Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-10-28 / 43. szám

VASÁRNAP IDŐSZERŰ GONDOLATOK 1979. október 28. A NAP leni — Kelet-Szlovákla: 8.14, nyugszik 16.23 Közép-Szlovákia: 6.22, nyugszik 16.31 Nyugat-Szlovákia: 6.30, nyugszik 16.39 órakor A HOLD kel — 12.58, nyugszik 22.50 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük SIMON nevű kedves olvasóinkat CSEHSZLOVÁKIA függet- LENSÉGÉNEK KIKIÁLTÁSA (1918) • 1759-ban «ille­tett Georges jacqre» DAN­TON, a francié forradalom ogyik vezéralak ja (+ 1794). AZ ÚJ SZŐ JÖVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A forradalmi elmélet lényege: a fejlődés V. Krucsevszkij írása Hűek a faluhoz Török Elemér riportja A fegyverkezés hajsza a NATO korában A Novoje Vremja cikke alapján A Cígel Bánya dolgozói a harmadik negyedévben is kiváló eredményeket értek el a tervteljesítésben. Népgazdaságunknak 9 hónap alatt csaknem 1 millió 527 ezer tonna szenet szállítottak, ami a tervezettnél 4700 tonnával több. A fokozott kezdeményezéssel leküzdötték a bonyolult geológiai nehézségeket is. Felvéte­lünkön: Miroslav Kolláf és Michal Bedej, a Ján PSenák vezette „Smer“ szocia­lista munkabrigád tagjai, a KWB 3 RDU típusú kombájn kezelői, akik háromne­gyed év alatt terven felül 4203 tonna barnaszenet bányásztak (Felvétel: T. Babjak — ŐSTK) Késő délután szinte Özönlenek a városi autó­buszokból a munkából ha- zasietö emberek. Nemso­kára a kosarakra várók sokasága lepi el a lakó­telepi élelmiszerüzlet be­járatát, nem csoda hát, hogy a vacsorához készü­lődő anyuka Pistikét kül­di a boltba egy fél ke­nyérért, egy liter tejért és két doboz gyufáért. Talán nem is küldené, hi­szen van még tegnapi ke­nyér, de a gyufa elfo­gyott, pedig fel kellene tenni a kávét. Pistike szófogadó gye­rek. Szívesen jár az üz­letbe, hiszen nem ő az egyedüli, akit anyukája ilyen feladattál biz meg. Meg aztán az aprópénzt, amit tlyenkor a tízesből, húszasból visszakap, meg is tarthatja, amitől gyor­san hízik a fiókjában őr­zött takarékmalacka. Ki tudja, mennyi gyűlik még össze karácsonyig? Sok pénz kell az ajándékok­ra! Tíz perc sem telt bele, s Pistike máris kosárhoz jutott az üzletben. A PISTIKE VÉLEMÉNYE pultokhoz érve gyorsan belerakta a tejet, a ke­nyeret, aztán beállt az egyik pénztárnál a legrö­videbb sorba. — Kérek még két do­boz gyufát — mondta a pénztáros néninek, ami­kor a kasszához ért. — Minek neked a gyu­fa? Tálán csak nem ci­garettázol? — kérdezte a néni gyanakodva. — DehogyisI Anyuká­nak viszem. — Biztosan? Nem ha­zudsz? — folytatta a né­ni a társalgást, miközben már le is emelt kettőt a kassza me lev ornyosuló gyufásdobozokból. — Már hogyan hazud­hatnék! Hiszen pionír va­gyokI — tört ki az önér­zetében mélyen megsér­tett Pistikéből az őszinte válasz. A pénztárnál várakozó felnőttek közül sokan felnevettek. Tetszett ne­kik Pistike frappáns vá­lasza. A kisfiú azonban nem így fogta fel a fel­nőttek reagálását. Ügy érezte, kinevetik őt. Fi­zetett, végignézett a még mindig mosolygó felnőt­teken, aztán úgy távozott az üzletből, mint akinek megvan a véleménye ró­luk. A Szovjetunió éj javaslatai messzeme­nően hozzájárulnak ahhoz, hogy Európa és az egész világ továbbra is békében éljen, hogy elriasszák az enyhülésnek köszönhető pozitív fejlődés visszafordítására tett kísér­leteket, hogy a mi generációnk és a jövő nemzedékek számára garantálják a bizton­ságot, valamint az eltérő társadalmi rend­szerű országok békés együttműködése to­vábbfejlesztésének távlatát. Nagy veszélyt jelentenek a békére nézve azok a tervek, hogy új típusú amerikai kö­zéphatótávolságú nukleáris rakétafegyvera- k*»t helyezzenek el Nyugat-Európában. Ez újabb fenyegetés minden európai nép szá­mára. Arra irányuló kísérlet ez, hogy meg­bontsák az európai haderők meglévő és történelmileg létrejött egyensúlyát, földré­szünk népeire új atomfegyverkezési hajszát kényszerítsenek, és ily módon komoly ká­rokat okozzanak a nemzetközi feszültség- enyhülésnek. Ezek az Egyesült Államok és a NATO militarista körei által szőtt veszé­lyes tervek nemcsak hogy nem növelik a nyugat-európai országok biztonságát, ha­nem éppen ellenkezőleg, lényegesen kiéle­zik az európai helyzetet és fokozzák az atomháború kitörésének veszélyét. Az im­perializmus háborút óhajtó erői készek mindent kockára tenni, csak hogy az euró­pai földrészt nemzetközi harctérré változ­tathassák. Az emberiségnek azonban nem a nemzetközi feszültség kiélezése az érde­ke, hanem az enyhülés. Az az út, amelyet a világnak követnie kell, nem a lázas fegy­verkezés fokozásának, hanem csökkentésé­nek útja. Csehszlovákia, amelynek a terü­letén nincsenek atomfegyverek, aggodalom­mal figyeli az arra irányuló törekvéseket, hogy lényegesen növeljék a fegyverek már amúgy is nagy állományát határai közelé­ben. Csehszlovákiának mint szocialista ország­nak létérdeke a világbéke megszilárdítása, a nemzetközi atomháború veszélyének el­hárítása, az enyhülés folyamatának elmé­lyítése és katonai enyhüléssel való kiegészí­tése. Ezért népünk nevében Európa és az egész világ népeihez, kormányaihoz, a po­étikai pártok és szervezetek vezetőihez ez­zel a nyílt és sürgető felhívással fordulunk: tegyenek meg mindent, hogy valóra válja­nak a Szovjetunió építő szellemű békeja­vaslatai, hogy tartósan biztosítsuk a békét a jelen és a jövő nemzedéke számára. (A CSKP KB Elnökségének és a CSSZSZK kormányának nyilatkozatá­ból) Harminc év a tudomány és a gyakorlat szolgálatában Gazdag József cikke Az első árvái üzem Deák Teréz riportja Jepifan Kortyuk Dmitrij Furmanov novellája A jövőt féltve, emlékezzünk a múltra Vszevolod Jezsov professzor írása KLIMM Stanislav BordáC, a dúb- ravkai Tesla n. v. 28 éves dolgozója, a lakatosműhely szocialista munkabrigádjá­nak tagja több szempontból is érdekes ember. Erről ak­kor győződtem meg, amikor munkahelyén elbeszélgettem vele. — Géplakatosnak tanul­tam ki, bár eredetileg elekt­rotechnikus szerettem volna lenni — mondja, majd ma­gyarázatként hozzáteszi: — azon a szakon akkor azon­ban nem volt hely. — És megbánta, hogy gép­lakatos lett? — Nem — válaszolja ha­tározottan. — Ha nem sze­retném ezt a szakmát, ak­kor nem végezném. Közben ugyanis esti tagozaton elvé­geztem az elektrotechnikai szakiközépiskolát. Tavaly fe­jeztem be tanulmányaimat. Rólam senki sem feltételez­heti, hogy azért tanultam, mert nem akarok fizikai munkát végezni. Az, hogy to­vábbra is eredeti szakmám­ban dolgozom, a vállalatnak megfelel, hiszen nálunk pil­lanatnyilag lakatosra na­gyobb szükség van. Amikor azt kérdem tőle, milyen konkrét haszna van abból, hogy elvégezte a szakközépiskolát, mosolyog­va így válaszol: — Természetesen nem­csak az, hogy ha otthon el­romlik valamilyen villany­készülék, nem kell javítót hívni. Minél sokoldalúbbak ismereteink, annál haszno­sabb tagjai lehetünk a társa­dalomnak. Ezért is jó, ha va­laki több szakmában helyt tud állni. A motorok is érdeklik. A zenét meg kimondottan imádja. Régebben (a raőai csinálnunk. Ezért is változa­tos a munkánk. Azt is szere­tem a munkámban, hogy mindig konkrét, s azonnal lemérhetők az eredmények. Bennem az váltja ki a leg­nagyobb megelégedést, ha jól elvégeztem feladatomat. Megéri becsületesen dolgoz­ni, bár ezt nem mindenki tudatosítja teljes mértékben. Ennek nyilván az az oka, hogy nem mindenütt méltá­nyolják eléggé a jól v gzett munkát. A vállalatunkban igen. Hogy ez mennyire így van, azt BordáC elvtárs példája is bizonyítja: a vállalat művelődési házban) zene­karnak is tagja volt, gitá­ron játszik. Beszélgetésünk közben egy fémlemezből készült munka­darabot tart a kezében. — Most ezt csinálom — mutatja. Egy műszernek a kapcsolótáblája lesz. Igen pontos megmunkálást ig - nyel. Mindössze 160 darab készül belőle. Mi nem gyár­tunk nagy sorozatokat, s így mindig valami mást kell SOKOLDALÚNAK LENNI fennállásának 15. évfordu­lója alkalmából átveheti a legjobb dolgozónak járó el­ismerő oklevelet. Munkájá­nak s egyben ideológiai érettségének máltányolása az is, hogy ebben az évben felvették a kommunista párt tagjainak sorába. Erről így vélekedik: — A SZISZ-ben aktív vol­tam, de mindenekelőtt a munkámnak köszönhetem a bizalmat. A kommunistának nagy felelősséget kell tanú­sítania a közös dolgok iránt is. Sohasem lehet közömbös, hiszen az emberek figyelmé­nek középpontjában áll. Amikor terveiről k rde- zem, kissé elgondolkodik. — A jövőben szeretnék fő­iskolára jelentkezni. Még nem tudom pontosan, mi­lyenre, de a legvalószínűbb, hogy közgazdaságira vagy elektrotechnikaira. Ha sike­rül elvégeznem, a képesíté­semnek megfelelő munka­körbe kérem magam. Tu­dom, a továbbtanulás csak a szabad idő rovására lehetsé­ges, de én nem sajnálom a szabad időt. Meggyőződésem, hogy tanulni kell és sohasem késő. FÜLÖP IMRE 1979. X. 28. ÚJ SZÓ

Next

/
Thumbnails
Contents