Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-12-23 / 51. szám
iha többé nem fognak meg- . Sok ajándékot kaptam jobban az írógép tetszett, äsen adtak a szüleim.“ ilök azzal tudnak megör- íztetni, ha kirándulni me- ha valamit meg akarok n. Elrontani pedig, ha vala- úgy akarok, ahogy ők. Vagy elmenni valahova, ő meg •/ menjek, akkor nagyon fel- ídeges vagyok. Tehát a szü- kellene, ahogy a gyerek adom, ha én is szülő leszek, )gok csinálni... És fodrász nni, mert örülök, ha valakí- lálhatom a haját... Zseb- apok, mert én nem járok bullába ... A legszebb ajándék ne volt, amit a szüleimtől csonykor.“ an szeretek otthon lenni, de akkor, ha egyedül vagyok. :ek otthon egyedül lenni, nem zavar senki. Ha a szü- ;yok otthon, akkor mindig teli, és ha elkezdünk vesze- ■ annak mindig rossz vége akkor a legrosszabb, ha szegen jön haza, akkor min- ;etején áll. A szüleim azzal irvendeztetni, na nem vesze- zzal veszik el a kedvemet, nek ... Azért apu szebben i, mint anyu. Azért beszél velem, mert nem olyan ide- yu ... Elég zsebpénzt kapok többet, néha kevesebbet a öbb zsebpénzt már nem sze- azt sok mindenre elkölte- Smomra nem lenne hasznos, mindent kaptam az életben, i az az ajándék' tetszett, m nyugalom volt.“ eszélhetem szüleimmel a smáimat, és így esetleg viselem el azokat... Sze- ;ezni a gimnáziumot, utána, őiskolára.“ isznő szeretnék lenni, ne- ez a pálya tetszik a légéként elég az a zsebpénz, Ha még ettől is többet ad- veket szeretnék rajta venni, nyvajándék tetszik a iegjob- gem ez örvendeztet meg. ;dig mind a két szülőtől kaEatonal iskolába szeretnék i. Azért, mert nekem tetszik írni ott van. Apu és anyu is ízért, mert ők egy jó és in- bert akarnak nevelni belő- és őnekik tetszik az az van. Ha több lenne a zsebkönnyebb lenne gyűjteni ka- ndékokra is, amit mindig !k szánok... A legszebb it kaptam, az a kerékpár karácsonyra kaptam szüagyon szeretem, ha együtt !k a szüleimmel. Én azért ion lenni, mert sokat el tu- anyunak, apunak és ők is t mondanak el nekem... BI- hogy ők is nagyon szeret- mert én nagyon szeretem , édesapámat és a testvé- ;az, hogy az édesanyámat :em, mint az édesapámat, de sapámat is nagyon szere- pján veszekedni is szoktak, lél kevesebbet. Mikor vesze- íek, akkor engem és a test- rdjárt elfog a szomorúság, eszekednek, miért nem leélni. Engem a szülők azzal irvendeztetni, ha soha nem és ha mindig megveszik, .. Én elárusítónő szeretnék azt mondta, hogy ő nem hova megyek tanulni, de ab- ;ed, hogy dolgozni menjek, a ketten szépen beszélnek, csúnyán is szokott beszélni, t meghallom, mindjárt nagy fog el... Néha, mikor a n van, akkor nagymama és íott adni zsebpénzt, ennek in. Nekem eddig a legszebb ha meg a magnó volt. Én a it, amit viselek, azt anyu- s testvéremtől kaptam. De íjándék is nagyon tetszett, resztanyámtól kaptam, az Erre az ajándékra mindig ni, de nemcsak pont erre, igyon sok szépet kaptam.“ aponta a tanítási órákon — levegőjével, az otthon gaz- l, az otthon hiányaival, fis elkalandozik valamelyikük figyelme, nem biztos, hogy •t érdektelen a tanító elö- y a tananyag ... BODNAR gyula Simkó Tibor tíii&nnöies NARANCS Ültetett hajdan egy tálján narancsfát a Karancs alján. Nap, éj azóta narancson gurul le-föl a Karancson. FÜGE Tikkadt lomb közt füge fügén Verdesi egy srác, de gyügén: Alinak a füge mára fügét mutat vacsorára. KÖKUSZ Miki maki alkuszik: ha kap tőled egy puszit, a pálmafán fölkúszik □ legfelső kókuszig. ananAsz Ment egy kanász ananásszal, kan jött szembe a kanásszal: volt ide mássz, oda mássz - kulimősz lett az ananászt itoL-m-m-Nem-iskola Ez a suli olyan suli, benne tanul Pali, Juli, bele jár sok szamár, feketetarka jómadár. Ez az isi olyan isi, benne csücsül Öli, Misi, és csak béget, és csak béget... Így ér ez a tanév véget. mmm Harpagon, lyuk virít a talpadon.- Nem lyuk a' Papucsomnak ablaka. Zülfikár jobb cipellőt fabrikál.- Még hogy aztl Rőfnyi kolbászt elfogyaszt: s inni kész. A cipész az mind csibész! Harpagon, miért' kuksolsz sarkadon? Mit lesel? Mint szelei a kincsed el?- Egy királyt, aki fia kettőt kiált: „Ess eső!”, három marék drágakő hull ide. Kapkodnám, de nincs mibe ... - Harpagon, nesze itt a kalpagom Egy dollár, nyolcvanhét cent. Se több, se kevesebb és ebből is hatvan cent pennyben. Keservesen összekuporgatott pennyk. Della háromszor is átszámolta. Egy dollár nyolcvanhét cent! És holnap karácsony napja lesz. Leroskadt a kopott díványra és keservesen zokogott. Mi mást is tehetett volna? Bútorozott lakásuk. — melyért heti nyolc dollárt fizettek — mindenütt a szegénység nyomait viselte. A földszinten elhelyezett levélszekrénybe már senki sem dob levelet és hiábavaló kísérlet lenne a villany csengőből hangot kicsalni. A névjegyen férje, „Mr. fames Dillingham Young“ neve áll. A Dillingham előnevet a név birtokosa még akkor használta, mikor még jómódban élt és heti harminc dollár jövedelme volt. Most, hogy a jövedelem húsz dollárra csappant, mintha a „Dillingham“ név betűi is elhomályosodtak volna és csak egy összezsugorodott „D“ ma radt belőlük. De valahányszor Mr. James Dillingham Young hazatért, Della „fimnek“ szó litotta és tárt karokkal fogadta. Della egy kis púder segítségével rendbe hozta sírástól megviselt arcát. Az ablaknál állt és egy szürke macskát nézegetett nagy búsan, amelyik a szürke hátsóudvar ugyancsak szürke kerítésén sétálgatott. Holnap karácsony napja, és neki mindössze egy dollár nyolcvanhét centje van és ebből kell fimnek ajándékot vennie. Hónapok óta kuporgottá a pen- nyket és az eredmény mindössze csak ennyi. Hiába, heti húsz dollárból nem tudott többet félretenni. Több volt a kiadása, mint amennyire számítolt. De hát ez mindig így van. Csak egy dollár és nyolcvanhét centje van és ebből kell az ő kedves fimijét magajándékoznia. Mennyi boldog órán át tervezgette, hogy mi szépet vesz neki. Valami értékes ritkaságot, valami olyant, ami legalább megközelíthetőleg méltó arra, hogy fim tulajdona legyen. Egy keskeny tükör állt u szobában a két ablak között. Delta hirtelen elfordult az ablaktól és a tükörbe nézett. Szeme felcsillant, de arca elsápadt. Gyorsan kibontotta haját, mely most teljes hosszúságában vállára omlott. fimnek is és Deltának is volt valami a birtokában, amire mindketten nagyon büszkék voltak. fimnek » mindene volt az aranyórája, amely valamikor édesapjáé és nagyapjáé volt. Szerinte az óra olyan gyönyörű volt, hogy még Salamon király is megirigyelhette volna. Della viszont meg volt győződve arról, hogy gyönyörű hosszú haja még Sába királyné kincseivel is felvehette volna a versenyt. Della gyönyörű barna haja most mint vízesés omlott le vállára. Gyorsan és idegesen megfésülködött. Egy percig még bizonytalanul elgondolkodva álldogált egy-két könnycseppet ejtve a kopott piros szőnyegre. Egyszerre csak fel kapta ócska barna kabátját és kalapját. Még mindig csillogó szemmel, libbenő szoknyával, mint a szélvész kirepült a szobából, le a lépcsőkön, egyenesen ki az utcára. Meg sem állt, amíg egy üzlethez nem ért, melynek cégtábláján a következő felirat állt: „Mmme Sofronio. Mindenféle hajat veszek." Della egy ugrással bent termett, majd lihegve összeszedte magát és azt kérdezte: — Megvenné a hajamat? — ö igen, miért ne? — válaszolta a hölgy. — De kérem, vegye le a kalapját és engedje meg, hogy megnézzem. A barna zuhatag leomlott. — Húsz dollár — mondta a hölgy, gyakorlott kézzel vizsgálva a hajtömeget. — Kérem adja ide, de gyorsan — mondta Della. Ö, az a kővetkező két óra, mintha csak rózsaszínű szárnyakon repült volna el. Minden üzletbe benézett, ahol azt remélte, hogy fim számára ajándékot vehet. Meg is találta végre. Biztos, hogy ez kimondottan fim számára készült. Végigjárta az összes üzletet, de ilyet sehol sem talált. Egy platina óra- lánc, gyönyörű, igazán méltó fim órájához. Ahogy megpil lantotta, tudta, hogy Jimé lesz. Illett is hozzá, mert ízléses és értékes volt. Huszonegy dollárba került és már csak nyolcvanhét centje volt, mikor végre hazasietett. Ezzel a lánccal felszerelve most már fim bármilyen társaságban megnézheti az óráját, mert bármilyen értékes is volt az óra, az ócska bőrszíj miatt, mely a láncot helyettesítette, eddig csak lopva pillantott rá. Mikor Delin hazaért, mámoros hangulatát óvatosság és jó O. Henry zan gondolkodás váltotta fel. Elővette hajsütő vasát, meg gyújtotta a gázt és megpróbálta rendbe hozni a kárt, melyet szép haja szerelemből hozott áldozatkészsége miatt szenvedett. Alig telt el negyven perc és Della fejét apró, fülhöz simuló, göndör kis fürtök borították. Új frizurájával olyan volt, mint egy csintalan kis iskolás fiú. Hosszú ideig gondosan, kritikus szemmel vizsgálta képmását a tükörben. „Ha fim meg nem öl már az első percben, ahogy meglát — gondolta Della — biztosan azt fogja mondani, hogy olyan vagyok, mint egy kis kóristalány. De hát mit is tehettem! 0, egek, mit is tehettem volna egy dollár nyolcvanhét centtel?“ Hét órakor a kávé már készen volt és a serpenyő is a kályhán forrósodott, készen arra, hogy a hússzeleteket kisüsse. fim mindeddig sohasem ké sett. Della, kezében az óraláncot szorongatva az asztal sarkánál ült közel az ajtóhoz. Egyszerre csak távolról, még az első emeletről meghallotta fim lépteit. Erezte, hogy elsápad. Az volt a szokása, hogy még a legapróbb, jelentéktelen kívánságáért is csendes imát mondjon. Most azt suttogta: „Ú Istenem, add, hogy fim még mindig szépnek lássonI“ Kinyílt az ajtó, fim belépett és becsukta maga mögött. Sovány volt és nagyon komoly. Szegény fiú, hiszen még csak huszonkét éves és máris a családfenntartás terhét viseli. Nagy szüksége volna egy új felöltőre és kesztyűre is. fim szemét mereven Deltára szegezte és olyan különös, számára érthetetlen kifejezéssel nézett rá, hogy szinte megrémült. fim nézése nem árult el sem haragot, vagy meglepődést, sem rosszallást vagy rémületet, semmi olyan érzelmet nem fejezett ki, amire Della felkészült, fim csak egyszerűen, különös merev arckifejezéssel hosszasan ránézett. Delhi fölugrott az asztaltól és hozzásietett. — fim drágám! — kiáltott fel magánkívül. — Ne nézz így rám! Levágattam a hajam és eladtam, igen, mert nem éltem volna túl a karácsonyt, ha nem tudtam volna neked ajándékot venni. Megnő a hajam megint, kérlek, ne törődj vele. Ezt meg kellett tennem! Nem is hiszed, milyen gyorsan nő a hajami Jiml Kívánjunk egymásnak kellemes karácsonyi ünnepeket és legyünk boldogok. Te még nem tudod, hogy milyen szép, milyen gyönyörű ajándékom van számodra! —■ Levágattad a hajad? — kérdezte fim olyan hangon, mintha képtelen lett volna felfogni. — Igen, levágattam és eladtam — mondta Della. — Talán most már nem szeretsz úgy, mint eddig? Hiszen én nem változtam meg, rövid hajjal is ugyanaz vagyok, aki voltami Vagy talán nem így van? fim különösen nézett körül a szobában.- Szóval te azt állítod, hogy eladtad a hajad? — kérdezte és mintha hangjában egy árnyalatnyi vidámság bujkált volna. — Hiába keresedI Eladtam, ismétlem, eladtam — nincs többé. Karácsonyeste van, kedvesem! Légy jó hozzám, hiszen a hajamat csupán a kedvedért adtam el. fim mintha csak álmából ébredt volna jel hirtelen, megölelte, megcsókolta Delláját. Végül egy csomagot vett ki a zsebéből és az asztalra dobta. — Della, kérlek, ne érts félre. Hidd el, nincs az a hajvágás, vagy hajmosás, vagy bármi egyéb, ami útjába állhat irán tud érzett szerelmemnek. Della fehér ujjaival gyorsan kibontotta a csomagot. Örömteli felkiáltását sírás, zokogás váltotta fel. Nem is csoda, mert ott feküdt előtte a Brodway kirakatainak egyikében rég megeső dált fésűkészlet. Gyönyörű fésűk, pontosan olyan színben tündököltek, melyek szép hajához a legjobban illettek. Es tudhatta, nem veheti hasznát, nincs mibe tűzze, eladta a haját. Végül is összeszedte magát, könnyein keresztül rámosoly- gott fimre és csak annyit mondott: — fim, drágám! Nem is hiszed, milyen gyprsan nő a hajam. Majd szinte macskaszerű gyorsasággal felugrott és felkiáltott: — ö, jaj! Hiszen fim még nem is látta a saját gyönyörű ajándékát, az órájához illő új láncot. — Della szorongva feléje nyújtotta. — Ugye gyönyörű, fim? Az egész várost átkutattam, míg rátaláltam. Most már, ha akarod, akár napjában százszor is megnézheted az órádat. Add csak ide, hadd lássam hogyan illik hozzá. fim ahelyett, hogy engedelmeskedett volna, végigfeküdt a díványon, kezét feje alá téve kacagott. — Della drágám! Tegyük el egyelőre karácsonyi ajándékainkat, túlságosan szépek ahhoz, hogy most használhassuk. Eladtam az órámat, hogy az érte kapott pénzen megvehes- sem számodra az annyira óhajtott fésűket. De most talán elkészíthetnéd a vacsorát. PERTL ETELKA fordítása »
