Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-11-04 / 44. szám

1979. XI. 4. — Választhattunk — mondja Kari Fridriksson nyugdíjas, a tíz­ezres Akureyriben, Izland má sodik legnagyobb városában le vő egyik ifjúsági szálloda még mindig aktív dolgozója. — Könnyű terepjáró gépkocsira volt szükségünk. Kisebb is le­hetett, mint a brit Rangerover, de kényelmesebb kellett. Ezért választottuk a Nivát. Fogyasz­tása csak 12 liter 100 kilomé­terenként, ez pedig fontos a növekvő benzinárak miatt. És mi több: a szovjet gépkocsik nálunk jó hírnévnek örvende­nek ... A Niva a Togliatti- gépko­csigyárban gyártott VÁZ 2121- es típus kereskedelmi neve. Motorjának hengerűrtartalma 1600 köbcentiméter, meghajtása mind a négy kerékre kiterjed. Ennek előnyét különösen a na­gyon rossz izlandi utakon ta pasztalhatjuk. Belseje semmivel sem kényelmetlenebb a VÁZ 2103-nál, amely a csehszlová­kiai piacokon is jól ismert. Az Avtoekszport szovjet kül­kereskedelmi vállalat néhány zat hossza 10 700 kilométer, de ebből csak 200—300 kilométer utat borít aszfalt — vagy be­tonburkolat. A többi út (bele­értve a partvidéki városokat Reykjavíkkal összekötő I. szá­mú főutat) tulajdonképpen csak talajgyalukkal létrehozott földút. Ezért Izlandban nemcsak a vidéki farmerek, hanem a fő­városiak is Nivát kezdtek vá­sárolni. Az első küldeményben 250 Niva érkezett a szigetor­szágba és azon nyomban elad­ták őket. Nagy eredmény ez, ha tekintetbe vesszük, hogy Izlandnak csak 223 000 lakosa van, gépkocsipiaca telített, s Nyugat-Európa országai közül itt jut a legtöbb személyautó ezer lakosra. Izlandban meg­kezdett hódító útját a Niva, Nyugat-Európában folytatta. „Észak-Németország korcso­lyapályává vált — olvastam a télen a nyugatnémet Die Welt című napilap egyik riportjában — a gépkocsik csak 40 kilo­méteres sebességgel tudnak ha­ladni, csúszkálnak, torlaszok­ban akadnak fenn, az árkokba futnak, egymásnak ütköznek. Ezzel szemben mi 60-nal me­gyünk, és mindenki csodálattal tekint ránk. Valaki még ránk is mutat, hogy a sofőr meg­őrült. De mégsem bolondult meg. A Niva volánja mögött ül, s a „Russen-autó“ meghaj­tása mind a négy kerékre ki­terjed. Pedig nem terepjáró autó ez, csak közönséges sze­mélykocsi ... Hamburg kör­nyékén 1979 telén a Niva volt a mentsvárunk. Nem volt vele semmi problémánk. Előnyét ak­kor lehet igazán értékelni, ha az ember beül egy drága lu­xusautóba, de annak hátsó ré­sze haszontalan játékszerré vá­lik ...“ Ezt írja az új szovjet gépkocsiról az a napilap, amelyre a legjobb akarattal sem lehetne ráfogni, hogy szovjetbarát. Tavaly az Avtoekszport 13 ezer Zsigulit, köztük 2000 Ni­vát exportált az NSZK-ba. Az idén a Nivák számát meg kel­lett duplázni, de tavaszra így is mind elkelt. Akkora az ér­deklődés iránta, hogy az eláru­sítóhelyeken előjegyzést kellett bevezetni. Hasonló hírek érkez­nek Franciaországból, a skan­dináv országokból, Ausztriából és Belgiumból. Nagy-Britannia akár az egész évi Niva terme­lést is felvásárolná. Hasonló sikerük van a Zsiguli- és Lada- típusoknak. 1970 óta, amikor a Togliatti gyárat próbaüzembe helyezték, az Avtoekszport a szocialista országokba egymil­liót exportált (az egymilliomo- dik Ladát néhány héttel ez­előtt adták el Prágában), a tő­késországok az idén 155 000-et vásárolnak. Többet is importál­nának, de a szovjet piac és a gyár kapacitása korlátozó té­nyezőként hat. A Togliatti gyárban készülő járműveket még így is egyre több ország­nak szállítják. A jövő évtől kezdve Üj-Zéland útjain is ta­lálkozhatunk velük. Ebben az országban szerelőcsarnokot építenek, itt fogják összesze­relni a Lada gépkocsik egy részét a Togliatti gyárban ké­szült alkatrészekből. JAN BLAZE) évvel ezelőtt a Moszkvics és a Volga gépkocsik exportjával kezdte, ezt követték a Zsigulik, amelyek megbízhatóságukkal és kis fogyasztásukkal nagy közkedveltségnek örvendenek. Izland lett az első ország, aho­vá az Avtoekszport a Nivát szállítani kezdte. Talán azért, mert olyan ország ez, ahol va­lóban kipróbálhatók az új gép­kocsi tulajdonságai. Az útháló Légpárnás jármű Légpárnás járműveket — el­sősorban a vízi közlekedésben — már évek óta használnak. William Waltert, az egykori repülőtisztet azonban az ed­digi megoldások nem elégítet­ték ki. Olyan légpárnás jár­gány kifejlesztését vette a fe­jébe, amely szárazföldön, az úttestből kiemelkedő forgalmi akadályokat is legyőzi. Kutatá­sait, kísérleteit — a „Hobby“ című magazin szerint siker ko­ronázta. Walter olyan repülő csészealjat szerkesztett, amely az úttest síkjához mérten há­rom méternyire is felemelked­het. Légpárnás járművének a „szíve“ egy nyolcszögletű alu­mínium „tányérból“ áll, amely­be speciálisan szerkesztett lég­párnákat épített. A tányér kö­zepébe épített kis légcsavar szívja be a levegőt és azt a légaknákon keresztül az út­testre merőleges irányban pré­seli ki. Az így keletkezett lég párnát lovagolja meg a jármű, ami természetesen hátramenet­ben is „hajtható“. A 133 lóerő­re tervezett légpárnás jármű szélessége 2,4 m, sebessége — az úttest felett 1,5 méternyire — 80 km/óra. A Motokov csehszlovák és az Avtoekszport szovjet külkereske­delmi vállalat egyezménye alapján az OSZSZSZK magadani terü­letén központ létesült, amelyben szovjet és csehszlovák szakem­berek ismertetik meg a szovjet járművezetőket és autómechani­kusokat a Tatra teherautó szerkezetével és kezelésével. A képen: Bohuslav Vavro, a Tatra autógyár állandó képviselője (középen) szakoktatást tart (A CSTK felvétele) A Bajcsi (Bajé) Állami Gazdaságban nagy gondot fordítanak a teherkocsik és a munkagépek karbantartására. Ezt állapították meg a közbiztonsági szervek munkatársai, akik a közelmúltban a gépkocsik műszaki ellenérzését végezték az üzemrészlegeken MISZAROS riRINC Személygépkocsik hibafelismerése és helyszíni javítása fi 9 A hideg négyütemű motorok típusoktól függően — amíg nem közelítik meg az üzemi hőmérsékletet — könnyen leállnak. Inkább a gázpedál lenyomásával növeljük a for­dulatszámot, mint szivatással. Ez utóbbi ugyanis, a túl dús keverékképzés következtében lemossa a henger faláról az olajat és az ezáltal erőteljesebben kopik. A O C° hő^ mérsékletű motor beindítása után ameddig eléri a +40 C° hőmérsékletet, annyit kopik, mintha kb. 160 km utat men­tünk volna normális hőmérsékletű motorral. A nem „üzem­meleg“ motor ilyen mértékű kopását, bizonyos savak ki­válása is elősegíti. Tehát a cél az legyen, hogy minél ha­marabb elérjük az üzemi hőmérsékletet. Ez a nagyfokú melegítés csak úgy jöhet létre, ha a motort terheljük. Te­hát a motor beindulását követő rövid idő (1—2 perc) után, alacsony sebességfokozatban, közepes motorfordulattal, a szivatószerkezet folytonos kiiktatásával (a működtető bow den visszatolásával) a gépkocsival induljunk el. Hidegindításkor igen lényeges, hogy a sebességváltóban megdermedt olajat ne kelljen keverni, és a fogaskerekeket ne kelljen működésbe hoznunk. Ez elérhető típustól függően, a tengelykapcsoló pedál működtetésével (benyo­másával) vagy Szabadon hagyásával. A hideg motor indításakor ezért előfordulhat, hogy a tengelykapcsoló pedál benyomásakor, vagy felengedésekor áll le a motor. Üresjáraton akkor is leállhat a motor, ha az indítás' után a tengelykapcsoló pedált túl korán engedjük vissza. Ilyenkor a sebességváltóban forog az ún. előtéttengely, ami fékezi a motor forgását. Indításkor a fordulatszám szök kenés esetleg azt okozza, hogy éppen az indítási fordu­latszám nem tud kialakulni. Gépkocsitípusonként változik, hogy melyik megoldás jobb, a benyomott vagy a felengedett tengelykapcsoló­pedállal való indítás. Ezt új gépkocsinál is hamar észre­vesszük, mert lényegesen nagyobb az indítási fordulat­szám akkor, ha a helyes pedálállást választjuk. Az öngyulladás jelensége Az öngyulladás felismerhető arról, hogy a motor a gyúj­táskapcsolóval való leállás után is egyenlőtlenül, pár for­dulattal még tovább üzemel. Káros jelenség, mindenképpen meg kell szüntetni. Okozhatja az alapjárati forduiatszám helytelen, túl ma­gas beállítása vagy a fojtószelepet működtető szerkezet (a gázpedáltól kezdve) szorulása, ezért az alapjárat ma­gasabb lesz az előírtnál. Alacsony oktánszámú benzin hasz­nálatakor is előfordulhat. A gyújtógyertya alacsony hő­értéke, a gyújtógyertya elektródjára rakódott szennyező dés, az égéstérben levő kokszlerakodás is öngyulladást okoz. A fojtószelepet rudazattal vagy bowdennel működtetjük. A rudazat csuklóit, valamint a bowdent időnként olajjal kenjük meg. Az elszakadt szálú bowdent cserélni leéli. A pedál lenyomása után az eredeti helyzetet visszahúzó rugó állítja vissza. Ez egy idő után megnyúlik, tehát vagy elő­feszítjük úgy, hogy 2—3 menetnyit levágunk belőle, vagy cseréljük. Ezek a mechanikai hibák és javításuk módjai. Ha nem mechanikai hiba okozta/bz öngyulladást, akkor a helyes alapjárati fordulatszám beállításával, gyújtógyer­tya cseréjével vagy megadott oktánszámú benzin haszná latával szüntethető meg. Az üzemanYag-fogyasztásról A gépkocsi tulajdonosát a teljesítményen kívül leginkább érdeklő üzemi jellemző az üzemanyag-fogyasztás. Ezt nagymértékben befolyásolják a különböző beállítások, va­lamint a forgalmi és a terhelési viszonyok alakulása gyújtás, gumi állapota, sebesség, terhelés stb.). Igen lényeges tudni a gyárak által meghatározott fo­gyasztási adatokat. A fogyasztást a gyárak az ún. normál fogyasztással adják meg, ha egy adattal akarják jellemezni típusuk fogyasztását. A normál fogyasztást az MSZ 6492 (DIN) 70 030) szabvány szerint állapítják meg. Ez a szabály előírja, hogy normál út-, időjárási- és terhelési viszonyok között kell üzemeltetni a gépkocsit a maximális sebesség kétharmadán, és az ekkor a 100 km-re vonatkoztatott fo­gyasztást 10 százalékkal növelni kell. Ez a fogyasztási érték a normál fogyasztást 1/100 km-ben jelzi, úgy, hogy azt a gépkocsi prospektusában találjuk (pl. 7 1/100 km). Az átlagfogyasztás, melybe a gyors vezetés és a városi forgalomban való üzemelés is beleszámít, nyilván nagyobb, mint a normálfogyasztás. Ezért, ha gépkocsinkat városi forgalomban többet használjuk vagy szeretünk „sportosan autózni“, ne lepődjünk meg, ha a fogyasztás emelkedik. Az átlagfogyasztást éppen ezért, általában két határérték között szokták megadni. Például 8.. ,9,5 1/100 km. Az üzemanyag-fogyasztás figyelemmel kísérése támpon­tot nyújt a hiba felismerésére. A következőkben felsorol­tak általában valamennyi gépkocsitípusra egységesen irányadók. A tudományos intézmények mérésekkel is meg­erősítették azokat a gyakorlati tapasztalatokat, hogy a gépkocsi egyes részeinek hibái hogyan befolyásolják az I üzemanyag-fogyasztást. Ha a gyakorlatban azt tapasztaljuk, hogy a megszokott fogyasztás hirtelen megváltozik, akkor ebből következtetni lehet valamelyik szerkezet meghibá- I sodására. 17 (mot.) (Szombatit A. felvétele) A NIVA világsikere

Next

/
Thumbnails
Contents