt még tehenenként tizenhárom literrel több tejet fejtünk, mint amennyit vállaltunk. Ezzel az eredménnyel a versenyben elsők lettünk a járásban. Nézegetik a nagy tejelékenységű teheneket. A Mazsola nevűt, amely naponta harminc liter tejet ad, a Cigányt, amelytől egy év alatt nyolcezerötszáz liter tejet fejtek. — Jó lenne ha sok ilyen tehenet tarthatnánk már az istállókban — mondja az elnök. A zootechnikus megnyugtatja az elnököt: — Egyre több nagy tejhozamot adó tehenünk lesz a jövőben, mert az állomány többsége már keresztezett. Üjra a kötelezettségvállalás kerül szóba. A zootechnikus az elnökre tekintve mondja: — Jó munka volt. Bár az igazat megvallva, már azt hittem, nem teljesítjük a vállalást. Mégis sikerült. Azonban nem elégszünk meg az eddigi eredményekkel. Idén újra versenyzőnk. A tavalyi eredményekhez viszonyítva darabonként huszonhét literrel több tejet akarunk fejni. Az elnök elgondolkozik, számolgat, majd kijelenti: — Az újabb vállalást is teljesítenünk kell, mert a feltételek adottak, a munkát pedig nekünk kell jobban szervezni. Így is cselekszünk. Ha valamelyik istállóban csökken a tejhozam, máris összehívjuk a tehenészet vezetőit, a fejőket és megbeszéljük velük a teendőket. Ügy adagoljuk a takarmányt, hogy a napi tervezett tejmennyiség előállításhoz elegendő legyen. A fejők is bizonyítják, hogy az idei évet is sikeresen, a kötelezettségvállalás túlteljesítésével zárják. Most az év vége felé egy kicsit sem lazítanak. A munkaidőt alaposan kihasználják, és csak akkor maradnak otthon, ha halaszthatatlan ügyeket kell intézniük, vagy megbetegednek. Ilyenkor Czibor Sándor bácsi „ugrik“ be helyettük. Amint erről a baráti segítségről beszélünk, a hatvanéves férfi közelebb jön. — Én vagyok a 'kisegítő. Tudom, -jól jön a fiatalabbaknak egy-egy szabadnap. Meg ha valaki megbetegszik, akkor is el kell végezni a munkát az állatok körül. Örülök, ho dolgozhatok. Akkoriban is itt voltam a telepen, amikor naponta tehenenként még csak hat-hét liter tejet fejtünk. Azóta más a helyzet a szövetkezetben. Szakképzett vezetők irányítják a termelést. Felelősséggel dolgoznak. Évek óta nem fordult elő, hogy kevés lett volna a takarmány. így lehet jól termelni. Kecskés Tibor, az egyik fiatal fejő szól Sándor bácsihoz: — örülünk, hogy itt van köztünk, mert mindig számíthatunk segítségére. Én is azért mehettem kirándulásra, mert helyettesített. Ezért is tiszteljük és becsüljük magát. Az öregnek jólesik az elismerés, egy kicsit elidőzik még a fejők között, aztán dolgához lát. A másnapra való takarmányt készíti elő. A zootechnikus még utánaszól, hogy másnap melyik istállóban kell helyettesítenie. Egyre jobban sötétedik, csak a lámpák gyér fényei jelzik, hogy merre vannak az istállók. A zootechnikus még elvezet a borjúneveidébe, ahol Pinke László, Szigeti Sándor és Pinke Zoltán gondozó már hazafelé készülődik. Indulás előtt még néhányat szippantanak cigarettájukból. — Büszkék vagyunk rájuk — mondja az elnök —, mert sok múlik rajtuk. Nekik köszönhető, hogy elegendő borjúnk van a tehénállomány felfrissítésére. A gondozók közül Pinke László nyilatkozik a versennyel kapcsolatban. — Mi sem maradunk le, száz tehéntől több mint száz borjút választottunk el. Ebből az istállóból kerülnek ki a jó tejelékenységű tehenek. A fejők, a borjúgondozók és az etetők is még egyszer szétnéznek munkahelyükön és kerékpárjukon a falu felé veszik útjukat. — Ilyen emberekkel lehet dolgozni— mondja utánuk tekintve az elnök. — Jó munkájukra számítva vállalhattuk el, hogy idén százezer liter tejjel többet adunk el a tervezettnél. Meg lehet velük beszélni a feladatokat. Igyekezetüknek köszönhetjük, hogy egy liter tej előállításához csak huszonöt dekagramm takarmánykeveréket használunk fel. ízesítik, jól összekeverik a tömegtakarmányt, ezért kevesebb szemes takarmányra van szükség. A főzootechnikus még megemlíti, hogy az eladott tej nyolcvan százaléka elsőosztályú, ezért a szövetkezet a feldolgozó üzemtől félmillió korona felárat kap. Lassan elcsendesedik a falu. A fejők és az etetők már hazaértek otthonukba, hogy megpihenjenek és új erőt gyűjtsenek a másnapi munkához. BÁLLÁ JÚZSEF 1979. Kecskés Tibor fiatal fejő a tejet szűri a kannába (Hajdú András felvételei) e UJSZO
