Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-10-21 / 42. szám

ÚJ szú p KORÁNNAL ísmtm Minden forradalom reményeket kelt. Olyan re menyeket, hogy az élet jobbra fordul. Iránban is így volt. Sajnos, azt kell írnunk, hogy ifolt. Az Iránból érkező hírek alapján ítélve, a reménysé get nyugtalanság és aggodalom, bizonytalanság és kiábrándultság váltotta fel. Azt remélték, hogy a forradalom stabilizálja az ország gazdasági fejlődését, megjavítja a dolgozó tömegek helyzetét; sőt, a teológus-közgazdászok azt ígérték, hogy az „isteni harmónia gazdasága“ jön létre. Ma pedig Irán munkaképes lakosságának kö rülbelül egynegyede munkanélküli. Az Infláció gyorsul. Az ipari beruházás ás a lakásépítkezés gyakorlatilag megszűnt. A termelés volumene je­lentősen csökkent. Egyes iparágak államosítása csak még jobban felduzzasztottá a bürokratikus gépezetet. Az olaj egyelőre segít ugyan, a gazda­sági zűrzavar azonban tovább fokozódik. Azt remélték, hogy a forradalom gyökeresen demokratizálja a politikai életet, szólás- és gyü­lekezési szabadságot teremt. Ma pedig betiltották mindazokat a kiadványo­kat, amelyek a hivatalos teológiai doktrínától különböző nézeteket vallottak. „Kommunistavadá­szat“ ürügyén üldözik mindazokat, akik a haladó társadalmi reformok s azon jelszavak valóra vál­tása mellett szállnak síkra, amelyek zászlaja alatt a tömegek rohamra indultak a sah rendszere ellen. Azt remélték, hogy a forradalom biztosítja majd az országban élő nemzeti kisebbségek jogainak, sajátosságainak és érdekeinek tiszteletben tartását. Manapság pedig Kurdisztánban folytatódik a testvérgyilkos háború. A többi népes etnikai cso­port megnyilvánulatkozásait is elfojtják. Áruló­nak bélyegzik azokat, akik egyenjogúságot és au­tonómiát követelnek, büntetéssel sújtják őket, s vallási fanatizmusra bujtogatják ellenük a síiták tömegeit. A forradalom természetesen bonyolult, sőt gyakran fájdalmasan nehéz folyamat. A társada­lom elgennyesedett sebeinek gyógyításához idő szükséges. Hibák és kudarcok sem lehetetlenek. Ez Iránra is érvényes. Az események alakulásá­nak vizsgálata során azonban óhatatlanul az a benyomásunk támad, hogy itt nem csak egyes hi­bákról, téves lépésekről van szó. A jelenlegi Irán szellemi és politikai légköré nek érzékeltetésére néhány részletet idézek azok­nak állásfoglalásaiból, akik a forradalom révén a hatalom élére kerültek. Khomeini ajatollah például az egyik nagy val­lási ünnepen mondott beszédében kijelentette: „A mohamedán világ nagy, s meg kell mutatnia erejét. Mi kis iszlám közösséggel kezdtük el a felkelést, és legyőztük a szuperhatalmakat. A vi­lág kormányai kötelesek tudomásul venni, hogy az iszlám legyőzhetetlen. Az iszlámnak és a ko­rán tanításának a világ minden országában győz­nie kell.“ Néhány nappal később, egy másik ün­nepen, pedig ezt mondta: „Az iszlám vérben szü­Kurd harcos, kezében gyermeke és fegyvere, amint feleségét bevásárolni kíséri Szanandadzs város utcáján (Telefoto: CSTK) letett és növekedett. Az iszlám hirdetői egyik kezükben mindenkor a koránt tartották, hogy irá­nyítsák a népet, másik kezükben pedig a kard volt, hogy leszámoljanak a bűnözőkkel, az áru­lókkal, az összeesküvőkkel és mindazokkal, akik az iszlám uralmával szembeszálltak. A múlt esz­tendőben ezen a napon vért ontottunk és áldo­zatokat hoztunk, s most Kurdisztánban ugyan­ilyen napokat éltünk át. Mi azonban nem félünk a vértől, sem az áldozatoktól. Az iszlám a vér vallása, és aki az iszlámért hal meg, szent halál­lal hal. Csak az árulók féljenek a haláltól. Az iszlámért elesett a katonák, a forradalom őrzői, és örökké élnek.“ Montazeri ajatollah abból az alkalomból tartott beszédet, hogy az iráni központi bankban külön folyószámlát nyitottak, amelyek a mohamedán felszabadító mozgalmak támogatását célzó pénz­adományok fizethetők be. Ezzel kapcsolatban, Afganisztánról beszélve, az ajatollah megállapí tóttá: „Azt látjuk, hogy a szuperhatalmak, bár je lentős politikai ellentétek vannak közöttük, egyet len közös tömböt alkotnak az elnyomott népek ellen, és katonai-politikai, továbbá kulturális blo­káddal sújtják a nélkülözőket.“ Ilyen beszédeket mondanak. Senki sem vonhatja kétségbe azt a pozitív sze­repet, amelyet az iráni papság a sahellenes for­radalomban játszott. Senki sem vonhatja kétség­be, hogy az iráni papságnak joga van megvédeni saját vallási értékelt és az ország politikai éle­tében részt venni. De nyilvánvalóan kétségeket kelthet az, vajon az állam teokratikus koncepció­ja segítséget nyújt-e majd Iránnak ahhoz, hogy modern és virágzó országgá váljon. Előttem nyilvánvaló, hogy a vallási fanatizmus szítása, a kommunistaellenes hisztéria nem válik az iráni nép hasznára, miként az a törekvés sem, hogy megtévesztő képet nyújtsanak egy baráti ország politikájáról és szándékairól. De az is nyil­vánvaló előttem, hogy ma már felbomlott azok­nak a politikai mozgalmaknak, erőknek és cso­portoknak a koalizációja, amely annak idején a forradalom győzelmét szavatolta. Az ideiglenes kormány — amely nem rendelkezik hatalommal és ezt nem is kívánja — gyakorlatilag megbé­nult. Bazargan második lemondási kísérlete a Te­herán és Qum közti feszültséget igazolja. A bal­oldali erők elnyomása automatikusan erősíti a jobboldalt, kedvező alapot hoz létre a külső nyo­máshoz azok számára, akik továbbra is a volt uralkodó sorsa miatt hullatnak könnyeket. Mindez bizonytalanná teszi, konfliktusokkal és meglepeté­sekkel terhessé változtatja az ország belső hely­zetét. ALEKSZANDR BOVIN (Ny egyel ja) 1979. X. 21. A geológusok előtt már régen Is­meretes, hogy a hatodik kon­tinens mélyén a vasérctől a színes­fémig, a kőszéntől az aranyon keresz­tül egészen a gyémántig számtalan ásványkincs rejtőzik, fis vajon van-e olaj? Az északi területek fizikai és •műszaki problémáit kutató moszkvai intézet tudósai szerint az Antarkti- szon folytatott kutatások kőolaj- és földgázlelóhelyek feltárását is ered­ményezhetik. Meghatározták ezeknek az energiahordozóknak a legvalőszí-, nűbb előfordulási helyeit is. Min alapulnak ezek a feltételezé­sek? Ismeretes, hogy a szénhidrogének kialakulásának és felhalmozódásának folyamatában nagy szerepet játszanak a fagyott földrétegek, a felszíni fa­gyott takaró és a vulkanikus tevé­kenység. Ez volt a helyzet Eurázsia északi területein. Miért ne tételez­hetnénk fel, hogy ugyanezek a ténye­zők elősegíthették a hatodik konti­nensen is a kőolaj és a földgáz ki­alakulását? Az Antarktiszon hatalmas vulkani­kus övezetet fedeztek fel, ami azt jelenti, hogy a földrész széntartalmú rétegei hosszú időn keresztül szeiz­mikus folyamatok hatásának voltak kitéve. Bizonyított tény, hogy a szén- hidrogének kialakulását több száz­szorosán meggyorsítja a hő — más szóval a vulkánkitörésekkor jelent­kező hőhatás — és a rezgés — azaz a földrengés. Ha figyelembe vesz­szük, hogy néhány millió évvel ez­előtt az Antarktisz sűrű növényzettel borított meleg kontinens volt, akkor a szénhidrogének kialakulása és le­rakodása szempontjából minden fel­tételt adottnak tekinthetünk. .Sőt, mi több, hozzávetőleg 25 millió évvel ez­előtt az örök fagy jégtakaróval von­ta be a Déli-sarkot. Az Antarktisz jég­páncéljának vastagodásával az alsó rétegek hőmérséklete fokozatosan emelkedni kezdett, és ezáltal bizo­nyos olvadási folyamat indult meg. A jégtakaró ebben az esetben a Jó meleg bunda szerepét töltötte be. Az alsó rétegekben megolvadt víz a jégtömeg óriási nyomása alatt foko­zatosan a kontinens partjai felé szo­rult, és mintegy átmosta ezeket a rétegeket. A szakemberek véleménye szerint a kőolajkutatásokaf ezért az Antarktisz part menti szakaszain cél­szerű megkezdeni. Beigazolódnak-e a szovjet tudósok előrejelzései? Erre csak a jövő ad majd választ. VIKTOR SZERGEIEV (Szocialistyicseszka ja Indusztrija) KŐOLAJ AZ ANTARKTISZON ? Teherán lakosainak százai köszöntötték hazatérésekor Khomeini ajatollahot (fekete turbánban balra fent) (Telefoto: CSTK) t ____ ___ ______ _____________

Next

/
Thumbnails
Contents