Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-12-09 / 49. szám

OTTHONOSSÁ TESZIK OTTHONONKAT Látogatás a Nyugat-szlovákiai Bútorgyárak galántai új üzemében s A statisztikusok sok mindent tudnak. Adataik hol nagyon pontosak, hol csak megközelítőleg azok. Va- = lószínü, azt is tudják: hány lakás van a világon. De csak megközelítőleg, mert ez a szám — főleg a fej- = lett országokban — naponta változik. Arról azonban nyilván ők sem tudnak: hány olyan lakás van a = világon, melyben nincs semmilyen bútori Nem tudnak, mert mai életünkre ez nem jellemző. Régen, na- §| gyón régen pedig ilyesmi sok helyen előfordult, mert a székek, padok és ágyak az időszámítás előtt {= háromezer évvel jelentek meg az egyiptomiaknál, de nem akárhol, hanem a legelőkelőbb néposztály la- M kásáibanI Azóta nemcsak a Níluson, hanem a Dunán is sok víz folyt le, és néma társunk lett a bútor, = házunk, lakásunk ingó tartozéka, melyet ülésre, fekvésre, tárgyaink megőrzésére — s mert formái öt- = letesek, színei változatosak, — esztétikai igényeink kielégítésére használunk. Mondhatjuk így is: ottho- = nossá teszik otthonunkat. A növekvő igényeiket hajdan a műbútorasztalosok, később — lés napjainkban is — főleg a bútorgyá­rak elégítik ki. Ezek közé tartozik a Nyugat-szlová­kiai Bútorgyárak Munka Érdemrenddel kitüntetett bratislavai vállalatának közel ezer embert foglalkoz­tatő galántai (Galanta) üzeme is, melynek az 1979. évre előirányzott termelési terve túlhaladja a 185 mil­lió koronát. A múlt év januárjában az addig 600 dolgozót foglalkoztatő és országos viszonylatban is kiemelkedő eredményeket elérő régi bútorgyár közelé­ben korszerű műhelyeket, szépen berendezett irodá­kat adtak át, melyet a galántaiak jogosan új gyár­nak neveznek. Zökkenők — Igen, zökkenőkkel indult meg a termelés az űj gyárban — mondja Marsovszky Igor mérnök, az üzem igazgatója. — Rövid idő alatt 400 dolgozót vet­tünk fel, ezek nagy többsége soha nem dolgozott bú­torgyárban. Nálunk egyik napról a másikra senki sem nyújthat százszázalékos teljesítményt, mert a munka igényes és sokrétű, a terv azonban megköve­teli valamennyi dolgozótól a szakembertől várható teljesítményt. Míg a betanított munkás eléri ezt a szintet, ahhoz idő kell. Az alapanyagok nem érkeztek meg időben és az idei januári—februári energiaprob­lémák bennünket is sújtottak. De mindezt nem pa­naszképpen mondom, hiszen a dolgok mindig el­rendeződnek, mert az új gyár egyelőre még nem ter­mel teljes gőzzel, és eredményei néhány mutató tel­jesítését illetően elmaradnak az elvárásoktól. Bízom azonban benne, hogy jövőre megtörik a jég ... Az üzem igazgatója, továbbá Július Steller, az üze­mi pártszervezet, és /öze/ Zdrecktj, a szakszervezet üzemi bizottságának elnöke több alkalommal is az anyaghiányra panaszkodott. Nem érkeztek folyama­tosan a munkájukhoz elengedhetetlenül szükséges szállítmányok és késtek a bútorok vasalásához hasz­nált importanyagok. November közepén — sajnos alig másfél hónappal az év vége lelőtt — azonban megindult az áradat. Látogatásunk napján 24, egy nappal korábban pedig 12 vagon áru érkezett. Ezek raktározása nem kis, de örömteli feladatokat jelentett számukra és alátámasztják az igazgató optimizmu­sát, mert a jövő év megkezdése zökkenőmentes lesz, s ha jó a kezdet, biztató a befejezés is. Ladislav Vozák és Papp Ferenc Ülőgarnitúrát szerel Mindent elkövetünk.. Ez az üzem dolgozóinak a terv teljesítésével kap­csolatos véleménye. Ha minden mutatót nem is sike­rült teljesíteni, de amennyire lehetséges, csökkentik az adósságot. A jövő évi terv mennyiségben és a mi­nőséggel szemben támasztott követelményekben nyil­ván felülmúlja az ideit, ezért kell a ráfutást minél kisebb „örökséggel“ kezdeni. — Minden dolgozónk bekapcsolódott a szocialista munkaverseny valamilyen fqrmájába, tehát e téren százszázalékos a szervezettség — mondja Jozef Zá- recky. — Évről évre nő ^izok száma, akik a szocialis­ta munkabrigád cím megszerzéséért versenyeznek. Huszonhét munkacsoport 486 tagja kapcsolódott be az idén ebbe a mozgalomba, 17 csoport megszerezte a címet, négy a bronz, egy pedig az ezüstfokozatot. Mivel a bútor — ahogy mondani szokás — kényes jószág, nagy súlyt helyeznek dolgozóink a minőség­re. Sokan bekapcsolódtak a szaratovi mozgalomba és személyesen felelnek a munkájukért. Azok a dol­gozók, akik pecséttel igazolják, hogy az általuk ké­szített termék kifogástalan minőségű — és ezt iga­zolják az úgynevezett szúrópróbák is —, havonta különjutalomban részesülnek, ami a gyakorlatban a teljes jövedelmük öt százalékát jelenti. Tehát a ke­resetüktől függően 130—150 koronát kapnak. Az üzemvezetőség a mesterekkel, művezetőkkel és a tömegszervezetek tisztségviselőivel körültekintő fel­méréseket végeztek és meghatározták azokat a mun­kahelyeket, ahol a jövő 'évben meghonosítják a sza­ratovi mozgalmat. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy akik ebben részt vesznek, nem kötelesek szak­mailag továbbképezni magukat. Ellenkezőleg. Tőlük ugyanis jobb munkát várnak, mint a többi dolgozótól. Ha az általuk készített termékek színvonalában visz- szaesést tapasztalnak, meghatározott időre megvon­ják a dolgozótól az önellenőrzés megtisztelő jogát, melyet csak tartósan és egyenletesen végzett jő mun­ka végzése után kaphat vissza. A terv teljesítése érdekében mindent megtesznek a szocialista munkaversenybe bekapcsolódó dolgozók. A Holub Tibor, a Marta KajoSová, a Nagy Mihály és mások vezette munkaicsoportok tagjai az üzem szük­ségleteinek megfelelően nyújtott műszakokat is vál­lalnak, és munkaszüneti napokon is dolgoznak. Szo­cialista gondozásba vették az általuk kezelt gépeket és gondosan ügyelnek arra, hogy hibás munkadara­bok ne kerüljenek a végtermékbe. Vera, Veronika, Sofia és a többiek Ezeket a szép női neveket nem nők — bár biz; tosan dolgoznak ilyen nevű lányok és asszonyok az üzemben — „viselik“, hanem a galántai bútorgyár ülőgarnitúrái, heverői, polcos bútorai és más termé­kei. A bútorcsalád, persze, sokkal nagyobb, hiszen a Multicub nevű, aranyéremmel kitüntetett 13 részes, variálható polcos, fiókos, szekrényes bútofon kívül jól ismert és keresett a szintén 13 részes Ornamo, a Ne­va és még más termék. — A sorozatgyártás kisebb gondot okoz. Más vi­szont a helyzet a célbútorokkal — mondja az üzem igazgatója. — Vizsgáljuk meg ezeket közelebbről. Most készítjük a belső berendezést az állami szana­tórium, a Bratislavában épülő Kultúra, Technika és Művészet Háza és a komáromi hajógyár egyik utas- szállító hajója számára. Meghatározott anyagból, a kívánt színekben és méretben kell leszállítanunk ezeket a termékeket, melynek a gyártására — ami a dokumentációt és a technológia kidolgozását illeti — úgy kell felkészülnünk, mint olyan bútortípusra, me­Kőszegi Henrik, az üzem legjobb újítúja mun­ka közben lyet sorozatban gyártunk. S mikor elkészül, a mű­szaki rajzokat, a gyártás folyamán szerzett tapaszta­latokat közvetlenül nem hasznosíthatjuk, mert a tí­pusból csak egyet rendeltek. A célbútorok jelentős kapacitást kötnek le és erőket vonnak el a sorozat- gyártásra berendezkedett üzemből. Tény viszont, hogy szükség van ilyen bútorokra, berendezésekre is, és ezeket csak bútoripari szakemberek állíthatják elő! Az viszont már inkább elgondolkodtató, hogy a ga- lántai üzemben évente három-négy új típusú bútor sorozatgyártását kezdik meg, és ezekből aránylag keveset csinálnak. Például a Pavle garnitúrából 60-at, a Breiton-ból 250 darabot gyártottak. Hasonló sorsra került a Bellus nevű bútorfal is. Talán módszeresebb piackutatással, hatékonyabb propagációs munkával el lehetne érni, hogy a sorozatgyártás nagyobb mennyi­ségű bútorra terjedjen ki. Az üzem dolgozóinak mintegy 60 százaléka nő. Az új munkacsarnokok tervezői ezt figyelembe vették és színvonalas szociális berendezéseket építettek. Ter­mészetesen a férfiak sem panaszkodhatnak, mert szá­mukra is készültek mosdók, zuhanyozók. Az előrelátó tervezés más téren is meghozta a gyümölcseit, ugyan­is évekkel ezelőtt a járásban elsőként gyermekintéz­mények építésébe kezdtek. Van egy 35 gyermeket be­fogadó bölcsődéjük és egy 90 személyes óvodájuk. — Az üzemben levő szociális berendezések kizáró­lag a dolgozókat szolgálják — mondotta Marsovszky mérnök —, éppen ezért érthetetlen, hogy egyesek megrongálják a csapokat és a zuhanyozók csöveit. Ezzel főleg maguknak okoznak kárt, de az üzemnek is, mert a javítás pénzbe kerül. Ezt az összeget pe­dig más területen is felhasználhatnánk! Konkrét javaslatok — Kilencvennyolc tagja van Csehszlovákia Kom­munista Pártjának üzemünkben és a tagjelöltek szá­ma tíz — mondotta Steller elvtárs. — örvendetes, hogy a fiatalok élénken érdeklődnek a pártmunka iránt. A SZISZ-ben mind több, jő termelési eredmé­nyeket elérő lány és fiú vonja magára a figyelmün­ket. A legjobbakból választjuk ki a tagjelölteket. Az üzemben működő négy pártalapszervezetbe jövőre a tervek szerint 12 fiatalt veszünk fel tagjelöltnek. — Milyen a pártgyűlések látogatottsága? — Mintegy 80—86 százalékos. Ezt az alacsonyabb számot az indokolja, hogy sok dolgozónk — köztük természetesen párttagok is — részt vesz az áruszál­lításban és Kassától Chebig járják az országot. Ugyanez a helyzet az anyagbeszerzőkkel is. Nagyon nehéz úgy összehangolni a pártgyűlés idejét, hogy az minden tagnak megfeleljen. A pártgyűlések színvona­la jő, konkrét javaslatok hangzanak el a pártmunka további javításával, a termelés gazdaságossá tételé­vel és az energiatakarékossággal kapcsolatban. — Hallhatnánk egyet a sok közül? — Adamec Pavel mester javaslatát említem meg. Amikor az egyik műhelyben új technológiát vezettünk be, indítványozta, hogy csoportosítsuk át a gépeket, mert ezzel csökkenthetjük az anyagmozgatást. Javas­latával egyetértett az üzemvezetőség és megvalósí­tottuk azt. A gyakorlat bizonyította, hogy igaza volt, mert a gépek átcsoportosítása hozzájárult a műhely termelési eredményeinek további javításához. XXX A galántal bútorgyár termékei hazánkban jól is­mertek és külföldön is keresettek. Formái szépek, va­riálhatóságuk miatt praktikusak. Kielégítik azokat az igényeket, melyeket az otthonát szerető mai ember a bútorokkal szemben támaszt. Gyártási programjukban jövőre is szerepelnek azok a típusok, melyeket meg­szerettek az emberek. És valószínű, hogy a kezdeti megtorpanások, zökkenők után az új gyár révbe ér. Ennek feltételezésére az üzem igazgatójának egyik mondata jogosít fel: Ha kapunk elég anyagot, nem lesz baj a tervteljesítéssel. Nos, az anyagszállítás teljes gőzzel beindult, az ígéretet tehát követhetik a tettek. KOMLÖSI LAJOS Czafik Judit a csiszológépnél (Tibor Éliás felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents