Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-10-21 / 42. szám
*ü TUDOMÁNY TECHNIKA Nyugat-Szlbérfában, a tyumeni terület északi részében hatalmas kőolajipari komplexum létesült, s új városok épültek: Szurgut, Nyizsnye- vartovszk, Nyeftyejuganszk, Nádim. Az új vasúti há’ózat vágányai egyre beljebb nyomulnak az északi tundrába, egészen a sarkkörön túli vidékre. Jó ütemben halad a szibériai ásványi kincsek feltárása. A Komszomol ifjúsági brigádjainak legfontosabb feladata a kőolaj- és a földgáz- vezetékek építése. Még elképzelni Is nehéz, milyen erőfeszítésekkel jár itt a csővezetékek lerakása, a fúrótornyok felállítása, az utak, a szivattyúállomások és a 'kőolajtartályok építése. Ennek ellenére már működik a világ egyik legnagyobb kőolajvezetéke Nyiz9nyevartovszlk és Kuj- bisev között, amely a szamotlori kőolajmezőt a Szovjetunió európai részének egyik legnagyobb Ipari központjával köti össze. Erről lesz szó a továbbiakban. A cső a történelem folyamán ugyanolyan fontos szerepet játszott a műszaki fejlődésben, mint a kerék, s a mai modern ipari társadalom már el sem képzelhető csővezetékek nélkül. A Szovjetunióban a csővezetékes szállítás az ország teljes szállítási teljesítményének negyedrészét I1VIMEM MIMI 'képezi. Az eddig megépített kőolaj- és földgázvezetékek teljes hossza kevés híján eléri a 200 ezer kilométert, ami a Föld és a Hold közötti távolságnak a fele. Ez a csillagászati szám évről évre, ötéves tervidőszakról ötéves tervidőszakra állandóan növekszik. A tüzelőanyag-ipar beruházási költségeinek a fele a csővezetékek építésére irányul. A szamotlori gyűjtőközpontokból kiindulva a távolsági kőolajvezeték Uszty-Balik és Tyumen irányában halad. Közben számos automatizált szivattyúállomáson halad át, ezek közül hatot 1978-ban helyeztek üzembe. A közbeeső szivaty- tyúállomások elektronikus számítógépek vezérlésével az egyes kőolajtárotok és kőolajfeldolgozó üzemek felé irányítják az előirányzott mennyiséget. A csővezetékben 10—30 kilométeres távolságban zárócsapok vannak, amelyek javítások, karbantartás alkalmával megszakítják a kőolaj áramlását. Mivel itt a csővezeték nagy hőmérsékleti ingadozásoknak van kitéve, a tágulások okozta feszültség megszüntetésére, vagyis az esetleges törések megelőzésére speciális nyo- máskompenzátorokaf iktattak a vezetékbe. Fontos szerepűk van továbbá az ellenőrző aknáknak, amelyek belső szennyeződés esetén a cső tisztítására szolgálnak. Erre a célra különböző kaparókat, csőseprőket, keféket használnak. A távolsági csővezeték tehát a különböző 'rendeltetésű szerkezetek, berendezések bonyolult rendszeréit képezi. A gazdaságos vezetékes szállítás legfontosabb követelménye a maximális teljesítmény, minimális anyagfelhasználás mellett. Ez elsősorban a cső gyártásánál felhasznált acél minőségétől függ. A csővezeték falának vastagsága azonban eléggé ellentmondásos kérdést képez. Minél vastagabb ugyanis a cső fala, annál nagyobb nyomást bír ki a cső, így tehát annál több kőolaj haladhat át rajta. A másik kérdés a csövek élettartama. Az utóbbi években ez a probléma különösen előtérbe került, éspedig a nehezebb, több tapadó anyagot, főleg bitumeneket tartalmazó kőolaj jövesztésével összefüggésben. Előfordul, hogy egyes vanádiumos kőolajak három év alatt „megeszik“ a csövet. Első pillantásra úgy tűnik, hogy a megoldást a kopásnak különösen ellenálló acélötvözetek alkalmazásában kell keresni. Ez azonban rendkívül drága megoldás lenne, hiszen hatalmas mennyiségű cső gyártásáról van szó. Ezért a mérnökök és a kutatók más utat választottak: egyrészt szállítás előtt .jkönnyítik“ a kőolajat, vagy pedig felmelegítik, a meleg kőolaj ugyanis kevésbé tapad, mint a hideg. Üjabban a cső szerkezetét is tökéletesítik, égj re jobban terjed a vékony acéllemezekből kész rett több rétegű cső gyártása, amely azonos méretek mellett négyszer-ötször több kőolaj, illetve földgáz szállítására alkalmas.. A Nyugat-szibériai-alföldön korán beköszönt a tél. Az Északi Jeges-tenger felől már októberben fagyos szél fúj. Mivel Itt semmi sem áll a szél útjában, a hideg légáramlás gyorsan betölti az egész hatalmas síkságot, elérkezik a hóviharok és a kemény szibériai tél időszaka. Amikor a hőmérséklet mélyen a fagypont alá süllyed, a folyókban keletkező jégtorlaszok mögött nagy 'kiterjedésű' ideiglenes tavak jönnek létre. Ezeken a tavakon később vastag jégpáncél keletkezik, amely gyakran megreped, ilyenkor ágyúdörgéshez hasonló, robbanásszerű rla- dás hallható szerte a vidéken. A tavaik teljesen befagynak, megszűnnek létezni, a hó mindent egyformán eltakar. A környék legnagyobb tava, a Szamotlor-tó, melynek átlagos mélysége nem haladja meg a másfél métert, szintén egyetlen hatalmas jégtömeggé alakul át. Nem is csoda, hogy nincs benne élet, mint ahogy hanti-manysi (osztyák-vogul) neve is erre utal: Szamotlor = halott tó. A téli Időszak kedvezőbbnek tűnik az építkezések számára. A mocsaras területek átfagyott tőzegtalajában könnyebben lehet árkokat, mély gödröket 'készíteni, nem kell megküzdeni a nyáron állandóan feltörő talajvízzel, a gödrök alján keletkező jégpáncél természetes szigetelő réteget képez. Az ingoványokbam és a befagyott tavakban a csőépítők nem is készítenek átkot, egyszerűen csak összehegesztik a csövet, amely tavasszal saját súlyánál fogva alámerül. A tél a csövek és a berendezések szállítóinak Is kedvez, a tehergépkocsik Ilyenkor bárhová eljutnak a rakománnyal. Mivel az Ingovány két méter mélyen is befagy, a legnehezebb csőszállító gépkocsik és a nehéz vontatók is közlekedhetnek rajta. Az építők nagy ellensége azonban a mínusz negyven fokig süllyedő hőmérséklet, a jeges szélvihar és a hófúvás, ezért ahol csak lehet, inkább a nyarat használják ki a munkák végzésére. Nyáron viszont a talajvíz mindenhol elárasztja az árkokat és a gödröket, amitől csak nagy költséggél, nagy teljesítményű szivattyúk segítségével lehet szabadulni. Villamos energia hiányában azonban az építők olyan megoldásokhoz folyamodnak, amelyeknél nem 'jelent akadályt a víz. Különösen hatékony megoldás az, amikor száz-kétszáz méter hosszú szakaszokat hegesztőnek össze az előkészített árok mellett, Itt 'végzik el a tisztítást és a szigetelést is, s a csőrakó gépekkel az egész szakaszt fokozatosan az árokba helyezik. Ha a cső saját súlyánál fogva nem merül el a vízben, terheléssel alányomják és lehorgonyozzák. Horgonyként újabb olyan aoélpilléreket használnak, amelyek szárnyal a szükséges mélység elérésié után a visszahúzás 'következtében a talajban szétnyílnak, és így elég erősen 'kötődnek. Ezeket az AR—401 jelzésű horgonyzó pilléreket a tyumeni csővezeték- építő vállalatban fejlesztették 'ki. Az építés folyamán számos természeti akadályt kell leküzdeni. A kisebb folyók nem okoznak nagyobb problémát, ha szükséges, esetleg a „cső a csőben“ megoldást alkalmazzák, vagyis nagyobb átmérőjű, szilárdabb csőbe helyezik a vezetéket. A nagyobb akadályok, mélyebb tavak, kiemelkedő dombok esetében számításokkal határozzák meg az előnyösebb megoldást, esetleg a kikerülést. Az olyan széles folyókat, mint a Volga, az Ural, vagy a Dnyeper, nagyon költséges lenne áthidalni, ezért az Ilyen folyómedrekben a víz alatt vezetik át a csövet. A Szovjetunióban az utóbbi években több száz esetben alkalmazták ezt az eljárást, s a folyómedrekbe, tófenékbe süllyesztett csővezetékek teljes hossza meghaladja a kétezer kilométert. Ez az eljárás meglehetősen bonyolult. A csövet vasbetonból készített nehezítékekkel süllyesztik az előre elkészített árakba, . néha azonban úgy is sikerül a süllyesztés, ha kőolajjal, vagy vízzel töltik meg a csövet. Érdekes eljárást dolgoztak ki a cső süllyesztéséhez az Állami Építőipari kutatóintézet és az Ukrnyeftye- zagmontazs tröszt szakemberei. Először horgonyzó pilléreket vernek a folyó medrébe, amelyekhez drótköteles csigákat kötnek. Az előre elkészített csővezetéket pontonhídon helyezik el a süllyesztés vonalában, majd a csigák és csőrlők segítségével a csövet a folyó fenekén előkészített árokba húaatják, és ott rögzítik. A kőolaj jövesztése során keletkező kísérő gáz sorsa külön problémát jelent. A legegyszerűbb megoldás, ha helyben elégetik, hogy ne mérgezze a levegőt. Ezért a jövesztés helyén világszerte éjjel-nappal égnek ezek a jellegzetes, hatalmas fáklyák. A szamotlori lelőhely sem kivétel, itt minden tonna kőolajra körülbelül 73 m3 kísérő gáz jut. A lángoló, füstölgő fáklyák száma azonban rohamosan csökken. A korábbi években még tucatjával égtek ezek a fáklyák, ma már azonban csak helyeként fordulnak elő. Fokozatosan teljesen megszűnnek, a kőolajjal 'feltörő kísérő gáz ugyanis a gázfeldolgozó üzemekbe kerül. Nyizsnyevartovszkban már három 'ilyen üzem működik, elsősorban ezeknek köszönhető, hogy az itteni település, amely kezdetben csak kutatási és szállítási bázisként szolgált, korszerű várossá fejlődött. Az Ob partján kilenc- és tizenkétemeletes lakóházak épültek, s folyamaltban van az iskolák, bölcsődék, üzletek, éttermek és kávéházak építése. GENNADIJ RAZUMOV, a műszaki tudományos, sauuiuatusa NYUGAT-SZÍ BÉRI A FEJLESZTÉSI PROGRAMJA A Szovjetunió egyetlen kőolajipari körzetében sem volt olyan gyors ütemű a kitermelés, mint Nyugat-Szibériában, ahol 1964- ben termeltek ki először kőolajat, és 1978 áprilisában már felszínre hozták az 1000 milliomodik tonna olajat. Az előirányzat szerint Ny ugat-S zibé r iáiban 1980-ban a kőolajkitermelés eléri a 315 millió tonnát. Az 1971-től 1975-ig terjedő 9. ötéves tervidőszak ban a nyugat-szibériai olajtermelés több mint hatszorosára, a gáztermelés pedig több mint háromszorosára növekedett. Most ez a Szovjetunió olaj- és gépiparának fő központja. A kőolaj- és gázipar rohamos fejlődésével egyidőben utakat, vasutakat kellett építeni a tajgán, a tundrán, a mocsarakon keresztül. Napjainkig már elkészült a Tyumen-Szurgut vasútvonal. Épül a vonal északi szakasza 'Szurgut és Uremgoj között. E vasútvonal ürengojig váló meghosszabbításával a világ egyik legnagyobb gázlelőhelyének megbízható összeköttetése lesz valamennyi ellátó 'bázissal. Az urengoji lelőhelyen 1980-ban a tervek szerint 58 milliárd köbméter földgázt termelnek Ikt. Az urengoji, medvezsjei, gingapurovói és más lelőhelyekbe: kiindulva kiépül azoknak a szupemagyságú gázvezetékeknek a rendszere, amelyek ezt az értékes energiahordozót eljuttatják a Szovjetunió tüzelőanyag-hiánnyal küzdő európai részébe és Urálba. A Jamal félszigeten levő gázelőfordulási helyek feltárásával kapcsolatban megkezdődött egy világviszonylatban Is párját ritkító kísérlet az északi sarkvidéken rejlő természeti kincsek hajók segítségével, téli időben pedig atomjégtörők segítségével történő felderítésére és kiaknázására. Épül az a gázvezeték. amelyen Nyugat-Szibéria déli részéről a kőolajlelőhelyek kísérőgázaiit a Kuznyeck-medenoébe szállítják. Ezáltal megoldódik a korábban fáklyákban elégő értékes tüzelőanyag hasznosításának problémája. A gázvezeték megépítéséig a kísérőgáz egyik legnagyobb fagyasztója a szurgutl regionális erőmű. Ezt az erőművet most bővítik: épül -a második, 1500 MW teljesítményű üzeme. A nyugat-szibériai kőolaj- és gázipari komplexum fejlesztésének új fokát jelenti a nagy teljesítményű kőolaj- és gázfeldolgozó üzemek építése. Épül a tobolszki kőolajvegyészeti komplexum, ahol a szintetikus kaucsuk alapanyagát fogják gyártani, s később a kaucsukgyártáisra is 'kiterjesztik a termelést. Nyugat- Szibériában, sőt, valószínűleg az egész Szovjetunióban a tobolszki kőolajvegyészeti 'kombinát lesz a legnagyobb. Itt polietilént, polipropilént, metanolt, benzolt, dlvdnilt, propánt és más komplex kőolajfeldolgozási termiékeket fognak előállítani. Az Alexandrov- koje-Anzsero-Szudzsenszk kőolajvezeték közelében fekvő kombinát 1980-ban kezdi meg a termelést. A kőolaj és földgáz kitermelésével és feldolgozásával párhuzamosan Nyugat-Szibériában tovább fejlődik a villamos energetika, a gépgyártás, a famegmunkálás, a könnyű- és élelmiszeripar. Elektromechanikai, motorgyártó, műszeripari és más üzemek Is épültek. A nyugat-sZilbérfalt kőolaj birtokbavételének óriási méretei a tyumeni területen a legutóbbi 15 esztendőben 6 új város, valamint egy sor nagy munkásitelepülés keletkezéséhez vezettek. (Technika) OLAJKEZELŐ SZIGET Skócia északi partja közelében, az Oricney-szigeten épül az északi-tengeri olajvégállomás, ahol Nagy Britannia teljes kőolajszükségletének mintegy 20 százalékát fogják kezelni. Az innen mintegy 215 kilométernyire az Északi-tengerben működő Piper és Claymore olajmezőkről egy 762 mm átmérőjű te^eera'atti csővezetéken fog érkezni a szigetre a nyersolaj, majd számos műSKdCIA PARTJAINÁL veleten megy keresztül, amelyek célja a gáz-, vizes egyéb szennyeződések eb távolítása. Először sótartalmát csökkentik, majd felmelegítik, s az elpárolgó szénhidrogéneket csővezetéken szállítják el. Ezekből bután, metán vagy propán készül. Végül lehűtés után az olajat öt 500 000 barreles és két 1 millió barreles tartályban tárolják. (M. É.) 1979. X. 21. ÚJ SZÚ A fúrótornyok áthelyezésére a téli időszak a legalkalmasabb a szamotlori körzetben, Nyu- gat-Szibéria egyik legnagyobb kőolaj- és földgázlelőhelyén
