Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-10-21 / 42. szám
Közismert tény, hogy a Lu- mtére testvérek egyik első párizsi bemutató vetítésén a felélük robogó mozdony képétől megfutamodtak a nézők. Balázs Béla irfa, hogy egy előszűr mozizó lány■ a közeit premier plántól azért rettent meg, mert úgy hitte: egy levágott jel mozgatja szemét, száját a vásznon. Azóta megtanultunk ftlmet nézni. A mozgókép nem Idegenebb a mai gyerekeknek, mint a betű, sőt sokszor ismerősebb. A tévé Is a filmhez szoktat, s hihetjük, remélhetjük, hogy az esti mese Macija a bevezető A mozgógép ábécé/e lépést jelenti Felltnihez, Jánosához. Es bár hozzánőtt hétköznapjainkhoz a mozi, a televízió — mégis fontos aláhúzni: minden generációnak újra s újra meg kell tanulnia a film nyelvét. Az ábécétől a gyors- olvasásig. Ml kell ehhez? Leqelőbb Is filmek. Olyanok, amelyek a gyermekeknek szólnak, róluk — nekik készülnek, a mozihoz kötik őket. Olyanok, amelyek elindíthatják filmnézői gyakorlatukat. Öröm, hogy ma sokkal nagyobb a gyermek- és Ifjúsáql filmek kínálata, mint korábban. Nem kevésbé fontos feltétele a sikeres film—gyerek kapcsolatnak, hogy a moziban ne legyenek ,kiszolgáltatott' nézők a fiatalok és a legfiatalabbak. Akik csak a mozgás és fény megbabonázott bámulói.de kevéssé képesek ítélni, megítélni mindazt, amit számukra a vászonra varázsolnak. Elkelne hát segítségükre, tudatos nézővé emelő kalauzként néhány gyerekeknek írott népszerű kézikönyv a filmművészetről. Történetéről és esztétikájáról. (Hogy a film iskolai oktatásának fontosságáról most ne is beszéljek! I Es a film, a mozi után is volna letaOaiuk a gonaosabb szülőknek, nagyobb testvéreknek. Ha valami élmény, az nem zárul le, nem je/ezodik be, amikor a „vége" jelirat a vászonra kopirozódik. El tovább és mocorog a nézőben, kivált a gyerekben. Kikivánkozlk bétáié. A legtöbb gyerek szívesen meséli el, mit látott. Hagytuk hat Okét a filmről beszélni. Mert a szavakban való újrafogalmazás nemcsak a történet újbóli átélését teszi lehetővé, hanem értelmileg-érzelmlleg Is fejleszti a gyereket, aki az elmesélés során átemelt a látottakat az egyik kifejezést formából (a mozgóképéből) a másikba (a beszédébe). Márpedig az nagyon fontos, hogy a gyerek — amilyen korán csak lehet — „kétnyelvű* legyen. Azaz eligazodjon a képek világában éppen úgy, mtnt az ábécében. (Amely ugyancsak képekből redukálódott hajdan jelekké.) A világról szóló alapvető Információkat ez a két forma közvetíti a gyerekeknek. Nem mindegy: érttk-et B. I. gészen más, mtnt az , amerikai ftlmek asszonyai. Nem az a sorsüldözött szépség, mint Monroe; nem annak a kihívó érzékiségnek a képviselője, mint Ekberg; nem olyan félvilági, mint Jayne Mansfteld; nem olyan mesterséges elemekből komponált, mint Kim Novak — Glna egészen más. Egyszerű, közvetlen, naiv. Testhez feszülő ruhái akármelyikével találkozhatunk a városok, vagy falvak utcáin. Félénk, de mégis határozottan célratörő lány, akaratossága vagy agresszivitása természetes. Ez az egyszerűség, természetesség tette népszerűvé, ettől lett „Glna nazlonale" (a nemzet Gtnájaj s nevének említése ma Is ezt a figurát Idézi a nézők millióinak emlékezetébe.. .* Ugo Casiraghi professzornak, a neves olasz kritikusnak az elemzése alighanem a lényegre mutat. Az általa ofly szemléletesen leírt Glna jutott e<l a nemzetközi hírig. Az a lány, aki képes mindenki szívébe belopni magát. Gina Lollobrigida életének és művészi pályájának éppen az a problémává, hogy hosz- szább távon végül is nem tudott megfelelni a róla kialakult fés kialakított) tömegel- kéDzelésnek. Egv subiaconi építőmester nagyravágyó lánva 1940 nyarán. nem sokkal tizenharmadik születésnapja után egy római rokonhoz szökött. ..Tanulni szeretnék és énekelni“ mondta, amikor szerény motvőiával becsengetett a lakásba. Befogadták. A lánv később a híres Santa Cecília Akadémián mnult. Tó' rajzolt, üvve«en festett, szénen táncolt és kitűnően énekelt. Évekkel később egv bomba adott döntő fordulatot életének. A bomba 1940 nvarán a szülői házat érte és a család elvesztette mindenét. A lány felhagyott tanulmányaival. Állást vállalt. Fotomodell, reklámrajzoló. A háború befejeztével statiszta a filmgyárban. De tudta: ismét tanulnia kell. Beiratkozott a Szépművészeti Akadémia festőosztá(Z. Mináöová felvétele) lyába, és statisztálásból tartotta fenn magát. Nyelveket tanult. „Sohasem lehettem volna színésznő, ha nem szököm el hazulról és nem kezdek olyan korán énekelni tanulni. Mikor mások 16—19 évesen még csak a beiratkozásnál tartottak a Santa Cecilia Akadémián, én már félig kész énekesnő voltam. Kicsi. Sovány. Fotogén. Kövér, nagy darab énekesnők helyett alkalmaztak elsősorban opera-, operett-, zenésfilmekben. Tátogató statiszta lehettem, rangos énekesszerepekben a Lammermoorl Luciában, a Szerelmi bájítalban, a Bajazzókban és sok más — összesen tizenkilenc filmben, míg megkaptam az első igazi- filmszerepet — mondta egy moszkvai interjúban. — És amikor azt megkaptam, már 1952-őt írtak. A Királylány a feleségem című filmre gondolok.“ Pályáján ez az első kiemelkedő pont. Csak Gerard Philipe Fanfanjának szerelmeseként találhatott a siker forrására. Népszerű lett. Megszerette a közönség. Harminc év alatt hetvenkét játékfilmben játszott. Csak a csúcsokat idézzük: Az éjszaka szépet — az utolsó közös szerep Gerard Philipe-vel. Hűtlen asszonyok. A nagy találkozás az újabb szereppel: Kenyér, szerelem, fantázia és Kenyér, szerelem, féltékenység. Kísérlet egy népszerűnek gondolt nagyvárosi nőfigura megteremtésére: A római lány. A kísérlet nem sikerült, bár maga a film nem mondható sikerületlennek. Visszatérés a népihez közelálló alakhoz: Anthony Quinn oldalán a Párizsi Notre Dame. Négy elvesztegetett év Amerikában: kedves emléke a Trapéz. De a színésznő — kiemelkedve nemzeti népies karakteréből — nem volt képes meghódítani Amerikát. 1981-től újra Olaszországban dolgozott. Kisebb jelentőségű filmek sora. Vészesen múltak az évek. Glna új szerepkört keresett. Érett, híres, vagy hírhedt szépasszonyok: A szép Hyp- poltta. A Császári Vénusz, vagyis Paolina Borghese szerepe, Szalmaasszony, Ctcaba- bák. Nem sikertelen, de nem is átütő sikerű kísérletek. És ettől kezdve össze-vlsz- szaság és kapkodás. Egy lépés a romantika felé (Cervantes), egy az akciófilmek irányába (A dublőr) és egy jellegzetesen amerikai komédia, sok olasz elemmel fűszerezve (Jó estét Mrs. Campbell). Ez utóbbi újra nemzetközi siker. Pályamodósítási kísérletek: fellépés tv-műsorokban. Festői próbálkozások. Fotoripor- teri kísérletek. Az eredmény: Az én Jtállám, egy fotóalbum, Moravia előszavával. Újságírói munkásság. Filmproducerség. TV-film Castróről. Indonéziáról. Glna Lollobrigida producer és részben rendező. Hol tart ma? Merre halad? Nehéz felmérni. Mert önmagával kell megmérkőznie. Ami híressé tette, az a szerepkör lett további pályafutásának legnagyobb akadálya. Hozzá hasonlót eddig nem sikerült találnia. Csak a jövő mutathatja meg, sikerülhetne még egyáltalán Ilyet találnia... FENYVES GYÖRGY HOL TART MA GINA? A fejlődést mindenkor döntően befolyásolja a kezdet szándéka és az első nekilendülés szelleme, úgy, ahogy a lövedék pályáját is a kilövés feltételei határozzák meg. A „szovjet film“ kifejezés természetesen nem csupán földrajzi maghatározás, nemcsak a Szovjetunió területén gyártott filmeket jelenti. Ha „amerikai film“-ről vagy „francia film“-ről beszélünk, akkor is bizonyos stílusra, sajátos szellemre gondolunk, amely nemcsak a tartalom ideológiai beállítottságában jelentkezik, hanem a film formális művészi kifejezésmódját is meghatározza. Azonban a Szovjetunió és más országok filmjei stílussajátosságok szempontjaiból távolabb állnak egymástól, miint más országok filmjei egymás között. Ezt a különbséget az idézi elő, hogy a szovjet film azonkívül, hogy nemzeti sajátságai vannak, lényegesen más gazdasági és társadalmi struktúra jeleit is magán viseli. Mi határozza meg eleve a szovjet film szellemét, amely művészi formanyelvét is befolyásolta? Mindenekelőtt az, hogy a szocializmus országában a filmgyártás nem kapitalista vállalkozás és a film nemcsak kereskedelmi árucikk. Nemcsak, mondottam, mert hiszen a szovjet film vállalata éppen úgy eladja külföldre filmjeit, mint akármelyik kapitalista cég. Viszont kétségtelen, hogy a haszonra dolgozó kapitalista filmipar is alkothat magas művészt értékű filmeket. Mindemellett a szovjet film gyártásánál a kezdeményezést és végcélt sohasem dönthetik el kizárólag profitszempontok. Elengedhetetlen követelés, hogy a film egy eszme hordozója legyen. Ez a körülmény ugyan önmagában még nem biztosítja a művészi tökélyt, de a szovjet filmek általános stílusára rányomja bélyegét. Az olyan állam, melynek világnézet a szülője, természetesen művészetében is világnézetét fogja kifejezésre juttatni. Oroszországban a filmipar az elsők között volt, amelyek újra munkába álltak. Még füstölögtek a barikádok, amikor a forradalmi partizándalokkal együtt megszületett ez a különös „ideológiai ipar“. Ez döntően befolyásolta első, zseniális mesterműveinek stílusát, lobogó forradalmi lendületét. Ez a befolyás magyarázza Eizenstein, Pudovkin, Dov- zsenko, Trauberg filmjeiben a beállítás és vágás merész újszerűségét és lendületét. Ezért volt oly elképesztő és fogalommá lett „orosz ritmus“, ezért olyan intenzíven reális a játék. Mint ahogy máskor is történni szokott, a megújhodás általános akarata nemcsak elavult társadalmi, hanem egyben régi művészi formákat is robbantott. A Potemkin- csatahajó, Az anya, A Föld és más filmek nem forradalmi ideológiájuk miatt, hanem forradalmi ideológiájuk ellenére lettek az összes polgári országokban világsikerré. Tehát nem politikai tendenciájuk, hanem esztétikai újszerűségük és erejük folytán, amely olyan méretű volt, hogy ellensúlyozni tudta a polgári közönség előtt a filmek forradalmi szellemét. De milyen az a sajátos művészi formanyelv, amely a szovjet film stílusát azelőtt is, most is meghatározza? Ez a meghatározás csak akkor teljes és világos, ha egyúttal forrására is rámutatunk. A szovjet film legelső feladatának tekinti természetesen, hogy a szovjetunióbeli életet mutassa be a szovjet közönségnek, tehát olyan közönséghez szól. mely keresztülment a szociális forradalom tisztítótüzén és immár nem ismeri az egocentrikus és elszigetelt magánéletet, sőt azt megérteni sem képes. A szovjet ember élete az egész néppel és a leghétköznapibb, . legintimebb élményeinek is egyszersmind szociális, tehát politikai jelentőségük is van. Ez a történelmi és szociális kapcsoltság a szovjet filmnek, azok legapróbb részleteinek is mélységi dimenziót ad. A jeleneteiknek és képeknek kettős, szimbolikus jelentőségük van. Ez dönti el a szovjet film formanyelvének stílusát. Ugyanis minden kép első közvetlen vizuális benyomásával egyben további jelentés asszociációját akarja kelteni. Ez a szándék a szovjet film képalkotását és képszimbolikai előadásmódját rendkívül finomította. A filmművészet történeténeik klasszikus képei maradtak Eizenstein Potemkin páncéloshajó-jának képei, melyek az odesszai kikötő lépcsőjén, a fegyvertelen és védtelen népre tüzelő cári kozákokat mutatja. Mert neon is a kozákokat látjuk, hanem C9ak a csizmáikat. Az otromba, buta, parancsszóra lépő csizmákat, melyek emberi arcokba taposnak. Így lesz metaforikus erejű a kép. Ez szovjet stílus. Ugyancsak Eizenstein egy másik filmjében a szentpétervári cári télípalotát mutatja, mikor a forradalmárok ostromolják. A döntő rohamot azonban nem látjuk. Csak a tróntereim csillárját, mely megremeg az ágyútüzben. Hatalmas tündöklő, koronaíormájú csillár. A cári hatalom szimbólumává válik. Látjuk reszketni, inogni és végül lezuhanni. És anélkül, hogy a kép megszűnt volna reális tárgy ‘képe lenni, szimbólummá nőtt. Mert egy második, mélyebb jelentést kapott. Ez a szovjet film stílusa. Pudovkin egyik első némafilmjében az első világháborút mutatja és a képvágás a harctér és a tőzsde képeit váltogatja. Itt katonák esnek. Ott részvények emelkednek. Emberek hullanak. Részvények emelkednek. Ez a képtársítás ellenállhatatlanul eszmetársítást indít el bennünk. Nemcsak realisztikus jeleneteket látunk, hanem a benne rejlő igazságot is meglátjuk — minden szóbeli magyarázat nélkül. Íme, ez a szovjet stílus. Különös perspektíva, beállítás, megvilágítás, asszociatív hatásra beállított montázsok segítségével a klasszikus szovjet némafilm teljesen reális képeknek is mélységet, költői szimbolikát, szociális filozófiát és lélektani jelentést adott. Ez a stílus a szovjet némafilmet a világ filmművészetének első helyére állította. (A film művészetfilozófiája, 1948) 1979. X. 21. N m balAzs Béla A SZOVIET FILM OTIA ES CÉLJAI (RÉSZLET)
