Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-11-25 / 47. szám

ÚJ szó I autósok' L_J MOTOROSOK A MILLIOMOSOK KÖZE TARTOZIK Magas alakja eltörpül a Tat- ra-148-as gépkocsi mellett. A máskor oly türelmes ember idegesen körüljárja járművét, majd tekintete a meghibáso­dott rakodógépen akad meg. Minden bizonnyal magában azt latolgatja, hogy a javítása két óráig is eltart. Addig haza is ugorhatna ... Stefan Chvila azonban nem olyan ember, aki cserbenhagyja munkatársait, jóllehet nem egy vállalathoz tartoznak. Mit sem törődve az­zal, hogy beolajozza munkaru­háját, maszatos lesz a keze és az arca, Wéber Engbert és Ián KopCa baggerosok segítségére siet. — Amikor ß kőművesmester­séget kitanultam, jobban ér­tettem a lovakhoz mint a gé­pekhez, pedig gyermekkorom álma volt, hogy traktoros le­gyek — mondja tréfásan. — Miután, községünkben megala­kult a szövetkezet, nem sza­lasztottam el a kínálkozó al­kalmat, és traktorosként dol­goztam ott, nem sokáig. Behív­tak tényleges katonai szolgá­latra. A leszerelés után nem ment vissza a régi munkahelyére, ha­nem az autófuvarozási vállalat 801-es üzeme malackyi részle­gében vállalt munkát. Skoda 706-os téhergépkocsival járt, követ szállított a Rohoíníki Kőbányából Bfeclavba, Brati- slavába, Mikulovba, egyszóval oda, ahol arra szükség volt. Az első időben nemcsak a szakmai tudás bővítésére fordított gon­dot, hanem elhatározta, hogy versenyre kell a baleset nélkül megtett kilométerekért. — Minden út előtt alaposan átnéztem a kocsimat, és ezt te­szem ma is. Nemcsak az üzem­anyagot, az olajszintet ellenőr­zőm, hanem a fékek, a motor, sőt a karosszéria minden fon­tosabb csavarját megnézem, hogy nem lazult-e meg. A mun­ka végeztével addig sohasem mentem haza, amíg az útköz­ben észlelt hibát ki nem kü­szöböltem. Amikor a műhely szerelőinek kellett beavatkoz­nak, készségesen segítettem, közben tanultam tőlük. Ma is így cselekszem. Több mint 17 év telt el az­óta, hogy Stefan Chvila teher­gépkocsijával az első utat megtette. Azóta több gépkocsi- típuson dolgozott, de mindig biztonságosan a célba ért. Az eltelt idő alatt több mint egy­millió 250 ezer kilométert tett meg baleset nélkül. — Nem vagyok félős ember, de az országúton mindig óva­tosan közlekedem — vallja ma­gáról. — Mindig számítok ar­ra, hogy a szembejövő Jármű­vezető esetleg hibázhat, nem adja meg az elsőbbséget. Ká­romkodás helyett ilyenkor a fék­re taposok. Nem igyekszem el­dönteni, ki a hibás, számomra az a legfontosabb, hogy ne tör­ténjen baleset. Vigyáznunk kell egymásra. Megváltozott körülmények között ugyan, de Chvila gépko­csivezető tovább gyűjti a bale­set nélkül megtett kilométere­ket. Negyedik éve négy társá­val a kőbánya és a kőtörő közt közlekedik. Oda és vissza mindössze 1200 méter hosszú az út. csakhogy ezt egy mű­szak alatt 40-szer teszi meg. A körülmények rosszak, az út köves, 15—20 fokos az emel­kedés. Naponta egy-egy mű­szakvégi fuvarral együtt 150 ki­lométert tesz meg, illetve tör­leszt a „számláján“, amelyen mielőbb szeretné már látni a baleset nélkül megtett 1,5 mil­lió kilométert. — Szép, de felelősségteljes a gépjárművezetői hivatás — mondja búcsúzóul. — Józansá­got, megfontoltságot követel. Ha az ember szereti a szakmá­ját, akkor még szabadideje egy részét is feláldozza a karban­tartásra. Vallom és állítom, hogy csak jó műszaki állapot­ban levő gépkocsival és a köz­lekedési szabályok szigorú meg­tartásával, valamint figyelmes vezetéssel lehet biztonságosan célba érni. Felbúg a rakodógép motor­ja. Ellenőrzik a működését, majd újra elkezdődik a munka. Stefan Chvila percnyi pontos­sággal közlekedik mindaddig, amíg — ma már ki tudja há­nyadszor — defektet nem kap. Am amilyen gyorsan meg­javították a rakodógépet, olyan gyorsan kicserélik a kereket. A soloSnlcai Chvila gépjárműve­zető, aki az egyik szocialista munkabrigád tagja, jóleső ér­zéssel, elismerő mosollyal nyugtázza a viszonzott segít­séget. NÉMETH JÁNOS ÜZEMANYAGTAKARÉKOSSÁG BULGÁRIÁBAN Az idén nyáron a bolgár kormány komoly intézkedéseket tett az üzemanyagtakarékosság fokozása céljából. Augusztus 31-ig ki kellett vonni a forgalomból mindazokat a járműveket, ame­lyek nagy fokú elhasználódásuk és rossz műszaki állapotuk miatt aránytalanul sok üzemanyagot fogyasztottak. A többi jár­művet az intézkedés értelmében két-három műszakban kell ki­használni a munkahét hat, sőt hét napján át. A vállalati autó­buszokat, amelyeket nem használnak ki eléggé, át kellett adni a közlekedési vállalatoknak. Azokat a járműveket, amelyek már kimerítették havi üzemanyagkeretüket, átmenetileg szintén ki­vonják, a forgalomból. Ezen kívül a közlekedésügyi minisztérium és a szófiai városi tanács végrehajtó bizottsága azt a közös fel­adatot kapta, hogy az év végéig dolgozza ki a taxik gázmeghaj­tására való áttérésének programját. Ezt a programot kezdetben csak Szófiában, majd más bolgár nagyvárosokban is végrehajtják. (r) 1179. XI. 25. 17 LÉGNYOMÁS Es Élettartam ii. Annak két oka Is van, hogy az alacsony guminyo­másnak sokkal rosszabbak a következményei, mint az előírtnál magasabbnak: 1. A „petyhüdt, leapadt" gumi összehasonlíthaiatla nul gyorsabban melegszik fel, mint az, amelyikben elég levegő van. Ez na­gyobb mértékű elhasználó­dással jár együtt. 2. Az abroncs alapépítmé­nyét (kordszövet, gumiré teg stb.) az alacsony lég­nyomással történő futtatás igen erősen igénybe veszi. A szövetszálak gyorsan kop­nak, megtörnek és a vá­szonbetét már kisebb beha­tástól is kellemetlen sérü­lést szendvedhet. A hosszabb Ideig tartó, nagyobb sebességű futáskor az abroncsok hőmérséklete emelkedik, s ezzel azonos arányban növekszik a gumi­ban lévő levegő nyomása. Ezt a többletnyomást sem­miképpen se csökkentsük, még magas külső hőmérsék­letnél sem. A nagyobb gu­minyomás ugyanis ilyenkor igen kedvező kiegyenlítő szerepet játszik, mert az ab­roncs a nagy sebesség kö­vetkeztében erős „gyúrás­nak" van kitéve. A fizikai törvények megtanítottak bennünket arra, hogy ilyen­kor automatikusan áll elő az „ellenszer": az út végén, a lassítás után az abroncs lehűl, és ismét szabályos lesz a gumi nyomása. Az előírt értékek tehát a hideg abroncsokra vonatkoz­nak. Ezért a nyomásellenőr­zést mindig az utazás meg­kezdése előtt végezzük ell Ha kivételesen menetköz­ben kell megmérni a már felmelegedett abroncs lég­nyomását, a helyes értéket úgy kapjuk meg, ha a tény­legesen mérthez még 0,3 at­moszférát számolunk. Hosszabb út és autópá­lyán való közlekedés előtt az előírt guminyomáson fe­lül még 0,2 — 0,3 atmoszfé­rát pótlólag bele kell pum­pálni a gumikba. Az abron­csok így a viszonylag nagy sebesség ellenére sem me­legszenek fel túlságosan. Az abroncsnak élettarta­mát a légnyomáson kívül természetesen több tényező is befolyásolja: az autó ter­helése, sebessége, az úttest minősége, az időjárás, az autós vezetési stílusa. A leg­híresebb olasz gumigyártó cég (a Marangoni Pneuma- tici) kísérletei szerint, ha a megengedett terhelést 20 százalékkal túllépjük, akkor a gumik élettartama 30 szá­zalékkal csökken, 80 száza­lékos plusz terhelésnél vi­szont már az egynegyedére esik vissza I A cég kísérletei szerint pl. egy hat szövetbe­tétes abroncs futófelületé­nek időtartama a követke­zőképpen alakúi — a sebes­ség függvényében — (50 km/óra sebességet vették 100 százalékosnak): ha 80 km/órás tempóval hajtottak, akkor 10, 100 km/óra sebes­ség mellett viszont már 30 százalékkal csökkent az élettartam. Érdekes az út­burkolat, az útfajta hatása is a köpeny teljesítményé­re. (A sima aszfaltúton való' közlekedésnél elért teljesít­ményt vették 100 százalé­kosnak.). Durva aszfaltúton 10, betonúton 30. macskakö­ves úton 35, földúton 50, köves úton pedig már 80(1) százalékkal csökkent a fu­tófelület élettartama. Két példát a vezetési stílus és az abroncsok teljesítménye közötti összefüggés illuszt­rálására: pl. az ún. „gaval­lérstartnál“ 100-szor, vész­fékezésnél 1000-szer(!) ma­gasabb a gumikopás mérté­ke, mint „normális“ autóve­zetés mellett. MOLNÁR OTTO MÉSZÁROS FERENC 22 Jól kezelt akkumulátorban a savsűrfiség jellemző az ak­kumulátor töltési állapotára, ezért házilag is egyszerű savsűrűség-mérővel ellenőrizhető. Célszerű ezt az ellen- r őrzést 5000 km-enként elvégezni. A sav sűrűségének mé­résekor meg kell várni, míg az 20 C°-ra lehűl. Nem hiba, ha a sűrűség az egyes cellákban plusz-mínus 2 százalék eltérést mutat. A kisütött (kimerített) akkumulátort óvni kell a fagytól, mert kisütött akkumulátorban levő nagyon felhígult elektrolitben a víz megfagyhat és szétrepesztheti az akkumulátort. A táblázatból látható, hogy az akku­mulátort mennyire kell védeni a fagyveszélytől. Ax akkumulátor Feltöltött Félig töltött Kisütött savjellemzői akkumulátor Sűrűség, Bé° kg/dm3 32 1,285 kb. 24 1,20 kb. 16 1,12 Fagypont, C° —65 —27 —11 Ugyanakkor az akkumulátornak a tárolóképessége nagy­mértékben függ a hőmérséklettől, ezért egy olyan akku­mulátornak, melynek + 20 C°-nál még 96 százalékos a tá­rolóképessége, 0 C°-nál 75 százalékos és — 10 C°-nál már csak 59 százalékos. Az akkumulátort időnként külső áramforrásból célszerű tölteni, főleg téli időszak­ban, gyakori városi forgalomban, amikor az elektromos fogyasztók száma nagy, gyakoribb és hosszadalmasabb az indítás. Ilyen esetekben ugyanis a dinamó vagy a generá­tor nem tudja a fogyasztást teljes egészében pótolni és az akkumulátor kimerül. Az utántöltést akkor szükséges elvégezni, ha az elektrolit sűrűsége 1,225 kg/dm3 érték alá csökkent. Ilyenkor már a gépkocsi saját dinamója — normál használat mellett — nem képes a töltést megfele­lően pótolni. A télre leállított gépkocsi akkumulátora kezelést igé­nyel. A gépkocsiból célszerű kivenni és száraz helyen tá­rolni az akkumulátort. Az ún. önkisülés következtében az akkumulátor tároló képessége körülbelül napi 1 %-kal csökken, vagyis kb. 3 hónap alatt teljesen kimerül. A ki­sülés elkerülésére az akkumulátor kezelése abból áll, hogy azt normál áramerősséggel kisütjük majd töltjük. A normál kisütő áramerősség általában a tárolőképesség 1/10-e, te­hat a 60 Aó-s tárolóképességű akkumulátornál 6 A 10 órán keresztül. (Pl. ha 12 V-os 2 db 35 wattos izzót égetünk, akkor 1 óra alatt 5,83 A-t fogyasztunk, és így kb. 10 óra alatt a 60 Aó-s akkumulátort kisütöttük.) Ezt követően az akkumulátort teljesen fel kell tölteni, amit tárolóképes­segének ugyancsak 1/10-ével, vagy annál kevesebbel kell végezni. Az előbbi példa szerint tehát kb. 5,5 A-rel. Töl­téskor a cellák tetején levő menetes dugókat ki kell csa­varni vagy kihúzni. Az akkumulátortöltő pozitív sarkát az akkumulátor pozitív pólusára, a negatív sarkát a ne­gatív pólusra kapcsoljuk és addig töltünk, amíg a cellák ko. 1/2 órán át pezsegnek, és a savsürűség 32 Bé° nem lecz. Ez az idő a töltés kezdetétől kb. 10... 12 óra. Az akkumulátort tisztán, és szárazon kell tartani. A kifutott savat szódabikarbóna oldattal vagy szalmiákszesszel cél­szerű közömbösíteni. A fémrészeket is savmentesítsük, mossuk le és zsírozzuk be. A télre leállított gépkocsi akkumulátorát havonta tölt­sük, haromhavonként teljesen süssük ki, majd újból tölt­sük fel. Savas akkumulátort sohasem szabad töltetlenül hagyni. Ha a savat kiürítjük és úgy tároljuk, az akkumulátor tel­jesen tönkremegy. A töltés végén a pozitív lemezeken oxigén, a negativ lemezeken hidrogén fejlődik. A két gáz együtt durranógázt alkot, ami tűz-, ill. robbanásveszélyes, így abban a helyiségben, ahol az akkumulátort töltjük, nyílt lángot használni tilosl Ugyanezért az akkumulátort ne forrasszuk, és ne hegesszükl A savmennyiség pótlása csak az elektrolit cseréje ese­tén válik szükségessé, mivel a sav számottevően nem pá­rolog, ezért utántöltéskor csak desztillált vizet kell az ak­kumulátorba öntenünk. Amikor a gépkocsi saját akkumulátora kimerült, és más mód nincs az indításra, akkor szoktuk alkalmazni, az ún. segédakkumulátorokat. Ezek vagy nagyobb kapacitásúak, vagy lényegesen jobban feltöltöttek a sajátunkénál. Ekkor a segédakkumulátor megfelelő kivezetését rézkábel segít­ségével kötjük össze a kimerültével és így kíséreljük meg az indítást. A segédakkumulátor használatakor arra kell ügyelnünk, hogy ugyanakkora legyen a feszültsége (alap- feszültsége), mint a gépkocsink akkumulátoráé. (Pl. 12 V-os telepre ne segítsünk rá 6 V-osról, és balesetveszé­lyes lehet, ha 6 V-osra hosszasan segítünk rá 12 V-osról. Ez utóbbinál előfordulhat az önlndítö tekercsének sérü­lése vagy az alacsony feszültségű akkumulátorból az elektrolit kilövetése. A pólusoknak megfelelően, pontosan kössük a kábeleket. A + pólust a pozitívra, és a — pólust a negatívra kössük. Osszecserélés esetén a zárlat hatására felizzik az akkumulátor kivezető pólusának fémrésze, és a megolvadt ólom szétfröccsen. Generátorral szerelt gép­kocsiban az ilyen fordítva „rátartás" a generátor egyen­irányító-diódáinak tönkremenetelét okozhatja. A pólusok úgy ismerhetők fel, hogy az akkumulátor pozitív pólusá­nak kivezetése vastagabb, 17,4 mm átmérőjű, a negatív pólus átmérője csak 15,8 mm. A pólusokon egyébként meg­találjuk a + és a — jelölést is. Az indítómotor karbantartása A7 indítómotor karbantartása a következőkből áll. El­lenőrizni kell a csatlakozó kábelvégek tisztaságát és rög­zítettségét, 1 csapágyakat, ill, perselyeket kb. 20—30 000 km-enként zsírozni, olajozni kell. v

Next

/
Thumbnails
Contents