Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-12-23 / 51. szám
1S79. XII. 23. K arácsonyt megelőzően nemcsak az üzleteket járjuk, nemcsak ajándékokat vásárolunk. Kissé hátra és előre is tekintünk. Felidézzük az elmúlt hetek, hónapok eseményeit, és bizakodással várjuk a jövőt. A béke és a szeretet ünnepe alkalmából talán jobban, mint bármikor, ez idén is a legtöbbet a békére gondolunk, a béke kilátásait mérlegeljük. Annál is inkább, mert az elmúlt hetekben, hónapokban a béke megőr zése érdekében tett erőfeszítés az emberek millióinak vált ismét egyik központi gondolatává. HELSINKI SZELLEME Lassan öt éve, hogy Helsinkiben 33 európai és két észak-amerikai állam legmagasabb szintű képviselői aláírták az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia Záróokmányát. E fontos dokumentumnak az Együttműködés emberiességi és egyéb területeken című része az úgynevezett „harmadik kosár“ témáit foglalja magába. A „harmadik kosár“ témáiról (ha gyakran más formában, és más eszközökkel is, mint a Záróokmány aláírását követő években) sok vita folyt 1979-ben is. A két ideológia és a két értékrendszer ismét gyakran megütközött. És nemcsak vitáztunk, nemcsak igazunkat bizonygattuk. Szükségessé vált néhány rendszabályozás is. Elsősorban azért, mert az ellenfél, a burzsoá propaganda félrevezető manővereket folytatott és folytat. Célja érdekében teljes fegyverzettel veszi igénybe a tömegtájékoztató eszközöket. Nagy nyugati lapok, tv- és rádióállomások a napnak szinte minden órájában a hazugságok és a féligazságok özönével manipulálják az emberek tudatát. Arra törekszenek, hogy a szocialista országokat kedvezőtlen színben tüntessék fel, hogy az éter hullámain és a más formában felénk irányított „tájékoztatással“ nyugtalanságot és elégedetlenséget idézzenek elő: bomlasszák a szocialista rendszer szilárdságát. Az emberiességi és az egyéb területeken történő együttműködést a burzsoá propaganda megpróbálja úgy beállítani, hogy e kérdést a szocialista országok „megkerülik“, vagy „nem tartják alapvetően fontosnak“. A tőkés világ képviselői közül a valódi kulturális értékek cseréjét olyasminek az exportjával kötik össze, helyezik egy „csomagba“, ami sem nem kulturális, sem nem érték, hanem a szocialista országokba nem kívánatos dugáru: fellazítási kísérlet, emberel- lenesség, antikommunizmus, a szocialista eszméinkkel és értékrendünkkel ellentétes propaganda és ideológia. tAjékoztatAs, EGYÜTTMŰKÖDÉS A Záróokmány említett részének a tájékoztatásra vonatkozó fejezete egyebek között azt irányozta elő, hogy az okmányt aláírt államok a tájékoztatás területén — rövid vagy hosszú lejáratú egyezmények vagy megállapodások alapján — ösztönzik az együttműködést, előmozdítják a szélesebb körű együttműködést a tömegtájékoztató szervek, köztük a hír- ügynökségek, valamint a kiadók és n kiadói szervezetek között; előmozdítják az együttműködést az állami vagy magán, nemzeti vagy nemzetközi rádiós és televíziós szervezetek között, nevezetesen egyenesbe adott vagy felvételre rögzített rádió- és televízióműsorok cseréje, valamint ilyen műsorok közös készítése és sugárzása útján; ösztönzik a találkozókat és érintkezéseket a részt vevő államok újságírőszervezetei és újságírói között; kedvezően tekintenek arra a lehetőségre, hogy a részt vevő államok időszakos kiadványai, köztük újságjai, megegyezzenek a cikkek cseréjét és közlését illetően; ösztönzik a sajtó, a rádió és a televízió területét érintő műszaki információk cseréjét, közös kutatások, valamint a szakemberek tapasztalat- és véleménycserét szolgáló találkozóinak szervezését. Munkánkat illetőleg fontos ajánlása a Zájóokmánynak az a tétele is, amely szerint az okmányt aláírt államok: „javítsák azokat a feltétele két, amelyek között valamely részt vevő állam újságírói egy másik részt vevő államban hivatásukat gyakorolják“. A Záróokmánynak mind a kulturális értékek cseréjére és a tájékozta tás tökéletesítésére, mind a többi területre vonatkozó ajánlásait megelégedéssel nyugtáztuk, Helsinki széllé mét érvényesítjük a gyakorlatban. A NEMES FELADAT Csehszlovákia kapuja nyitva áll minden becsületes szándékú ember előtt. Hívei vagyunk a kulturális együttműködés, az információk, a személyi forgalom bővítésének, az olyan racionális lépéseknek, amelyek a népek és az országok kölcsönös és alaposabb megismerését szolgálják. Nem vagyunk viszont a hívei azoknak, és nem támogatjuk azokat, akik a dolgozók társadalmával szemben ellenséges magatartást tanúsítanak, és akik nem tartják tiszteletben a szocialista rendszer törvényeit. A törvénysértőket az arra illetékesek felelősségre vonják, és a minden csehszlovák állampolgárra egyformán érvényes törvény szerint minősítik. Még abban az esetben is, ha a rendbontók — képmutatóan — az „emberi jogok“-ra hivatkoznak, és csak arról beszélnek, hogy mi a joguk, de arról, hogy mi a kötelességük, már nem. Az újságírók sokat tehetnek — es tesznek — az európai biztonsági és együttműködési értekezlet eredményeinek, a Záróokmány tételeinek a népszerűsítése érdekében, de legfőképpen az olyan légkör megteremtése érdekében, amelyben nem lehet eltérni a Záróokmányban megfogalmazott elvektől. A tömegtájékoztatás valamennyi becsületesen gondolkodó emberének drága a népek közötti kölcsönös megértés és földünk tartós békéje. A nemes feladatot: a béke, a barátság és a biztonság érdekében végzett munkát ezért is vállaljuk szívesen, lelkesen. És a nemes feladatot nemcsak vállaljuk. Arra is törekszünk, hogy a tömegtájékoztatás egyre tökéletesebbé váljék. MUNKÁNK fény- és Árnyoldala Az év derekán a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága Az ideológiái és a politikai-nevelő munka további javításáról címmel határozatot fogadott el. A számunkra is tanulságos határozat általános érvényű, és nemcsak a szovjet, hanem a magukat szocialistának tartó valamennyi propagandistának, nevelőnek és újságírónak irányt mutat. A határozat azt fejtegeti, hogy a tájékoztató, eszmei-nevelő munkában még mindig sok a gyenge pont, a lényeges fogyatékosság. A legfontosabb körülmény az, hogy e munka minősége korántsem felel meg az emberek mai műveltségi és kulturális színvonalának. Nem vesszük eléggé tekintetbe a társadalom szellemi dinamizmusát, nem mindig tartunk lépést a fejlődéssel, gyakran figyelmen kívül hagyjuk az élet negatív jelenségeit. A határozat arra szólít fel, hogy támogassuk mindazt, ami új, haladó és távlatot mutat. Egyben küzdjünk minden ellen, ami gátolja a fejlő dést, a haladást. Leplezzük le a hidegháború imperialista erőit, a nemzetközi feszültség és a lázas fegyverkezés kiélezésére irányuló törekvéseket, a jelenkori kapitalizmus népellenes, antíhumánus lényegét, a neo- kolonializmus politikájának rabló jellegét, a „jogok“ és a „szabadságjogok“ képmutató védelmezőinek igazi arcát. Szálljunk szembe a mai pekingi vezetés ^ hegemonista, nagyhatalmi politikájával, agresszív vágyaival. Tanúsítsunk idejében és kellő ellenál lást az imperialistáknak és cinkosaiknak az egész világra kiterjedő ideológiai aknamunkájával szemben. Győzzük le az opportunizmus és a re- vizionizmus összes megnyilatkozását. Váljék szabállyá, hogy a dolgozókat nyugtalanító egyetlen kérdés se maradjon megválaszolatlanul. A sajtó közöljön gyakrabban levélszemlét, járuljunk hozzá az elvszerű, nyílt és konstruktív bírálat és önbírálat kibontakoztatásához. A határozat szavaival: „fokozni kell a lapokban és folyóiratokban, a televíziós és rádióadásokban közölt anyagok tájékoztatásának tömörségét. Tarkítani kell u műfajokat, rendkívül nagy figyelmet kell fordítani a stílusra és nyelvezetre. he kell küzdeni a meddő fecsegést és ízléstelenséget, ügyelni kell az anyagok operatív, meggyőző jellegére és érthetőségére. Arra kell törekedni, hogy a tömegtájékoztató eszközök ne ismételjék egymást... A lapoknak és folyóiratoknak legyen meg a maguk sajátos arculata, alapvető tárgyköre, jellegüknek megfelelő stílusa és formája.“ Néhány hete, pontosabban október derekán az SZKP KB országos tanácskozást rendezett az ideológiai élet képviselőinek a részvételével. Az országos értekezleten M. A. Szuszlov elvtárs, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, az SZKP KB titkára Az egész párt ügye címmel mondott fontos beszédet. Azt vizsgálta meg, hogy a szovjet kommunisták az elmúlt hónapokban hogyan teljesítet ték az idézett határozatot, és mi a további teendő. Beszédében többek között kiemelte: „Az SZKP Központi Bizottságának Az ideológiai és a politikai-nevelő munka további javí fásáról című határozata kijelöli a párt tevékenységének alapvető irányait a társadalmi életnek ezen a, nagyfontosságú területén. E tévé kenység sikerének egyik legfőbb feltétele a lenini munkastílus, az az alkotó stílus, amely a társadalmi jelen ségek lényegének és jellegének mélységesen marxista-leninista megértésén alapszik, és amelytől idegen a formalizmus és a kampány szerűség. Az ideológiai káderek számára e stílus azt jelenti hogy nem csupán az egész eszmei-politikai munka jó, hatékony megszervezését és koordiná lását kell biztosítanunk, hogy célirá nyossá kell tennünk minden ideológiai szervezet és nevelési eszköz tevékenységét, hanem állandóan e munka sűrűjében is kell lennünk, ellenőriznünk kell ennek valóságos eredményeit, meg kell felelnünk a dolgozók növekvő szellemi igényeinek.“ AZ ÚJSÁGOK ÉS AZ ÚJSÁGÍRÁS A mi munkánk, a sajtó munkájára vonatkozólag azt elemezte, és jelölte meg irányelvként, hogy a szerkesztőségekben létre kell hozni a valóban pártos, alkotói légkört, fejleszteni kell a közéletiséget. Nem nyugodhatunk bele az olyasmibe, hogy — amint sokan mondják — „az író megírja, az olvasó elolvassa“, és senki nem bánt senkit, és mindenki mindennel elégedett. Az újságírás olyan harci feladat, amely magas fokú erkölcsi-politikai és gyakorlati tulajdonságokat, erkölcsi erőt, és ami a legfőbb, mélységes meggyőződést és széles körű ismereteket követel meg. A sajtószervek passzivitásának megnyilvánulása azért is tűrhetetlen, mert életünkben még nem kevés a megoldatlan probléma, a fogyatékosság és időnként a szocialista életforma lényegének ellentmondó, visszás jelenség. Amennyiben a sajtószervek azt akarják, és mi pedig akarjuk, hogy lapjainknak az olvasók körében tekintélyük legyen, amennyiben az újságírók teljesíteni akarják hivatásbeli küldetésüket, és mi hivatásunkat teljesíteni akarjuk, nem feledkezhetünk meg arról, hogy rendszeresen a közvélemény ítélőszéke elé álljunk és nyíltan feltárjuk a problémákat. A mulasztásokat és a fogyatékosságokat nemcsak lehetséges, hanem kötelességünk bírálni, ostorozni. A sajtó csak a nyílt beszéd, az őszinte és egyenes véleménymondás révén töltheti be a harcos szervezőnek és a tömegek nevelőjének a szerepét, a dolgozókat is csak akkor képes a fogyatékosságok és a nehézségek leküzdésére mozgósítani, ha bátor, ha következetes, ha igazat ír. Harcolni a sajtó anyagainak hatékonyságáért azt jelenti, hogy biztosítsuk azok igazságát, érvelőképességét, a kérdések megvilágításakor a következetességet és a pártos elvhűséget. Gondolnunk kell arra is, hogy a felszínes bírálgatás, a szenzációhajhászás mindenkor csökkenti a kritika jelentőségét. A fogyatékosságok leleplezésekor és bírálatakor az a legfontosabb, hogy a bíráló szó mozgósító erejű legyen, és a konkrét megnevezés az olyan fogyatékosságok és nehézségek elhárítására irányuljon, amelyeket a bürokratizmus, a közömbösség, a bármilyen rangban levő dolgozók bizonytalansága idéz elő, vagy — ami a leggyakoribb — nem az állami, hanem az egyéni, a hivatali, vagy a helyi érdekek teremtenek. AZ ELMÚLT ÉV Az SZKP KB határozatában és a Szuszlov elvtárs beszédében megfogalmazott gondolatokhoz hasonló kérdéseket fejtegetett Ján Fojtík elvtárs, a CSKP KB titkára november 19-én Prágában, a Klement Gottwald Múzeum jubileuma alkalmából rendezett ünnepségen mondott beszédében. Kiemelte: Sajtónk elsőrendű kötelességének tartja — a XIV. és a XV. párt- kongresszus határozataival összhangban —, hogy konstruktívan és . minél hatékonyabban előmozdítsa a párt politikájának, az utóbbi két kongresszuson kitűzött programnak a megvalósítását... Arra törekszik — és ez sajátos feladata —, hogy előmozdítsa: a dolgozók megértsék a párt politikáját, tudják., milyen alapokra támaszkodik ez a politika, milyen célokat követ, hogy magukénak vallják e politika alapelveit, mélyen meggyőződjenek szükségszerűségéről és arról, hogy a feladatokat kezde- ményezöen és felelősen kell megva lósítani, hogy ne hátráljanak meg a fogyatékosságok láttán, hanem nézzenek azokkal bátran szembe, győz zék azokat bátran le.“ Az elmúlt év bővelkedett eseményekben. Az energiaellátási zavarok okozta lemaradás számos gondot, fejtörést okozott szerte az országban. A közellálás sem volt mindig kifogástalan. Néhol akadozott az előirányzott terv teljesítése. A párt szerveitől és szervezeteitől nagy erőkifejtést igényelt a tagkönyvcsere alkalmából rendezett beszélgetések lebonyolítása. És még hosszan sorolhatnánk, hogy mi történt 1979-ben, mit végeztünk jól, és mit kevésbé. Ám nem azzal a szándékkal fogtunk tollat, hogy az elmúlt évről leltárt készítsünk. Csupán az írásunk címéül adott Miért küzdünk, kit szolgálunk kérdésre próbáltunk meg néhány ténnyel, gondolattal felelni. A válasz röviden így összegezhető: a szocialista sajtó képviselői — így az Oj Szó munkatársai is — a dolgozó nép ügyét szolgálják, a sok egyébbel párhuzamosan a békéért, a biztonságért, a jobb életért, a társadalmi haladásért harcolnak. Azért küzdünk, amit mindenkor, de karácsonykor, a béke ünnepén, fokozottan kívánnak az emberek. balAzs Béla licit küzdünk. KIT SZOLGÁLUNK
