Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-11-04 / 44. szám
Filmszínészek az Ermitázsban A reflektorok már ontották a fényt, a kamerák készen álltak — a rendező nyugtalanul tekintett körül: — Hol vannak ezek ketten?! Biztosan megint valamelyik képet csodálják! — A két keresett személy nem volt más, mint Natalie Wood, a neves amerikai filmszínésznő, és Peter Ustinov, a nem kevésbé neves angol filmszínész. Ez a jelenet a leningrádi Ermitázsban játszódott le, és megismétlődött nemegyszer, úgyszólván naponta — mégpedig akkor, amikor szovjet és külföldi tévések kétórás filmet forgattak a világhírű Ermitázsról és gyűjteményéről. Műsorvezetőként, kommentátorként szerepelt Natalie Wood és Peter Ustinov. A forgatás ideje, azaz két hét alatt bizony sokszor kellett őket keresni, hogy folytatódhassék a forgatás. A két filmszínészt annyira lekötötték a világhírű festőművészektől származó alkotások, hogy örökösen a termeket járták, tisztelettel csodálták az egyetemes festészet sok-sok nagyszerű darabját. Érdekes, hogy mindketten beszélnek oroszul. Natalie Wood szülei Oroszországból származnak, de a művésznő már San Franciscóban született. Tulajdonképpen ugyanígy van ezzel Peter Ustinov is, azzal a különbséggel, hogy ő Londonban látta meg a napvilágot. A tv-filmet bemutatják a Szovjetunióban, az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniá- ban, az NSZK-ban és a világ sok más országában. IP] ... A stúdióban vita folyik a vásárlók érdekeinek védelméről. Egyetlen szék áll üresen. Támláján jól olvasható annak a meghívott funkcionáriusnak a neve, aki nem volt hajlandó részt venni a beszélgetésben. „Az üresen hagyott szék a legjobb eszköz azok ellen a próbálkozások ellen, hogy valaki kivonja magát a konkrét beszélgetésből“ — írja Sz. Muratov, a moszkvai Pravdában. Rengeteg új érdekvédelmi, vásárló-védő, bíráló műsort sugároznak a központi és főleg a sok-sok vidéki stúdióban. Gyakran telefonon hívható a stúdió, a néző is beleszólhat a vitába. Petrozavodszkban, Kisinyovban, a tallinni Fórum-műsorban, a jereváni Tv-Előszoba adásaiban gyakran szerepelnek a köztársasági miniszterek, a különböző főhatóságok vezetői. Igen sűrűn szőnyegre kerülnek a helyi ipar gyártmányai. Néhány stúdióban külön zsűri válogatja ki a legízléstelenebb termékeket, hogy „selejtvitrinbe“ vagy „ószeres-kiÚj műsorfajták a szovjet televízióban rakatba“ állítsák ki őket. A „díjnyertes“ gyártmányokat helyenként nyilvánosan emelik ki a vitrinből — de csak akkor, ha már érezhetően megjavult a minőségük! A magyarral rokon nyelvű komi (zűrjén) autonóm köztársaság sziktivkari televíziója Az ön véleménye című sorozatában aktuális közéleti, társadalmi konfliktusokat tár fel. Rövid film-interjúkban rögzítik a véleményeket — például munkások, új lakásokba költözők álláspontját —, majd minden hamis tekintélytisztelet nélkül kérdőre vonják az érdekelt tisztségviselőket, végül ismertetik a megoldással kecsegtető intézkedéseket. Akár másfél hónapig is eltarthat egy-egy ilyen vizsgálat. Bizonyos idő elteltével a riporterek újra fölkeresik a panaszosokat és kiderítik, vajon valóban javult-e a helyzet. Leningrádban Kontaktus címmel indult ifjúsági vitaműsor. A stúdióba nemcsak papírról felolvasva, hanem telefonról bekapcsolva, fölerősítve is bejut a nézők véleménye — élő adásban. Nemrég a diák-önkormányzat kérdéséről folyt a vita. Miért passzív a diák, miért nem bízik saját kezdeményező erejében, miért nem érzi magát az iskola gazdájának — erről vitatkoztak sokáig. A rendező félkörbe ültette a néhány tucatnyi középiskolást; az ő karéjukban foglaltak helyet a meghívott felnőttek, köztük Leningrád oktatásügyi vezetői. A kazahsztáni televízió TIMUR betűszóval jelzett műsora (a rövidítés „a vezetői döntések televíziós játékszerű modellezését“ jelenti) havonta ismétlődik. Vállalatvezetők, építés- és kombinátigazgatók ülnek össze és tipikus üzemi konfliktusokat játszanak végig. Hogyan lehet összeegyeztetni a partnerek álláspontját? Milyen szabályok, erkölcsi normák befolyásolják a vezetők és vezetettek viszonyát? Milyen lélektani légkör alakul ki az üzemekben? Ilyen és hasonlóan fontos problémákat taglalnak — játékosan. A néző a legkülönbözőbb módokon kapcsolódhat be a beszélgetésbe: tanácsolhat újabb témákat, interpellációt intézhet a miniszterekhez, kérdezhet, javasolhat. A Pravda cikkében melegen fölkarolja mindezeket a kezdeményezéseket és rámutat: „A tömegek tevékeny alkotó munkája, hogy tökéletesítsék a gazdasági mechanizmust és a vezetési módszereket, arra készteti a televíziót, hogy minél hatékonyabb formákat keressen a közvélemény felderítésére és alakítására.“ A tulajdonos, a gazda közérzetét kelti az emberekben, ha nyíltan elmondhatják véleményüket a keletkező gondokról és nehézségekről. „A nézők részvételére épülő adások szaporítása hozzásegít ahhoz, hogy válóra váljék a nyilvánosság lenini elve: mindent a tömegek szeme előtt kell csinálni" — írja a legtekintélyesebb szovjet lap. S. A. A közelmúltban megrendezett Prix Danube nemzetközi tévéfesztiválon a kritikusok dijával tüntették ki a Magam mondom meg neki című szlovák tv-filmet. Felvételünkön Boíi- dara Turzono- vová és a főszereplő, Peter Koöi* látható, aki a legjobb gyermekszereplőnek járó díjat nyerte el (Archív-felv.) KAMERAKÖZELBEN # Az Újvidéki Televízió múlt ősszel indított, Tanuljunk magyarul című multimediális rendszerű nyelvtanfolyama, az értékelések szerint, meghozta a várt eredményt. A szakemberek véleménye szerint a tévénézéssel, újságolvasással, rá- dióhallgatással párhuzamosan a munkásegyetemek fonetikai laboratóriumaiban folyó nyelv- tanulás aránylag gyors idő alatt teszi lehetővé egy-egy nyelv alapszókincsének elsajátítását. Éppen ezért a tévében már annak lehetőségét latolgatják, hogy folytassák a munkát. Most a szlovák, román, ruszin és a szerbhorvát nyelvű tanfolyamok megindításának lehetőségeit mérik föl. Vajdaság nemzetiségeinek nyelvtanulása valószínűleg 1981 őszén folytatódik a szlovák tanfolyammal, 1985-ig pedig be is fejeznék a Vajdaság területén élő nemzetek és nemzetiségek nyelvtanfolyamainak sugárzását. Ezzel a vállalkozással minden érdeklődőnek lehetősége nyílik egy-egy nyelv elsajátítására. A tanfolyamokat bizonyos idő után megismételnék. 9 A holland tévé naponta két alkalommal 5—5 perces híradót mutat be. csökkent hallásúak részére, feliratokkal. Ugyancsak Hollandiában január 1-ével speciális híradóműsor készül a fiataloknak: a felnőttek híradóját bővebb háttéranyaggal és alapvető információk közlésével gazdagítják. 0 A Finn Televízió ötven- perces dokumentumfilmet készített minden idők legnagyobb atlétája, Paavo Nurmi életéről. 0 Afganisztánban megkezdte a rendszeres műsorsugárzást az első állami televízióállomás. 0 A most 25 éves Bolgár Televíziónak 1600 000 előfizetője van. zetnie a nézők helyett a tévé előfizetési díját. * * * Nem kellene kitalálni néhány tévé-műsorvezető és -riporter számára a „szósmink“-et? • • • Hang Sznobéknál: „Kapcsold be a tömegkommunikációs esz- A gyártásvezető rémálma: a közti“ rossz film után neki kell kifi- KÖLTŐI AdAm MORZSÁK Nem technikai csoda! A mikrofon nemcsak hall, hanem lát is — jó riporter kezében. # # * A televízió már sok barátot szerzett magának. Nálunk a nézők igényének kielégítéséhez hozzájárul a külföldi programok bratislavai főszerkesztősége is. Filmeket, tévéjátékokat, gyermekműsorokat kínál.' A főszerkesztőség része a rövidfilm-szerkesztőség. Itt különböző műfajú programokat dolgoznak föl szinte minden tájáról a világnak. Ezeket a filmeket szerkesztők választják ki a legnevesebb nemzetközi filmfesztiválokon, a Szovjetunióban, Franciaországban, Olaszországban, az NSZK-ban, az NDK-ban, Lengyelországban és másutt. A szocialista országok ezenkívül szakosított filmszemléket is rendeznek. A külföldi film útja a kiválasztástól egészen addig, amíg képernyőre kerül, gyakran igen hosszú s bonyolult. Amikor a film megérkezik a szerkesztőségbe (gyakran először csak a forgató- könyv jön meg, s csak később a film), a szöveget először le kell fordítani, szinkronizálni, nem ritkán vágni kell, s csak ezután lehet felvenni (rájátszani) a szlovák kommentárt. A külföldi film ezáltal új külsőt kap, s néha az is megesik, hogy a szlovák változat a szerkesztők „beavatkozása“ nyomán jobb, mint az eredeti. A rövidfilmek szerkesztői egy-egy témakörre speciálizálódnak. Sok tévénéző bizonyára ismeri az olyan rendszeres programokat, mint a Kamera az úton, továbbá a különböző művészet- történeti filmek, természetfilmek, zenés szórakoztató műsorok sorozata, A tudomány és a technika világa, a Kaleidoszkóp és mások. Talán szívesen emlékeznek vissza Az állatok apokalipszise, a Vadállatok világa című sorozatokra, vagy az angol tévé impresz- szionista festőkről szóló filmjeire, híres írók, tudósok életéről készült dokumentumfilmekre. (Fejezetek Lev Tolsztoj életéről, Ilja Ehrenburg, Federico Garda Lorca, Viva Verdi, Pavlov akadémikus stb.), a zenés szórakoztató műsorok közül az NDK televíziójának Slágerstúdiójára, a Magyar Televízió Egymillió fontos hangjegy, vagy a spanyol televízió Rafaela stúdiója című műsorára. A rövidfilmek szerkesztőségében jelenleg több különböző műfajú külföldi program áll feldolgozás alatt. Ezek közül is a legjelentősebb a szovjet—amerikai koprodukcióban készült Nagy Honvédő Háború című dokumentumfilm, melynek első részét október 31- én láthatták a csehszlovák televízió nézői, s a további 19 rész szerdánként kerül képernyőre. A filmet az amerikai Air Time International megrendelésére a Moszkvai Központi Dokumentumfilm Stúdió készítette a SOVIN- FILM-mel együttműködve. A film főrendezője Roman Karmen volt, aki sajnos már nem láthatta a kész filmet — a forgatás közben hunyt el. A film narrátora Burt Lancaster, a Családi portré, a Nürnbergi per és más filmekből nálunk is jól ismert kiváló amerikai színész. A szlovák verzióban Ladislav Chudík és Michal Doőolo- mansky hangját hallhatjuk. Elismerésre méltó, hogy az USA, a Szovjetunió és az NDK után hazánkban mutatják be a filmet. A szerkesztőség gyors ás rugalmas munkájának eredményeként az első részek szlovák változata igen rövid idő alatt készült el, s a többi folyamatosan készül. A külföldi programok főszerkesztőségének rövidfilm-szerkesztőségében közvetítésre vár több más tematikájú film is. Hadd említsük meg ezek közül a Velencei villák című francia filmet, amely a Velence környéki régi műemlékek állapotáról és megmentésükről szól. Vágóasztalon van a Rembrandt Éjszakai őrjáratának restaurálásáról szóló holland film. A közeli hónapokban kerül képernyőre Toulose-Lautrec életét, műveit bemutató film, az olasz barokk művészetről szóló film, amely olyan ismert alkotókat is bemutat, mint Caravaggio és Bernini voltak. A kortárs japán, indiai, iraki művészetről készült filmek jól kiegészítik majd az e téren valamivel hiányosabb ismereteinket. Az év vége, az ünnepek közeledtével a rövidfilmek szerkesztősége gondosabban válogatja ki, hogy mely műsorok kerüljenek a nézők elé. Igényes és hosszan tartó munkát követelt az amerikai némafilm csillagáról, Mary Pick- fordről készült nyugatnémet film; a nézők decemberben láthatják. A szerkesztőség természetesen nem feledkezett meg a zene, a tánc kedvelőiről sem. Bizonyára siker lesz a Maya és társai címmel bemutatásra kerülő magyar film, amelyben fiatal magyar operetténekesek adják elő a jól ismert Kálmán-, Lehár-, Fényes-, Cole Porter- melódiákat. Egy igen különleges, bonyolult, de gyönyörű táncot, a kucsi- pudit mutatja be egy indiai film, amely kuriózum lesz a keleti tánc és a zene hívei számára. A klasszikus zene kedvelőinek szerez majd bizonyára örömet a Rimszkij-Korszakovról szóló film. Felcsendülnek benne az Egy kiállítás képei, a Seherezádé gyönyörű dallamai, a Borisz Godunov áriái. Természetesen nem lehet itt felsorolni az összes előkészületben levő rövidfilmet. Az említett példákkal egy kis ízelítőt szerettünk volna adni, az érdeklődést felkelteni, s azt bizonyítani, hogy szerkesztőségünk — mint általában az egész televízió — arra törekszik: minden nézőnek színvonalas programot nyújtson. ZUZANA HANKOVA Rövidfilmek 1979. II. 4. ÚJ SZÚ
