Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-10-21 / 42. szám

ÚJ szú MIS ZÁKOS riRINC LENGYEL AUTÖK KÜLFÖLDÖN A Työec nad Sfizavou-i fawa vállalat dolgozói az idén csaknem 70 ezer motorkerékpárt gyártanak szovjet export­ra. A gyár 1983-ban kezdte meg a motorkerékpárok szállí­tását a Szovjetunióba, azóta több mint egymilliót expor­tált. A képen: Jaroslav Smldek a szerelő gépsor mellett (Felvétel: J. Sourek — CSTK) Különböző országok baleseti statisztikái egyértelműen arról tanúskodnak, hogy a személy­gépkocsikban a legveszélyesebb hely a vezető melletti ülés. A tapasztalatok szerint viszont azokban az országokban, ahol a motorizáció foka magas, ott a legtöbb esetben — elsősorban munkába menet és Jövet — csak egy személy ül az autóban. Az ADAC Journal ((a legna­gyobb nyugatnémet autóklub lapja) tudósítása szerint a kö­zelmúltban a közlekedési mér­nökök Nürnbergben tartott szimpóziumán egy eredeti Ja­vaslat született: nincs szükség a gépkocsivezető melletti ülés­re; a vezető üljön az autóba középen. Ilyen módon mind frontális, mind oldalütközés esetén a Jelenleginél lényege­sen nagyobb biztonságban lesz. Oldalütközésnél az ajtó harmo- nikaszerüen nyomódik, horpad be, s az összeütközés ereje már tompítva „érkezik“ a középen ülő gépkocsivezetőhöz. A köz­lekedési mérnökök a nürnber­gi értekezleten be is mutatták az elöl-középen-együléses autó mintapéldányát. Varsóban a Polski Fiat 125 p típusú kocsikkal kísérletet folytatnak: az üzemanyagkeve­rékben ólomadalék helyett menthanoit használnak. A kí­sérleteknél az autók motorjait a következő összetételű üzem­Állandóan növekszik a len­gyel gépkocsiipar termelése. Termékeit már számos ország­ban, köztük Nagy-Britannia, Gö­rögország, Finnország, Dánia, Franciaország és természetesen a -szocialista országok autósai megkedvelték. Az idén Lengyel- ország 140 000 gépjármüvet ex­portál, ebből 55 000 Fiat 125 P-t. Lengyel gépkocsikkal Latin- Amerikában, főleg Kolumbiában találkozhatunk, ahol importált részekből szerelik őket. Nagy érdeklődést váltott ki az utóbbi időben a külföldi piacokon a Polonez, amelyet Görögország­ba, Nagy-Britanniába, Hollan­diába, Törökországba, Finnor­szágba és Jordániába exportál­nak. Szintén nagy az érdeklő­dés a Fiat 126 P iránt. Az idén 60 000-et exportálnak belőle. S mivel az olasz Fiat cég beszün­teti a 126-os típus gyártását, Lengyelország ezeket a kisko­csikat Olaszországnak is szállí­tani fogja. Lengyelországban 1945-ben csak 6442 személy- és 11 000 te­herautó, valamint 192 autóbusz és 3500 motorkerékpár volt. A fennállásának 30. évfordulóját az idén ünneplő lengyel gép­kocsiipar hatalmas sikerét mu­tatja, hogy ma már csaknem kétmillió személyautó közleke­dik az ország közútjain. A gép­kocsigyárakat a Polmo társaság tömöríti. Kilenc gyára van, ame­lyek naponta 1446 különböző tí­pusú és nagyságú gépjárművet gyártanak. E mennyiségnek csaknem a fele Fiat 126 P, több mint egynegyede Fiat 125 p. Az idén a lengyel autó­gyárak szerelő csarnokait 350 ezer személy- és 77 000 teher­autó, valamint 11 600 autóbusz hagyja el. (p) anyagkeverék hajtja: 80 száza­léka ólomoxidmentes benzin, 15 százaléka menthanoi és 5 szá­zaléka stabilizációs anyag (éter). A hajtóanyagot metano­linnak hívják, s eléri a 96 ok- tánszámot. ÓLOMMENTES HAJTÓANYAG 1979. X. 21. 17 KORUL Az autőabrancsokról A gépkocsi kerekeit — mint ismeretes — az útbur­kolat, a gépkocsitest és a szállított teher kímélésére levegővel töltött abroncsok­kal látják el. Az autók „lá­bainak“ (miként egy svájci lapban az egyik szakember az abroncsokat szemlélete­sen nevezte) mind a biz­tonságos, mind a takarékos autózás szempontjából Jelen­tős szerepük van. Az abron­csok nemcsak méreteikben, hanem felépítésükben és felerősítési módjukban Is különbőznek egymástól. Te­herbíró képességük lénye­gében a befogadható levegő - mennyiségétől függ. E „lég­párna“ veszi fel az úttest kisebb nagyobb lökéseit és ezáltal segíti az autó rugó­zását. Vannak tömlős és tömlő nélküli abroncsok, s felépítésük szerint megkü­lönböztetünk diagonál- (ha­gyományos) és radiálabron- csokat. A legutóbbi 25 évben a gumiabroncsgyártás techno­lógiáját a radiálgumik meg­jelenése forradalmasította. Elterjedésük különösen Franciaországban és Olasz­országban volt gyors és ép­pen az USA-ban — ahol a motorizáció üteme évtizede­kig a leggyorsabb volt — hosszú ideig a hagyományos (diagonál) abroncs volt az uralkodó, s csak az utóbbi években nőtt az amerikai­aknál a radiál szerkezetű gumik iránti érdeklődés — s ennek következtében gyár­tása is. A radiálabroncsokat a viszonylag nagy országúti sebesség, az egyre növekvő városi forgalom, e gumik iránytartási, kormányzási és egyéb kedvező tulajdonságai miatt kerültek a fejlesztési feladatok középpontjába. Mint említettük az alapvető eltérést a diagonál és a ra- diálköpeny között magában a felépítésében kell keres­nünk. A diagonálabroncs karkasza (alapépítménye) több szövetbetétből áll és a kordszálak a koronavonallal 36—40 fokos szöget zárnak be. A radiálkonstrukció ab­ban tér el elsősorban a ha­gyományos abroncstól, hogy a szilárdságát képező és hordozó szövetváz (kar- kasz) kordszálai merőlege­sek a koronavonalig. A ha­gyományos abroncsnál a kordszálak hegyesszöget zárnak be a koronavonallal — és keresztezik egymást; a radiálgumiknál viszont nem. A radiálgumik futófe­lülete alatt még egy övbe­tétet helyeznek el, textll- kordszövetből vagy acélszö­vetből, amely egyrészt igen merev szerkezetet tesz le­hetővé, másrészt az övben elhelyezett kordszálak el­rendezése miatt a futófelület alakváltozása egyenletesebb, lánctalpszerflen gördül a ta­lajra. Felhasználási lehetőség szempontjából különféle mintázattal gyártott abron­csokat ismerünk; — többek között — a közúti, a terep- és a téli mintázatot. A köz­úti mintázatot a köpeny te­rületén hosszirányban végig­futó árkok Jellemzik (több­nyire „S“ és „Z“ mintájú elemekkel), amelyek vi­szonylag magas teljesít­ményt és az abroncs meg­bízható irányítását hivatot­tak szolgálni. A terepmintá­zat esetében nagy központi mintázatú elemekkel, vala­mint a futófelület külső pe­remén elhelyezkedő — ha- rántirányű — kiemelkedő mintázatú elemekkel talál­kozunk. E mintázatok első­sorban a kapaszkodóképes­ség és a vonzó erő optimális kihasználását teszik lehető­vé rossz útviszonyok mel­lett. A téli- vagy hómlnázat arról ismerhető fel, hogy különféle formában négy­szögletű mintablokkokat al­kalmaznak a biztos kerék­meghajtás, fékezés és ol­daltartás érdekében. molnAr orrú Személygépkocsik hibafelismerése és helyszíni javítása 17| Előfordul, hogy a működtető bowdent ugyan visszatoljuk, de a szivatő működésben marad. A hiba elhárítása a követke­ző. A szivatót toljuk vissza üt­közésig és ezután nézzük meg a porlasztót, hogy a szivató- szeikezet alapheiyzetben van-e? F'l°nőrízzük hogv a csap- pentyús rendszer (1. ábra) In­dítócsappantyúja függőlegesen áll-e? Amennyiben nem, akkor azon állítani kell. Lazítsuk meg a bowden rögzítő csavarjait, a szivatószerkezetet toljuk alap- helyzetbe, majd a rögzítő csa­varokat húzzuk meg. Hidegin­dító automata esetén, a túlszi- vatás az automata hibájából vagy helytelen beállításából következhet be. Ezt célszerű, szakműhelyben Javíttatni, ill. 'beállítani. 1. ábra — Az indító csappantyú zárt helyzet­ben: 1 indítócsappantyú; 2 hörgőszelep; 3 ki­egyenlítő fúvóka A levegőszűrő eldugulása A levegőszűrő állapotának, szennyezettségének vizsgálata és az előírt Időszakban végrehajtott cseréje Igen fontos. Az eldugulás esetén túl dússá válik a keverék, megnő az üzemanyagfogyasztás, csökken a teljesítmény. Az elhasz­nálódás olyan mértékű is lehet, hogy a motor üzemképte­lenné válik. A személygépkocsiik zöménél úgynevezett papírbetétes szűrőket alkalmaznak. A levegőszűrőt 10—15 000 km lefu­tása után cserélni kell. Ezen belül 5000 km-enként tisztí­tani kell úgy, hogy oldaléleivel finoman a földhöz ütöget- Jük, vagy nagy nyomású levegővel kifuvatjuk. A kifuvatást gondosan végezzük, ne tegyük tönkre a papír szerkezetét (a foszló papírdarabkák eltömítik a levegő útját). Folya­dékkal egyáltalán nem szabad papírszűrőt tisztítani. Túl­zott szennyeződés esetén csak a csere segít. A benzinről A benzin a szikragyújtású Otto-motorok tüzelőanyaga. Fontos jellemzője az oktánszám, ami a benzin-levegő keve­rék összenyomásának a tűrésére utal. Minél magasabb oktánszámú a benzin, annál jobban viseli el az összesűrí­tést öngyulladás nélkül. A nagy teljesítményű, magas for­dulatszámú motorok kompresszió-viszonya (sűrítése) 1:8, 1:10 között is változhat. Ezért ezeknek a motoroknak az üzemeltetéséhez magas oktánszámú benzin kell. A gyárak mindig megadják a motor kompresszióviszonyát és az üzemeltetéshez szükséges benzin oktánszámát. A motorok­ra megadott műszaki jellemzők, a teljesítmény, a fogyasz­tás, a rugalmasság stb., csak a gyár előírt oktánszámú benzin használata esetén várhatók. A különböző oktánszá­mú benzinek összekeverhetők. Azonos mennyiségek keve­réséből, azok számtani középarányosát kapjuk eredő ok­tánszámúi, például 86-os és 98-as 50—50 %-os mennyiségű keverésből 92-es oktánszámú benzint kapunk. A porlasztó működéséről A porlasztó feladata, hogy a folyékony benzint szétpor­lasztva, megfelelő mennyiségű levegővel keverje. A ben­zin-levegő keverési arány a gépkocsi üzemmódjától füg­gően változik. Hegymenetben dúsabb, sík úton, kis terhe­léskor szegényebb a keverék. Működésének lényege, hogy az ún. légtorokbari áramló levegő szintje a kifolyónyílás alatt 1... 2 mm-re van. Ez a szívóhatás magával ragadja és szétporlasztja a benzint.. A porlasztó metszete a 2. áb­rán látható. 12 11 2. ábra — A porlasztó metszete (Trabant 601 típus) 1. úsxó- tűszelep; 2 kiegyenlítő fúvóka; 3 üresjárati levegő fúvóka; 4 indítóberendezés; 5 üresjárati keverékszabályozó csavar; 6 üresjárati fúvóka; 7 fojtószelep ütközőcsavarja; 8 fojtó­szelepkar; 9 indítókeverék fúvóka; 10 előporlasztó; 11 úszó; 12 főfúvóka _ Ülés középen — az autóban

Next

/
Thumbnails
Contents