Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-12-02 / 48. szám
K Bizonyítanak a fiatalok • A szavakat követik a tettek A 4200 hektárnyi földterületen gazdálkodó palásti (PláSfovce] Béke Efsz üzemi pártszervezetének elnöke, Pavel JaroSik még csak 30 éves. A 81 tagú pártszervezetnek is több mint kétharmada még jóval innen van a negyvenen. A nyolc párttagjelölt pedig alig töltötte be a huszadik életévet. Amikor a párt vezető szerepének érvényesüléséről kérdeztem a fiatal pártelnököt, így fogalmazta meg gondolatait: — Fiatal vagyok, kevés a tapasztalatom, éppen ezért szükségét érzem, hogy szakmailag és politikailag is állandóan képezzem magamat. Tanulás közben jöttem rá például, hogy a jó pártelnök, de fogalmazhatnám úgy is, hogy a jó vezető nemcsak felismerni képes a valós igényeket, hanem meg is tudja szervezni azokat az erőket, amelyek napjaink legidőszerűbb gazdasági-politikai követelményeit valóra váltják. Ebből adódik az a fontos realitás is, hogy a párt vezető szerepe érvényesülésének alaptörvénye a pártegység, ami persze nem jön csak úgy magától létre. Ez nagyon tudatos eszmei-politikai-ne- velői és szervezői munkát igényel. — Ehhez feltétlenül szükséges a politikai bizalom. Mint fiatal pártelnök, megkapja-e ezt a bizalmat? — Erre nehéz válaszolnom, de hadd feleljek rá azzal: ha nem így lenne, ebben a rendkívüli nehéz évben nem sikerülne teljesítenünk a kitűzött gazdasági feladatokat. — És sikerül-e? — Egyes ágazatokban lesz lemaradás, főleg a növénytermesztésben. Az is igaz ugyan, hogy nyereségre az idén nem számítunk, de ráfizetéssel sem zárjuk ezt a gazdasági évet. — A pártmunka szervesen összefügg a fiatalok nevelésével, a jó káderanyag-utánpótlással. — Hogy ez mennyire így van, élő példa vagyok rá. Egy nagy szövetkezet üzemi pártszervezetének elnökévé választottak, pedig még csak harmincéves vagyok. Ezt az utat járom én is. De erről inkább nyilatkozzanak a fiatal párttagok, illetve párt- tagjelöltek. Menjünk talán először az állattenyésztésbe ahol örvendetesen nő a fiatal állatgondozók száma. Az viszont igaz, hogy itt aránylag még kevés a párttag, de van egy, akit nyugodt lelkiismerettel állíthatunk a fiatalok elé példaként. Útközben alaposan szemügyre veszem a gazdasági udvart. Az első, ami szembetűnik, hogy az istállók bizony már régiek, jócskán magukon viselik az idő vasfogának nyomait. Jelzem is észrevételemet a pártelnöknek. — Sajnos, az istállóink valóban öregek. Az új, korszerű istállók építését csak most kezdtük el. Azért is volt eddig nehéz fiatal munkaerőt kapnunk az állattenyésztésbe, mert a rég; istállókban rosszak a munkakörülmények. Bár az utóbbi időben ezen is sokat változtattunk. Módosítottuk a régi istállók szellőzőberendezését, építettünk például hideg-meleg vízzel ellátott szociális helyiségeket. Egy hosszú sertésistállóba lépünk. Itt találkoztunk Konc Annával. — Mióta dolgozik itt? — Már öt éve. 18 éves voltam, amikor idekerültem. Nagy esemény volt az az év az életemben. Akkor mentem férjhez. A férjem már párttag volt, az ő kívánságára, no meg a saját elhatározásomból kértem felvételemet a pártba. — Azelőtt? — A SZISZ szervezetünk elnöke voltam. Gondolom, hogy az ott végzett munkám alapján érdemeltem ki, hogy párttagjelölt lehettem. — Az esküvő? — Ha arra gondol, hogy templomban esküdtünk, akkor téved — mondja mosolyogva. — Mit szóltak ehhez a szülők? — Semmit, úgy látták jónak, ahogyan mi. — Hol laknak? — Nagytúron, a szüleimnél. — Gyerek? — Egy kétéves fiunk van, az édesanyám vigyáz rá. — Miért lett sertésgondozó? — Mert szeretem a kis állatokat. Amint látja, itt sok van belőlük, kétszáz kismalac gondozása a feladatom. Hát nem aranyosak, ahogy vl- songanak, ha közeledem feléjük? — Anna a legjobb malacgondozónk, átlagban 19,5 malacot nevel fel egy anyakocától, a szövetkezet átlaga 18 — jegyzi meg a pártelnök. — Ha más munkakört ajánlanának fel, itthagyná-e a malacokat? — Már kínáltak, de nem fogad- . .m el. — A fizetés? — 2200—2500 tisztán. A férjem Is hazahoz ennyit. — Mikor kel fel? — Reggel négy órakor már itt vagyok. Délelőtt kilencre végzek. Délután háromkor indulok újra a munkába, este fél hétre vagyok itthon. — ön pártvezetőségi tag és a hnb képviselője, sőt más tömegszervezetekben is dolgozik. Hogyan osztja be az idejét, hogy mindenre fussa? — Az otthoni munkára nincsen gondom, azt elvégzi az édesanyám, a férjem is segít, így jut időm mindenre, képzelje, még a művelődésre is. A napi sajtót rendszeresen elolvasom, és szeretem a szépirodalmat. Most olvasom például Mikszáth Kálmántól a Különös házasság című regényét. — Egy egészen prózai kérdés. Mit tart sürgősen megoldandó' feladatnak a szövetkezetben? — Minden téren a korszerűsítést, de elsősorban az állattenyésztésben ... Amikor beléptünk a szerelőműhelybe, felcsengett újra bennem Konc Anna szava: korszerűsítés. A szerelőműhely sem tegnap épült már. A pártelnök igyekszik megnyugtatni, hogy mellette épül az új, korszerű szerelőműhely. A régiben pillanatnyilag vagy húszán dolgoznak. Köztük van a 24 éves Bízó Dániel is, aki egy éve párttagjelölt, ö autószerelő. Számomra egy aránylag nagynak tetsző kiszerelt motor előtt áll. Arca gondterhelt. — Minek a motora ez? — A Kirovecé. A csapággyal van baj. — Sok-e a hasonló javítanivaló? — Az van bőven, csak alkatrész, az nincsen. — És a munkafegyelem? A pártelnökre néz. — Most szervezzük a szocialista munkabrigádokat, eddig már öt ilyen brigád van a szövetkezetben, itt is van kettő. Azóta sokat javult a munkafegyelem is — világosít fel a pártelnök. — Az igazság azért az, hogy többségünk eddig is becsületesen elvégezte a rábízott feladatot. — Ha sürgős javítanivaló akadt, itt maradt-e munkaidő után is? — Nem is egyszer. A múlt héten az egyik Skoda traktorban meghibásodott a gyújtószerkezet. A pártelnök azt mondta: sürget a vetés, Danyi- kám, holnapra a traktornak munkába kell állnia. Este tíz óráig dolgoztam rajta. Reggel még a munkaidő kezdete előtt bejöttem, hogy kipróbáljam a gyújtást. Hét órára a traktoros már elindulhatott szántani... Mi is elindultunk a kijárat felé, hogy ne tartsuk fel a munkájában, mert ahogyan mondotta: szeretném, ho ez a Kirovec holnap már a határban pöfögne, erre a szavamat adtam, és amire én a szavamat adom, azt tartom is ... TÖRÖK ELEMÉR A Kralupyi KAUÚUK nemzeti vállalat üzemének megmunkáló műhelyében a szocialista munkabrigád vörös borítólapé naplójába nyolc éve írják a bejegyzéseket. Szorgalmasan, gondosan feljegyeznek mindent, ami a munkájukkal összefügg. Vállalásokról, jelentésekről, teljesítményekről, a közös kirándulásokról, különféle társadalmi akciókról, családi eseményekről szólnak ezek a bejegyzések. Az első fölötti dátum: 1971. április 30. Ezen a napon szervezték meg a szocialista munkabrigád címért versenyző munkakollektívát. Tízen. A mester, a technikus, a marós meg a köszörűsök és az esztergályosok. Ez volt a kezdet. Lelkesedésük megnyerte a többieket Is a szocialista mun- kabrigád-mozgalom ügyének. Jelenleg már tizenkilencen vannak, és az üzemben úgy beszélnek róluk, mint a legjobb munkabrigád tagjairól. A megalakulás után alig egy évvel Karel Vidim vette át a munkakollektíva vezetését, aki pártunk tagja, kommunista. Az ARMABETON vállalattól jött. Ez a vállalat volt az üzem építésének egyik legjelentősebb kivitelezője, s amikor a vállalat befejezte az építést, ő véglegesen itt maradt. A megmunkáló műhely mestere lett. Fontos munkahely ez a műhely. Pótalkatrészeket készítenek itt az egész üzem számára, a gépi berendezések karbantartására, az előforduló, kisebb-nagyobb hibák javítása is az itt dolgozók feladata. És persze a környék üzemei számára is itt készítik a szükséges pótalkatrészeket a kooperáció keretében, ha azok saját megmunkáló műhellyel nem rendelkeznek. Hogyan vélekedik a kollektíváról, önmaga tevékenységéről a brigádvezető? — Nagyszerű kollektíva ez — mondja. — Az átlagos életkor harmincöt év körüli. Még nemrég is eljárt ide, hozzánk, egy volt munkatársunk, aki már hetvenéves. Sose állta meg, hogy csak nézelődjön, beszélgessen, mindig nekilátott a munkának. Ami pedig engem illet, hát megmondom: semmiért se változtatnék munkahelyet. Néhány évvei ezelőtt felajánlották, hogy menjek az irodába dolgozni. Nem nekem való az, hárítottam el az ajánlatot. De miért is mennék el? Itt állandóan az emberek között vagyok. Nélkülük már talán létezni se tudnék. Megszervezi a vállalásokat, a felajánlásokat, így azután egy nappal, de néha kettővel is sikeMi a tekintély titka? A MESTER PÉLDÁT MUTAT # ALKALMAZOTT MÓDSZER: A MEGGYŐZÉS rül lerövidíteni a határidőt. Túlóráznak, dolgoznak éjjel. Sőt, szombaton és vasárnap is. — Jó a kollektíva — mondja Karel Vldlm. — Mindenki megérti, hogy mire van éppen szükség. Lehetetlen, hogy valaki kilógjon a sörből, mert azzal feltartaná a többieket. Elég, ha csak utalnak erre munkarbigádunk kommunista dolgozói, már az is hatásos agitáció. Eredmény: a brigád megbízhatóan és időben teljesíti a feladatot. A takarékoskodás is brigádügy, brigádérdek náluk. — Kisebb egységekbe csoportosítottuk a gépeket — magyarázza. — A marógépeket egymással szemben állítottuk fel, hogy takarékoskodhassunk az idővel. Néhány tapasztalt marós így egyidejűleg három gépen dolgozhat. A horizontál marógépet összekötöttük a gyalugéppel, áthelyeztük a köszörűket és az esztergapadokat. Azzal, hogy a munkás a másik gépen fél fizetést kap, sikerült már 85 000 koronát megtakarítanunk. A szocialista munkabrigád ma már ezüstfokozatú. Két tagja — egyik a brigádvezető — megkapta az aranyérmet. — Ez is tekintélyt ad ugye? — kérdem. — A tekintélyt ki-ki maga építi — vélekedik. A munkájával, magatartásával, de főleg azzal ahogy az emberekkel bánik. Egyszemélyijén vagyok mester és brigádvezető. Persze, könnyebb lenne mesterként utasításokat adni, de tudom, hogy többet érek eí, ha elvtársiasan biztatom a többieket. Ha valaki utánam jön, hogy -elmondja meglátásait, meghallgatom és mérlegelem, amit mond. Senki nézeteit nem ítélem el csak ezért, mert nem egyezik pontosan az enyémmel. Egy alapelvet minden körülmények között betartok: sose kiabálok. Véleményem szerint mindent meg lehet oldani nyugodtan is. Ha néha mégis felemelem a hangomat, hát csak azért, hogy túlkiabáljam a gépek zaját. Es persze a pihenés, a szórakozás is brigádügy náluk. A brigád tagjai családjaikkal együtt mér ellátogattak a Magas-Tátrába, Mikulovba, bejárták az Érchegységet. Még labdarúgó-csapatot is szerveztek. A járási szakszervezeti tanács vándorserlegéért küzdenek, váltakozó szerencsével. — Régebben én is rúgtam a labdát — mondja a brigádvezető —, de most már csak szurkoló vagyok. Egyébként egy-egy mérkőzés nemcsak mint sportesemény fontos, hanem abból a szempontból is jelentős, hogy utána összejövünk, beszélgetünk, kicseréljük tapasztalatainkat. M egkérdezem tőle még azt is, hogy az idén sikerül-e teljesíteniük céljaikat, ugyanis évi 102 százalékos tervteljesítésre vállalkoztak. — Természetesen — válaszol. — Erre szavunkat adtuk, és még nem történt meg velünk, hogy ne teljesítettük volna ígéretünket. MARIE ZVÉRINOVA 197». XII. 2. Pavel Jaroiik, a pártelnök Bízó Dániel (Gyökeres György felvételei) Konc Anna
