Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-12-23 / 51. szám

EGYMÁST SEGÍTVE HAL A KARÁCSONYI PIACRA Hideg szél fújt, sűrű eső esett a ha­lastó környékén. A halászok áztak-fáz- tak a parton. A tó vizét néhány nappal ezelőtt leengedték, hogy könnyebben ki lóghassák a halakat. Az összezsugoro­dott felületű tó iszapos vizében már csak apró halak vergődtek a vízimada­rak nagy örömére __ A gumicsizmás, gu mikabátos férfiak a másik tóhoz men­tek. A Stupavai Állami Halgazdaság meg­közelítőleg 950 hektár vízfelületen gaz­dálkodik. Szlovákia valamennyi kerüle­tében több halastó és víztároló tartozik a hatáskörébe. A vállalatnak összesen négy hal- és víziszárnyas tenyésztő gaz­dasága van. Mégpedig Stupaván, Klá§- torne pod Znievom és AlZbetin Dvor köz­ségekben, valamint Michalovcén. A stu­pavai gazdaság egyik fontos haltenyész­tő telepe pedig a lévai (Levice) járás Kéty (Kvetná) községében van. Ide lá­togattunk el. A halászok még egyet szippantottak a cigarettájukból, majd eldobták, mert a halastavat a külvilággal összekötő dűlő- álon teherautó közeledett. Nagy vizes hordókkal és halászfelszereléssel volt megrakva. Alighogy megállt, a férfiak nekiálltak a szállítmány lerakásához. Mi­után mindent előkészítettek a halászás- hoz, vállukra vették a hálót, s az isza­pos vízen keresztül átmentek a tó túl­só oldalára. A víz felszínét itt-ott ficán­koló ponty borzolta fel. <A férfiak csiz­mája térdig merült az iszapban. — Gyerünk, gyerünk, gyorsabban! — sürgette őket Mácsai Imre csoportveze­tő. Pedig a halászok láthatóan siettek, sürgetés nélkül is. Hajtotta őket a kí­váncsiság. Vajon mennyi hal lesz ebben a 19 hektáros tóban? Mikus Tibor, Far­kas Nándor, Madarász Lajos, Dáno Gyu­la, de az idénymunkások is, akik min­den évben segítenek a halkifogás ide jén, megszokták, szeretik ezt a munkát. A Stupavai Állami Halgazdaságnak az idén fogyasztási célokra mintegy 460 tonna halat kell szállítaniuk. Ennek nagy részét a karácsonyi piacon érté­kesítik. Ekkor a legnagyobb a kereslet a halhús iránt. Persze, az említett meny- nyiség korántsem elegendő a karácsonyi „halkereslet“ kielégítéséhez, ezért Cseh­országból további 1130 tonna pontyot kapunk. A férfiak tószélességben széthúzzák a hálót, mely — amint haladnak — egyre nehezedik. A csizmák súlya is egyre nő, már alig bírják kihúzni az iszapos víz­ből. He nem lehet megállni, letörölni a verejtéket. A kör bezárul. A víz, mintha forrna a hálóban. A férfiak szeme fel­villan a szép zsákmány láttán. Mentők­kel szedik ki a halakat a hálóból, s megkezdik az áru fajta és nagyság sze­rinti osztályozását. Ezután lemérik és a hordókba rakják a szállítmányt. A kétyi haltenyésztő telepet 1958-ban létesítették. Az öttagú halászcsoportnak 12 halastó van a gondjaira bízva, me­lyek összterülete 120 hektár. Az idei terv­feladatok alapján 350 métermázsa ponty­ivadékot kellett kitermelniök. A szak­szerű gondoskodásnak, a helyes takar­mányozási technológiának, a következe­tes fertőtlenítésnek köszönhetően most a tervtúlteljesítésről adhatnak számot. Húsz métermázsával szállítottak több ha­lat a karácsonyi piacra, mint ameny- nyit a terv előirányzott. A haltenyésztő telepen libatenyésztés­sel is foglalkoznak. E tekintetben is sza­vatolják a jó minőséget. A karácsonyi piacra a tervezett 270 métermázsa liba­hús helyett 330 métermázsát küldtek a piacra. Észre se vettük, s a hallal megtelt tehergépkocsi elindult a faluba. Itt van ugyanis a lerakat, s innét szállítják to­Vajon melyik ünnepi asztalra kerülnek ezek a szép pontyok? vább az üzletekbe az árut. Mi is követ­tük az autót. Velünk együtt érkezett meg a barti jBrutyf halastótól is a szál­lítmány. Ez utóbbi a kétyi farm legter­mékenyebb halastava. Ezt az is bizo­nyítja, hogy bár a fogyasztásra szánt poQty előállításához általában három év­re van szükség, itt két év alatt elérik a halak kívánt súlyt. De a többi tóban is jó a súlygyarapodás. A 10 hektáros bé- nyi (Bíhaj halastóból 180 métermázsa pontyot és 20 métermázsa halivadékot, a 9 hektáros nagysallói (Tekovské Lu- zany) tóból 46 métermázsa halivadékot, a 3 hektáros búcsi (Búé) halastóból pe­dig 16 métermázsa halivadékot fogtak ki. 41 am Hogy tele legyen a háló, ezért egész érben dolgozni kell (A szerző felvételei) Mint a farm vezetőjétől megtudtam, egyes halastavakból majd csak tavasz- szal, húsvét táján fogják ki a halat, ak­kor Is nagy keletje van a halhúsnak. Ugyancsak tavasszal halásszák ki a Kéty II 12 hektáros halastavat, amelyben pontyivadékot tenyésztenek. Előzetes számítások szerint tavaszra 20 métermá­zsa lesz benne. Ezekkel az egyenként 350 grammos halakkal telepítik be a bényi és a Kéty I halastót, hogy a jövő évi karácsonyi piacra is elegendő árut szállíthassanak. IOZEF SLUKA Szőcs Erzsébet, az oroszvári (Rusovce) Duna Efsz dolgozó­ja, fejőnő. S az is ide kíván­kozik, mindjárt az elejére, hogy Oroszvár Bratislava egyik elővárosa. Ezeknek az alapve­tő adatoknak a birtokában bi­zonyára sokan megkérdezik, hogy a nagyváros közelében élő asszony miért választotta éppen ezt a szakmát? Erre, és még számos kérdés­re munkahelyén kaptuk meg a választ. Miközben egyik tehén­ről levette, s a másikra rátette a fejőgépet, elmondta, hogy so­hasem volt ismeretlen számára az állatok körüli munka. Szülei ligetfalusi (Petrzalka) házának udvarában sokféle jószágot tar­tottak. Viszont abban, hogy vé­gül is idejött dolgozni, a har­madik fiúk megszületése is közrejátszott. A meggyarapo­dott család — érthetően — saját otthonban szeretett volna élni. Itt kaptak rá ígéretet: „Ha jól dolgoznak, egy éven belül megkapják a lakást.“ S kap­tak. A férj, Szőcs Vilmos, ete­tő. Amíg mi a feleségével be­szélgetünk, függővasúton hord­ja az állatok elé a takarmányt. Miután széthordja a silót, a ré­paszeletet, a melaszt, az abra­kot, ő is csatlakozik hozzánk. — A huszonnyolc, fekete-fe- hértarka jól tejelő tehenet kö­zösen gondozzuk — mondja. A jó termelési eredmények tehát mindkettőjük érdeme. Munkakedvük bőségesen kama­tozik. Eladható termékben, szá­mukra pedig a jövedelemben. De ami ennél is fontosabb, ka­matozik megbecsülésben. Amikor a szövetkezet egyik vezetőjétől azt kérdeztem, kik a szövetkezet élenjáró dolgo­zói, a Szőcs házaspárt az el­sők között említette. Pedig az emberben dolgozik egy másfajta belső ösztön is: „fogd a könnyebbik végét“. S ők is megtehetnék. A szövet­kezet állattenyésztési szakaszá­ra nehéz munkaerőt szerezni. Emiatt talán elnézőbbek len­nének a vezetők, ha „lazítaná­nak“, csak- el ne menjenek ... — Az az elvünk, hogy ezzel nem szabad visszaélni — mondja Szőcsné, amikor a férj visszamegy, hogy folytassa a takarmányozást. Annál inkább is még jobbá akarjuk tenni, amit csinálunk, mert a szövet­kezet fontos szerepet játszik a főváros alapvető élelmiszerek­kel — közöttük tejjel — való ellátásában. Rátarti, önérzetes ember sza­vai ezek, amiért külön elisme­rést, dicséretet, tiszteletet ér­demel. S azért a literekben mérhető teljesítményért is, amit ebben az évben is nyújtott. Ugyanis idei tervfeladatát — mely 135 680 liter tej kiterme­lését írta elő — november vé­géig teljesítette. Ez azt jelenti, hogy az év végéig vagy tízezer liter tejjel fej többet a terve­zettnél. S ez nem kevés. A munkát, amit ő is végez, több százezer ember minősíti nap, mint nap. S nem mindegy számára, hogy hogyan. Ez ad erőt, biztatást a hajnali kelés­hez, az év minden napján. Ezért dolgozik becsületesen fér­jével együtt, egymásrautalva, egymást segítve — közösen. KOVÁCS ELVIRA 1979. XII. 23. ttJSZÓ Nam k önnyű a hálót cipelni az iszapos vízben

Next

/
Thumbnails
Contents