Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-11-04 / 44. szám
A 1979. KI. 4. M inden filozófiai és közgazdaság' elmélet vagy társadalmi-politikai tanítás értékét az szabja meg, hogy mennyiben járul hozzá a történelem törvényszerűségeinek és jelenségeinek megmagyarázásához és mennyire hat a társadalom életére. A múltban nem egy politikai és filozófiai-szociológiai elmélet, erkölcsi tanítás, vallási rendszer ígért az emberiségnek békét, harmóniát és valamiféle ésszerű társadalmi rendszert. Nagy gondolkodók és lelkes álmodozók, reakciósok és humanisták, ragyogó elmék és középszerű elméletgyártók jelentkeztek ilyen elgondolásokkal. A marxizmust megelőző és általában a nem marxista társadalmi tanoknak van azonban egy közös sajátosságuk: sohasem valósultak meg a gyakorlatban, az életben. Mindezekkel ellentétben a marxista-leninista elméletet nemcsak teoretikus viták igazolták, hanem a történelemben először a társadalmi gyakorlat is. William Paul, Nagy Britannia Kommunista Pártjának egyik alapítója Leninnel folytatott beszélgetésére utalva idézi Lenin értékelését a marxista elmélet szerepéről és a gyakorlathoz való viszonyáról: „Elméleti nézeteink rendeltetése az, hogy forradalmi tevékenységünkben vezessenek bennünket. Elméletünk ellenőrzésére a forradalmi harc a legalkalmasabb. A kommunista igazi próbája az elmélet megértése, az, hogyan, hol és mikor tudja valóra váltani marxizmusát.“ A marxizmus—leninizmusnak ma olyan nagy a tekintélye és annyira nyilvánvaló a tényleges hatása a társadalmi fejlődésre, hogy kevesen mernek nyíltan fellépni elvei ellen. Sőt, a legkülönbözőbb ideológiai irányzatok képviselői körében valósággal divat marxista eszmékre hivatkozni, a tudományos kommunizmus klasszikusainak munkáit idézni. Ez a széles körű érdeklődés a marxizmus—leninizmus iránt persze nagyon is vegyes jellegű. Egyes demokratikus beállítottságú nyugati tudósok kisebb-nagyobb mértékben vonzódnak a tudományos kommunizmushoz, bár elméleti kategóriáit és fogalmait a maguk marxizmustól eltérő nézeteinek igazolására is felhasználják. Mások kölcsönveszik a marxizmus bizonyos eszméit, mechanikusan kiszakítják azokat a marxista—leninista elmélet egészének összefüggéséből és Így szándékosan és akaratlanul vulgarizálják őket. A leggyakrabban épp az egyes tételek „részleges elismerése“ jár együtt a marxista—leninista elmélet eltorzításával, tudományos és osztálytartalmának kilúgozásával, az egységének megbontását célzó kísérletekkel. Ez jut kifejezésre az olyan törekvésekben, hogy „kiegészítsék“ a marxizmust—leninizmust elvont humanizmussal, vagy materialista dialektikáját valamiféle „strukturalista rendszerszemlélettel“, vagy hogy bur- zsoá szociológusoktól kritikátlanul átvett elgondolásokat, módszereket, kutatási elveket és egyebeket csempésszenek be a tudományos kommunizmusba. Érdekes kép alakul tehát ki: a tudományos szocializmus „helyes" értelmezésének igényével lépnek fel azok is, akik a kisujjukat sem mozdították tényleges megvalósítása érdekében, és azok is, akik mérhetetlen anyagi, szellemi és emberi erőket mozgósítottak és mozgósítanak erőszakos megsemmisítésére. Az ilyen „értelmezők“ között különleges helyet foglalnak el a mao- izmus ideológusai. Ezek azzal kezdték, hogy abszolút érvényű dogmává emelték a kínai tapasztalatokat és szembeállították azokat más népek forradalmi tapasztalataival, majd valóságos támadásba lendültek a marxizmus—leninizmus ellen, revízió alá vették legfontosabb alapelveit, és az antikommunizmus útjára tértek. Tevékenységük annál veszélyesebb, minthogy „kommunista“ jelszavakkal és kifejezésekkel álcázzák a forradalmi elmélettől idegen eszméiket és politikai irányzatukat. Tudományos világnézetünk ellenfelei szívesen tüntetik fel a marxizmus—leninizmus efféle torzításait annak „igazi megnyilvánulásaként" és „fejlődéseként“, ugyanakkor dogma- tizmusnak és vaskalaposságnak minősítik a marxista—leninista tudomány védelmét az ilyen álfejlődéstől, valamint az élet jelenségeinek következetesen osztályszempontú, pártos elméleti magyarázatát. önkéntelenül is egy múltbeli példa kínálkozik ide. Annak Idején Kari Kautsky kiválóan ismerte és könyv nélkül tudta idézni Marx és Engels műveit és maga is teoretikus volt. Mivel azonban a megváltozott társadalmi körülményeket nem értette meg, és nem tette magáévá a marxista tanítás módszerét, alkotó szellemét, középszerű opportunista lett belőle. L enin éles elméjére, alkutó szellemére, mélyreható elemzőképességére, törhetetlen és szenvedélyes forradalmiságára volt szükség ahhoz, hogy tudományosan feltárják és megmagyarázzák az új történelmi korszak fő tendenciáit, alkotó módon, e korszaknak megfelelően fejlesszék tovább Marx és Engels tanítását, és így megmutassák a munkásosztálynak, a dolgozóknak, valamennyi népnek a szocialista forradalomhoz, a kommunizmushoz vezető egyetlen helyes utat. A Szovjetunió fejlődésének mai szakaszában nem csökken a szükséglet az elmélet további alkotó kimunkálására, hanem még inkább fokozódik — állapította meg az SZKP XXV. kongresszusa. Alkotó módon kell megközelíteni a marxista—leninista tudomány alapkérdéseit, fel kell tárni és meg kell szilárdítani az újat, nem szabad megelégedni elcsépelt igazságok gépies, lélektelen ismételgetésével. Ez a . párt követelményeinek a lényege. Az SZKP és a testvérpártok különösen fontosnak tartják azoknak a belső és nemzetközi folyamatoknak, jelenségeknek további elmélyült tanulmányozását, amelyekkel korábban nem találkozhattunk. Természetes, hogy mint minden igazi tudomány, a marxista—leninista elmélet fejlődése is elképzelhetetlen az általa alkalmazott fogalmak, kategóriák szüntelen gazdagodása nélkül. Ezek mind mélyebben és konkrétabban tükrözik az új társadalmi valóság folyamatait és jelenségeit, az ismeretek előrehaladását, a néptömegek tevékenységét. A dinamikus XX. század kimeríthetetlen anyagot ad ehhez, új megvilágításba helyezi a marxista-leninista tanítás sok alapfogalmát. Ma például nem lehet teljes magyarázatot adni a proletárdiktatúra államának lényegéről, ha nem vesszük figyelembe azt a társadalmipolitikai valóságot, amely az új történelmi feltételek között kisarjadt belőle, ha nem gondoljuk át a világ első össznépi államának megteremtésével és sikeres működésével kapcsolatos tapasztalatokat. Ma már közkeletű tétel, hogy a proletárdiktatúra a demokrácia olyan formája, amely összehasonlíthatatlanul fejlettebb, mint a burzsoá demokrácia. Az össznépi állam demokratizmusa a szocialista demokrácia fejlődésének eddigi legmagasabb szintjét jelenti. Szükségessé válnak új kategóriák is, mert nélkülük nem tudjuk adek- vát módon kifejezni és elemezni a társadalmi valóságot. Az SZKP az utóbbi időben a tudományos kommunizmus alaptételeinek és ennek megfelelően az új kategóriáknak egész olyan sorát dolgozta ki, mint például a fejlett szocializmus, az össznépi állam, a szovjet nép mint új történelmi közösség. Ezek segítségével mélyebben és teljesebben feltárhatjuk a kommunista társadalmi rend létrejöttének törvényszerűségeit, tudományosan értelmezhetjük az érett szakaszába lépett szocializmusnak mint társadalmi rendszernek a jellemzőit. Végül új tartalmat kapnak a régi fogalmak, amikor széles körben áthatják a társadalmi tudatot és a tömegek tapasztalataival gazdagodnak. Ennek eredményeként megfigyelhető, hogy különböző történelmi körülmények között a különféle elméleti és politikai problémák megoldása közben egy és ugyanazon fogalomnak különböző funkciói és jelentései vannak. Vizsgálhatjuk ezt olyan fogalmak példáján, mint a civilizáció vagy az életforma. Az ismert fogalmak tartalmi gazdagodása nemcsak a társadalmi valóság új tényeinek, a tudomány és a technika új vívmányainak értelmezésével megy végbe, hanem úgy is, hogy ismert folyamatokat és jelenségeket új módon, meghatározott nézőpontból magyarázunk. így új módon elemezzük például a civilizáció problémáját a szocializmus vívmányainak fényében. A Nagy Október győzelme lehetővé tette, hogy véget vessünk a kizsákmányolásnak, a társadalmi és nemzetiségi elnyomásnak, és közösségi szocialista alapokon szervezzük újjá a társadalom tevékenységének minden területét. Ezt a jelenséget a világtörténelem, a civilizáció haladásának egyetemes szempontjából elemezte Leonyid Brezsnyev. „Az Októberi Forradalom természetesen elsősorban a mi országunk problémáit, az ország történelme és konkrét körülményei által felvetett problémákat oldotta meg. Alapjában véve azonban e problémák nem helyi jellegűek, hanem általánosak voltak, amelyeket a társadalom fejlődése állított az egész emberiség elé. Az Októberi Forradalom világtörténelmi jelentősége éppen az, hogy utat nyitott ezeknek a problémáknak a megoldásához, és ezáltal egy új típusú világcivilizáció megteremtéséhez.“ Az új típusú világcivilizáció sajátosságainak, az emberiség történelmében betöltött szerepének tisztázása mindenekelőtt azt követeli meg, hogy elemezzük az új társadalomban elért társadalmi haladás természetét és színvonalát, anyagi és szellemi kultúrájának szintjét, hogy összehasonlítsuk ezeket az egyetemes emberi értékekkel, feltárjuk a reális szocializmus szerepét, mint a világtörténelem haladásának garanciáját. Ilyen megközelítésből cáfolhatatlanul bebizonyíthatjuk, hogy a munkásosztály helyesen értelmezett állásponja és elvi alapon megvalósított érdeke egybeesik az alapvető nemzeti és általános emberi érdekekkel. Nem véletlen, hogy napjainkban épp akörül bontakoznak ki a leghevesebb eszmei küzdelmek, hogy mi a reális szocializmus szerepe és helye a mai világban, hogyan hasznosíthatók az idők próbáját kiállt történelmi tapasztalatai. A szabadság és a népek, a béke és a társadalmi haladás híveit és ellenségeit éppen az e kérdésekben elfoglalt álláspontjuk választja el egymástól. Az elmondottak ismételten tanúsítják, mennyire időszerű a marxizmus—leninizmus klasszikusai által megfogalmazott ama követelmény, hogy a tudományos kommunizmus tárgyát és tartalmát alkotó módon kell kezelni, mert — Engels ismert megállapítása szerint — léltezésének módja a fejlődés. A z elmélet és gyakorlat egysége, a marxista-leninista ideológia eltéphetetlen kapcsolata a munkás- mozgalommal, a kommunista építés gyakorlatával egyben életképességének és erejének záloga is. Alkotó módon kell kezelnünk az elméletet, figyelembe véve a változó helyzetet, értenünk kell az új jelenségek elemzéséhez és általánosításához, megalkuvás nélkül vissza kell vernünk minden olyan kísérletet, amelynek célja az, hogy revízió alá vegye vagy élettelen sémává változtassa a tudományos kommunizmust. Ezt jelenti a párt gondoskodása arról, hogy a forradalmi elmélet még elevenebb, a valóságot még tevékenyebben formáló erővé váljon. A Szovjetunió Kommunista Pártja változatlanul hű a nagy Lenin e tanításához. V. KRUCSEVSZKIJ, a filozófiai tudományok doktora (APN) A bojkovicei Zeveta nemzeti vállalat gépipari és pirotechnikai gyártmányokat termel. Az üzemben ösz- szesen 18 szocialista munkabrigád dolgozik, 15 pedig a címért versenyez. A versenyző munkaközösségeknek 377 tagja van. Az idén a dolgozók főleg a munkaigényesség csökkentésére, a tüzelőanyag, az energia és egyéb anyag megtakarítására, a devizaeszközökkel való gazdálkodásra összpontosítják figyelmüket. Olyan ésszerűsítési javaslatokat nyújtottak be, amelyek mintegy félmillió korona megtakarítást eredményeznek. Felvételünkön: balról josef Honza, a szocialista munkabrigád és a kohászati anyagellátó csoport vezetője és Josef Kalousek munka közben (Felvétel: CSTK — F. Nesvadba) P A forradalmi elmélet lényege: „ SZOCIALISTA BRIGÁD TAGJAI
