Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-12-23 / 51. szám
VASÁRNAP 1979. XII. 23. A NAP kel — Kelet-Szlovákta: 7,25, nyugszik 15.42 Közép Szlovákia: 7.33, nyugszik 15.50 Nyugat-Szlovákia: 7.41, nyugszik 15.58 órakor A HOLD kel — 10.21, nyugszik 20.53 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük VIKTORJA és NADEZDA nevű kedves olvasóinkat lS04-ben született Charles SAINTE BEUVE francia kille és kritikai (+ 1K91 # lSH-bee született Vlagyimir NYEM1KOV1CS DANCSEN- KO, kiváló szovjet rendezi, a szocialista realista szia házmfivészet kialakítója (+ 19431 • 1914-ben szfl letett Dezlder KARDOS sz’avik zeneszerző, nemzeti mivész. AZ ÚJ SZÓ JÖVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL Eszmecsere, nyílt állásfoglalás Balázs Béla írása A béke, i'Al IN a nem; biztonság ás Irta: Milos Vejvoda, külügyminiszter- helyettes Körforgásban Zolczer János riportja Minden év gyermekév legyen Flórián Márta cikke Jómadarak alkonya Duba Gyula szatírája Herkules a kukoricáidról Tomi Vince riportja lllllllilllllllllilllllllllllllllí Váljon az Új Szó állandó előfizetőjévé! lUHtHüültiiHtlIlíilHIflinilütüllllHIÜ A nagymamák teli táskával, elfáradva térnek haza. Fényesítik a bútort, alig várják ezt a szép ünnepet, amikor végre együtt lesz a család, hazajönnek a gyermekek, meg az unokák, végre nem kelt rohanni, mert nem sürget semmi, lesz idő beszélgetni, meghányni-vetni az ügyes-bajos dolgokat. Aztán eljön a várva várt karácsony, a hűtő meg az asztal tele étel tel, itallal, a karácsony ja alatt játékok, köny vek várnak ifjú gaz dóikra. Végre a ház előtt fékez az autó, megjött a busz meg a vonat, s a nagymama meg a nagypapa szeme felcsillan, itt a béke és a szeretet ünnepe. Felbolydul a lakás. Aztán az unokákat végre sikerül a másik szobába terelni, az ő hangoskodásuk érthető, de a felnőttek csak nem találják meg a közös témát. A férfiak legszívesebben Még a hatvannyolcas évben történt, hogy egy fiatalember csaknem teljesen friss mérnöki diplomával búcsút mon dott hazánknak. Meglehetősen sok hányódás és közbenső állomás után kioergődött Kana dóba, s közel évtizede a nyugati féltekének ebben az északi országában él. ‘Édesanyja, érthetően, vágyódott távolba szakadt fia után. Hosszas spórolgat ássál összerakosgatta az útiköltséget és az idén nyáron nekivágott a nagy útnak. Amikor jó hónap múlva hazatért, eléggé lesová nyodtnak, megviseltnek, sőt meglehetősen levert- nek találták ismerősei. Elfárasztotta a hosszú utazás, gondolták. sakkoznának nagy kár-kavargás támad, hol a tyáznának, az asszonyok bekapcsolják a tévét, most indul egy príma műsor s bábeli hangzavar keletkezik. A nagymama már harmadszor kérdezi, hogy vagytok, fiaim, de az egyik csak hümmög valamit szórakozottan, arra koncentrál, hogy védje ki a ODAFIGYELNI! sakkot, az asszonyok pisszegnek, nem hallják, mit mond a férfi, s aztán nem értik a film cselekményét. Aztán a férfiak hahotázva vicceket mesélnek, az asszonyok fizukról, prémcsik- ről meg a divatról beszélnek s a nagymama csak kapkodja a fejét, nem tudja, ki az a Kiss, aki kapót prémcsit, viszont Nagy nem, pedig ő aztán igazán megérdemelné. Ezután a katasztrófákon szörnyülköd- nek, mi minden történik a mai világban és még mennyi szörnyűséges történhet. Aztán az egyik férj felpattan, te jóég indulni kell, így tesz a nagymama másik fia is, nosza, óriási Az asszony hamarosan felkereste rokonát, akinek a fia az övével csaknem egyidőben, nem egészen húszéves fejjel ténfergett át a határon, „TAKARÍTÓNŐ” s végül ő is Kanadában kötött ki. Elmondotta neki, hogy Kanadában meglátogatta a fiát, aki jól van, megférfiasodott, szépen berendezett szobában lakik és általa is üdvözli az édesanyját. Ez az anya néhány hét múlva levelet kapott a fiától. Egyebeken kívül azt is tudatta, hogy meglátogatta a rokona, de csak néhány percet időzött nála, szinte le sem akart ülni. S migyerek, hol a sapkája, rohanni kell, este klassz film lesz a tévében és egy kis bulit csapunk a szomszédékkal. A tálca és a hűtő teli étellel. A nagymama még utánakiált a már kocsiban ülő unokáinak: Legalább azt mondjátok meg, hogy vagytok? Egy intés vagy egy kösz, megvagyunk a felelet s az őszülő hajú szülők elszomorodva nézik a csillogó díszeket, az üres szobát. Túlzás ez a helyzetkép vagy valóság? Most nem js lényeges a felelet. Ojra itt a karácsony. A fontosabb hát az, hogy sehol se hasonlítson ez az ünnep arra, amit leírtunk. Próbáljunk lazítani, feledni a közhelyes beszédet. Kíséreljünk meg legalább néhány órát meghitté, családiassá varázsolni. Elsősorban úgy, hogy odafigyelünk egymásra, szüléink, gyermekeink féltő, érdeklődő kérdéseire. előtt elment, a lelkére kötötte, hogy a fiának, ha találkozna vele, egy szót se szóljon a látogatásáról, mert az nem akarta, hogy Idejöjjön. „Képzeld, mama — írta felháborodottan —, még ő szégyell engem, pedig én odahaza is csak segédmunkás voltam, mint itt. A kedves rokon, a mérnök úr pedig »takarítónő« egy bankban. Es amikor az anyja itt volt egy hónapig, a fia jó pénzért elvállalta az egész épületben a nagytakarítást. Szegény asszony látástól vakulásig dolgozott, hogy elkészüljenek a munkával, mielőtt lejár a vízum ...“ IDŐSZERŰ GONDOLATOK Az eltelt négy esztendő kétségtelen pozitívumai közé tartozik az is, hogy a nagyon összetett és bonyolult feltételek ellenére, a lakosság anyagi és kulturális színvonalát tekintve biztosftjuk a CSKP XV. kongresszusa határozatainak megvalósítását. Az 1976—1979-es években tovább fejlesztettük a lakosság valamennyi rétege magas szintű anyagi fogyasztását, szociális vívmányait és szociális biztonságérzetét. Az átlagos havi nominálbér 12,2 százalékkal növekedett, lényegében a tervnek megfelelően. A lakosság munka- és szociális bevételeinek növekedése következtében négy év alatt csaknem 18 százalékkal gyarapodott pénzjövedelme, amely ez idén eléri a 343 milliárd koronát. A személyi fogyasztás 8,5 százalékkal lesz nagyobb. Ebben az esztendőben a lakosság társadalmi fogyasztására csaknem 133 milliárd koronát fordítunk, ami egy lakosra számítva hozzávetőleg 8700 korona. Ez az 1975. évi szinthez, a 7400 koronához képest, 17 százalékkal több. A párt szüntelen gondoskodását erről a területről a legjobban az a tény bizonyítja, hogy 1970-hez képest a lakosság társadalmi fogyasztásának szintje G7 százalékkal emelkedett. Az iskolaügy fejlesztésére négy év alatt több mint 78 milliárd koronát, a kultúrára 22 milliárd koronát, az egészségügy, valamint a szociális gondoskodás intézetei fejlesztésére majdnem 7S milliárd koronát fordítottunk. A bölcsődei helyek száma 1970-hez képest csaknem 20 százalékkal lesz nagyobb és meghaladja a 85 ezret. Óvodába 881000 gyerek jár, ami 206 000-rel több, mint 1975- ben. Ebben a vonatkozásban az ötéves tervben az 1980-ra feltételezett szintet már ez idén csaknem 17 százalékkal túlteljesítjük. Ehhez nem kis mértékben hozzájárult a nemzeti bizottságok által szervezett Z-ak- ció is. Állampolgáraink ennek keretében számos bölcsődét, óvodát, valamint kereskedelmi, sport- és más létesítményt építettek és társadalmi munkával 21 milliárd korona értékű művet hoztak létre. A lakásépítés is tervszerűen halad és számolunk azzal, hogy túlteljesítjük a 6. ötéves terv feladatát. Négy év alatt 523 000 lakást építünk, s ez azt jelenti, hogy hozzávetőleg 1,5 millió ember költözik összkomfortos, korszerű lakásba. Az összes említett jó eredmény annál értékesebb, mivel valóban rendkívüli, nem könnyű helyzetben értük el őket. Ezek az eredmények dolgozóink milliói áldozatkész igyekezetének, a párt szervei és szervezetei politikai munkájának, a szakszervezeti és ifjúsági szervezetek, valamint a vezető gazdasági dolgozók igyekezetének köszönhetőek. (Václav Hüla elvtársnak, a CSKP KB 14. ülésén mondott beszédéből) ÜLHGyMlK Nyugdíjas. Ez a szó öreg, az élettől megviselt, a munkában megfáradt embert idézi fel bennünk. Sokszor tévesen. Mert manapság egyre több, lendülettől, munkakedvtől, tenniakarástól duzzadó örökifjúval találkozhatunk. Ez az asszony se fog soha megöregedni — figyelem szinte csodálattal Mária Svecovát, amint fiatalosan ellép a gépek mellett, kezével közben jelez valamit munkatársnőinek. Csak az itt-ott előbukkanó, őszbe boruló hajtincsek árulkodnak tapintatlanul. Arcán kedves mosoly bujkál, szeme jóságos nyugalmat sugall, néha azért föl-fölvillan egy hun- cutkodó szikra is. Az egyszerű, közvetlen, szókimon dó asszony minden mozdulatából árad az életkedv. — Tizenegy-gyermekes népes családból származom, a Topofcany járásbeli Prese- lany faluból. Gyerekként sokszor játszottam szfnhá zat; a nagyok úgy tartották, tehetséges vagyok. Hát így akartam színésznő lenni. A színpad helyett az élet szín házába vetett a sors. Az ele hon maradtam velük. Elvégeztem egy egészségügyi tanfolyamot, fehér köténykét kötöttem, ápolónő lettem. Itt kezdődött ténykedésem: a nőszövetségben, képviselőként, népbíróként. Rengeteget bajlódtunk akkoriban a cigányokkal, hogy a normális életbe bekapcsoljuk őket. Reggelente hét óra tájban motorkerékpárra ültem, s bejártam az egész települést, gyereket, felnőttet kizavartam iskolába, munkába. Míg csak meg nem szokták a rendes életet, s mentek maguktól is. — A motornak hasznát BOLDOG VAGYOK ÉS ELÉGEDETT! mi iskola után a tanító gye rekeit pesztráltam, később a háztartásban segédkeztem. Édesanyámat korán elveszítettem. Rövid ideig nagyon nehéz munka után a bátyám felhozott a fővárosba, a Kablo gyárba. Itt lett belőlem Svecné. — • Közben történt velem egy és más, de mindenre nem akarok kitérni. Csak a fontosabbakra ... Topofőa- nyba helyezték a férjemet, szültem egy fiút és egy kislányt, akkor egy ideig ott vettem azután is. jött a szövetkezetesítés, s én megint csak „nyeregbe ültem“, egyik házból a másikba mentem, meggyőztem az embereket. — 57-ben felvettek a pártba. Egy évre rá férjemet Bratislavába helyezték. A Nemzetközi nőnap üzemmel szemben laktunk, s én mindennap sóvárogva néztem a kapun besétáló nőket. Aztán 1962-ben én is az üzembe kerültem. Munkásnőként dolgoztam és dolgozom ma is, csak közben 75-ben nyugdíjas lettem. Az egyik szocialista munkabrigád vezetőjeként egy hónapja vettem át az ezüst jelvényt. Műszak leteltével sem unatkozom, a második városkerületi pártbizottság plénumának tagja vagyok, a Det- va vállalat aktivistája, Itt az üzemben szakszervezeti bizalmi. — Boldog és elégedett asszonynak érzem magam. Két gyermeket neveltem, s a munkám is szívesen csináltam. Szerettem dolgozni, különösen itt, ebben a kollektívában. Ha visszaemlék- szem, milyen nehéz volt az élet gyermekkoromban, boldog vagyok, hogy a mai fiatalok már nem ismerik ezeket a gondokat. Tanulhatnak, művelődhetnek, sokoldalúan gondoskodnak róluk. Én megértem a harminchét évet, míg üdülni mehettem ... Egy életút gondjai, örömei, elevenednek fel a vidám szemű asszony emlékezetében. Hatvan év emlékei. A gyár, a műhely s a jól végzett munka, amulyért idén májusban A kiváló munkáért állami kitüntetés sei jutalmazták. URBAN KLARA 1979. XII. 23. ÚJ SZÓ
