Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-10-28 / 43. szám
ÚJ szú Le telepedünk a földművesszövetkezet központi épületének egyik irodájában, s beszélgetünk, négyesben. Először a húsz-egynéhány évvel ezelőtt történtekről, amikor beszélgető- társaim szövetkezeti tagok lettek. Ki helyben, Garamkövesden [Kamenica nad Hronom), ki a szomszédos He- lenbán (Hlaba), illetve Bajtán (Bajtava). A felelevenített emlékek és az egymást kővető évek eredményei egyaránt tanúsítják, hogy ettől kezdve életútjukban sok a közös vonás. Különösen 1973 januárjától, amikor az említett három földmfivesszövetkezet egyesülésével létrejött a jelenleg 1250 hektáron gazdálkodó Virágzás Efsz. MOZAIK A MÚLTBÓL — Tizenketten kezdtük, nagy örömmel, fáradhatatlanul és nagyon nagy akarással. Hat lovon, néhány ekén és boronán kívül jóformán semmink sem volt. Volt viszont földünk, amit művelhettünk. Azon, hogy gép hiányában kézzel kellett elvetni a búzát, senki sem ütközött meg. Zokszó nélkül vállaltuk a többletmunkát, hajnalban és este elláttuk a jószágot, napközben pedig a határban dolgoztunk — kezdte az emlékezést Lábát István. Szavai Bot ka Annát is az összehasonlításra ösztönözték, s talán azért, mert a kukorica betakarítása jelenleg is az őszi teendők egyik legnehezebb je, ezt hozta szóba. — A búzavetés férfimunka volt, de azért a reggeli és esti műszak között mi, állatgondozó asszonyok sem pihentünk. Az igaz, „csak“ a kukoricában segítettünk, de ez sem volt amolyan leányálom. Kézzel törtük a kalászt, és így, a fejünk felett áthajítva — mutatta erőteljes lendülettel — a hátunkon levő kosárba dobtuk. Kinn a határban fosztottuk meg, és estére nemegyszer bizony bedagadt, sőt helyenként vérzett az ujjunk hegye. De mi akkor úgy is nagyon boldogok voltunk. Még az sem keserített el bennünket, ha két-három hónapon át egy korona fizetést sem kaptunk. Fótyi Lajos Bajtán lépett a közösbe, és évtizedeken keresztül feleségével együtt az állattenyésztésben dolgozott. Betegsége miatt már nem lehet állandó munkaviszonyban, de időnként azért vállal munkát. Jelenleg éjjeliőr. — Én voltam a kisbíró a faluban, így talán a legjobban tudom, hogy a szervezőknek hányszor kellett egy- egy emberrel elbeszélgetni, amíg aláírta a belépést. Ma pedig? Ha beszélgetés közben szóba kerül az ötvenes évek eleje, bizony csak mosolyognak önmagukon. Sokan még éjszaka is a szőlőhegyen tartózkodtak, csak hogy ne beszélhessenek velük a belépésről. Az egyre javuló élet, de szerintem elsősorban a létbiztonság aztán mindenkit meggyőzött. Feleségem például 1058 (korona nyugdíjat kap, én 525 korona rokkantsági járadékot szedek, és egy-egy hónapban bizony majdnem a kettőnk járadékának megfelelő összeget is megkeresem. Nevetséges, ha ehhez azt hasonlítom, hogy a feleségem a nagygazdánál három napon át dolgozott egy ikotlósért, amit, miután kikeltette azt a pár csibét, vissza kellett adnunk. HUSZONKILENC ÉV VÄLTOZÄSAI Stugel László a Virágzás Efsz üzemi pártbizottságának elnöke. Szótlanul csatlakozott hozzánk, s figyelmesen, helyenként mosolyogva és igenlő fejbólintásokkal reagált az elhangzottakra. — Ez már szerencsére a történelem — kapcsolódott be az eszmecserébe, egy egész sor érdekes eseménynyel kiegészítve a kotlős és a szőlőhegyi bujkálás emlékét. Hiszen a legnehezebb években kerek évtizeden át volt a járási pártbizottság mellett működő, a földművesszövetkezeteket szervező bizottság titkára. — Az a lényeg, hogy végül is sikerült meggyőzni az embereket. Egymást követve jöttek, és bár tudtuk, hogy az aláírás még nem minden, hogy a szokások, érzelmek átalakítása még hosszú évek munkáját fogja igényelni, mégis nagyon nagy boldogság volt, amikor a falu teljes egészében földmű- vesszövetkezeti lett. ' Garamkövesden erre nyolc évet kellett várni. A pártelnök szerint talán a legnehezebb eset volt a járásban. Ugyanis sok volt az öt-hat hektáron gazdálkodó középparaszt, akik mindenben a néhány nagygazdát követték. Legalábbis addig, amíg a földművesszövetkezet eredményei és az ott dolgozók fokozatosan javuló életformája meg nem győzték őket az új igazáról. — Idővel a gondok jellege is megváltozott. Egyre kevesebb erőt igényelt az emberek meggyőzése, ugyanakkor egyre több munkát és alaposabb elméleti felkészültséget követelt meg a termelési feladatok teljesítése. Örömmel mondhatom, hogy szövetkezetünk tagsága ilyen vonatkozásban is megállta a helyét. A hozamok az elmúlt évtizedek alatt csaknem mindenből megduplázódtak, sőt, például gabonából a húsz-egynéhány évvel ezelőtti átlagnak a háromszorosát termeljük. És ha valakinek ennyi sem elég, akkor bizonyítéknak ott Van a teraszos kiképzésű szőlőnk, a 3200 literes fejési átlagot elérő állat- tenyésztésünk, vagy az ipari termesztésmódot lehetővé tevő gépparkunk. És ugye Anna néni sem hordja vödörben a hízók vályújába a moslékot, s hónapokkal a nyugdíj előtt havonta közel 2000 koronát visz haza. Pista bácsi sem gondolhatott régebben az utazásra. Az utóbbi években pedig háromszor volt nagyobb úton, két évvel ezelőtt a Szovjetunióban járt, és a közelmúltban ismét J Túth Róbert, a szövetkezet elnöke (Felvétel: Dávid Sándor) utazhatott volna feleségével együtt, ha annak közben nem törik el <• keze. ELŐBBRE LÉPNI A Virágzásban tavaly a növény- termesztés és az állattenyésztés is teljesítette éves tervét. Az idén — az előzetes számítások szerint — az állattenyésztési ágazat a tavalyihoz hasonlóan zárja az évet, a növény- termesztés pedig mindössze egy-két százalékkal marad a kitűzött érték alatt. Sajnos, nagyon kevés lesz az olyan mezőgazdasági üzem, ahol a rendkívüli időjárás okozta kiesések miatt hasonló eredményekkel zárják majd az évet. A siker titkait és a további előrelépés módjait Tóth Róbert elnök, Szabó Pál mérnök, főzootechni- kus és Hegedűs Dénes főagronómus segítségével részleteztük. — Ami volt és ami van, abból megélni nem lehet, mindig előbbre kell lépni. Tudatosítani kell, hogy a nehezebb körülmények, a helyenként hiányos gépellátás vagy az egyes műtrágyákból mutatkozó hiány ellenére is lehet, sőt kell sikeresen termelni. Persze, több munkával, nagyobb előrelépéssel és igyekezettel — kezdte az elnök. Példaként említette a takarmány- répát, amit a többletmunka árán is termesztenek. Megközelítően 50 hektáron kézzel törik le a kukoricát — persze, nem a háton hordott kosárba gyűjtve —, hogy jó minőségű tömegtakarmányhoz jussanak, és kereken 80 hektár silókukoricát minősítettek át szemes kukoricának. 1980-ban már 3300 litert akarnak fejni tehenenként, amihez nagy segítség lesz az épülő lucernaszárítő, értékesítik az istálló- trágyában rejlő tartalékot is. Nem J kis munka a kihordása, az idén a tavalyi 220 hektárral szemben mégis már 270 hektáron szántanak le istállótrágyát, és a közeljövőben ezt a területet 320 hektárra bővítik. — Foglalkozunk a lucernamag termesztésének felújításával. Bajtán hagyománya volt, helyenként négymázsás csúcshozamot is elértünk. A jövő tervei között szerepel még a szőlőterület bővítése és az intenzív gyümölcstermesztés fejlesztése is — így az agronómus, majd a zootechnikus folytatta: — Az állattenyésztésben a legfontosabb feladat a fajtajavító keresztezés. Oj istálló építését nem tervezzük, így teljes erővel korszerűsítjük a meglevő épületeket és szakosítjuk a telepeket. A borjúkat például tíznapos kortól az üszőkorig szakosított istállóban neveljük. Innen az első el- lésű üszők istállójába kerülnek át, ahol a tejtermelésre a legjobb gondozók készítik fel a teheneket. Elégedett emberekkel találkozhatunk Garamkövesden, olyanokkal, akik az eddigieknél is jobb eredményeket hozó tervek kidolgozásán s azok megvalósításán fáradoznak. Azért, mert beigazolódott az a bizalom, amivel évtizedekkel ezelőtt munkához láttak. Nem csalatkoztak az akkoriak, és munkájuk folytatására készek a maiak. Persze, egy magasabb, még jobb eredményeket adó szinten. EGRI FERENC Ürömmel föradhatetlanul 1979. * 9R i'jgy Illik, úgy kívántatik, hogy a mondat vélj gére pont tétessék. Az alábbi sorokat ezért pontnak szánjuk ötvenkét részes sorozatunk után. Ezen a helyen ugyanis ötvenkétszer jelentkeztünk a fenti fejléccel, amely nemcsak írott szóval, de a grafikai megoldás nyújtotta lehetőséggel is utalt a szándékra, amelyet szerkesztőségünk egy esztendővel ezelőtt célul tűzött ki. Mértéktartóan, lehetőségeinkhez szabva vállaltuk, hogy bizonyos értelemben és mértékben krónikásai leszünk annak a három évtizednek, amely a mezőgazdaság szocialista átépítésének hőskorától napjainkig eltelt. Megpróbáltuk az emlékek, élmények, tényeit, történések mozaikkockáiból kirakni azt az utat, amelyet közülünk is jó néhányan megjártunk. Idéztük azt a maga nemében páratlan, történelmet formáló hősies küzdelmet, amelyet a kommunisták ezrei és velük együtt a szövetkezeti gondolat úttörői vívtak, és vittek győzelemre azok az emberek, akik a szovjet kolhozok példáját követve alapi tották, szilárdították, védelmezték az újat. a ha 'adót, a |övő ígéretét: akik a közös gazdálkodás gondolatának gyakorlati megteremtése után ezer nyi akadályt leküzdve egyengették az utat, jól sáfárkodtak a munkásosztály, a szocializmust építő társadalom mindenre kiterjedő roppant segítsé gével. Tisztelettel szóltunk azokról, akik az úttörők között is az élvonalban küzdöttek: az ipari munkásokról, akik munkahelyet, családot elhagyva falura mentek, hogy segítsenek, az állami gazdaságokról, amelyek példát mutattak a nagyüzemi gazdálkodás szervezésében, a gépállomások lelkes traktorosairól, az Iparról, amely egyre több és korszerűbb gépet, vegyszert, műtrágyát juttatott Pont helyett a szövetkezőknek, a szakemberképzésről, a magnemesítő intézetekről stb. Az eltelt harminc esztendő bizonyít. Mindenekelőtt azt tanúsítja, hogy a nagyarányú segítség nem volt hiábavaló. Jó érzés tüdnl, mondani, leírni, hogy szocialista mezőgazdaságunkban a termelés több mint kétszeresére nőtt, négyszeresére a munka termelékenysége, megváltozott a munka jellege, magas szintet ért el az ott dolgozók életszínvonala. Egyszóval, a tények, a gyakorlati élet igazolta annak az útnak a helyességét, amelyen pártunk IX. kongresszusa után parasztságunk elindult, és ma nyugodt lelklismerettel mondhatjuk: a harminc év alatt erőben, képességekben gyarapodva létrejött a szövetkezeti földművesek politikailag, szakmailag fejlett osztálya, tovább erősödött szocialista létünk alapja, a munkás-paraszt szövetség. Amikor útjára indítottuk szóban forgó sorozatunkat, tudatosítottuk, hogy nagy dologra vállalkozunk. Menetközben azonban több olyan levelet, szóbeli elismerést kaptunk olvasóinktól, amelyek arra engedtek következtetni, hogy helyesen döntöttünk, amikor vállaltuk a krónikás szerepét. Mutatóként hadd idézzünk itt az egyik levélből: „Az Oj Sző vasárnapi számában 30 év a szocialista mezőgazdaság útján fejléc alatt megjelent írások méltóképpen érzékeltették falvalnk népének a mezőgazdaság szocialista átépítéséért megvívott forradalmi cselekedetét, az új élet megteremtéséért folyó küzdelem egyes mozzanatait, az elért átütő sikereket, valamint a távlatokat. Az olvasók jelentős részének véleményét figyelembe véve, örömmel állapíthatjuk meg, hogy a sorozatban megjelent írások érdekesek, színvonalasak, tartalmasak voltak...“ (Kertész Pál) Mi mégis ügy érezzük, csak töredékét adtuk annak, amit adni szerettünk volna. Sokan szemünkre vethetik — ahogyan már meg is tették —, rólunk miért nem írtatok? Válaszul csak ennyit: a fejléc lekerül, de nem úgy a „téma“: szocialista mezőgazdaságunknak, akárcsak eddig, ezután is mindig lesz helye lapunkban. SZARKA ISTVÁN
