Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-12-02 / 48. szám
4. Egv tanulmányin tanulságai Gály Iván riportsorozata Az első és a talán legfontosabb tanulság az, hogy az illetékes szovjet intézmények, szakemberek és általában a szovjet emberek nagy jelentőséget tulajdonítanak ennek a kórdéshalmaznak. Ez a messzemenő figyelem és gondoskodás megnyilvánul szavakban is, de főleg céltudatos és célravezető tettekben. Valahogy úgy éreztem és ezt tények támasztották alá, hogy tőlünk jobban, világosabban látják a közel- és a távolabbi jövő ökológiai igényeit és az ólálkodó, sőt támadó veszélyeket is. Pedig adott helyzetük — többnyire objektív okoknál fogva, de nemcsak ezért — a miénknél jóval jobb. Objektív feltételekről beszélve arra célzóm, amire nálunk egyes, a kilátásokért felelő szervek képviselői, sőt szakemberek is, gyakran hivatkoznak. Csakhogy, sajnos, nem azért, hogy riadót doboljanak, szorgalmazzák lépéseink szaporozását, hanem magyarázzák és mentegessék a csöppet sem rózsás helyzetet. Beszédes tények Persze, mi tagadás, vannak tőlünk független okok is, amelyek valóban agyértelműen arról tanúskodnak, hogy a szovjet környezetvédelem kiindulópontja a miénknél előnyösebb volt. Idesorolható főként az, hogy a hatalmas méretű szovjet ipartelepítés óriási területen, vagyis szétszórtab- ban valósulhatott és valósulhat meg. A mezőgazdaság belterjessége is általában nem olyan fokú, mint a mi esetünkben, következésképpen például a műtrágyák alkalmazása, az állattenyésztési eredetű hulladékanyag sem okoz annyira koncentrált szennyezést. S megemlíthetjük azt is, hogy a motorizáltság sem jelent ma még olyan veszélyt, mint hazánkban. Ez mind igaz. Mint ahogy az is, hogy a Szovjetunióban sem eszméltek rá nálunk korábban arra, hogy szervezettebben, határozottabban kell megóvnunk a jövő nemzedékei számára a földet, a vizet, a levegőt. Ez az igyekezet nálunk és náluk is nagyidból tíz évvel ezelőtt vált erélyesebbé, elmélyültebbé. Am ezek a vitathatatlan ob ektív tények nem szoríthatják háttérbe elmaradásunk egyéb, nemegyszer már szubjektív okait. Az előbbiekből klindulóan gondoljunk például arra, hogy már az intenzívebb természet- véde mi intézkedések kezdetén hátrányosabb helyzetben voltunk, viszonylag nagyobb volt a szennyezettség mértéke, a szennyező források sűrűsége. Más szóval, előbb kellett volna gondolnunk ennek megelőzésére. Persze, Itt még jogos az ellenvetés, hogy a fenyegető ökológiai jelenségekre lényegében az egész világ, jobban mondva a többi iparilag fejlett ország sem döbbent rá előbb. Ma is lemaradunk Az viszont már óva intő körülmény, hogy a Szovjetunióhoz képest, ahol ebben a vonatkozásban távolról sem „ég a ház“ mint nálunk, ma is lemaradunk a természetvédelmi beavatkozások hatékonyságában. Mire épül ez a megállapításunk? Elsősorban arra, hogy a szovjetek srszágában az építkezési beruházásoknál következetesebben és szigorúbban gondolnak a környezetvédelemre. Ott az ipartelepítésnél távolról sincs annyi intézményesen engedélyezett kivétel az ökológiai elvek szigorú megtartása alól, mint nálunk. Ezen túlmenően, a már üzemelő iparegyséA Szovjetunióban a városok parkosított területe többnyire összehasonlíthatatlanul nagyobb az idehaza megszokottnál gek esetében is bátrabban alkalmazzák a megszigorító rendszabályokat, beleértve a környezetszennyező üzemek leállítását is, és a költségesebb természetóvó megoldásokat, mint nálunk. További tény, hogy ebben a vonatkozásban a szovjetek minden szinten tudatosabban élnek jogaikkal, széles hatáskörükkel és szakavatott tudományos felmérések alapján törekednek a termelésfejlesztés, valamint a természetvédelem igényeinek lehető legmegfelelőbb összehangolására. Ugyanakkor ellenőrző rendszerük nemcsak összefogottabb, hanem nagyobb a tekintélye is, nincs annyira megkötve ilyen és amolyan szempontokkal és szigorúbban lép fel azokkal szemben, akik nem tartják tiszteletben a környezetvédelmi törvényeket, normákat. Utunk egyik felfigyeltető tapasztalata volt, hogy jóllehet a Szovjetunió óriási területe mérhetetlenül gazdag erdőkben, vizekben, igen gondosan törekednek az ökológiai egyensúly fenntartására a vízszennyezés megelőzésével és a méreteiben hatalmas zöldterületek létesítésével is. Amit ebben a tekintetben az országos viszonylatban nem a ranglétra felső fokán álló asztraháni és donyecl terület városaiban láthattunk, az számunkra mindenképp megszívlelendő példa lehet. Annál is inkább, mivel nálunk akadnak még olyan ipari szakemberek is, akik furcsa módon nem hajlandók elismerni a zöldövezetek levegőtisztító hatását. Közügy, sőt mozgalom Érdemes és szükséges okulni abból is, hogy a Szovjetunióban a természetvédelem közügy, sőt mozgalom lett. Ez a többi között megnyilvánul abban, hogy a természetvédők egyesülete országszerte lényegében tömegszervezet, amelynek soraiban sok millió ember munkálkodik. Ezen túlmenően ez az egyesület nemcsak egymagában, hanem más. intézményekkel, tömegszervezetekkel, például a Komszomollal karöltve is nagy körültekintéssel ügyel arra, hogy a fiatal nemzedékkel megszerettesse a természetet s bevonja annak védelmébe. Ebben különben nagy segítségükre van a sajtó is, amely rendszeresen, hozzáértően és agitatív hatással napirenden tartja ezt az ágas- bogas, fontos témát. S végül nem titkolhatom el, hogy a lakosság széles rétegeinek viszonya is merőben más a természethez, mint nálunk. Ott ismeretlen vagy csak szórványos jelenség az életközegnek olyan mérvű rútítása, amilyennel mi idehaza — sajnos — lép- ten-nyomon találkozunk. Jobbak ott az emberek? Nem erről van szó. Viszont jobbak ott a feltételek és céltudatosabbak, eredményesebbek, előbbrelátóak és moz- gósítóbbak az intézkedések. Ebből kellene, illene okulnunk. Ezt parancsolja jelen helyzetünk és a jövő érdeke. IVégél m Asztraháni halászok értékes tokhal zsákmányukkal Tíznapos tanulmányi látogatásunk alkalmat nyújtott ahhoz, hogy betekintsünk a Szovjetunió természet- és környezetvédelmi intézkedéseinek sűrűjébe. Lehetővé teszi egyúttal néhány következtetés levonását és a látottak, hallottak, vagyis tapasztalataink általánosítását és egybevetését az azonos jellegű hazai törekvésekkel. 1379. XII. 2. Donyeck szivében az egyik rekultivélt meddő kőzet hányő (Frantiáek BeluS és az APN felvételei) TE RMiSZEflfEDEIEM SZOVJET NODM
