Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-11-25 / 47. szám
TUDOMÁNYI iSiiiiiilllllfllllllllllSi ni és TECHNIKA AZ ATOMERŐMÜVEK ÜZEMBIZTONSÁGA Az atomerőművek építésének kezdete óta egy igen komoly feladat foglalkoztatja a tervezőket. Az energetikai reaktor aktív zónája a láncreakció megszüntetése után Is nagy mennyiségű radioaktív anyagot tartalmaz. Megengedhetetlen, hogy ezek az anyagok bejussanak az ember bioszférájába. Ugyanakkor egyetlen technológia sem biztosítja kizárólagos mértékben, hogy valamely elvileg lehetséges üzemzavar esetében ez nem történik meg. Így vetődik fel a kérdés, hogy milyen veszélyt hajlandó a társadalom az adott helyzetben elfogadni és következésképpen milyen széles körűeknek kell lenniük azoknak az Intézkedő seknek, amelyen a legnagyobb üzemzavar esetén Is biztosíthatják az atomerőművek megbízhatóságát. A tervezők a problémára a társadalom szokásaiban kerestek megoldást, amely tudatosan fogad el sok nagy civilizációs veszélyt (például repülőgép lehetséges lezuhanását egy teljesen megtelt olimpiai stadionra, nagy víztárolók gátjainak átszakadását stb.) és ki van téve nagy természeti csapásoknak (tornádók, meteoritok hullása stb.) Ezeknek az eseményeknek a valószínűségét többé-kevésbé számokban Is ki lehet fejezni. Ugyanúgy kifejezhető az emberre leskelődő legnagyobb természeti csapás, az elhalálozás valószínűsége is. Az emberi társadalom bármelyik tagja egy év alatt 10-6 (1:1000 000) valószínűséggé, válhat a halál áldozatává. Ez az érték vált irányadóvá az atomerőművek biztonsági követelményeinek a meghatározásánál is. A társadalom csak olyan atomerőművek építésé hez adhatja beleegyezését, amelyekből a várható veszély valószínűsége nem lesz nagyobb, mint 10_s. E veszély alatt főleg radioaktív anyagok jelentős mértékű kibocsátásának lehetőségét értjük a környezetbe. Ezek a maximálisnál megengedettnél nagyobb sugárterhelésnek tehetik ki a környező lakosságot és rosszindulatú daganatos megbetegedések okozói lehetnek. Minden atomerőmű alaptulajdonsága, hogy a radioaktív anyagok útjába többszörös korlátokat állít. Először is a nukleáris üzemanyagot fémburkolatokban helyezik el, amelyekből a láncreakció hasadási termékei csak a burkolat üzem- közbeni meghibásodása esetén távozhatnak. A második korlát a nagyszilárdságú acélból készült primérkör, amelyben a hűtőközeg áramlik, miközben átveszi a reaktorban láncreakció útján felszabadult hőenergiát, amit később a gőzfejlesztőkben ad le. A harmadik korlátként a primérkör berendezéseit hermetikusan elzáró helyiség, az úgynevezett containment szolgál. Ez úgy van kialakítva, hogy a primérkör üzemzavara esetén a kiszabaduló nagynyomású víz és gáz a környezettől elzárva marad. A megbízható és biztonságos üzemeltetés céljából az atomerőművek bonyolult védelmi rendszerekkel vannak ellátva. Ezek a rendszerek automatikusan leállítják a működésben levő atomreaktort hibás emberi beavatkozás, vagy valamely ellenőrző vagy irányító rendszer meghibásodása esetén. Ezért úgy vannak megszerkesztve, hogy meghibásodásuk valószínűsége a már említett 10~6 érték alatt legyen. A hetvenes évek végéig az atomerőművek üzemeltetéséről már sok statisztikai adat gyűlt össze, ami lehetővé teszi biztonságuk széles körű és viszonylag hiteles elemzését. Mivel az üzemben levő erőművek túlsúlyban könnyűvlzes reaktorokkal vannak ellátva (hűtőközegként vizet használnakj, a tanulmányok főleg ezeknek a reaktortípusoknak a biztonságával foglalkoztak. Számba vették az atomerőmüvek mindazon lehetséges üzemzavarait, amelyek radioaktív anyagok kibocsátását hoznák magukkal. Megállapították, hogy ilyen veszély csak az olyan üzemzavarok esetében áll fenn, ahol belső következményként a fűtőelemekkel telt aktív zóna szétolvadásával kellene számolni. Az aktív zóna szétolva- dása csak a hűtőközeg teljes elvesztése után következhet be. Ehhez az egymástól független, tartalékolt üzemzavari hűtő- rendszerek egyidejű meghibásodása szükséges. Ennek a valószínűsége viszont jóval kevesebb a 10~s értéknél. összehasonlítás céljából felmérték a klasszikus hőerőművekből eredő, emberi egészségre káros hatásokat is. A hőerőművek esetében a veszély nagy mértékben függ a tüzelőanyag minőségétől és kémiai összetételétől (szén, olaj és földgáz). Itt a veszély forrásai az erőmüvek kéményein távozó füst és pernye, amelyek szeny- nyezik a levegőt és környezetünket. A hő- és az atomerőművek üzemeltetéséből eredő komplex veszélyek összehasonlítása az egészségre káros hatások szempontjából a következő eredményeket adta: a széntüzelésű erőművekből származó veszély 100 000-szer nagyobb, mint a nyomottvizes reaktorral működő atomerőmű esetében, az olajtüzelésű erőmű 100-szor nagyobb veszélyt rejt magában, mint a nyomottvizes atomerőmű. Az atomerőművek egymással történt összehasonlítása alapján viszont megállapíthatjuk, hogy a forralóvizes reaktor 1000-szer veszélyesebb a nyomottvizinél. Most már végeredményben kimondható, hogy az emberiségre az atomerőművekből származó veszély — tekintet nélkül a reaktorok típusára — kisebb, mint a szénerőművek esetében. Ennek ellenére nehéz elvárni, hogy a társadalom betiltja a szénerőművek üzemeltetését, amikor egyidejűleg sok olyan dolgot engedélyez, amelyek számára egyenértékű veszélyt jelente nek és ellentétben a szénerőművekkel, a társadalmi értékek előállításánál egyáltalán nincs semmi szerepük (dohányzás, túltáplálkozás stb.) A társadalmi döntések az elfogadható veszélyről nem mindig az ésszerűséggel vannak motiválva. A döntésekre nagy hatással vannak az emóciók, tradíciók és előítéletek. Általános jelenség, hogy azok a szakágak, amelyek még hosz- szútávon nem rendelkeznek elég tapasztalattal, és még nem vésődtek bele a társadalom tudatába, bizalmatlanságra vannak ítélve — részben jogosan — tekintet nélkül a szakemberek véleményére. Mindezeket figyelembe véve észrevehetjük, hogy a modern társadalom nem úgy reagál a szénerőművek és atomerőművek üzemeltetéséből adódó ellentétre, mint ahogy azt a- veszélyek egyszerű összehasonlítása alapján el lehetne várni (az olaj és földgáz felhasználása a jövőben a nagyipari energiaelőállítás céljaira a kimerülőben levő tartalékok miatt nem jöhet számításba). Az energiaszűkében levő emberi társadalomnak nem áll módjában elvetni azt az energiát, amelyet a szénerőművek állítanak elő. Az atomenergia pillanatnyilag nem képes és még sokáig nem is lesz képes az emberiség összes energia- szükségleteinek a fedezésére, éppen ezért tovább építenek még és üzemeltetnek hőerőműveket is, mindaddig, amíg nem lesz elég üzemanyag vagy nem szorítja ki őket teljesen az atomenergia. KOVÁCS ZOLTÄN A csehszlovák gépipar sokoldalúan (elkészült a legigényasebb atomerőművi berendezések gyártásához. Ezt a XXI. Brnúi Nemzetközi Gépipari Vásáron bemutatott exponátumok is bizonyították. Felvételünk előterében a WER—440-es atomerőművekhez kifejlesztett 220 MW-os gőzturbina rotorja látható, amely a plza- ni Skoda Művek turbinaüzemében készült, a háttérben pedig a Vitkovicei Klement Gottwald Vasmű és Gépgyár egyik csúcsterméke, az atomerőművi gőzkompenzátor része foglal helyet Gyökeres György felvétele ,.A tüzelőanyag- és energiaprobléma elvi és távlati meg oldasa hazankoan is az atomenergia felhasználása, amely re a Szovjetunió hatékony segítségével kerül sor. Ez fon tos szerkezeti átalakítást jelent népgazdaságunk távlati fejlesztése szempontjából, ezért az atomerőművek építésére kezdettől fogva fokozott figyelmet kell fordítani.“ Ezekkel ti szavakkal emelte ki Gustáv Husák elvtárs a CSKP XV. kongresszusán az atomerőművek építésének szükségessé géi nálunk, s közismert, hogy a világ számos országában, a tőkés és a szocialista államokban egyaránt hasonló módin törekednek az energiamérleg problémájának megoldá s.ira, természetesen a Szovjetunióban is, ahol már negyed évszázada megnyitották az atomenergia békés felhasználásához vezető utat a világ első atomerőművének üzembe helyezésével. Ezekből a tényekből kiindulva arra is érdemes felfigyel ni, hogy miként reagálnak a Szovjetunióban az amerikai harnsburgi atomerőmű súlyos meghibásodására, ami ak kor következett be, amikor az atomenergetikai berendezések gyártása már ipari méreteket öltött, s az atomerőművek gyakorlati üzemeltetése megkövetelte e kétségkívül bonyolult technológiai folyamat tökéletes irányítását. Igor Morochov, a műszaki tudományok doktora, a szovjet Gla válom elnökhelyettese megjegyezte, hogy az Ilyen bal esetek kedvezőtlenül hatnak a közvéleményre, s nem segítik elő az atomenergetika hatékony fejlesztését. Az ilyen egyedülálló eset egyeseknek alkalmat ad arra, hogy álta lánosítva is kétségbe vonják az atomerőművek biztonságos üzemeltetésének lehetőségét. Az amerikai sajtó adataiból kitűnik, hogy a balesetet a biztonságos üzemeltetés alapvető követelményeinek elhanyagolása okozta. Biztonságos üzemeltetésről nem is lehel szó: az Egyesült Államok Atomenergetikai BizottsáA HAHUSBUAGI ÜZEMZAVAR SAJTOlfISSZHANGJA gának közlése szerint ezt az erőművet az elmúlt év decemberében hatszor állították le a berendezések fogyaté kosságai és a személyzet pontatlan munkája miatt. Ai erőmű egyes berendezései tehát bizonyára nem felelnek meg a biztonságos üzemeltetés követelményeinek. Az amerikai forrásokból kitűnik, hogy a szóban forgó atomerőmű különösen gyenge pontját a szivattyúaerende zés képezte. Feltételezhető, hogy a legutóbbi balesetet a szivattyú meghibásodása okozta, s a kezelő személyzet helytelen eljárása is tfetőzte a bajt. Egyáltalán miként lehetséges, hogy az illetékes szervek ilyen műszaki állapotban is engedélyezték az atomerőmű üzemeltetését. A Szovjetunióban — hangsúlyozta Igor Morochov — elképzelhetetlen volna egy hasonló állapotú atomerőmű beindítása. Ezzel összefüggésben nem alaptalan a nyugati sajtónak az a megállapítása, hogy a baleset tényleges okát a magántőke nyereséghajhászásában kell keresni, amely a biztonság rovására érvényesül. Ha a magáncégek ilyen potenciális veszélyt rejtő technológiával rendelkeznek, mint amilyen az atomerőművek gyártása, ez azt jelenti, hogy a harrisburgihoz hasonló balesetek máshol is előfordulhatnak. Emellett úgy tűnik, hogy az Egyesült Álla mok hivatalos szervei hiányosan ellenőrizték az atomerőmüvek biztonságát. Az Egyesült Államok társadalmi viszonyai között óriási erőfeszítésbe kerül az összhang megteremtése az atomerőműveket építő és üzemeltető, s a maximális nyereségre törekvő magántőke érdekei, valamint a lakosságnak azon érdeke között, hogy ezek az erőművek megbízhatóan üzemeljenek. A Szovjetunióban az ilyen probléma nem létezik, mert az atomerőművek biztonsága a legfontosabb szempont egész tervezésük és építésük folyamán. A szovjet atomerőműveket az Energetikaügyi Minisztériumon kívül, amelyhez tar loznak, még további három rendkívüli jogokkal felruhá zott kormányszerv is ellenőrzi, amelyek különböző műszaki vagy egyéb munkaszervezési okokból bármikor leállíthatják az üzemeltetésüket. Az amerikai sajtó reagálása az Említett balesetre nagyon sajnálatos és meghökkentő. Egyrészt arról számolnak be, hogy a baleset okozta sugárveszély nem haladja meg a megengedhető szintet, körülbelül olyan mértékű, mint ami kor az ember gyomráról vagy fogáról röntgenfelvételt készítenek. Ugyanakkor egyes sajtóorgánumok a megengedhető szint tízszereséről, százszorosáról adnak hírt. Ezek az ismeretlen forrásokból származó adatok pánikot keltenek a lakosság körében. A balesetnek a hirosimai vagy a nagaszaki tragédiához való hasonlítása közönséges de magógia. Ám abban az emberben, aki nem jártas a sugárzás problémájában, a két japán városban bekövetkezett tragédia említése pánikszerű félelmet kelt. Kinek van szüksége a tényeknek ilyen tudatos elferdítésére, kinek van ebből haszna? Kinek a malmára hajtja a vizet az Egyesült Államok egyes köreinek az a törekvése, hogy megállítsák az atomenergetika további fejlesztését, hogy a közvélemény az Egyesült Államokban és más országokban az atomerőművek építése ellen irányuljon. Anatolij Alekszandrov akadémikus, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának elnöke az Izvesztyija napilapban nemrég megírta, hogy ezekben a kampányokban nem az atomerőművek hiányos biztonságáról van szó. Egészen más van a pánikkeltés hátterében: a nagy teljesítményű atomerőművek fejlesztése komolyan veszélyeztethetné az olaj- monopóliumok nyereségét. A harrisburgi eset után a nyugati sajtónak abban a reagálásában, amely az alapjában véve nem nagy jelentőségű kellemetlen következményeket céltudatosan eltúlozta, tulajdonképpen az atomerőművek elleni harc folytatását kell látni. Ugyanakkor hallgatnak egy másik, sokkal nagyobb veszélyről, az atomfegyverkezésben rejlő veszélyekről. Ez a hallgatás viszont a hadiipari komplexum nyereségével függ össze, amiről az érdekelt körök nem akarnak lemondani. A Szovjetunió az atomenergetika hatalmas lehetőségeinek békés célú kihasználására törekszik, s ebben az Irányban a kölcsönös előnyösség alapján együttműködik a világ számos országával, s ezt az együttműködést továbbra is folytatni kívánja. (ka) 1979. XI. 25. c ÚJ szó
