Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-11-25 / 47. szám
Alig két évtizeddel ezelőtt örömmel fogadták a televíziósok az elektronikus trükktech- nika megjelenésének hírét, az új jövevényt mindenütt tárt ajtókkal várták. Az első bizonytalan lépések után egyre szélesebb körben hódító újfajta technika hamarosan a nézők kedvence lett. Különösen a geometriai trükkök tettek szert nagy népszerűségre. Az elektronikusan előállított mértani ábra — négyzet, téglalap, kör stb. — több részre osztotta a képmezőt, ezekbe egymástól távol levő, de valamilyen módon összetartozó esemény részletei kerültek. Atlétikai versenyek közvetítésénél a geometriai trükk-keverés hatására egyszerre láthatja a néző a start- pisztolyt tartő indítóbírót, a guggoló, indulásra kész versenyzőket, esetleg a nézők egy csoportját is. Elektronikus visszajátszó berendezés nélkül ma már elképzelhetetlen sportközvetítés. Ez a berendezés egymás után többször, lassítva, akár állóképpé dermesztve is, képes megismételni a legérdekesebb jeleneteket, akár több kameraállásból, vagy közvetlen a mérkőzés végén néhány perces összefoglalót tud adni a legizgalmasabb mozzanatokról. Hasonlóképpen nagy népszerűségre tett szert a müncheni labdarúgó-világbajnokságon bemutatott, a labdarúgó-mérkőzések érdekes mozzanataiból összevágott és az egyes mozgásokat „futbalett- nek“ elkeresztelt trükkmódszer is, amit az elektronikus visszajátszó segítségével oldottak meg. A sportműsorokon kívül gyermekeknek szánt programokban és könnyűzenei adásokban is hódít a trükk-keverés. Az utóbbiakat sokszor és jogosan Illetik bírálattal, mivel ebben a műsortípusban figyelhető meg a trükkök legnagyobb mértékű elburjánzása. A feleslegesen halmozott és szemrontó megoldások a nézők széles rétegeinek nemtetszését Is kiváltották. Amilyen gyorsan elterjedt a trükk-keverés az olyan műsorokban, amelyekben a vizuális hatáskeltésen van a hangsúly, fokozva ezzel az adás érdekességét, fordulatosságát, olyan nehezen tud magának utat törni a művészi hatáskeltésben — főként a drámai műsorok esetében. A televíziók drámai osztályainak résnyire nyitott ajtóin azonban mégiscsak sikerült belopnia magát, új műfajt — az elektronikus tévéjátékot — teremtve. Mint minden művészi, hatáskeltő eszköz, ez is csak a nézőkkel kötött hallgatólagos egyezség alapján használható. Balázs Béla írja, hogy mikor Griffith először mutatott be a hollywoodi moziban premier plán képeket, a nézők között pánik tört ki az óriási „levágott fejek“ láttán. Bár a nézők vizuális asszociációja sokat fejlődött azóta, sokkal ritkábban fordul elő, hogy félreértik az alkotók szándékát, ez azonban nem jelenti, hogy az új fogás megfelelőnek, művészinek ítéltetik és elfogadtatik. A trükktechnika alkalmazása pedig kezdettől fogva azon alapszik, hogy a néző megtűri-e az alkotó által alkalmazott fogást, vagy nem. A kérdés bonyolultságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a nemzetközi televíziós kutató szervezet, a CIRCOM ülésein is már több Ízben megvitatták az elektronikus trükktechnika alkalmazásának lehetőségeit és még valószínűleg jó néhány konferencia műsorán szerepel majd ez a kérdés. A televízióban alkalmazott trükktechnika napjainkban szinte nem ismer határokat. Egyetlen gombnyomásra a szereplők óriássá növeszthetők, vagy törpévé zsugorfthatók, gyöngyökből, kavicsokból, vagy apró gallyakból áthághatatlan akadályok emelhetők eléjük, vagy akár egyetlen szempillantás alatt minden eltüntethető. A színésznek ki se kell mozdulnia a stúdióból, trükk-ke- verő segítségével ókori romok között, hegytetőn, mély szakadékban, vagy akár a világűrben láthatja őt a néző. Behelyezhető egy gyufásdobozba csakúgy, mint egy pohár vízbe, a Földgömböt tarthatja a tenyerén. Emellett különleges fény- és széneffektusok is elő- állíthatók, olyanok is, amelyek valóságban nem léteznek. A mesék, mondák, regék, mítoszok szörnyei, óriási, fantáziaélőlényei ma már mind életre kelthetők a trükk-keverő segítségével. A trükkök legmegfelelőbb alkalmazási területének a tudományos fantasztikus (scl-flj filmek tűnnek. Az eddigi fantáziaszegény és képi sablonokat halmozó próbálkozások azonban inkább csak a műfaj kudarcaiként, semmint sikereiként tarthatók számon. Több kísérlet történt klasz- szikus alkotások (indiai legenda, ősi eposz, keleti mesék, középkori drámák stb.) képi újrafogalmazására is, változó színvonalon és sikerrel. Az eddig sugárzott alkotások felvetik a képi dramaturgia fogalma kitágulásának a kérdését is. Ez idáig csak a valóságos eseményt felvevő képsorok egymás utáni montírozása jelentett művészi hatáseszközt, az elek'ronikus technika épp a valóságostól nagymértékben különböző képkombinációk létrejöttét teszi lehetővé. Az elektronikus tévéjátékok mai művelői azonban csaknem a' nulláról indulnak, noha nincs már a műfaj olyan kezdeti stádiumban, mint a filmezés Griffith idejében. A kísérletezés elkerülhetetlen, ezt azonban a nézők egy része nem fogadja szívesen, kikéri magának, hogy rajta próbáljanak ki egy teljesen új műfajt. Nemcsak a nézők, de a televíziós alkotók véleménye is megoszlik a trükkök alkalmazását illetően. Sokan eleve elutasítják a drámai műsorokban való használatát, mások megpróbálják mértékkel használni, vannak aztán a trükk-keverésnek olyan fanatikusai is, akik nemcsak a jövő televíziós műfajának tekintik, de benne vélik meglelni a televízión eddig hasztalanul számonkért önálló formanyelv kulcsát Is. Hogy melyik tábornak van igaza, azt csak a jövő döntheti el. Kétségtelen, hogy a televíziós trükktechnika a jövő nagy lehetősége, alkotókon és nézőkön egyaránt múlik, hogy ne csak a jövő nagy ígérete legyen, de egyszer ugyanolyan művészi kifejezőeszközzé is váljék, mint napjaink oly sok más általánosan elfogadott és használt hatáskeltő, kifejező- eszköze. OZOGANY ERNŐ RIPORT SZÜLETIK Talán készül? — mondhatná joggal az olva só. Pedig ez csak részben igaz, a riport tudniillik születik is. És ha tv-riportról van szó, a folyamat még bonyolultabb. De mielőtt folytat nám, mondjam el, hogy hézagpótló szándékkal rovom papírra ezeket a sorokat, hiszen hazai magyar sajtónk eddig vajmi kevés figyelmet szentelt a televíziós műsorkészítésnak, és ezen belül a tv-riportnak. Pedig bizonyos, hogy a né zőt gyakran az is érdekelné, hogy vajon milyen úton-módon jut el hozzá az információ. Ezúttal válasszuk mintának a tv-híradóból a gazdasági riportot. A műsorfajta és ac hogy gazdasági, eleve meghatározza a majdani riport tartalmát, hosszát és formáját. A témaválasztás a riporter dolga. Rendszerint ez a folyamat leg nehezebb szakasza is. Számos külső és belső té nyezőt kell figyelembe venni. A riporternek többek közt tudnia kell, hogy egy adott időben mi a legaktuálisabb kérdés, probléma. Vagyis hogy: miről érdemes szólni. Továbbá tudnia kell, hogy korábbi adásokban volt-e hasonló témájú riport. Kerülnie kell ugyanis az ismét lést, a sematizmust, az egyoldalú informálást. Nyilvánvaló, hogy már a témaválasztás során eldől, mit lát a nézői a majdani híradóban. Ez (is) fokozza a riporter felelősségét. Képzeljük el, hogy ősz van, az üzemekben fokozott ütemben készülődnek a télre. Adott esetben ez olyan tény, melyet figyelemmel kísér az egész ország. Kit ne érdekelne a világviszonylatban is olyannyira feszültté vált energiahelyzet? A felkészülés időszaka teszi leginkább próbára a szervezők képességét és szakmai tudását. Hiszen a felkészültség fokától függ, hogy az üzemek hogyan termelnek majd a zordabb téli hónapokban: Az energiával való gazdálkodás befolyásolhatja az üzemek gazdasági mérlegét is, és fölösleges említenünk, hogy kihat a bérek alakulására is. A riporter mindezek alapján kiválaszt teszem azt egy olyan üzemet, amelyik a Szlovák Energetikai Felügyelőség „feketelistáján“ is szerepel. A felügyeleti jegyzőkönyvből előre megtudja, hogy az a bizonyos üzem a tavalyi téli időszakban, enyhén szólva, nem a legcélszerűbben gazdálkodott a kapott, vagy az üzemen belül termelt energiával. A cél tehát: megtudni, vajon megszüntették-e a tavalyi hiányosságokat. Amikor már ennyire konkrét az elképzelés, a riporter kitölti a riport nyilvántartási űrlapját, ahol föltünteti a riport címét, röviden a tartalmát, forgatási helyét és idejét, valamint a forgatócsoport összetételét. Leginkább a gyártásvezető számára fontosak ezek az adatok, ezek alapján készíti elő a forgatást. Van olyan riport, melyet témájánál fogva elő lehet készíteni akár egy héttel a forgatás előtt, de nagyon gyakori az olyan is, amelyet aznap bonyolítanak le az ötlettől egész az adásáig. Ebben az esetben a néző a legfrissebb információt kapja. Igényes feladat az ilyen híranyag elkészítése akkor, amikor száz, kétszáz kilométerről kell riportot hozni az aznapi adásba. Ez versenyfutás az idővel. Különösen gyors és pontos együttműködést követel a műszaki kollégáktól, az előhívástól a vágásig. A modern technika itt is felvette a harcot az idővel. Ha mag- netikus rögzítőszalagra készül a felvétel, akkor elmarad az előhívás, mert erről a szalagról azonnal visszajátszható a felvett anyag. Sőt, letörölhető és ismételhető a felvétel. Hasonlón a magnófelvételekhez. Az eddig elmondottakból világosan kitűnik, hogy a tv-riport készítés csapatmunka. Próbáljuk fölsorolni, kik vesznek részt venne. Először is a riporter. ö adja az ötletet, amelynek alapján el is készíti a riportot. Utána következik a gyártásvezető, aztán az operatőr, aki a képfölvételt készíti. Az operatőrt rendszerint asszisztens kíséri. Fontos szerepet tölt be a rendező. A tv-híradó szerkesztőségében rendszerint a riporter rendezi az anyagot. Így kettős szerepe van. A forgatócsoporthoz tartozik még a hangmérnök és a világosító. És mivel majdnem mindig gépkocsival közlekedik egy ilyen stáb, hozzátartozik a sofőr is. Ha hagyományos módszerrel, celluloid filmszalagra készül a riport, akkor szintén ide számíthatjuk az előhívó-laboratóriumban dolgozó kollégákat. A keskeny magnószalagra rögzített hangfelvé telt széles, stúdiószalagra kell átírni, ezt az át- íróstúdió dolgozói végzik. Végül a vágót említjük, aki a rendezővel együtt megadja a riport végső formáját. A vágóasztalon fejeződik be az alkotás folyamata. RESZELI BÉLA COLUMBO FELESÉGE As amerikai téré képernyőjén, he rövid időre is, de megjelent e maga testi valójában a kedves, kopott kabátá detektív megannyiszor gyengéden emlegetett, de soha egyetlen epizódban sem látott felesége. Mi több, nemcsak megjelent, de ki is szorította onnan férjét, Colombo hadnagyot. Colnmboné asszony valóságos csodalény, családanya, saját szakállára dolgozó detektív, esti iskolára is jár, agy hetilapnak küld tudósításokat, s közben azért megmarad rendőrfeleségnek. A sorozatból egy kétórás kísérleti adás és négy darab egyórás epizód kószált el. Felvételinkön Colnmboné asszony megszemélyesítője, e 23 esztendős Kata M ni grew. (A Filmvilág nyomán) 1979. ZI. 28. 14
