Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-11-11 / 45. szám

A Csehszlovák—Szovjet Barátság nevet viselő Bodrogszerdahelyi (Streda nad Bodrogom) Állami Gazdaság igazgatóságának épületébe érve elsőnek Benkő László gépesítővei találkoztunk. Amikor elmondtuk látogatásunk célját és az állattenyésztés szakemberei után érdeklődtünk, megjegyezte, hogy a tejtermelésben valóban jó eredményeket érnek el. Közben az egyik emeleti irodába vitt megnézni azt a vándorserleget, melyet a járás párt és állami szervei negyedévenként annak az üzemnek adnak, amely a tejtermelésben a legjobb eredményt éri el. Az igazgatóságon rövidesen megtudtuk, hogy az ezüstserleg a harmadik negyedévben elfoglalt második helyért került ebbe a Bodrog menti állami gazdaságba, s azt is, hogy a vitrinjüket az idén már az első helyért járó dombormű is díszítette.

Az állami gazdaság jő eredményei elsősorban a szögi (Klín nad Bodrogom) tehénfarmnak köszönhetők, amely 1977 augusztusától működik és fejőstehenenként jelenleg eléri a 3400 literes átlaghozamot.

Az említett gazdasági részleg olyan üzemhez hasonlít, ahol nincs helye a réginek, minden új alapokra, korszerű berendezésekkel felszerelve épült. Aki először látja ezt a tejüzemet nem nagyon feltételezi róla, hogy benne állattenyésztéssel foglalkoznak, mert a szokSSoktől eltérőek az épületek és hiányzik a már any- nyira megszokott, jellegzetes — szénával, szalmával, trágyadombbal, sár-, ral, rossz utakkal és rendezetlen géptemetővel zsúfolt — udvarkép is. A szögi gazdasági részleg már nen akarja folytatni a régi utat, az újra, a jobbra és az eredményesebb munkára törekszik.

Reggel nyolc után az acélszerkezetes tehénistálló körül csend honolt, csupán bent folyt a munka. Az előcsarnokban a két etető az utolsó adag zöldet rakta a szállítószalagra, a tejházban pedig a svéd gyártmányú, körbe forgó 17 fe őrevesz közül — melyet a szakemberek Alfa havainak hívnak — már csak kilencből kandikált ki a jószág. Hamarosan e rekeszek oldalán is meggyulladtak a piros lámpák, jelezvén a tőgyek ürességét, s egyúttal a reggeli fejés végét. Még néhány gombnyomás volt hátra, majd utána Kosztura Ferenc zootechnikus nyugodtan vázolhatta az ottani munkát. Mire Takács József körzeti állatorvos, M'halko üzemi állatorvos és Székely Ferenc, a törzstenyésztés vezetője is hozzánk csatlakozott, már az ötszáz férőhelyes istállóban is nyugalom volt.

Az üzemlátogatás elején megtudtam, hogy először Dániából érkezett meg a fekete-tarka tehenek szállítmánya, majd 70 ugyanolyan fajta érkezett Lengyelországból és 75 a Szovjetunióból. A jelenlegi állomány 581 tehénből áll.

Kosztura Ferenc harminc éve dolgozik ebben a szakmában, elégedett a munkával és az eredményekkel is.

— Itt csupán arra kell összpontosítani az igyekezetét, hogy minél több legyen a tej — mondja. — A vágómarha tenyésztésével más udvart bíztak meg.

A beszéd közben kézbe került kimutatásokból kitűnt, hogy kifizetődő volt a befektetés. Tavaly például egy tehén 3200 liter tejet adott, s az idén

— az eddigi hónapok eredményei és a szakemberek megállapítása szerint

— nem lesz kevesebb 3400 liternél,, ami kezdő részlegen már tisztességes eredménynek számit.

— Szeptember végéig 112 ezer liBefejezödött a fejé*, Capko Anna leellenőrizheti a műszerek állását, Kosztura Ferenc pedig felírhatja a reggeli mennyiséget (A szerző felvétele)

terrel többet adtunk el a tervezettnél — folytatja Kosztura Ferenc —, és igy az évi feladatot már október végén teljesíthettük.

— Valószínű, hogy a sikerek mögött az irányítókon és a szakembereken kívül más is van.

— Ogy igaz! Lehetetlen nem említeni az itt dolgozó két öttagú gondozó csoportot, melyeket Veres János és Legeza Miklós vezet. Valamennyien felelősségteljes munkát végeznek. Vegyük csak az utóbbi napokban elért eredményeiket — mutat a fekete falitáblára, melyen a napi hozamokat tüntetik fel. — Az októberi napi átlagunk 6300 liter, s a valóság, amint látja, 7120, 6800, tegnap pedig 6876 volt.

Takács József körzeti állatorvos

szerint a tengerparti viszonyokhoz szokott tehenek itt rendszeres orvosi felügyelet alatt vannak, amire nagy szükség van.

— Tudja, ott a szabadban is legelésztek, sokat mozogtak, de nálunk csak az istálló belsejét ismerik, ki nem járnak. A tenyésztési körülmények megváltoztatása kihatással van az állatok egészségi állapotára, igy a mi feladatunk nem könnyű. Évente minden tehenet kétszer megvizsgálunk. A betegségek közül a tőgyulladás a leggyakoribb, de nem haladja meg a tíz százalékot. Előfordul a lábfájás is, mivel a keveset mozgó állatok rostos fekvőhelyen vannak, ami a körmüknek nem tesz jót. A most épülő új ötszázas már szerencsére nem ilyen padlózatú lesz. A vasjármos bekötés sem a legszerencsésebb, az állatok nehezen szokják meg, számosnak bedagad tőle a nyaka. Az említettek ellenére elmondható, hogy az állatállomány egészséges. Nem sorolható a rossz eredmények közé például az ellés, mivel tavaly száz tehéntől 96 borjú volt.

— Az idén meglesz a száz — szól közbe Székely Ferenc, amire Kosztura bácsi helyeslőén bólint.

— A borjúelhullás?

— Eddig nem volt több két százaléknál — mondják egyhangúan.

# * *

A.terepszemle során többek között azt is megtudtam, hogy az innen kikerülő tej 98 százaléka első osztályú, és láttam, hogy a tej a tehén tőgyéből tisztán jut a szállító tartályokba.

Ki .érőim a hibákat sem hallgatták e!. Őket is bosszantja, hogy az a csővezeték, amely a trágyalevet az istállóból egyenesen a közeli zöldségeskertbe juttatná még nem működik, s hogy a takarmány szállítását végző berendezés sem teljesen megbízható. Remélik, hogy a közeljövőben sikerül megoldaniuk ezeket a problémákat.

A rövidesen újabb ötszáz férőhelyes istállóval, ötven férőhelyes tehénkőr- házzal és a tej elsődleges feldolgozását végző berendezéssel bővülő szögi tehénfarm fokozatosan beváltja a valamennyi hozzáfűzött reményt és igazolja, hogy az építésre fordított néhány millió korona nem volt hiábavaló befektetés.

GAZDAG JÓZSEF

MILYEN LESZ A VENCEL TÉR A JÖVŐBEN?

Ez a kérdés foglalkoztatja a tervezőket és az építészmérnököket, akiknek állandó feladata, hogy Prágát is az egyre növekvő igényeknek megfelelően csinosítsák és fejlesszék.

A szakembereknek ez a törekvése nem új keletű. Az Újváros 1348. március 8-án kelt alapítólevele az Újváros központjaként az akkori Lópiacot, a mai Vencel teret jelölte meg. A 18. század derekától, tehát attól az időtől kezdve, hogy a társadalmi és kereskedelmi élet színhelyét az Óvárosból fokozatosan az Újvárosba helyezték át, gomba módra szaporodtak az épületek a Vencel téren. Így a szállodák, éttermek, pénzintézetek és más szórakozóhelyek jóvoltából már a 19. században kereskedelmi, kulturális és társadalmi központnak számított.

Mindenekelőtt ezekre a tényekre világított rá a Mustek metróállomás előcsarnokában megnyílt figyelemre méltó kiállítás, amely részletesen foglalkozik a főváros építészeti vívmányaival. A nagyváros jelleget kölcsönző korszerű szállodákkal, áruházakkal, a metróval és az aluljárókkal, a gyors ütemben épülő lakótelepekkel azonban nem lehetnénk elégedettek, ha elhanyagolnánk a főváros történelmi műemlékeit és a többnyire elavult, a jelenlegi állapotban az igényeknek még meg nem felelő épületeket. Vétkes könnyelműség lenne, ha ezek felújításáról és karbantartásáról nem gondoskodnánk — utalnak a szakemberek a Prágában évtizedek óta folyamatban levő, a Vencel téren már a múlt évben befejezett tatarozási munkákra. A paloták ismét régi fényükben pompáznak, s a külföldi turistáknak van mit megcsodálniuk a Vencel téren, amelynek átrendezése további gondokat okoz a szakembereknek.

A kiállításon bemutatott tervrajzok és tanulmányok — a Cseh Műszaki Főiskola, a Képzőművészeti Akadémia, a Prágai Tervezőintézet, a Műemlékvédő Hivatal és több más szervezet és intézmény munkacsoportjainak a javaslatai — egyöntetűen arra irányulnak, hogy 1985 után a villamosközlekedést végképp kizárják a

Vencel térről. A javaslafok és tervek lényegében két lehetőségre mutatnak rá. Az egyik szerint a járdák lényeges kiszélesítésével a közlekedési eszközök számára a tér közepén keskeny sávot hagynának. A másik megoldás éppen ellenkezőleg, a jelenlegi járdák mentén keskeny közlekedési sáv fenntartását helyezi előnybe, hogy a tér közepét teljes egészében a gyalogosok foglalhassák el.

Az első javaslat megvalósítása — tekintettel arra, hogy ez á közműhálózat áthelyezését tenné szükségessé — igényesebb a másodiknál. A szélesebb járdák jóvoltából azonban egyszerűbb a boltok áruellátása. A fák, bokrok és dísznövények ültetésével pedig arra is ügyelni kell, hogy a tér — tér maradjon.

A másik alternatíva a tér hang- súlyozásának céljából terjedelmes sétányt helyez kilátásba a Vencel téren. Közepét szökőkutak és más műépítészeti alkotások, továbbá virágágyások díszítenék, bár tény, hogy az áruellátás szempontjából ez nem a legelőnyösebb megoldás.

Milyen lesz tehát a Vencel tér? Ezen tanakodnak ma a kiállítás látogatói is, akiknek a véleménye megoszlik ugyan, de a legtöbben mégiscsak a széles sétány, a kényelmes^ padok, esetleg kávéházak, vagy bisztrók mellett emelnek szót, ahova munka után jól esik betérni és egy csésze kávé mellett elbeszélgetni.

Ahány ember, annyi vélemény. Ez tűnik ki a kiállítás alkalmából megrendezett ankétra kapott részletes válaszokból is, amelyekhez sokan a saját tervrajzaikat és javaslataikat is csatolták. Mert Prága és természetesen a Vencel tér sorsát szívügyének tekinti a lakosság. Valamennyien azt szeretnék, hogy szép legyen és célszerűen töltse be küldetését. Ugyanakkor, megtartva történelmi jellegét, a szocializmus építésében elért eredményeinket is hirdesse. Kétségtelenül jogos követelmények ezek, amelyre a szakemberek munkájukban is igyekeznek tekintettel lenni.

K. M.

Ai egyik javallat (Václav jirsa {elvétele)