Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-11-04 / 44. szám

VASÁRNAP 1979. november 4. A NAP kel — Kelet-Szlovákia: 6.25, nyugszik 16.12 Közép-Szlováfeia: 6.33, nyugszik 16.20 Nyugat-Szlovákia: 6.41, nyugszik 16.28 órakor A HOLD kel - 17.02, nyugszik 6.19 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük KAROLY nevű kedves olvasóinkat lB09-ben született Clro ALEGRIA BAZÁN perui re­gényíró, elbeszélS • 1944 ben ezen a napon a né- • met fasiszták felégették Uhrovec partizánfalat. AZ ÜJ SZŐ JÖVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL Stúdió a kórházban Flórián Márta riportja Költözz hozzánk, nagyapa... Szarka István írása Természet­védelem — szovjet módra Gály Iván riportsorozatának első része Cdes kampány Kovács Elvira riportja Rekviem Katalinért Frantisek Skorunka elbeszélése Anglia két kongresszus után Gárdos Miklós cikkének első része Napjainkban a gazda­sági vezetők az újítók hatékony közreműködé­sével olyan szervezési in­tézkedéseket és munka- módszereket dolgoznak ki a vállalatokban és üzemekben, melyek lehe­tővé teszik a jó gazdasá­gi eredmények elérését az eddiginél kisebb ener­giaráfordítással. Lénye­gében ez a törekvés nem új keletű, hiszen az ener­va?t Mindenekelőtt ezek­ben — és a többi mam- mutvállalatban — kell takarékoskodni! És egy­általán hol, milyen mó­don tudnák ők csökken­teni háztartásukban az energiafogyasztást? Válaszoljunk a kérdé­sekre olyan példákkal, melyek gyakoriságuknál fogva már-már a tipikus- ság mezsgyéjét súrolják. A szám nem pontos, de közel áll a valósághoz: négymillió tévékészülék és ugyanannyi — leg­alábbis a bejelentő lapok szerint — a rádiók szá­ma. Mi más, ha nem az elítélendő kényelemsze­retet akadályozza meg egyes polgártársainkat ELFECSÉREL T KILOWATTOK gia soha nem hullott mannaként az égből, fel­kutatása, kitermelése mindig költséges volt és döntően meghatározta az üzem által gyártott ter­mek árát. Mivel azonban az energiatermelés és be­szerzés valaha olcsóbb volt, a mamái kisebb fi­gyelmet szenteltek gaz­daságos felhasználására. Ismert külső és objektív belső tényezők járultak hozzá, hogy igen becses lett számunkra az ener­gia, ezért a takarékossá­gi igények korántsem korlátozódhatnak csak a vállalatokra és üzemek­re, hanem kiterjednek mindannyiunkra. Mit tehetek én? — teszik fel többen is a kérdést, hiszen nekik csak egy rádiójuk, tévé­készülékük rezsójuk, vil­lanyborotvájuk, hajszárí­tójuk, kávédnrálójuk van és a nagyszobában levő csilláron kívül minden helyiségben csak egy vil­lanyégő szolgáltatja a világosságot. Mit fo­gyasztanak ezek mond­juk a Trineci, a Kelet- szlovákiai vagy a Vítko- vicei Vasműhöz viszonyít­abban, hogy ne működ­tessék egyszerre mmd a kettőt. A rádió szorgal­masan tájékoztat a fo­lyók vízállásáról, a tévé­ben pedig labdarúgó-mér­kőzést közvetítenek. Ki figyel ilyenkor arra, hogy találkozhatnak-e vagy nem a hajóvonták X vagy Y folyón? Ha vala­ki szóvá teszi: miért szól a rádió, ha a tévét is né­zik, a válasz gyakran így hangzik: mi az, rosszak az idegeid? De hányszor leveszik a kávéfőzőt a gázrezsóról, a láng azon­ban tovább lobog és azonkívül, hogy pörgeti a gázórát, még az oxi­gént is elszívja a leve-, gőből. És a csillárok? Okvetlenül szüksáaes öt­hat vagy még több égő­nek világítania? Nehéz e'hmni, hogy mindenütt leesett tűt vagy elgurult ötkoronást keresnek a bútorok alatt! A fűtőtestek külön fe­jezetet képeznek. Eskü alatt merem állítani, hogy sok helyen az új lakásba való beköltözés napján csavarták meg először — és utoljára — a szabályzó csapot. Lehet IDŐSZERŰ GONDOLATOK azután kora őszi kániku­la, leolvadhat a Nap az égről, akkor se csavar­ják vissza. Helyette ki­tárják az ajtót, az abla­kot és fűtik az utcát. Hányszor vagyunk tanúi annak, hogy a porszívó­gép éles hangja mellett hangszalagjai maximális megerőltetésével beszéli meg a háziasszony a szomszéd feleségével: mit főz ebédre, hogyan csinálja a rakottburgo­nyát, mi mindent vásá­rolt a piacon. Az a sze­gény motor pedig pörög és ráadásul az amúgy is nagy zajszintét növeli.' Hányszor feledkeznek el a fürdés előtt bekapcsolt elektromos légmelegítő­ről vagy a hősugárzóról, melyet talán nem is kel­lett volna bekapcsolni, mert az amúgy is kelle­mes melegben csak -ké­nyeztetjük véle magun­kat. Mit tehet tehát a kis­ember? Mindenekelőtt nézzen jól körül a saját házatáján, és legyen fe­gyelmezettebb, ugyanis egy 30 ezer lakosú város naponta feleslegesen el­fogyasztott kilowattjai fedeznék egy ipari léte­sítmény egy vagy két műszakjának a' viVamos- áram vagy hőenerg’a- szükségletét. A felesle­gesen elfogyasztott ára­mot, gázt hasznos terme­lőmunka végzésére lehet­ne fordítani. Valljuk csak be — az önkritika hasz­nunkra lehet —, hogy rendkívül éberek va­gyunk, ha műszaki okok­ból nem fűtenek, vagy megszakad az áramszol­gáltatás. Ilyenkor „válo­gatott jelzőkkel* illetjük az illetékeseket, de vala­hogy szórakozott ak, fi­gyelmetlenek vagyunk, ha égve feledjük a fürdő­szobában vagy az élés­kamrában a 60 wattos égőt. Pedig ezekből a cseppekből is tenger lesz, mely ha tovább „árad“, veszélyeztetheti a zavartalan téli energiael­látást. A világtörténelem egyetlen eseményének sem voltak olyan mély, hosszú távon ható következményei az emberiség számára, mint a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lomnak. Az Októberi Forradalom korunk arculatát meghatározó nemzetközi következményei közül a legfontosabb a szocialista világ- rendszer létrejötte és fejlődése. Volt idő, amikor az Októberi Forradalom győzelmé­től és az embermilliók gondolkodására gya­korolt hatalmas befolyásától megrémült burzsoázia a világ valamennyi forradalmi eseményében „Moszkva kezét“ próbálta ke­resni. Ma már aligha akad valaki, aki hisz ezekben a dajkamesékben. A forradalmak minden egyes adott ország belső fejlődésé­nek eredményeként, népük akaratából ke­letkeznek és győznek. Mindennek eredményeként a világszocia­lizmus gyakorlata bővült és gazdagodott. A szocialista útra lépett valamennyi ország bizonyos vonatkozásokban a maga módján, sajátszerűen oldotta meg a szocialista álla­miságnak, a szocialista ipar fejlesztésének, a parasztság szövetkezetekbe történő tö­mörítésének, a néptömegek eszmei átneve- lésének problémáit. Ugyanakkor, mint az élet is bizonyítja, fennmaradnak és továbbra is érvényesek a szocialista forradalom és a szocialista építés általános, alapvető, szükségszerű vo­násai. A világszocializmus fejlődésének tapasz­talatait összegezve megállapíthatjuk: — A forradalom fő kérdése továbbra is a hatalom kérdése marad. Vagy az egész dolgozó néppel szövetkezett munkásosztály hatalma, vagy a burzsoázia hatalma. Har­madik lehetőség nincs. — A szocializmusra való áttérés csak akkor lehetséges, ha a munkásosztály és szövetségesei magukhoz ragadva az igazi poltikai hatalmat, a tőkések és más kizsák mányalók társadalmi, gazdasági uralmának felszámolására használják fel azt. — A szocializmus győzelme akkor lehet­séges, ha a munkásosztály és élcsapata, a kommunisták, .képesek lelkesíteni és tö­möríteni a dolgozó tömegeket az új társa­dalom felépítéséért, a gazdaság és a tár sadaimi viszonyok szocialista átalakításáért vívott harcra. Ez p szocializmus mai fejlődésének csu pán néhány tanulsága. Forradalmunk kö rülményeinek valamennyi sajátosságával együtt ismételten megerősítik Október ta pasztalatának nagy nemzetközi jelentősé­gét. Ismételten megerősítik Vlagyimir Iljics Lenin szavainak mélységes igazságát: „Az orosz minta a világ minden országának mutat egyet-mást, méghozzá igen lényege set, elkerülhetetlen- és nem is távoli jövő féből.“ (Részlet Leonyid Brezsnyev elv­társnak a NOSZF 60. évfordulója tisz­teletére Moszkvában rendezett együt: tes ünnepi ülésen elmondott beszé dóból) IlLiMM Életútja nem volt olyan „romantikus", mint az idő­sebb pedagógusnemzedéké. Neki már nem kellett nél­külöznie, hogy tanulhasson, s nem kellett egy állást het­vened magával megpályáz­nia, hogy hivatásának él­hessen. Üt ja egyenesen ívelt felfelé az elemi iskola pad­jaiból a Bratislavai Pedagó­giai Gimnáziumon át a taní­tói katedráig. (Húsz évvel ezelőtt 1959. szeptemberében szülőfalum­ban, Muzslán, vagy ahogy a környékbeliek nevezik, kis Moszkvában kezdtem pályá­mat. Tele optimizmussal, lel­kesedéssel, tenniakarással. Tanítottam s a pedagógiai gimnáziumban tanultak szel­lemében kollégáimmal sok­rétű társadalmi munkát vé­geztem: kézbe vettük a he­lyi könyvtár irányítását, szerveztük a falu kulturális életét. Az utat, amelyen két év­tizede indult el, nem nehezí­tették zökkenők. (Tizenhat év után Muzslá- ról Párkányba helyeztek, négy éve tehát itt tanítok. Ebben a tanévben a har­madik osztályosokat neve­Hivatásom: a nevelés lem. Igen, nevelem, mert a nevelést mindennél fontosabbnak tartom. Ta­lán úgy is mondhatnám, hogy igazából a nevelést tartom hivatásomnak. Ezért is maradtam hű az ifjúsági mozgalomhoz: a pionírszer vezet járási tanácsának tag­jaként működöm. Jól érzem magam a gyerekek között.) Pályakezdése óta mindig az alsó tagozaton tanít. En­nek kétségtelenül van elő­nye, de hátránya is. (Ha hátrányon az elszür- külést vagy a fáradtságot értjük, határozottan nemet kell mondanom. Aki ugyan­is ezt a pályát választotta, annak nem szabad elfárad­nia. Egyébként is az első osztályosokat rendszerint az ötödik, az utóbbi években pedig a negyedik osztályig „viszem“. És most, hogy már negyedik éve az új oktatási tervezet szerint tanítunk, mi pedagógusok is merőben új­jal kerülünk szembe. Oj tan­tervek, új tankönyvek, új segédeszközök. A gyerekek szeretik az új matematikát. Logikus gondolkodásra és kézikönyv kellene a peda­gógusoknak. ) Iskola, család és sokrétű politikai-társadalmi munka. (Míg Muzslán laktunk, éveken át számos tisztséget töltöttem be: a hnb képvi­selője voltam, aktívan dol­goztam a nőszövetség és a szakszervezet választmányá­ban. És pályakezdésem óta tagja vagyok a pártnak. A nagyapám és az édesapám is régi párttag. Az utóbbi években a járási pártbizott­ság oktatójaként tevékeny­kedem, a párkányi gyer­mekotthonban és a szálkái alapiskolában tartok előadá­sokat. Elfoglalt vagyok, sok időt fordítok ugyanis arra, hogy alaposan felkészüljek a tanítási órákra. A gond­jaimat azonban nem viszem magammal az iskolába, a gyerekek lelkesedése, su­gárzó tekintete ad erőt to­vábbi munkámhoz.) Az idei pedagógusnap ki­tüntetettjeinek névsorában őt is ott találjuk. Csicsdy Ala­josáé, vagy ahogyan egyko­ri diáktársai ismerik, Pathó Aranka, a Párkányi (Stúro- vo j Magyar Tanítási Nyel­vű Alapiskola tanítónője a Példás pedagógus megtisz­telő címet kapta. TŰLGYESSY MARIA 1979. XI. 4. ÚJ SZÚ he lyes ítélőképességre szok­tatja őket. Jónak tartom a szlovák nyelv tantervét is,' bár számomra nem egészen új, hiszen én már tíz évvel ezelőtt is a beszédre helyez­tem a hangsúlyt, a nyelv­tanközpontú módszert nem tartottam célszerűnek, ezért nem alkalmaztam. Egyéb­ként az alsó tagozat egyes osztályainak tantervé és tananyaga szervesen épül egymásra. Az utóbbi egy-két évben szemléltető és segéd­eszközökben nincs hiány, azonban több módszertani

Next

/
Thumbnails
Contents