Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-10-28 / 43. szám
TUDOMÁNY es TECHNIKA A Tyehsznabekszport jubileumi vándorkiállítása Csehszlovákiában A világ villamos energiájának termelése és az ásványi nyersanyagok felhasználása gyors ütemben növekszik. Az ENSZ adatai szerint áz utóbbi 25 év alatt minden energia- fajta termelése megháromszorozódott. Vajon mennyi vegyi üzemanyagot rejt még a föld? Erre a kérdésre még nincs egyértelmű válasz: az ásványi erőforrásokat még nem tanulmányozták át eléggé. Különböző kutatók különböző prognózisokat készítenek, de mindnyájan megegyeznek a mintegy 12—16 trillió tonna feltételes üzemanyagmennyiségben. Az optimálisnak tartott 16 trillió tonnából azonban csak 4 trillió tonna hasznosítható. A többi ugyanis kívül esik a hasznosítás gazdasági célszerűségének a határán. Persze, ez a 4 trillió is jó ideig elegendő. Jelenleg az évi energiafogyasztás körülbelül 10 milliárd feltételes tonna. Érdekes számításokat végzett Z. Csuhanov, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja. Ezek szerint a mai napig feltárt olajtartalékok ösz- szesen 80 milliárd tonnát teszmada ebbe a szférába megy. Az alapokat létrehozó munkások közül minden harmadik az üzemanyag-energetikai komplexumban dolgozik. Tegyük fel, hogy 10 év alatt háromszorosára növekszenek ezek a beruházások az üzemanyag-termelés boriyolultsága és' fokozódása folytán. Ez azt jelenti, hogy az ország csaknem valamennyi beruházását az üzemanyag-energetikai és a vele összefüggő ágak fogják felhasználni. Más szóval, gazdasági katasztrófa következik be, mivel megszűnik minden más termék bővített újratermelése. Az üzemanyag kérdése súlyos probléma. Bármilyen nagyok is a föld mélyében rejlő tartalékok, eljön az idő, amikor kimerülnek. De mielőtt ez bekövetkezne, az emberiségnek új energiaforrásokat kell biztosítani, olyanokat, amelyek kiküszöbölik az üzemanyag-ínség veszélyét. Egyelőre azonban még nincsenek ilyen forrásaink, s az üzemanyag-problémát úgy kell megoldanunk, hogy felhagyunk a végtelenül értékes természeti kincsek oktalan pazarlásával, és konsts AZ ENERGIAFORRÁSOK TARTALÉKAI nek ki, a földgázé pedig 30 trillió köbmétert. Feltételezett üzemanyagra átszámítva ez 150 milliárd feltételes tonna. Ha ezt összehasonlítjuk a mai energia- fogyasztással, akkor az eredmény óvatosságra int. A 2010— 2020-as években a világ évi üzemanyagfogyasztása meghaladja a 35 milliárd feltételes tonnát. A prognózis realitását már az is bizonyítja, hogy Csuhanov feleannyi egy főre jutó fogyasztási normát vett alapul, mint amennyi az Egyesült Államok jelenlegi fogyasztási normája! Ilyenformán az általános üzemanyag-fogyasztás 1976-tól 2010-ig több mint 600 milliárd feltételes tonna lesz. Ez már sokkal több, mint a mai napig feltárt összes olajtartalék! Ha tehát továbbra is előnyben részesítik a természetes folyékony és gáznemű üzemanyagot, akkor számos országban már a XX. század végén súlyos olaj- és földgázínség lesz. És milyen kilátások vannak az új tartalékokra? A geológusok szerint körülbelül 600— 700 milliárd tonna feltételes olaj- és gáztartalékra számíthatunk. Ha ez a statisztika helyes és ezt, sajnos a legutóbbi geológiai feltáró kutatások elemzése igazolja, akkor egyet kell értenünk számos nyugati szakember két nyilvánvaló következtetésével. Az első: az energiaválság a fejlett kapitalista országokban igen súlyos és semmiképpen nem ideiglenes jelenség. A második: hogy a válságból kivezető utat találjanak, és megelőzzék a katasztrófát, az üzemanyag-energetikai mérleg struktúrájának haladéktalan módosítására van szükség. Vagyis át kell térni a szilárd üzemanyag-fajtákra, amelvek tartalékai sokkal nagyobbak, mint az olajtartalékok. Ez arra figyelmeztet, hogy az üzemanvag-energetikai komplexum fejlesztésére a legnagyobb gondot kell fordítani. ETHÁRtTHéTfl-K KATASZTRÓFA? A fejlett országok ipari, építési és szállítási alapjainak egvharmadát azért hozták létre, hogy kielégítsék az üzemanyag-energetikai komplexum szükségleteit. Most is ezt a célt szolgálja, tehát az új beruházásoknak kb. az egyharruktív választ próbálunk találni arra a kérdésre, hogy milyen legyen az optimális struktúrájú üzemanyag-energetikai mérleg az egyik vagy másik országban, és hogyan aknázzuk ki minél hatékonyabban az emberiség rendelkezésére álló energia-erőforrásokat. LESZNEK-E ŐRÜK ENERGIAFORRÁSOK? A napsugár, a szélerő, a föld mélyében levő hő ipari hasznosításának távlatai kétségtelenül csábítóak. A szovjet tudománynak és technikának- ezen a területen olyan eredményei vannak, amelyek lehetővé teszik az ilyen nem hagyományos erőforrások felhasználását is az ország üzemanyag-energetikai mérlegében. Elvben olyan erőforrások állnak rendelkezésünkre, amelyek méreteiknél fogva lehetővé teszik az emberiség legnagyobb energiaszükségleteinek kielégítését. Csupán a Nap tizennégy-húszezer- szer több energiát sugároz a Földre, mint amennyit ma fogyaszt a világ. Ráadásul azok az energiák, amelyeket a szüntelen természeti folyamatok szolgáltatnak, kimeríthetetle- nek, és felbecsülhetetlenül tiszták. Az ilyen nyilvánvaló előnyök ellenére is, nemrég még nagyon távolinak tűnt e megújuló energiaforrások ipari hasznosítása. De most, amikor a világ szembetalálta magát az energiaínség első aggasztó tüneteivel és nyilvánvalóvá lett, hogy a föld mélyének kincsei nem kiemeríthetetlenek, lényegesen megváltozott a vélemény a megújuló energiaforrások hasznosításának lehetőségeiről. A héiioenergetika alkalmazásának nagy távlatai vannak. A Szovjetunióban kidolgozott speciális program széles körű komplex munkálatokat irányoz elő a napenergia felhasználására, főleg a mezőgazdaságban. A Szovjetunió déli városaiban „Napfűtéses“ kísérleti házakat építenek, s Üzbegisztánban 1976-ban üzembe helyeztek az első heliotechnikai készülékeket gyártó vállalatot. De a napenergia ipari fel- használásának legfőbb feladata: elektromos energiává való átalakítása. Az érdekes és biztató eredmények elsősorban a fotogenerátorokhoz, vagyis a napelemekhez fűződnek. Az utóbbi időben sikeresen növekszik ezek hatékonysága, jóllehet még mindig drágák, technológiájuk bonyolult és hatásfokuk viszonylag alacsony. A Szovjetunióban nagy tapasztalattal rendelkeznek a fo- toelektromos berendezések alkalmazásában. A napelemek, a szilíciumos fotoelektromos átalakítók a Molnija, a Meteor, a Szojuz űrhajó és a Venyera bolygóközi automatikus állomások fedélzeti elemeivé váltak. A Szovjetunióban a szélenergetikai fejlesztési programot is előirányozták. Kiszámították, hogy az ország területe felett a széláramlások ereje több mint 100 milliárd kilowatt. Ennyi szélenergia igen hasznos lehet a népgazdaság számára. Kisebb sorozatban már korábban is gyártottak kútvízhajtó motorokat állatok itatására, szélelektromos aggregátokat akkumulátorok töltésére, kisebb munkástelepek, mezei szállások, pásztorjurták világítására. 1975-ben egy szakosított tudományos-termelési egyesülést hoztak létre, amely a „ciklon“ szélenergiái berendezések tervezésével, gyártásával és felszerelésével foglalkozik. A „FÖLDI RAKÉTA“ A Szovjetunió az élvonalban jár a mágneses hidrodinamikus (MHD) generátorod gyártásában. A moszkvai Magas-hőmérsékletek Kutatóintézete még 1961-ben olyan kísérleteket végzett, hogy plazmaforrásként egy kisebb rakéta égésterét alkalmazta. Ez a „földi rakéta“ működött ugyan, de kevesebb villanyáramot fejlesztett, mint amennyit fogyasztott. Mindenesetre az első lépés megtörtént, s annak elvi lehetősége, hogy a mágneses téren keresztül elektromos áramhoz juthatunk, beigazolódott. 1971-ben Moszkvában üzembe lépett a világ eddigi egyetlen kísérleti ipari MHD-berend^zése, amely már áramot szolgáltat a moszkvai energiahálózatnak. Ez a berendezés az első lépést jelenti a valószínűleg megvalósítható erőművek felé, amelyek közül az elsőt, milliós kilowatt kapacitású generátorával, a tervek szerint 1980-ig építik föl a Szovjetunióban. A berendezés elvileg a következőképpen működik: az üzemanyagot és a kompresszorral sűrített levegőt, amit előzetesen 1500 fokra hevítenek, a sózóanyaggal együtt az égőkamrába adagolják. A kamrában alacsony hőmérsékletű plazma képződik. A plazma a fúvókán át az MHD-generátor csatornájába jut. A csatorna erős elektromágnes .belsejében helyezkedik el. A mágneses téren áthaladó plazmasugárban elektromos áram indukálódik. A zárt áramkörben keletkező áramot a csatorna falába szerelt átvevő vezeték veszi át, és az továbbítja. A világ energiatermelésének zömét szolgáltató hőerőművek a különböző üzemanyagfajták tonnáinak millióit használják el. Az értékes nyersanyag minden egves tonnájából azonban csak 400 kilogramm a hasznos fogyasztás. Hatásfokuk nem haladja meg a 40 százalékot. Az MHD-generátorok nagyobb hatásfokot is elérhetnek. Az égési termékek hőmérséklete, amikor kilépnek a MHD-generátor- ból, még mindig nagyon magas — több mint 2000 fok. Ezt a forró gázsugarat közönséges gőzeenerátorba vezethetik, ahol még egvszer dolgozik és mintegy 50—55 százalékra növeli az erőmű hatásfokát. Az MHD-ge- nerátort a vízgőzös, a gázturbinás vagv bármelv más hőerőművel. többek között az atomerőművel kombináltan is lehet alkalmazni. IURIJ KANYIN A Tyehsznabekszport szovjet külkereskedelmi vállalat, amely gyorsítókat, félvezető anyagokat, röntgenberendezéseket és izotópokat szállít, s több mint 350 céggel vannak kapcsolatai a világ mintegy 50 államában, Csehszlovákiában például a Chemapol, a Kovo, a Metalimex, a Skloexport és a Strojimport külkereskedelmi vállalatokkal, a KGST alapításának 30. évfordulója alkalmából vándorkiállításon mutatott be több röntgen- és izotópberendezést Prágában, Plzeftben, Ceské Budéjovlcében, Ostravában és Bratislavában. A hordozható Dina-2 orvosi műszer gyors diagnózis elvégzésére szolgái nehezen megközelíthető terepeken. Nagy előnye a köny- nyő súly és a csekély méret Az ugyancsak könnyű és csekély méretű BARS-3 szpekt- rométer az ásványi lelőhelyek kutatóinak nyújt nagy segítséget a helyszíni vizsgálatoknál Az URS 0,1 olyan egyedilálló műszer, melynek röntgenlámpája önhűtő anóddal működik. A termelési folyamatokban a monokristályok minőségének ellenőrzésére szolgál A KRAB-2 és a KRAB-3 röntgenkészülékek segítségével az anyagok szerkezeti összetétele állapítható meg (Kontár Gyula felvételei) 1379. X. 28. ie i
